Ráhangolódáskén szomorú és vidám arcot mutattak a gyerekek. ( Segítettek az érzélmeket ábrázoló labdák) Ezeket próbálták észrevenni, megkülönböztetni. ( Vannak olyan gyermekeink, akik nem tudják az érzelmeket felismerni arcról) Ezt követően két csapatot alkottunk. A vidámak megpróbálták felvidítani a szomorúakat. Arcizmok erősítésére is alkalmas volt a vidám és szomorú arc imitálása. Az egymás felvidítása valóban vidámra sikerült. Bohóckodással, vicc meséléssel, öleléssel, simogatással próbálkoztak a gyerekek, sikerrel.
Ezt követően megismerkedtünk az”optimista szemüveggel” a Tódi törpe varázsszemüvege c. mesén keresztül. Beszélgettünk arról, hogy ki mit lát szépnek a csoportszobában. A fiúk először elbohóckodták. Ezért meghallgattuk a pozitív gyerek vagyok dalt, és újból próbálkoztunk. Ekkor már könnyebben ment a dolog. Az optimista szemüveget mi a kezünkkel formáztuk meg. Így tényleg mindig kéznél van 🙂
Az önmagukban való pozitív tulajdonság megtalálása még nagyon nehéz dolog számukra. Éppen ezért, már kezdetektől fogva kolléganőmmel konkrétan dicsérünk (megjelölve a konkrét cselekvést). Így játszottuk a tükör játékot. Mondj egy pozitív dolgot magadról! (Ügyes vagyok abban, hogy….).
Az optimizmus gyakorlása
1. Motiváció:
Kör, kör ki játszik…játékba hívó dal éneklése. Boldog Dórával a kézben.
2. Megvalósítás:
• Relaxáció
„A haragom kifújom, mint a cica nyújtózom…”
• Világomban minden rendben van című dal eléneklése
• Tükörjáték
• Szomorú Szilárd és Boldog Blanka
• A téma feldolgozás – segítő kérdésekkel
• Pozitív gyerek vagyok című dal meghallgatása/megtanulása
3. Tevékenység lezárása:
Varázsszemüveg készítés.
A Boldogság várának első lépcsőfokára fölragasztjuk a hála jelét.
Zalalövői Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola
A #jobbveledavilágotthon ajánlatai között bukkantam rá erre a kedves mesére. A gyerekek meghallgatták otthon és lerajzolták.
Tükör segítségével a gyermekek megnézik saját és a társak arcát. A gyermekek megdicsérik egymás szemét, száját, orrát (stb.), majd önarcképet rajzolnak.
Október hónapban megismerkedtünk az optimizmus, pesszimizmus fogalmával. Megtanultunk nagyon sok optimista technikát. Elkészült az optimista befőtt, az optimista szemüvegünk is. A gyerekek egyre jobban megismerték egymást, amelyhez nagyban hozzájárult, hogy összegyűjtöttük saját, illetve társaink jó tulajdonságait. A két 5. osztályból összegyűlt gyermeksereg szép lassan egy kis csapattá szerveződött. Nagy segítségünkre volt a munkafüzet, mely minden hónapban rengeteg kiváló ötlettel szolgált.
A nagyobbak emlékeztek rá, hogy valójában mit jelent az optimista szó, hiszen nem mindennapos a használata. „A pozitív gyerek vagyok” című dal kicsit felrázta őket, főleg, hogy szabadon mozoghattak hozzá. Elmeséltem „Tódi törpe varázsszemüvege” című mesét, majd beszélgettünk arról, hogy milyen érzés, mikor szomorúak vagyunk. Azt is elmondták, mi miatt szoktak szomorkodni. Javasoltam, hogy készítsenek olyan varázsszemüveget, amit ha felvesznek, csak a jó dolgokat látják meg.
Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium, Kollégium és Általános Iskola
Otthoni karanténban a tanulók lelkesen rajzolták le rajzóra keretében, hogy mit szeretnének csinálni a járvány elmúltával.
Készítsd el a „tükörképedet”, melyről sugárzik a jókedv, az optimizmus!
Speciális Alapiskola Hurbanovo
Reméljük hamarosan elérkezik a járvány végére virradó első nap! Mivel most nem csoportban dolgozunk,ezért otthoni feladatként javasoltam a gyerekeknek,hogy készítsenek egy rajzot az adott témában. Az egyik kisfiú ,Sanyika már nagyon várja,hogy újra találkozzunk .Telefonon szoktunk beszélgetni,akkor elmondja nekem, hogy otthon is feltalálja magát, a házi feladat elkészítése után sokat tartózkodik a friss levegőn, segít anyukájának. Nagyon szereti a játékos feladatokat,amiket küldök neki. Természetesen nagyon hiányoznak a Boldogságórák is.Gyakran emlegetjük,hogy milyen jókat szoktunk énekelni,táncolni,nevetni,játszani,s ötletelni a havi feladaton. Most nem a megszokott módon,de tartunk Boldogságórát.Elmondom,vagy leírom a feladat lényegét a gyerekeknek,és ők szívesen készítik. Kaptam egy festményt, melyen az említett kisfiú boldogan,lufival a kezében érkezik az iskolába. Végre újra az osztályunkban találkozunk!
Állatbarátok csoport
Beszélgettünk a gyerekekkel, ki milyennek képzeli magát, ha felnő. Voltak nagyon jó ötletek de általában mindenki azt szeretné, amit az anyukája vagy az apukája dolgozik: fodrász, műkörmös, kamionos stb. Ketten szívesen lerajzolták önmagukat .