Naplóbejegyzés egy sikeres napról,a sok megpróbáltatás után.😊
Az optimizmus gyakorlása
Az optimizmus hónapjában folytattuk az ismerkedést a heredikesekkel.
Mivel még az iskolaév elején jártunk, így ők sem ismerik még annyira egymást,
hiszen most kezdték a hatosztályos képzést gimnáziumunkban.
Az októberi boldogság-foglalkozáson azt a feladatot kapták, hogy jellemezzék egymást csupa jó tulajdonsággal.
Egy sematikus emberalakba rajzolták, írták bele a diákok, mit jelent az optimizmus.
Nyíregyházi Bem József Általános Iskola Kazinczy Ferenc Tagintézménye
Nagyon sok beszélgetést, nevetgélést és éneklést zár magába ez az optimista hónapunk.
A havi feladatra tekintve pedig a gyerekek rajz formájában megjeleníthették halloweeni jelmezben, hogy hogyan is képzelik el a jövőbeli életüket.
Úgy gondolom a munkák magukért beszélnek.
Gennaro Verolino Általános Iskola, Készségfejlesztő Iskola és Kollégium
Optimizmus. Ez egy ismeretlen fogalom volt osztályom tanulói számára. Osztályomba középsúlyos értelmi fogyatékos tanulók járnak, szókincsük szegényes, szövegértésük fejletlen. Ezért életből vett, gyakorlati példákkal, rövid történetekkel próbáltam velük megértetni az optimizmus szó jelentését és az optimista ember szemléletét. A foglalkozásokat a “Minden rosszban van valami jó!”, a “Pozitív gondolkodás” és a “Keressük meg mindenben és mindenkiben a jót!” mondatok köré rendeztem.
A fogalmak feldolgozásában segítségünkre volt a hónap dalának meghallgatása, illetve a “Boldogságprogram – optimizmus reklám” megtekintése.
Miután elmondtam, mivel fogunk foglalkozni a mai napon, mindenki elmesélte, hogy milyen napja van, hogy érzi magát. Örömmel töltött el, hogy mindenkinek jól indult a napja, jó kedvük volt. A vidám és szomorú pillanatok felidézése után nehéz feladat következett: egyik tanulónak egy mély nyomot hagyó rossz élmény jutott eszébe, amiből nem tudott kimozdulni. Ezt muszáj volt vele megbeszélni, levezetni. Szemlélete a legnegatívabb az osztályban, ezért nála volt a legnehezebb olyan dolgot találni, ami vidámmá teszi. Ez után következett a “Mókamesterek” játék, ami igazán jól sikerült, a végére már mindenkinek “mosolygósra” változott az arca- főleg akkor, amikor a közös ölelés következett, amit minden nap megcsinálunk. Nagyon szeretik a gyerekek.
A varázsszemüveget örömmel készítették el a fiatalok, a szemüveget feltéve, a mondókát megtanulva jókedvűen ismételgették: “Van nekem egy varázsszemüvegem, ha felteszem, szebbé válik benne minden!” Ki is próbáltuk: a “Minden rosszban van valami jó” jelmondatot alkalmazva a szemüveget feltéve megkerestük, hogy a különböző, általuk átélt eseményeknek milyen jó oldalát látják, hogyan tudjuk “jóra fordítani” a történteket.
Ezek után már egyszerűbb volt kinek-kinek a képességei szerint pozitív szavakat vagy mondatokat megfogalmazni, amik optimista jelszóvá, jelmondattá változtak.
Orosháza Városi Önkormányzat Napköziotthonos Óvodája Ifjúság utcai Telephely
A gyerekek mint a képeken is látható, jó kedvvel, tele optimizmussal állnak a különböző tevékenységekhez az óvodában.
A megvalósult álmok tablója színes volt, ahány gyerek, annyi álom. Az okostelótól az újra együtt élő családig minden. Szívet melengető volt hallani a szakács apuka gyermekétől, hogy ő is apja nyomdokaiba szeretne lépni. Sportos osztály lévén sokan edzenek az olimpiai dobogóért. Szívszorító volt nézni a család rajzát az elvált szülők gyermekétől: „Az az álmom, hogy megint együtt élünk. Ezt is rajzolhatom?” Egy gombóc a torokban, amikor az anyukájával kettesben élő fiú „egyszerű” álmát hallgatom: Az az álmom, hogy lesz feleségem, két gyerekem, és egy szép házban élünk.” Be kell vallanom, hiába is biztattam őket az optimizmusra, álmaik megvalósítására, egy cseppet lelombozva zártam ezt a témát. Nem könnyű a mai gyerekeknek megőrizni az optimizmusukat.
Orosháza Városi Önkormányzat Napköziotthonos Óvodája, Székhely Óvoda
Elkészültek az „optimista szemüvegek”