Álmok, melyek reméljük, hogy egyszer valóra válnak! 🙂
Az optimizmus gyakorlása
Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium, Kollégium és Általános Iskola
Egy egyszerű szituáción keresztül mutatjuk be, hogy ugyanazt a dolgot mennyire másképp láthatja egy pesszimista és egy optimista ember.
Hit, remény, szeretet…
Ez a hónap az optimizmus hónapja volt. Előző hónapban csak egy feladatot tudtunk a 2. osztályos tanulóimmal elvégezni. Ebben a hónapban már bizakodóbb voltam, elhatároztam, hogy több feladattal is megpróbálkozunk.
Először a „Nevetésverseny”-nyel kezdtük. Próbáltak komolyak lenni, ellenállni a másik csapat nevettetésének. A legtöbben „beadták a derekukat” és elnevették magukat, de voltak győztesek is, akik megőrizték komolyságukat. Én csak álltam és boldogan néztem felhőtlen, gondtalan kacagásukat, próbálkozásukat.
Havi feladatnak egy olyan tabló készítését választottuk, ami az általuk elképzelt jövőjüket jeleníti meg. Kiből mi lesz 20-30 év múlva? Hogy él, milyennek képzeli el a jövőjét? Kezdetben a tanácstalanságot láttam az arcukon, de rövid beszélgetés után szárnyra kelt a képzeletük. A rajzlapon hamarosan megjelentek a vágyott álmok: nagy ház, nagy család, katona, pék cukrász… Egy kisfiú rajzán akadt meg a szemem. Kulcs volt rajta. Ő kulcs akart lenni, mert az emberek szeretik a kulcsokat. Rajza elgondolkodtatott. Vajon mi játszódhatott le a kis lelkében?
Lazításként eljátszották az „Add tovább a grimaszt! Egy kicsit furcsállották a feladatot, hiszen általában azt hallották a felnőttektől, hogy „Ne grimaszolj”! „Ne vágj ronda képet!” stb. A játék nem is volt olyan könnyű, de a jókedv nem maradt el.
Utolsó feladatként kapták az Örök mosolyt. Mivel nincs munkafüzetük, így fénymásolva kapták meg azt a tükröt, amibe belerajzolhatták „tükörképüket”. Azt a tükörképüket, amiről sugárzik az optimizmus. Ezt felragasztottuk egy kartonra és feltettük az osztály falára. Ha rossz a kedvük, bármikor belenézhetnek a varázstükrükbe. Átfutott rajtam is egy gondolat: – Talán nekem is kellene egy varázstükröt rajzolni!!! Végül rájöttem, hogy nem kell, mert ha én ezekre a rajzokra nézek és a kis alkotójukra, nekem az már örömöt jelent.
Mindig keresem az új kihívásokat: vezetőm és munkatársaim támogatásával csatlakozott óvodánk 2 nagyobb csoportja a Magyar Szabadidősport Szövetség által meghirdetett Világ Gyalogló (hó) Napja (World Walking Day) rendezvény sorozathoz. A kitűzött távolságot minden résztvevő 4-5-6-7 éves óvodásnak sikerült teljesíteni, ehhez a kísérő felnőttek bátorítására is nagy szükség volt. Ismereteik közben bővültek, megismerkedtek településünk nevezetességeivel, erősödött kitartásuk, gyakorolták a közlekedési szabályokat. A mozgást, gyaloglást is népszerűsítette ez a program. A vidám gyermekek kitartottak a kihívás során, képesek voltak a fáradtságukat leküzdeni és a kitűzött célt elérni, sőt azt túl is teljesítették. Ez a pozitív pszichológia szemszögéből megfigyelve sikeres cselekvés volt.
A hónap témájának feldolgozásához továbbra is használtuk a munkafüzet feladatait. Nagyon tetszett a gyerekeknek a tükrösrajz, és a varázsszemüveg színezése is. Néhányan spontán módon nevetették vicces arckifejezésekkel egymást. A csoport szimbólumát „ficánkát” körbe adogatva mindenki elmondta mitől boldog, vidám. Leggyakrabban attól boldogok: ha együtt játszanak barátaikkal, naposkodnak, kedvenc játékaikkal játszanak, meglepetést kapnak, ha vigyáznak az építményeikre. Együtt mutattunk szomorú és vidám arcot, majd Bagdi Bella dalára mozogtunk, és az optimizmus jelét színezték ki. Pihenőidőben a hónap meséjét mondtam el a gyermekeknek.
Szorgalmatos Mesekert Óvoda Bölcsőde és Konyha
A Napraforgó csoporttal sikeresen feldolgoztuk ” Az optimizmus gyakorlása ” témakört.A zenehallgatás,a relaxációs gyakorlatok elvégzése után meghallgatták a hónap meséjét majd kipróbáltuk a varàzsszemüvegen való átnézést, hogy világunkból csak a szépet és jót vegyük észre.Majd elkészítettük a közös munkánkat és hangulti lezáràsként zenét hallgattunk.
Dunakeszi Szent István Általános Iskola
A gyerekek mosolygós arcokba lerajzolták azokat a dolgokat, amikben megtalálták, hogy mi a jó nekik.
A hónap az optimizmus jegyében zajlott a Tulipán csoportban. A csoportunk létszáma 22 fő, melyből mind a 22 gyerek hátrányos helyzetű. Életkörülményük, és nehéz helyzetük ellenére is pozitívak, élettel teli gyermekek. A pozitív gyerek vagyok című dal meghallgatásával indultak a tevékenységeink, amihez mozgást fűztem a gyerekeknek a dal lényegét átadva, amit a videó visszatükröz. Imádják, hangosan éneklik. Már ez maga erősítette őket és bennünket is, hogy igen a mi gyerekeink tudnak pozitívak lenni. Bármi is történik előző este, vagy napon vele otthon, itt nálunk, velünk, együtt a csoportban igen is önmaga tud lenni felhőtlenül. A tevékenység így nálunk maga a dal is volt egy nap.
Egy következő tevékenységen elmondták, hogy ők melyik játékban a legjobbak (kocsikázás, kirakózás, motorozás, sepregetés stb.), ezt nehezítettük mozgásos utánzással, majd emlékeztetős játékkal. Imádnivaló, ahogy a gyerekek a társaik pozitív énjeikre visszaemlékeznek és együtt gondolkodnak.
A tanulók felírták a pozitív gondolataikat, egymást kitartásra bíztató mondataikat. Színes, rajzos kártyáikat feltűztük egy vidám napocska sugaraira. Az osztály munkája az iskola aulájában megtekinthető.
Nyékládházi Kossuth Lajos Általános Iskola
Belenéztünk a pozitív tükrünkbe, és nagyon vidámak lettünk. Ha szomorúak leszünk, bármikor belenézünk. A lányok megnevettették a fiúkat különféle grimaszokkal, a fiúk pedig a lányokat. Játszottunk a Pozitivity társassal, sokat mókáztunk. Megálmodtuk, hogy mivel szeretnénk foglalkozni a jövőben. Kívánjuk, hogy mindenki álma valóra váljon!