Kicsi elsőseinkkel az érzelmekről beszélgettünk. Képeket nézegettünk, hogy vajon milyen érzelmet látunk rajta. Majd mi is rajzoltunk a mosolyról, a boldogságról, a boldog családról, a kedvességről.
Az optimizmus gyakorlása
Október hónapban ismét 2 -2 órát tartottam az iskola 3. és 4. osztályos tanulóinak. Ezeknek a foglalkozásoknak a tapasztalatait igyekszem összefoglalni a bejegyzésemben.
A foglalkozások elkezdése, a teremrendezés kifejezetten gördülékenyen zajlott. Az órák kezdete előtt már berendezett teremmel és kijelölt „félrevonulós székkel” vártak a tanulók mind a két osztályban.
Ebben a hónapban a foglalkozások elejére új relaxációs gyakorlatokat választottam. Az 2024-es évben az Önbizalom programhoz ajánlott feladatok közül kölcsönöztem a fejlődési szemléletmódú nyújtás gyakorlatokat. A földre leragasztottuk a lábunkat és úgy próbáltuk elérni a földet, a plafont vagy éppen a mellettünk álló kezét. Minden nyújtás után megbeszéltük, hogy MÉG NEM érjük el, DE MAJD/HA sokat gyakoroljuk elérhetjük.
Ezt követően Bagdi Bella Pozitív gyerek vagyok dalát hallgattuk meg. A zene hallgatása közben a gyermekek „Irka-firka relaxációs gyakorlatot” végezték. A feladathoz kiosztottam egy-egy A5 méretű lapot, melyek hátuljára szemüvegek sablonjai voltak nyomtatva. A gyermekek kedvenc színeikkel firkálhattak a lap üres felére. A lapokat összegyűjtöttem és az optimista varázsszemüveget csak következő alkalommal vágták ki a gyermekek. Szemüvegünkben a második foglalkozás alkalmával tettünk egy „optimista sétát” az iskola környékén. A sétán megélt pozitív élményeket aztán páros munkában dolgozták fel a tanulók.
Az optimista szemlélet felvezetéseként 3 poharat tettem az osztály elé. Az egyik tele, másik félig és a harmadik üres. Megkértem a tanulókat válasszanak poharat maguknak. A választásokat követően megbeszéltük a poharak tartalmát. Az üres poharat egy kislány választotta, az indoklás pedig nem volt más: Ez a pohár rózsaszín. A kisfiú, aki a tele poharat választotta felhívta a figyelmemet rá, hogy ő szívesen átönti a fele vízét annak a kislánynak, aki az üres poharat választotta és mindenkinek lesz víz a poharában. Ezzel a feladattal könnyen ráéreztek a gyerekek az optimista gondolkodás esszenciájára.
Miután elfoglaltuk a helyünket a beszélgetőkörben bemutattam az osztálynak a varázstükrömet, amibe, ha belenézünk saját magunk legmosolygósabb változatát láthatjuk meg. A varázstükör feladat során a tükröt körbe adták a gyerekek. Nem csak az érzelemkifejezést gyakoroltuk, hanem a tanulók önbizalmának erősítésével is összekapcsoltuk a feladatot. Akinél a tükör volt, mindig a legvidámabb arcát mutatta és megfogalmazta azt is, hogy mi az, ami szép és jó benne.
Ezt követően tartottunk egy nevettető versenyt. Megkérdeztem a tanulókat, milyen napjuk van, akik a választ arcjátékukkal adták meg. Két csapatra osztottam a gyerekeket. Kiválasztottuk, melyik csapat fogja megnevettetni a másik csapat tagjait. Ha valaki elnevette magát a szomorkás csapatból, átállt a nevettetők közé. A cél, hogy mindenki a vidám csapat tagja legyen. Majd csere következett. A nevettetős stratégiák közt több tanulónál megjelent a vicc mesélése. Mivel ilyen nyitottak, érdeklődők voltak a viccekre a hónap további részében minden nap felolvastunk egy viccet az osztályban napindítókén. Kezdetben én vittem a vicceket, amik közül választani lehetett, majd „házifeladatként” minden napra más tanuló nevettetett minket az általa kiszemelt viccel.
Az első foglalkozást az erősség programhoz ajánlott optimista reakciók feladattal zártuk. A tanulókkal ismét kört alkottunk és olyan mondatokat olvastunk fel, melyek alapvetően morcosságra adhatnak okot. Ezeket igyekeztek a tanulók pozitívan szemlélni és átformálni, meglátni a kellemetlenségben a jót, a megoldást.
Szívmelengető megtapasztalás volt, hogy miután a foglalkozás után együtt mentünk ebédelni az osztályommal, és elégedetlenkedtem az időjárásra, hogy mennyire süt a nap, az egyik tanulóm így szólt: De nem baj Réka néni, a tanteremben a táskádban ott van a napszemüveged. Ebéd után közösen felvisszük az uzsonnát a tanterembe és az udvarra már magaddal tudod hozni a napszemüveged is.
Úgy gondolom, ez ismételten iskolapéldája annak, hogy mi mennyit tanulhatunk a gyerekektől…
Bagdi Bella: Boldogságóra kézikönyv pedagógusoknak és szülőknek (6-10 éveseknek)
https://boldogsagora.hu/ae-content/uploads/2024/10/BIP_Integralt_2024_10_Alsos.pdf
https://boldogsagora.hu/ae-content/uploads/2023/10/Korabbi_feladatok_optimizmus_tanak.pdf
Beszélgettünk az optimista-pesszimista emberekről, majd a gyerekek optimista tesztet töltöttek ki, amit kiértékeltünk.
A Székely Mikó Kollégium 5.A osztály 23 tanulójával (9 lány és 14 fiú) közösen, városunk Erzsébeth parkjában, egy nem szokványos osztályfőnöki órán a boldogságóra program októberi témájával foglalkoztunk. Megemlítettem az október hónap nevezetes napjait, kiemelve az ”ölelés világnapját”. Ezt követően, beszéltünk az optimizmusról, kinek mi a jelentése és a dolgokhoz való hozzáallásról: ”’Félig tele van vagy üres az a pohár?”
Az ”optimista gyaloglók” feladat végén a diákok elmesélték egymásnak a legemlékezetesebb élményeket és a készített képeket is megosztották az osztály csoportban.
A diákok érdeklődön és nagyon kreativan tevékenykedtek, élvezték az éneket, többször is meghallgattuk, miközben együtt nyújtottunk a parkban.
Beszélgetőkör alkalmával az optimizmus jelentéséről, a pozitív hozzáállásról beszélgettünk a gyerekekkel. Aztán meghallgattuk a Pozitív gyerek vagyok kezdetű dalt, melyre közösen táncoltunk is egyet. Elmeséltem nekik a Tódi törpe varázsszemüvege című mesét, majd arról beszélgettünk, hogy voltak- e már szomorúak, ha igen, akkor miért és ki vigasztalta meg őket.
Végezetül mindenki elkészítette az optimista szemüvegét.
Érsekcsanádi Napköziotthonos Óvoda
Süni csoport
Relaxációs gyakorlattal kezdtük a foglalkozást: Éled már a virágom….
Az Essél eső essél… mondókára kék és piros kislabdákat ringattunk a mesetakarónkon, a mondóka végén szétszórtuk. Mindenki választott egy labdát, és visszaálltunk a körbe. Akinek kék labda volt a kezében, az volt a feladata, hogy mondjon egy olyan dolgot, ami hideg, és miért jó az, mi a jó benne (pl. jég – nyáron hűti az italunkat), akinél piros labda volt, egy meleg, forró dolgot mondhatott, és azt, hogy mi a jó benne.
Ezután körbe ülve helycserélős játékot játszottunk. Amikor azt mondtam tűz, a piros labdások cseréletek helyet, a vízre a kék labdások, füstre mindenki felállt és máshova ült.
A beszélgető körben újra elmondtuk a mondókánkat, azt állapítottuk meg, hogy az esőtől az esernyő véd meg meg minket.
Az optimizmus, pedig a rosszkedvtől, aggodalomtól véd meg. A legjobbat várjuk, ha valamibe belekezdünk. Mindenki mondhatott egy dolgot, ami először nagyon nehéz volt számára, de ma már könnyű. Azt is megfogalmazhatta, mit kellett tennie, hogy ma már könnyűnek érezze.
Érsekcsanádi Napköziotthonos Óvoda
Kópé Klub
Relaxációs gyakorlatnak a „Éled már a virágom…”-at választottam, majd felidéztük, mi kell a növényeknek, hogy jól érezzék magukat.
Először az esőbotunkat adtuk körbe, lassú eső hangját létrehozva, majd gyorsan fordítva erős zápor hangját. Majd mozdulatokkal a „Trópusi eső” játékot játszottuk.
Az Alma együttes Zivatar lányka c. dalára körbe jártak a gyerekek a csoportszobában, az előre odakészített karikák kerülgetésével – ezek voltak a pocsolyák -, kezüket esernyőként a fejük fölé tartva. Amikor a zenét elnémítottam, beleugrottak a pocsolyába.
Ezután beléptünk az Erősségkertünkbe, megnéztük az optimizmusról szóló kisfilmet.
Az ezt követő beszélgetés során elmondhatták, volt-e már olyan élményük, ami először rossznak tűnt, de észrevettek benne valami jót is.
A mondat kiegészítős játékban elkezdtem egy mondatot, amit úgy kellett befejezniük, hogy jól végződön (pl. Foglalt a kedvenc játékom… most kipróbálok mást. Eleredt az eső, amikor oviba indultunk……felhúzhatom az új gumicsizmámat)
Beragasztottunk közös kertünkbe az optimizmus virágát, saját maguknak is készíthettek egyet, majd kiléptünk a kerünkből.
Az én megfogalmazásomba az optimizmus: olyan, mint egy esernyő, megvéd minket a szomorú, aggódó gondolatoktól!
Elkészítettük „optimista esernyőnket”.
Az egyik boldogságórán megbeszéltük az optimista, pesszimista fogalmak jelentését. Ezután szétválogattuk a képeket. A következő órákon megkezdett mondatokat kellett befejezni pesszimista és optimista módon. Ezután felkerültek a plakátra a fényképek és melléjük a befejezett mondatok, természetesen külön csoportosítva.
Végül a plakát díszítése következett az optimizmusnak és pesszimizmusnak megfelelő színekkel.
Október hónapban az optimizmus került a középpontba a Boldogságórák során. A célom az volt, hogy a gyerekek megértsék, miért fontos a pozitív gondolkodás, és hogyan segíthet abban, hogy a kihívásokkal szembenézzenek és kitartsanak.
Az órát egy beszélgetéssel kezdtük, ahol a gyerekek elmondhatták, mit gondolnak az optimizmusról. Meséltek példákat az életükből, amikor úgy érezték, pozitívan tudtak hozzáállni egy nehéz helyzethez. Ezután közösen gyűjtöttünk olyan szavakat, amelyek a pozitív gondolkodást jelképezik számukra, például „remény”, „bizalom”, „kitartás”.
Következő feladatként egy szituációs játékot játszottunk, ahol mindenki eljátszhatott egy-egy olyan helyzetet, amely elsőre negatívnak tűnhetett, de a pozitív hozzáállással könnyebbé vált megoldani. A gyerekek nagyon élvezték ezt a feladatot, és egymás példáiból is tanultak.
Az óra végén mindenki rajzban fejezhette ki, mit jelent számára az optimizmus. Egyesek olyan képeket rajzoltak, amelyek a bizalmat és a hitet jelenítették meg, míg mások pozitív gondolatokkal kapcsolatos színezőket választottak. A rajzolás lehetőséget adott arra, hogy mindenki saját módján dolgozza fel a témát és kreatívan kifejezze a saját érzéseit.
Az óra végén mindenki mosollyal és pozitív élményekkel távozott. Öröm volt látni, hogy milyen nyitottak voltak a gyerekek az optimizmus gyakorlására, és remélem, hogy az itt tanultakat a mindennapi életükben is alkalmazni tudják majd.