Mindig örömmel olvasom más pedagógusok írásait, beszámolóit, tapasztalatait az adott hónap témájával kapcsolatban. Időnként megerősít, máskor elgondolkodtat, vagy éppen inspirál.
Ebben a hónapban nemcsak olvastam, hanem lehetőségem adódott egy másik településen levő iskolában boldogságórás foglalkozáson részt venni. Mióta ismerem a programot, ez az első alkalom.
Végig lenyűgözve figyeltem a pedagógus lendületét, szakmai felkészültségét, optimizmusát. A gyerekek motiváltságához, partnerségéhez, aktivitásához kétség sem fért. A bemutatót tartó kolléga elmondta, hogy mennyire és miért hisz ebben a programban teljes mértékben. Összehasonlítva ugyanazon évfolyamban tanuló gyermekek teljesítményével, ezek a diákok élményként, tevékenységekbe ágyazva, érzelmi hatásokat átélve, maradandóbb, mélyebb tudásra tesznek szert.
Az én iskolámban élménybeszámolót tartottam. Jóleső érzésként könyveltük el, hogy mi is a tananyagot szőjük át, ötvözzük a boldogságórás, adott havi témával. Természetesen használom én is módszertani könyvet, munkafüzetet segédletként. Ezeken felül törekszem az új ötletek, módszerek kipróbálására, alkalmazására.
Optimista Ottó és Pesszimista Pál párbeszédét említeném, ahol mindig könnyebb más bőrébe bújva megnyilvánulni.
Kolléganőm boldogságóráján tettünk látogatást diákjaimmal, ahol egy pozitív hangvételű verset mondtunk el.
Az olvasóklubban Vámos Robi Minden sikerül könyvéből merítettünk erőt.
Derűlátó párnánk segít átlendíteni a nehézségeken.
Idősek napja alkalmából elmentünk az idősekhez felolvasni, mellyel könnyet csaltunk a szemükbe.
A kis hajtás, amit diákjaink ültettek korábban, szépen fejlődésnek indult, bár úgy látszott, hogy nem marad meg. Köré telepedve tartottam környezettudatos foglalkozást. A kis mesefánk egyszer akkora lesz, hogy körbeölelhetjük, árnyékában megpihenhetünk.
Mosolygós arcok dekorációval díszítettük tantermünket. Tanulóimmal szemben MENNI FOG! SIKERÜL feliratok visznek bennünket előre az optimizmus útján!
Az optimizmus gyakorlása
Ráhangolódásként meghallgattuk Bagdi Bella „Pozitív gyerek vagyok” című dalát.
Beszélgettünk az optimizmus előnyeiről. Elkészítettük Optimista szemüvegeinket, melynek a bal oldali lencséjére a bennünket ért rossz dolgot írtuk. A jobb oldalira pedig azt kerestük meg és írtuk le, ami pozitív volt a rosszban. Ezt a szemüveget vittük magunkkal a séta kirándulásunkra is, ott felvettük, amikor már nagyon elfáradtunk. Újult erővel indultunk tovább. Majd másnap a tablónkra ragasztottuk a boldog arcképeink és a varázsmondatok közé.
Október: Az optimizmus gyakorlása
Az elméleti háttér áttekintése után olyan gyakorlatokat végeztünk a gyerekekkel, amelyek segítik a pozitív életszemlélet kibontakozását, hogy mindig mindenben találjanak valami jót, hogy „reménykedő realisták”-ká váljanak.
Tevékenységeink:
1. Mondatok befejezése pesszimista és optimista nézőpontból
2. Pesszimista mondatok átfordítása
3. Az Ellis-féle ABC-modell tanulmányozása, alkalmazása
4. A választható feladatok közül az „Optimista gyaloglók” címűt teljesítettük:
A „Világ Gyalogló (HÓ)Napon” a mi boldogságcsoportunk is csatlakozott – a Boldog Óvodák és Iskolák közösség tagjaként – a Magyar Szabadidősport Szövetség gyaloglást népszerűsítő programsorozatához.
Egy 8 km-es túrát tettünk a zalaegerszegi Csácsbozsok városrész dimbes-dombos csodaszép vidékén. Ugyanakkor optimista gyaloglók is voltunk: úgy túráztunk, hogy közben rácsodálkoztunk a bennünket körülvevő gyönyörű tájra. Lefotóztunk, megjegyeztünk több olyan dolgot, ami különösen jó érzéssel töltött el minket, amiket biztosan elraktározunk a nehezebb időkre. Többek között a színes természetet, a ragyogó napfényt, a távoli város csodás látványát.
5. A Boldogságprogram alkotóitól kaptunk 8 tippet, amelyek segíthetnek az optimista gondolkodásmód fejlesztésében, ezt kiegészítettük a mi őszi boldogságötleteinkkel.
Ezeket a tanácsokat megörökítettük, kitettük osztálytermünk falára emlékeztetőül, és ajánljuk mindenkinek.
Járjunk nyitott szemmel, és lássuk meg a szépséget és kedvességet a mindennapokban!
Izsákos7.a és Mariann néni
OKTÓBERI TÉMA: AZ OPTIMIZMUS
Ki ne szeretne optimista lenne? Az optimistább szemlélet nemcsak a hangulatunkra, de mentális és fizikai egészségünkre is kedvező hatással lehet. Önmagunk ostorozásának és a pesszimista gondolatok elhatalmasodásának megakadályozása nem lehetetlen. A tanult optimizmus annak a képességünknek a fejlesztését jelenti, melynek segítségével pozitív nézőpontból észleljük a körülöttünk lévő világot!
Bármelyik mellett tesszük is le a voksunkat, fontos tudnunk, hogy a pesszimizmus és optimizmus részben öröklött vonások, amelyek kialakulására a korai élményeink is hatással vannak, viszont képesek vagyunk elsajátítani olyan készségeket, amelyekkel erősíthetjük optimizmusunkat.
„Az optimizmus a jövőbe vetett általános bizalom, amelyet az a széles körű elvárás jellemez, hogy az eredmények valószínűleg pozitívak lesznek”.Tehát lehetőségünkben áll alakítani gondolkodásmódunkon.
Ebben a hónapban is sokféle módon dolgoztuk fel a hónap témáját.
1.Aranyosi Ervin versén keresztül elemeztük mindennapjainkat. Nagyrészt tőlünk függ a napunk,milyen lesz,milyenné tesszük. Sok múlik rajtunk,a hozzááláásunkon, a nézőpontunkon.
Aranyosi Ervin: Fesd színesre a napod!
Minden egyes reggel kapsz egy szürke képet.
Ha te úgy akarod, egész nap ezt nézed!
Ezért a világot szürke színben látod:
– szürke valóságod, szürke minden álmod.
Persze van mód arra, mikor reggel felkelsz,
ecsetedért nyúlhatsz, színeket keverhetsz!
Egy kis vidámsággal, némi élénkséggel
elbánhatsz a nyűggel, minden nehézséggel.
2.Az egyik legkézenfekfőbb boldogságforrás a zene. A Zene világnapján elmentünk a Városi Könyvtárba ünnepelni. Zenét hallgattunk,énekeltünk, régi lemezjátszón hallgattunk kedves dalokat. A zene mindenkit boldoggá tesz,átsegít a problémákon.
3.Az Állatok Világnapján sokat beszélgettünk kedvenceinkről, ők mennyi örömet, boldogságot adnak nekünk. Gyurmába is öntöttük őket.
4.Többször játszottuk a „Forró zuhany” c. kedvenc játékunkat. Egy gyermek középre áll és csak ontjuk felé a pozitív tulajdonságokat,amiket róla tudunk mondani. Érdekes látni,hogy a dicsérő gyermekek is mennyire mosolyognak és milyen örömmel mondják a kedves szavakat társuknak. A megdicsért gyermek pedig szó szerint úszik a boldogságban. Ez nagy pozitív löketet ad mindig nekik.
5.Színházban voltunk:A Frakk,a macskák réme c előadáson. Ez nagyon tetszett a gyerekeknek,igazán közel állt hozzájuk a téma és nagyon tetszett nekik a pozitív végkifejlet.
A színházban viszont rácsodálkoztak a nézőtéren egy fogyatékos csapatra. Mély nyomot hagyott bennük. Másnap az első teljes órát ennek a témának szenteltük. Kik ők,milyenek,milyen lehet az életük,hogy viselkedjünk velük,hogy segíthetünk,..
Mélyen megérintett ez a tanóra. Nagyon érzékeny lélekről tettek tanúbizonyságot a gyerekek.
Rögtön értékelték az egészségüket,s mindent,amit eddig észre se vettek. Nagyon elgondolkodtató pillanatok voltak.De azt hiszem mindennél többet értek. Értékeljük a jót amink van,nem is természetes ez mindenkinek hiszen…
6.Optimista szemüveget készítettünk,hogy tudatosan a jót lássuk a világban és a különböző helyzetekben. Rossz pillanatokban is feltették,segítsen a varázsa.
7.Képregényt csináltunk- egy negatív eseménynek tudatosan rajzoltunk pozitív végződését. Eleinte nehezen ment,majd egyre jobb ötletek születtek.Minden csupán nézőpont kérdése. Ezt tanulgatjuk.
8.Elemeztük egyik kedvenc írónk, Janikovszky Éva idézetét:
Mitől jó egy nap? Attól, hogy képesek vagyunk meglátni a jót. Hogy örülni tudunk. És attól, hogy holnap is lesz egy nap. Lehet, hogy még jobb, mint a mai.
Janikovszky Éva aláírása
Úgy érzem ez a hónap is hasznosan telt. Ezek a pillanatok nagyon fontosak,mély nyomokat hagynak bennünk,együtt fejlődünk általuk. Próbáljuk a szemléletünket tudatosan jobbá változtatni.
Az optimizmus kifejezés nehezen definiálható a gyermekek körében, ezért többféle aspektusban igyekeztem rávilágítani őket a lényegére.
A mozgásos mondókák nagyon kedveltek a gyermekek körében ezért motivációként a „Kicsi vagyok én, majd megnövök én…” kezdetű mondóka hatásosnak bizonyult, hiszen kivétel nélkül minden kisgyermek körém gyűlt, és velem együtt mondták a mondókát, és utánozták a mozdulatokat.
Miután a szőnyegre ültek a gyermekek, mindenkinek az arcát megsimogattam, és közben minden kisgyermeknek mondtam, hogy „Örülök, hogy itt vagy közöttünk” ezzel erősítve biztonságérzetüket, pozitív énképüket. Sokan mosolyogtak ezen örömükben.
Az „Akkor voltam boldog, amikor…” mondat befejezése című játék nehéznek bizonyult, főleg a kisebbek körében. A nagyobbak (5-6 évesek) könnyebben feltudtak idézni egy-egy kedves emléket, amikor boldognak érezték magukat. A kiscsoportos korosztálynak pozitív töltetű élményeket soroltam, melyre bólogattak és mondták „Igen! Akkor boldog voltam”.
A tükörben saját maguk érzelmeinek megfigyelése izgalmasan sikerült, és sokszor elnevették magukat, ezért úgy gondolom, ez a szemléltető eszköz elérte a célját.
A tevékenységünk lezárásaként, megkértem, hogy válasszanak valakit, akit megszeretnének ölelni. Itt jól megfigyelhetőek voltak a baráti kapcsolatok, szimpátiák.
A varázsszemüveg formázása kezünk által jól felhasználható volt a játékba való visszavezetéshez.
Úgy gondolom a tervezett elemeket sikerült megvalósítani, és bízom benne, hogy érzékeltetni tudtam az optimizmus lényegét.
Októberben az optimizussal foglalkoztunk, beszélgettünk arról, hogy az optimista ember minden helyzetben a legjobbat keresi. Megpróbáltuk a körülöttünk lévő világot egy optimista szemüvegen keresztül szemlélni. Kipróbáltuk a szemüveget az osztályban felmerülő problémák megoldásánál is. Megbeszéltük hogyan lehetne változtatni azon amiről megvagyunk győződve, hogy csak rosszul tud végződni, beszélgettünk a pozitív hozzáállás és a pozitív szemlélet előnyeiről. Ezen kívül a hónap nevezetes napjairól sem feledkeztünk meg, a zene világnapján közösen énekeltünk és zenét hallgattunk, a mosoly világnapján sugárzó-nagy mosollyal ajándékoztuk meg egymást, az ölelés világnapján ˝öleléssel kezdtük és zártuk a tanítási órákat. Részt vettünk a világ gyalogló /hó/nap felhívásán, egy izgalmas kirándulást tettünk Tatabányára, amely tele volt érdekes látnivalókkal és kalandokkal. Kora reggel találkoztunk a vonatállomáson, majd vonattal indultunk útnak. Első úti célunk a híres Szelim-barlang volt. A barlanghoz vezető út kissé meredek volt, de mindannyian kitartóan másztunk felfelé. Ezután következett a Kilátó, amelyről fantasztikus panoráma tárult elénk Tatabányáról és a környező dombokról. A kilátóból jól látható volt a kirándulásunk következő állomása is: a Turul-madár szobra. Itt megpihentünk egy kicsit, fényképeket készítettünk, és élveztük a táj szépségét. A nap végén fáradtan, de élményekkel gazdagon indultunk vissza a vonathoz.
Mórahalom Város Önkormányzata Napköziotthonos Óvoda
A témát Szomorú Szilárd és Boldog Blanka játékkal vezettem be.
Majd elmeséltem Tódi törpe varázsszemüvege mesét.
A mese végén mindenki elkészíthette saját szemüvegét, amibe belenézve elmondták hogy mit látnak szépnek.
A foglalkozás végén megrajzolták a mosolygós arcot, az optimizmus jelét, amiből nyakláncot készitettünk. Nagy örömmel vették fel a nyakláncokat, majd vitték haza.
A foglalkozást nagyon élvezték, érdeklődőek voltak a téma iránt.
A Sün Balázs című mese befejezéseként gyakoroltuk egymés szeretését, ölelés által is.
Október témaköre: Az optimizmus gyakorlása
(október 21.)
A 6. órát közös énekléssel kezdtük, majd jött a relaxáció.
A gyerekek teljes mértékben tudtak azonosulni ’A szomorú királykisasszony’ című mese főszereplőjével. Megbeszéltük, hogy hogyan szokták egymást jó kedvre deríteni. Elmondták, hogy ők nem szeretnek rosszkedvű emberek társaságában lenni, mert akkor egy idő után ők is szomorúak lesznek. Nagyon aktívan dolgoztak, sikerült őket már az óra elején motiválni, így sokan jutottak szóhoz az órán. Mivel tetszett a diákjaimnak a történet, ezért érdeklődéssel fogadták a szituációs feladatokat. Az eltérő képességű gyerekek természetesen más-más feladatot kaptak. A tehetséges gyerekek inkább az önálló véleménynyilvánítás terén tudták megcsillantani képességeiket. De a gyengébb képességű gyerekek is kaptak testhezálló feladatot a különböző játékokban. Az egész órán remekül együttműködtek, senki sem volt kiközösítve, közösen segítették egymást. Az óra közben többször felhívtam a figyelmüket arra, hogy kit, hogyan lehetne bevonni a munkába. Úgy láttam, hogy az órám elérte célját, hiszen a diákjaim megértették a történet tanulságát és ezzel kapcsolatban el is mondták véleményüket.
Készítettünk közösen egy vidám napocskát, ahová a gyerekek kis cetlikre felírták, hogy mit sikerült a hónap folyamán sikeresen megoldaniuk.
Az órák után azt vettem észre, hogy gördülékenyebben oldják meg még akár a nehezebb feladatokat is. Kölcsönösen segítették egymást, ami az éppen adódó nehézségek megoldásában is sokat jelentett számukra. Az óráimnak, úgy érzem, hogy pozitív nevelő hatása volt a gyerekek viselkedésére, illetve az önértékelésüket is sikeresen befolyásolta. Optimistábban álltak hozzá a különböző feladatokhoz. A legjobb élményem az volt, hogy boldognak és aktívnak láttam őket a feladatok oldása közben. Még a viselkedészavarral küzdő gyerkőcöm is elfogadóbb, segítőkészebb volt társaival szemben, amiért természetesen nagyon megdicsértem a többiek előtt. Sok piros pontot és csillagot tudtam kiosztani az óra végén.
Meditációval zártuk az órát. Majd elénekeltük ’Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok’ című dalát. Boldog voltam, mert igazán jó hangulatban teltek az órák.
A második boldogságórám keretében az optimizmus gyakorlásával foglalkoztunk a másodikos osztállyal.
A foglalkozás elején, a bevezető dalt (Bagdi Bella: Repülj velem!) követően a gyerekekkel egy szőnyegre telepedve kezdtünk el beszélgetni az optimizmusról. A kezemben egy félig tele/üres pohár példáján keresztül mutattam meg nekik, hogy minden helyzetet, szituációt az életben kétféleképpen lehet szemlélni, a fél pohár víz esetéhez hasonlóan. Majd közösen különféle, olyan helyzeteket hoztunk fel, melyek mindegyikénél meg kellett találni a pozitív oldalakat. Egy-két általam hozott eset után a gyerekek már maguktól is tudtak különféle példákat mondani (Ez fantasztikus, mert…! játék).
Ezt követően a gyerekek elcsendesedve, csukott szemmel mondták utánam a Reggeli pozitivizáló gyakorlatot, és felhívtam a figyelmüket arra, hogy ezt minden reggel, ébredés után ők is elmondhatják maguknak.
A foglalkozás második felében rajzolós feladat következett. A gyerekeknek egy általuk már megélt vagy elképzelt negatív helyzetet szituációt kellett egy lapon ábrázolniuk: a rajta lévő kör minuszos felébe kellett rajzolni a helyzet problémás oldalát, majd a kör másik, plusszal jelzett felébe pedig annak végső, pozitív kimenetelét. A diákok ügyesen fogtak neki a munkának, ki-ki a maga kis emlékei között kutatva választott ki egy olyan múltbéli helyzetet, mely végül pozitívan alakult, végződött a számára.
Összességében a gyerekek változó figyelemmel, de többségében lelkesen és aktívan vettek részt a foglalkozáson.A következő alkalommal remélem már az ez alkalommal rendetlenkedők figyelmét is jobban le fogják kötni a boldogságóra tevékenységei.