Előzetes tevékenység:
– Minden gyermeknek készítettem egy boldogságóra jelképet ábrázoló nyakláncot, amit mindig megkapnak a tevékenység idejére.
– Elkészítettük a Boldogság várát, felhelyeztük a csoportszoba falára. A várba létrafokokon fogunk feljutni. Minden hónapban, ha feldolgoztuk a gyermekekkel az aktuális témát, akkor felrakjuk a hozzá tartozó jelet!
A Boldogságóra optimizmus témájának feldolgozása:
A gyermekeknek kiosztottam a saját készítésű Boldogságóra nyakláncot, ezzel motiválva őket a közös tevékenységre. A foglalkozást az „Égig érő fa vagyok, megnövök, mint a nagyok…” mozgásos relaxációval kezdtük. Ráhangolódásképpen eljátszottuk a már ismert „Szomorú Szilárd és Boldog Blanka” játékot. Itt irányítónak bevontam a gyermekeket is. Sikerült elérni, hogy a szomorú csapat is vidámmá változzon. Ezt követően „Tükörjátékot” játszottunk az önbizalom növelésére. Először én néztem bele a tükörbe és mondtam el, hogy milyen szépet és jót látok benne, így adtam mintát a játékhoz. A gyermekek többségének sikerült megfogalmazniuk, hogy milyen erősségük van.(„Jól tudok rajzolni. Sokat segítek otthon anyának főzni. Kerékpárral jövök reggel óvodába, így vigyázok a környezetemre”…)
Az optimizmus fogalmát „Bezzeg Andrea: Tódi törpe varázsszemüvege” meséjével dolgoztuk fel. A történetre vonatkozó kérdésekkel, valamint saját élmények elmesélésével igyekeztem minél érthetőbben bemutatni a témát. Ha pozitívan viszonyulunk egymáshoz és mindenben meglátjuk a jót, akkor optimistábban élünk. Mindenki elkészítette a saját optimista szemüvegét, közben meghallgattuk „Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok” dalát. Megtanultuk a gyermekekkel a szemüveg viseléséhez kapcsolódó varázsigét is: „Van nekem egy szemüvegem, ha felteszem azt, Szebbé válik minden, amit megmutat!” Akinek kedve volt az elmesélhette milyen szépet és jót lát a szemüvegén keresztül. (Az egyik kisfiúnak nagyon hiányzott az anyukája, így azt mondta: „Nemsokára ebédelünk, alszunk és már siet is értem az anyukám.”) A foglalkozás zárásaként felraktuk az optimizmus jelét a Boldogság várához vezető létra második fokára.

OKTÓBER – Az Optimizmus gyakorlása

„A nehéz utak gyakran csodás helyekre vezetnek.”

Az október hónap osztály-mottója: „Tárd ki a szíved, mert a mai napnak is van a csodája!”
Értelmileg akadályozott első osztályos tanulóinak a nap során adódó pillanatokban felhívjuk az optimista gondolkodás, hozzáállás fontosságára.
Az órát a hónap dalával indítottuk, áttekintettük a hónap eseményeit a fotók segítségével és közösen összeállítottuk a kollázs képeket.
– A naptárunkon szereplő idézet magyarázata, értelmezése, az osztálymottó elemzésével indult.
– Gyalogló túra a Dányádi farmra tele voltak kihívásokkal: keskeny hídon való átkelés, traktorra való feljutás létrával, állatok közelsége, bála görgető verseny. (bizalom, hit, félelem legyőzése)
– Őszi ujjszámoló vers tanulását könnyítettük, hogy elkészítettük az ujjakra a kép-gyűrűket (tanulást könnyítő megoldás).
– Egészségnapok megrendezése – osztálypiknik – , mely megvalósulása a szülők aktív segítségével valósult meg (segítségadás, érdeklődés, figyelmesség a szülők részéről).
– 1956-os forradalom – megemlékezés. A magyar történelem, a közös múltidézés során beszélgettünk, hogy a háború sok fájdalommal, veszteséggel járt, de nekünk mennyi szabadságot, élhető életet adott.
A boldogság órát A répa mese eljátszásával zártuk. Hangot adtunk annak, hogy összefogással, összetartással megoldást tudunk találni a mindennapi problémák, akadályok legyőzésében.

Október hónap témája az optimizmus gyakorlása. A foglalkozásokat ismét mozgásalapú relaxációval kezdtük. Meghallgattuk Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok a Világomban minden rendben van CD-ről az aktuális dalt. Szőnyegen körbe ülve elmeséltem Tódi Törpe varázsszemüvege című mesét majd megbeszéltük a mondanivalóját. Az előre elkészített papírból kivágott szemüvegeket egyénileg kidíszítették filctollal. Elővettem Szomorú Szilárdot és Boldog Blankát, akiket már ismertek az előző évekből. A foglalkozás végén a könyvben található Tükörjátékot játszottuk.

Az optimizmus gyakorlása témát dolgoztuk fel a gyerekekkel. Először megbeszéltük az „optimizmus” szó jelentését. Ezt követően meghallgattuk a hónap dalát. A mese nagyon érdekes volt, értelmeztük is Tódi törpe történetét.
A gyerekek nagy lelkesedéssel készítették el saját szemüvegeiket. A szemüvegen át mindenki elmondta, hogy milyennek látja a világot, mi lett szebb-jobb általa, mit szeretne jobbá tenni.

A foglalkozás megkezdéséhez ismét relaxációs gyakorlatokat végeztünk, majd meghallgattuk a hónap dalát. Beszélgettünk arról, hogy milyen is az, ha valaki optimista. Kiszíneztük Szomorú Szilárdot és Boldog Blankát, majd utánoztuk őket. A gyerekek meghallgatták Tódi törpe meséjét, közben elkészítettük a varázsszemüveget, amin keresztül jobbnak, szebbnek láttuk a világot.

Ebben a hónapban az optimizmus volt a foglalkozás témája. A gyerekeknek kesztyűbábbal játszottam el Ferenczi Éva párbeszédes drámajátékát. Nagy örömmel nézték és hallgatták a mesét. Sokan elmondták saját élményeiket betegségeikről, gyógyulásukról. A tevékenység végén felület színezéssel mosolygós smile-kat színeztünk. A mesét többször eljátszottam nekik, így is elősegítve az optimizmus fogalmának megerősítését.

Október hónapban az optimizmus témát dolgoztuk fel. Törekedtem a pozitív szemlélet kialakítására és megerősítésére. A gyerekekkel nagyon sokat beszélgettünk ezzel kapcsolatban, kíváncsiak érdeklődőek voltak. Foglalkozás előtt relaxáltunk, majd megtanultuk a hónap dalát. Az optimizmus témát két síkbáb segítségével dolgoztuk fel. Különböző szituációkat játszottunk el, hol szomorúak, hol pedig vidámak voltak. Meghallgatták Tódi törpe varázsszemüvege című mesét, majd a mondanivalóját megbeszéltük közösen. Közösen játszottunk, varázsszemüvegeket készítettünk. Az asztalnál ülve mindenki kiszínezte az optimizmus jelét. Azt tapasztaltam, hogy mindenki jól érezte magát ezeken a tevékenységeken.

A gyermekekkel kiszíneztük az OPTIMIZMUS jelét. Ebből indítottuk el a beszélgetést. Majd különböző hangulatú arcot mutató kislabdákkal játszottunk, amik segítségével a sokféle hangulatot, érzést idéztük fel. Megtaláltuk a mosolygós, derűs arcot megjelenítő labdát. Összehasonlítottuk a nagyságát a többi labdáéval, és felfedeztük, hogy az nagyobb. Így érzékkeltettem, éreztettem, hogy az optimista ember boldogabb, a kihívásokra bátran reagál.
Eljátszottuk, hogy ki, kinek érzi magát, szomorúnak, vagy optimistának, boldognak, kiegyensúlyozottnak, és hogy mi lehet ennek az oka. Érdekes, megható válaszokat hallhattunk, több gyermeket sikerült jobb hangulatra derítenünk, a feltett kérdéseikre válaszolni.
Aki kedvet érzett hozzá, azoknak lehetőséget adtunk a VARÁZSSZEMÜVEG dekorálására, amin keresztül mindig varázslatosnak láthatják a világot, észrevehetik a kis csodákat a természetben, a családjaikban, és az élet minden területén a mindennapokban.