A csoportban az optimizmus gyakorlását, már régebb óta gyakoroljuk, így a varázsszemüveg és hozzá tartozó mondoka nagy népszerűségnek örvendett. A mesét a gyermekek örömmel halgatták, majd utána elkészítették a sáját varázs szemüvegüket, amivel gyakorlhatták az optimista és pozitív világnézetet. Egymásról és környezetükről is jó dolgokat állapítottak meg, valamint a szemüveg bekerült a kis mappájukba, így mikor szükségét érzik használhatják szabadon.

Boldog Dóra babánk egy új kalandra hívta a kis bóbitásokat. Megismertette a Szomorú Szilárd és Boldog Blanka arckifejezését amit majd gyakoroltunk is – szomorúak vagyunk- majd – boldogok vagyunk-. A foglalkozást az,, Almát szedj, ügyesedj, szőlőt szedj, ügyesedj „relaxációval kezdtük. Az optimizmus jelentését a Tódi törpe varázsszemüvege című mese elmesélésével mutattam be. A mese után Tódi törpe vidám almáival, körtéivel játszódtunk.
A ,,Pozitív gyerek vagyok” c. dallal zártam a foglalkozást.
A zene után meglátogattuk az optimizmus jelét az óvoda előtti udvaron, ahol boldogan játszodtunk.

Mivel a tervezett foglalkozás napján borongós, esős volt az időjárás, kezdetnek vidám hangulatot teremtettünk Bagdi Bella:Repülj velem című dalával. A közös tánc, közös mozgás segítségével elutaztunk Boldogságországba a gyerekekkel.
Aztán egy meseváró nagyszerű gyakorlattal körbeültük a meseszőnyeget. A mese fuvallatát adtuk körbe egymásnak a tenyerünkben.Nagyon tetszett a gyakorlat a csoportnak, máskor is fogom alkalmazni. Az ötletet Prof. Dr. Bagdy Emőke, Pszichofitness gyerekeknek könyvéből merítettem.
Bezzeg Andrea: Tódi törpe varázsszemüvege című meséje többször is előkerült a héten, ismételten is meg szerették volna hallgatni a Fülemüle csoportos gyerekek.
Miközben pedig mondogattuk a „Szebben látó mondókát” – elkészültek a saját szemüvegek is, melyet ha hazavisznek a gyerekek, a családban bárki átélheti a varázslatot.

Tódi törpe varázs szemüvegén át sokkal csodálatosabbnak látjuk a világot, de ha figyelmesebbek vagyunk egymással és környezetünkkel, akkor anélkül is működni fog!

Az optimizmus, még kimondani is nehéz, hát még megérteni.

A foglalkozást a gyerekek által már megkedvelt relaxációs gyakorlatokkal kezdtük, ezzel a jó hangulatot megteremtettük.
A szomorú csapat felvidítása, ha lehet még tovább fokozta a gyerekek jókedvét. A zenére már együttes koreográfiával táncoltunk. Mivel a gyerekek jól kimozoghatták magukat, a mesét figyelmesen hallgatták végig. Az azt követő beszélgetésbe szinte minden gyerek bekapcsolódott. Örültem , hogy türelmesebben hallgatták meg egymás gondolatait.
A szemüveg színezése és kipróbálása volt a kezdeményezés csúcspontja, mivel már reggel felfedezték és persze mindenki kíváncsi volt mikor és mit fogunk vele csinálni.
A vidám fejek felragasztása után a” Boldog vagyok” című dalra vidáman és felszabadultan táncoltunk, mindenki a saját ötlete szerint.

A következő nap esős, szomorú idő volt. A reggeli előtt öltünk a szőnyegen, már elmondtuk a verseinket eljátszottuk az „Itta köcsög mi van benne” kezdetű kedvenc játékunkat, az egyik kisfiú megszólalt:
– Ma se tudunk kimenni az udvarra
– Én szeretem hallgatni az eső hangját. Mit gondoltok van az esőnek jó oldala is?- kérdeztem én
– Megöntözi a növényeket
– Lemossa a bicikliket az udvaron
– Megépíthetjük a tűzoltó állomást
Akkor úgy éreztem, ha nem is tudjuk kimondani még az „Optimizmus” szót, de a lényeg már ott van a kis fejekben!

A hónap témája az optimizmus gyakorlása. A tematikus tervet egy hétre terveztem, a tevékenységi területeknek megfelelően.
Amikor a gyerekek reggel megérkeztek az óvodába, két kártyát mutattam nekik. Az egyiken az optimizmus jele egy mosolygós arc volt, a másikon egy szomorú. Kértem őket, hogy válasszák ki azt a képet, ahogyan most érzik magukat. (Boldognak vagy szomorúnak?) Nagyon örültem, hogy mindenki az optimista arcot választotta. Kértem őket, hogy meséljék el, miért ezt a képet választották. Gondolkoztak rajta, végül mindenki ügyesen meg tudta fogalmazni. A mosolygós arcokat pedig felragasztottuk a csoportszoba szekrényére.
A foglalkozások játékait, a relaxációt, a mesét és a beszélgetéseket félkörben játszottuk. Megfigyeltük a gyerekekkel, ahogy most így együtt ülünk, az olyan, mint egy nagy mosolygós száj. Ujjunkkal is mutattuk a mosolygós száj formáját a levegőben. A testnevelés foglalkozás során a földre leraktam egy kötelet – félkör alakban. A gyerekek különböző mozgásformákkal (egyensúlyozó járás, ugrás, mászás… ) végigmehettek rajta. Ezáltal sokkal jobban érzékelték a formáját és annak az irányát.
Játékidőben a közösen szedett gesztenyékből egy előre megrajzolt rajzlapon a gyerekek kirakhatták a mosolygós arcot. Mindez elősegítette a finommotorika, a formaészlelés és a téri irányok gyakorlását.
A foglalkozásokat arcizomlazító relaxációval kezdtük. A játék mókássága megadta a jó hangulatot a kezdeményezéshez. A foglalkozást kezdő énekléshez Bagdi Bella: Boldog vagyok című dalát választottam. A csoportszobát bejárva, asztalokat kerülgetve, csigavonalba betekeredve a szövegben lévő mozgást utánozva táncoltunk. A gyerekek nagyon szeretik a komplex mozgással kisért énekeket. Majd bemutattam nekik Szomorú Szilárdot és Boldog Blankát. A gyerekek nagyon ügyesen tudták az arcukkal, testtartásukkal utánozni a szomorú és a vidám érzéseket. Örömmel tapasztaltam, hogy a játétkban mindenki részt vett, azok a gyerekek is, akik az érzéseiket nehezebben tudják kimutatni.
A téma feldolgozásához Tódi törpe varázsszemüvege című meséjét meséltem el. A mese után beszélgettünk a gyerekekkel, és elképzeltük, hogy milyen lehet a varázsszemüvegben látott világ.
Másnap el is készítettük ezt a varázsszemüveget. Kétféle formájú közül választhattak a gyerekek, melyiket szeretnék kiszínezni. Akvarell ceruzát készítettem ki nekik, így nagyon szép élénk színű szemüvegek születtek. Megbeszéltük, hogy ez egy varázsszemüveg, amit ha felvesznek, meglátják a rossz dolgokban is a jót. Kértem tőlük, hogy meséljenek arról, amikor szomorúak voltak. Majd felvettük a szemüveget és mindenki elmondhatta, aki szerette volna, hogy abban a történetben mi volt a jó vagy hogy tudjuk azt jóra fordítani. Később többször is beszélgettünk erről, főleg kisebb csoportokban, hogy legyen türelmük egymást meghallgatni.
A csoportszobánkban van egy nagy tükör a falon. A gyerekeket megkértem, hogy nézzenek bele és mosolyogjanak. Majd rajzolják le mosolygós önmagukat. A munkafüzet 11. oldalán található tükörben a gyerekek lerajzolták optimista tükörképüket.
A tematikus hét lezárásaként tízóraira szendvicset készítettünk a gyerekekkel. Az asztal közepére tojást, paprikát, paradicsomot, lilahagymát, uborkát készítettünk. Megkértem őket, hogy ezekből a zöldségekből a tányérjukon lévő kenyérre egy optimista arcot készítsenek. A gyerekek, ahányan voltak, annyiféle mosolygós arcot készítettek. Végül jóízűen megették a szendvicseket. Közben Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok című dalát hallgattuk.
Az optimista jelet ábrázoló kártyára mágnest ragasztottunk, amit a gyerekek hazavihettek. Bízom benne, hogy amikor ránéznek erre a kártyára, jókedvük lesz, és eszükbe jutnak a közösen játszott jóhangulatú játékok.

A foglalkozások által mégjobban megismertem a gyerekeket. Mi az, ami örömet szerez, és mi az, ami bánatot okoz nekik.