Ez a hónap az optimizmus hónapja volt.Óvodánk minden csoportja nagy örömmel vett részt a Boldogságóra foglalkozásokon.A gyerekek együtt gyűjtötték a szebbnél szebb színes faleveleket amit a foglalkozáson annak adhattak át aki valamivel megnevettette őket.Az óvónénik igen kreatívak voltak minden csoportban.A kicsiknél „Őszanyó” játszott az apróságokkal és a színes falevelekkel. A nagyobbak már azt is megfogalmazták ki mitől lesz boldog mi is az a boldogság, s még egy vigaszbot is előkerült,ami igazi vigasztalást nyújtott a kis barátoknak. A foglalkozások végén pedig önfeledt játék kerekedett a nevető falevelekkel.

A hónap témáját az időjárás változásával párhuzamosan dolgoztuk fel. Ebben hónapban rengeteget sétáltunk, a gyerekekkel megfigyeltük a változó környezetünkben rejtőző szépségeket. Ezeket „lefotóztuk”, egy kis papírból készült fényképezővel, hogy nehogy elfeledkezzünk róluk. Megvizsgáltuk a leveleket, gyűjtögettük őket. Ám ha az idő miatt benn is ragadtunk, ez sem szeghette kedvünket, mindenben kerestük a lehető legjobbat.
„Vidítsuk fel a felhőt!” – Először meglátogatta a gyerekeket egy szomorú felhő, akit behívtunk a csoportszobába. Láttunk, nagyon sír, hát megpróbáltuk felvidítani őt. Énekeltünk neki, mire végül megjelent a Nap is, hogy segítsünk nekünk felvidítani a felhőt. Itt megbeszéltük, mi a különbség a szomorú és vidám között, mitől vagyunk vidámak, mitől vagyunk szomorúak. Ebből kerekedett egy játék, melyben két felé osztódtak a gyerekek – egyik oldalon voltak a napocskák, másikon a felhőcskék. A felhőcskék mindig nagyon szomorúak voltak, míg a napocskáknak az volt a feladata, hogy felvidítsák a szomorú felhőket! Ez általában sikerült is, a gyerekek később egyénileg is szívesen játszották ezt.
„Tódi törpe derűlátó szemüvege” – A mese meghallgatása után Tódi törpe példáját követve mi is készítettünk magunknak egy saját derűlátó szemüveget. Mindenki aki kidíszítette a saját szemüvegét, egy varázsige segítségével elbűvölte a lencsét, hogy csak jó dolgokat lásson meg vele. A délelőtt során sokan ebben játszottak, alkalmat kerítettünk arra is, hogy körbejárjunk a csoportban, és szép dolgokat mondjunk a másiknak.
” Mozgás öröme” – Az időre való tekintettel nem tudtunk kimenni játszani egész héten – de ez nem azt jelenti, hogy szomorúnak kell lennünk. Készítettünk egy akadálypályát a csoportban, melyben volt egy varázsalagút, amin áthaladva mindenkit egy nagy ölelés várt. 🙂 Ennek a folytatásaként kipróbáltuk a „szeretetfolyosót” melyben a bekötött szemű gyereket kellett átvezetni a másik oldalra, simogatással.
” Ovi mozi” – A varázs-szemüvegekben nyomozni indultunk. Körbenéztünk, hátha amire visszaérünk, jobb időre derül. Út közben találkoztunk egy anyóval, akit elkísértünk a házához, ahol még segítettük neki gondozni a szőlőket egy közös énekkel, játékkal.Ahogy visszaértünk, sajnos az idő nem is lett jobb, viszont mivel segítettünk az anyónak, kaptunk jegyeket tőle az ovi moziba. Hiába rossz az idő, a mi jó kedvünket így se vehette el semmi.

Ebben a hónapban az optimizmussal ismerkedtünk a gyerekekkel. Különféle változatos módszerekkel és játékokon keresztül tapasztaltuk meg, hogyan keressük meg magunkban, és a hétköznapjainkban a pozitív dolgokat. Ha valami rossz is történik velünk, akkor is vezessük a szemecskéinket a jó és a szép megkeresésére.
-A kezdő bábjáték során Dóra megvigasztalta sünikét, akit kizártak a barátai a játékból a szúrós tüskéi miatt. Elhívta vendégségbe a mi csoportunkba, ahol minden gyermek elfogadta és megszeretgette, új barátokra talált általunk. Megbeszéltük milyen lehetett sünike arca/milyen érzés lehetett, amikor magára maradt, és milyen, amikor új barátokat talált magának. Önkéntes alapon megmutathatták a kis tárcsákkal, hogy ők is éreztek e már hasonlóan. (Kicsikkel érdemes két külön tárcsát használni az egyértelműség kedvéért.) A bábbal való azonosulás segítette a bátrabb megnyilvánulást és a belső feszültségek oldását. Ezután gondolkodtunk, hogy hogyan tudjuk jobb kedvre deríteni azt, aki szomorú.
-Megbeszéltük, hogy minden napban van valami jó, még akkor is, ha rosszkedvűek vagyunk. Az az ügyes, aki ezt meg tudja keresni, úgy is hívhatjuk, hogy optimista! Közösen kipróbáltuk milyen optimistának lenni, mindenki kereshetett magának egy mosolygós arcot a szomorúak között.
– Pozitív énképüket és önbizalmukat a „varázsfallal” erősítettem, melyben csak olyan gyerekek láthatóak, akik, okosak, szépek, szófogadóak és nagyon szeretnek oviba járni. A tükörképükkel való találkozás igazán meglepő és vidám élmény volt a gyerekeknek.
– Mikro csoportokban felhőt festettünk, citromot kóstoltunk és limonádét is készítettünk.
(Süni kiscsoport)