Ebben a hónapban verset írtunk a gyerekekkel.
Lajta Erika: Egy jól menő kölcsönző című szöveg egyik főszereplője egy optimista dolmányos varjú volt, ehhez a meséhez kapcsolódva indítottam a beszélgetést. Majd a zenehallgatás, ráhangolódást követően csapatmunkában, asszociációs játék segítségével felidézték a gyerekek, hogy mit is jelent az optimizmus. Szituációs játékokat játszottunk Opti Miskával, aki minden problémának rávilágított a jó oldalára. Nagyon élvezték a gyerekek, sok jó gondolat született: Mit tegyünk a mogorva szomszéddal? Miért jó, ha megsérül a lábunk?…
Végül a Pál, Kata, Péter című gyermekdal dallamára együtt megírtuk Opti Miska dalát.
Nagyon nehéz lelkiállapotban tartottam ezt a foglalkozást, sok és súlyos rossz híreket kaptam közeli barátaimtól. Tudtam, hogy segíteni fog, ha megtartom az órát, s így is lett:)
Az optimizmus gyakorlása
Készítettünk egy erdőt növényekkel, állatokkal, abban a reményben, hogy 100 év múlva is lehet kirándulni a madárdalos erdőben. Az erdei állatoknak lesz élőhelye.
Ez a hónap az optimizmus hónapja volt.Óvodánk minden csoportja nagy örömmel vett részt a Boldogságóra foglalkozásokon.A gyerekek együtt gyűjtötték a szebbnél szebb színes faleveleket amit a foglalkozáson annak adhattak át aki valamivel megnevettette őket.Az óvónénik igen kreatívak voltak minden csoportban.A kicsiknél „Őszanyó” játszott az apróságokkal és a színes falevelekkel. A nagyobbak már azt is megfogalmazták ki mitől lesz boldog mi is az a boldogság, s még egy vigaszbot is előkerült,ami igazi vigasztalást nyújtott a kis barátoknak. A foglalkozások végén pedig önfeledt játék kerekedett a nevető falevelekkel.
Mindig igyekszünk optimistán állni a dolgokhoz. Mindenben próbáljuk megtalálni azt, ami pozitív hatással van ránk. Sokat mosolygunk, ezt rajzolták le a gyerekek smile-k, emoji-k képében.
Csemeteliget Napközi Otthonos Óvoda és Mini Bolcsöde, Sződliget
A hónap témáját az időjárás változásával párhuzamosan dolgoztuk fel. Ebben hónapban rengeteget sétáltunk, a gyerekekkel megfigyeltük a változó környezetünkben rejtőző szépségeket. Ezeket „lefotóztuk”, egy kis papírból készült fényképezővel, hogy nehogy elfeledkezzünk róluk. Megvizsgáltuk a leveleket, gyűjtögettük őket. Ám ha az idő miatt benn is ragadtunk, ez sem szeghette kedvünket, mindenben kerestük a lehető legjobbat.
„Vidítsuk fel a felhőt!” – Először meglátogatta a gyerekeket egy szomorú felhő, akit behívtunk a csoportszobába. Láttunk, nagyon sír, hát megpróbáltuk felvidítani őt. Énekeltünk neki, mire végül megjelent a Nap is, hogy segítsünk nekünk felvidítani a felhőt. Itt megbeszéltük, mi a különbség a szomorú és vidám között, mitől vagyunk vidámak, mitől vagyunk szomorúak. Ebből kerekedett egy játék, melyben két felé osztódtak a gyerekek – egyik oldalon voltak a napocskák, másikon a felhőcskék. A felhőcskék mindig nagyon szomorúak voltak, míg a napocskáknak az volt a feladata, hogy felvidítsák a szomorú felhőket! Ez általában sikerült is, a gyerekek később egyénileg is szívesen játszották ezt.
„Tódi törpe derűlátó szemüvege” – A mese meghallgatása után Tódi törpe példáját követve mi is készítettünk magunknak egy saját derűlátó szemüveget. Mindenki aki kidíszítette a saját szemüvegét, egy varázsige segítségével elbűvölte a lencsét, hogy csak jó dolgokat lásson meg vele. A délelőtt során sokan ebben játszottak, alkalmat kerítettünk arra is, hogy körbejárjunk a csoportban, és szép dolgokat mondjunk a másiknak.
” Mozgás öröme” – Az időre való tekintettel nem tudtunk kimenni játszani egész héten – de ez nem azt jelenti, hogy szomorúnak kell lennünk. Készítettünk egy akadálypályát a csoportban, melyben volt egy varázsalagút, amin áthaladva mindenkit egy nagy ölelés várt. 🙂 Ennek a folytatásaként kipróbáltuk a „szeretetfolyosót” melyben a bekötött szemű gyereket kellett átvezetni a másik oldalra, simogatással.
” Ovi mozi” – A varázs-szemüvegekben nyomozni indultunk. Körbenéztünk, hátha amire visszaérünk, jobb időre derül. Út közben találkoztunk egy anyóval, akit elkísértünk a házához, ahol még segítettük neki gondozni a szőlőket egy közös énekkel, játékkal.Ahogy visszaértünk, sajnos az idő nem is lett jobb, viszont mivel segítettünk az anyónak, kaptunk jegyeket tőle az ovi moziba. Hiába rossz az idő, a mi jó kedvünket így se vehette el semmi.
A gyerekek megalkották optimista versüket, naplóbejegyzésben elmesélték milyen optimista gondolataik voltak aznap, amiket illusztráltak is.
A Covid miatt karanténba töltöttem a hónap felét, így 1 db, de tartalmas órát tudtunk tartani.
Meséltem a gyerekeknek arról, hogy a karantén volt a citrom az élettől, de elkezdtem mandalákat festeni az otthonlétem alatt. Így tettem színesebbé, ízesebbé a bezártság napjait.
Majd játszottunk: Jobb, bal cédulákkal ismét spontán párok alakultak. Mindenkinek mondania kellett egy dolgot, amit nem szeret magában, s társának pedig meg kellett látnia, hogy az miért jó. Engem is beállítottak a gyerekek egy körbe. Így láttam, hogy megértették a feladatot. Nagyon hangosan nevettek olykor, míg voltak pillanatok, amikor a mély együttérzés és gondolkodás atmoszférája töltötte be a termet. Ezután ismertettem a mesét a lányról, aki előre pánikol és kesereg a még be nem következetten. A szereplőket kellett megfigyelniük optimizmusok vagy éppen pesszimizmusuk alapján. Majd átírtuk a mesét. Minden negatív fordulatot pozitívvá varázsoltunk. Amikor a káposztás hordó mellé egy boroshordó is bekerült a történetbe, visszafordíthatatlanul megindult a „röhögés lavina”, s a mese végére mindenki nagyon jól érezte magát. 😀
Végül elkészítettük azt a limonádét, amit ha meginnánk, biztosan derűsen néznénk a jövőbe. Szeretettel ajánljuk hétköznapi fogyasztásra,
a 4.c
😉
Köszönjük az idézetet boros -Drajkó Anitának!
„Légy optimista, ne add fel a reményt,
ha az út túlzottan kemény!”
A mai világban muszáj derűlátónak lenni, bízni abban, hogy ugyanúgy élhetünk, mint egy évvel ezelőtt. Nem kell félnünk, ha valaki átölel vagy túl közel kerül hozzánk. Most nehéz mosolygós arcokat találni, mivel a maszk mindent eltakar. Pedig a nevetés, beszéd szavak nélkül. Ha bármi bánt és valakinek sikerül mosolyt csalni az arcodra hidd el színesebben fogod látni a világot.
Sajnos sokszor még szavakkal sem értjük meg egymást, a fiatalok nagy része tanácstalan nem látják a jövőjüket, ezért a pozitív gondolatok felé kell irányítani őket. Minél több közös program, beszélgetés, ami szebbé teszi a jelenüket, és majd a jövőjüket is.
A gyerekekkel véletlenszerűen csoportokat alakítottam ki, egy dobozból húztak három különböző arcot: szomorú, közömbös és vidám volt rajta. Külön ültettem le őket és kértem, hogy a kapott jeleknek megfelelő arckifejezést mutassanak. Utána beszélgettünk a három érzésről és az volt a véleményük, hogy a közömbös a legrosszabb. A pesszimistát meg lehet győzni, hogy változtasson a nézetén, az érzéketlen emberről minden lepereg, nem reagál semmire, velük a legnehezebb szót érteni. Készítettem erről képet, ami megtekinthető.
Majd színeket kértem mindháromhoz. Pesszimista: barna, sötétkék és méregzöld, fekete, a közömbösre csak a szürkét mondták. Az optimista színei: piros, narancs, sárga élénk zöld és kék. Készítettek egy optimista figurát ezekkel a színekkel. Így szóba került az öltözködés is, hogy mennyire kifejezheti az aznapi hangulatunkat. Ugyanígy összegyűjtöttük a hangulatra jellemző szavakat is.
Csak néhány belőlük:
Optimista: bizakodó, vidám, jókedvű, mosolygós, derűlátó, pozitív
Pesszimista: borúlátó, kishitű, negatív, szomorú, kiábrándult
Közömbös: semleges, unott, egykedvű, érdektelen
Mostanában nem látjuk, de nagyon sokat számít a nevetés, ami oldja a feszültséget és mindjárt optimistábban látjuk a világot.
Kell az árnyék és kell a fény,
Hogy meglásd, miért érkeztél,
És hogyha úgy érzed, túl hosszú a tél,
A nyár majd pótol mindenért.
Ebben a hónapban az optimizmussal ismerkedtünk a gyerekekkel. Különféle változatos módszerekkel és játékokon keresztül tapasztaltuk meg, hogyan keressük meg magunkban, és a hétköznapjainkban a pozitív dolgokat. Ha valami rossz is történik velünk, akkor is vezessük a szemecskéinket a jó és a szép megkeresésére.
-A kezdő bábjáték során Dóra megvigasztalta sünikét, akit kizártak a barátai a játékból a szúrós tüskéi miatt. Elhívta vendégségbe a mi csoportunkba, ahol minden gyermek elfogadta és megszeretgette, új barátokra talált általunk. Megbeszéltük milyen lehetett sünike arca/milyen érzés lehetett, amikor magára maradt, és milyen, amikor új barátokat talált magának. Önkéntes alapon megmutathatták a kis tárcsákkal, hogy ők is éreztek e már hasonlóan. (Kicsikkel érdemes két külön tárcsát használni az egyértelműség kedvéért.) A bábbal való azonosulás segítette a bátrabb megnyilvánulást és a belső feszültségek oldását. Ezután gondolkodtunk, hogy hogyan tudjuk jobb kedvre deríteni azt, aki szomorú.
-Megbeszéltük, hogy minden napban van valami jó, még akkor is, ha rosszkedvűek vagyunk. Az az ügyes, aki ezt meg tudja keresni, úgy is hívhatjuk, hogy optimista! Közösen kipróbáltuk milyen optimistának lenni, mindenki kereshetett magának egy mosolygós arcot a szomorúak között.
– Pozitív énképüket és önbizalmukat a „varázsfallal” erősítettem, melyben csak olyan gyerekek láthatóak, akik, okosak, szépek, szófogadóak és nagyon szeretnek oviba járni. A tükörképükkel való találkozás igazán meglepő és vidám élmény volt a gyerekeknek.
– Mikro csoportokban felhőt festettünk, citromot kóstoltunk és limonádét is készítettünk.
(Süni kiscsoport)
Hogyan is gondolkozhat egy optimista ember? Nyitott beszélgetés során ötletelgetve vettük át ezt a témát az osztállyal. Sok-sok példát felhozva az életükből, hogyan is gondolkoznak ők, hogyan lehetne ezt a pozitivitás felé elmozdítani. Szituációkban javítani a hozzáállásukat. Majd pedig a lehető legjobb életüket, énjüket hogyan látják.