Pozitívan látni a világot és mosolyogni csupán egy kis odafigyeléssel máris megy. Természetemnél fogva a vidámságot,jókedvet és derűt adom át a kollegáknak és a gyerekeknek egyaránt. Szinte minden nap beszélgettünk az érzésekről,milyen a kedvük,hogyan érzik magukat. Azt tapasztaltam, hogy egy kis játék és dal segítségével még azoknak a gyerekeknek is jó kedvük lett,akik sírdogáltak reggel. A mosolyt könnyen át lehet ragasztani más gyermek arcára. A Kuckó-Mackó csoportos gyerekekkel kiadtuk reggelente a bennünk lévő érzelmeket. Azt kértem tőlük,hogy akinek jó kedve van :tapsoljon és ugráljon, akinek rossz a kedve : toporzékoljon. Miután kiadtuk magunkból az érzelmeket egy nagy szeretet ölelést adtam át nekik,persze csak aki szeretett volna belőle. ( elárulom,hogy mindenki kért). Majd elénekeltük és eltáncoltuk „Ha jó a kedved” című dalocskát. Másnap Boldog Dóra látogatott el hozzánk és elhozta a derűt. Hozott nekünk egy mesèt,melynek a címe a Süni és az óriási tök. A mese a segítőkészségről, a barátságról szól ès arról,hogy hogyan lásd meg a rosszabb dolgokban is a jót. Dóra hozott nekünk optimista szemüveget,és a gyerekek elmesélték ,mit látnak benne ( nevetést,mosolyt, jó kedvet). Később az udvaron sétáltunk egy nagyot. Színes leveleket gyűjtöttünk és tök lámpást faragtunk,mert ezeket a csodákat ,mindd ősz apó küldte nekünk.

Az optimizmus gyakorlása a gyerekekkel a mostani foglalkozáson a tükörjátékkal volt a leghatátosabb. Mosolyogtak és kedveset mondtak saját magukra. Nagyon élvezték és jól érezték közben magukat.
A foglalkozást a Mai napon kezdetű verssel kezdtük, majd meghallgattuk Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok című dalát. Ezután relaxációs gyakorlatnak a Lemegy a nap lankad a kar és az Égig érő fa vagyok kezdetű gyakorlatokat választottam.
Majd 3 játék következett: 1. Tükörjáték (nézz bele a tükörbe és mondj magadról valami szépet, jó tulajdonságot) 2.” Szeretettel ölellek” játék (egy gyerek bekötött szemmel ül, egy másik megöleli és ki kell találni, hogy ki ölelte meg) 3. Mozgásos játék (guggoljon le az, aki szeret rajzolni, stb)
Ezután a mese következett, mely az Örömvár könyvből a Varázsbonbon című mese. Majd kiszínezték az optimizmus jelét, közben beszélgettünk, hogy hogy érezték magukat, hogy érzik magukat.

Boldogságóra foglalkozásunk középpontjában ezúttal az optimizmus állt, ez volt a téma. Meghallgattunk és táncoltunk Bagdi Bella pozitív gyerek vagyok című zenéjére, majd elmeséltem Toldi törpe varászszemüvege című mesét, megtanultuk a Szebben látó mondókát, Beszélgettünk a szomorúságról, örömről, hogy milyen lehet az a világ amit a szemüvegen keresztül látunk. Játszottunk tükörjátékot, amikor minden gyermek a tükörbe nézve elmondhatta, hogy ő miben jó, mi szép rajta, ez nagyon nehezen ment a gyerekeknek. Bagdi Bella zenéjére relaxáltunk, amiben egy csupa szép, csupa jó világot képzeltünk el, majd mindenki elkészíthette a boldogságszemüvegét. A végén pedig felragasztottuk a következő lépcsőfokot a boldogságvárunkhoz.

Az októberi Boldogságóra témánk az optimizmus volt – már maga a szó is elég nagy falat, hát még a jelentése! Középsúlyos értelmi fogyatékossággal élő tanulóinkkal közösen próbáltuk megfejteni, mit is jelent optimistának vagy éppen pesszimistának lenni. Sokszor, nagyon sokszor elmondtuk ezeket a szavakat – talán annyiszor, hogy még a legmakacsabb borús felhő is elszégyellte magát és kisütött a nap.
Beszélgettünk, példákat kerestünk a mindennapokból, és arra is rájöttünk: nemcsak a gyerekek érezhetnek így vagy úgy, hanem a felnőttek is. Innen jött az ötlet – ha mi tudjuk, milyen jó érzés, amikor valaki kedves velünk, mi is szeretnénk adni egy kis derűt másoknak!
Így született meg az Origami Ölelés-akció. A csapat (négy lelkes tanuló!) közösen döntötte el, kik azok, akiknek most jól jönne egy kis plusz szeretet, mosoly vagy bátorítás. Volt, aki azért került a listára, mert nagyon kedvelik, más azért, mert mostanában kicsit szomorkásnak tűnik. A végeredmény: 35 név és 35 szeretettel hajtogatott „ölelés”.
Mindenki kivette a részét a munkából: volt, aki sablont vágott, más rajzolt, ragasztott, díszített, vagy feliratozott. És közben – pszt! – egyik érintett sem tudhatta, mi készül a háttérben. Titkot tartani nem könnyű, de ők bizony állták a próbát!
Ahogy az ölelések lassan gazdára találtak, megható pillanatoknak lehettünk tanúi: volt sírás, nevetés, meglepett arcok és igazi boldogság. Mi pedig csak álltunk, és büszkén figyeltük tanulóinkat, akik bebizonyították, hogy az optimizmus tényleg tanulható – sőt, ragadós!
És ha már jókedv, hát nem álltunk meg itt! A Tök-napi készülődés során megalkottuk saját szuperhősünket is: Narancs Bosszúálló – a barátság hőse! Ő nem harcol, ő nevetést vet! Szuperereje a jókedv-sugár, amivel elűzi a rosszkedvet és összehozza a legmorcosabb tököket is. Titkos fegyvere a Tökös Barátság Bomba, ami szeretetet és nevetést robbant minden irányba.
Jelmondata pedig mindannyiunk szívébe beleégett:
„Terjessz jókedvet, mentsd meg a napot – és soha ne hagyd, hogy valaki töktelennek érezze magát!”

A mai nap játékkal kezdődött: Boldog Blanka segítségével próbálta az egyik csapat felvidítani a Szomorú Szilárd csapatát, majd fordítva.
A „beszélgetőkörben” arról beszélgettünk, hogy ki miért volt szomorú mostanában. Mit látnak a gyerekek szépnek a világban, mi az, amin változtatnának, ha megtehetnék. Tanulságos beszélgetés volt. Ezután dióból kiraktuk közösen az optimizmus jelét.
Boldog Dóra most egyik kedvenc meséjük közül hozott egyet: Bogyó és Babóca Nyári meséjét a Palacsintasütést. A mese után Bagdi Bella dalát hallgatva (Pozitív gyerek vagyok…) elkészítették a gyerekek a varázsszemüvegeket, illetve a varázsgömbbe lerajzolták, amit nagyon szeretnének, hogy valóra váljon.