A gyerekekkel már izgatottan vártuk a boldogságóra következő foglalkozását. Az optimizmus téma feldolgozását igyekeztem úgy megtervezni, hogy az minden gyermek számára érthető legyen. Meggyőződésem, hogy változatos tevékenységek, a korosztálynak megfelelő játékos feladatokon keresztül formálhatjuk optimista szemléletük alakulását.
A foglalkozást most is mozgásalapú relaxációs gyakorlattal kezdtük. „Domborítok, mint a cica, házba bújok, mint a csiga”. A megfelelő ráhangolódás elősegítése érdekében meghallgattuk Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok című dalát. Majd beszélgetésünk során megérkezett hozzánk Opti Miska, aki segített nekünk a téma feldolgozásában, optimista, pesszimista szó jelentésének értelmezésében. Megtanított bennünket arra, hogy nincs lehetetlen, nincs megoldhatatlan probléma. Beszélgetésünk során a következő kis vers fogalmazódott meg bennünk:
„Optimista gyerek vagyok
Mindent szépnek, jónak látok
Társaimmal kedves vagyok
Így leszünk mi boldog óvodások.”
Ezt követően közösen készítettük el a vígaszbotunkat, melyet annak a gyereknek adtuk a kezébe, aki valami oknál fogva szomorú volt. Elmondhatta mi bántja, a többiek pedig vigasztalásként különböző, jobbnál jobb tanácsokkal láthatták el. Öröm volt látni, hogy a gyerekek milyen lelkesen, nagy odaadással törekedtek arra, hogy társukat felvidítsák, boldoggá tegyék.
Sor került Tódi törpe varázsszemüvege című mese meghallgatására is. A mese után a gyerekek szabadon választhattak, hogy Tódi házikóját, vagy egy varázsszemüveget szineznek ki, melyet ha felvesznek mindent szebbnek, jobbnak látnak. Az alkotás során ismét meghallgattuk Bagdi Bella dalát. Úgy érzem a téma feldolgozása sikeres volt. Vígaszbotunk mai napig segítségünkre van abban, hogy a gyerekek optimista szemlélete még tovább alakuljon.

Októberi témánk feldolgozását-az addigra kedvencükké váló- Haragomat kifújom kezdetű mondókával indítottuk. A hónap dalát rendszeresen hallgattuk, így már együtt énekeltük a relaxáció után. Konkrét témafeldolgozásra Tódi törpe varázs szemüvegéről szóló mesét választottam, elővéve egy régebbi saját készítésű játékomat bevezetésként. A mese után, egyéni elképzeléseik szerint elkészíthették a saját varázsszemüvegüket. Amikor ez elkészült, összeillesztették a szomorú arcot és elmesélték egyik rossz élményüket. Amikor azonban felvették a szemüvegüket, megkapták a mosolygós arcot és egyedül, vagy segítséggel, megkeresték az elmondott esemény pozitívumát. Örömmel tapasztaltam meg , hogy sok gyermek megértette a „Minden rosszban van valami jó” szólásunk lényegét. Beszélgetés közben, saját közelmúltbéli közös élményünk (Pl: tartós eső, járványhelyzet…) más nézőpontjának felfedeztetésével segítettem a lényeg kiemelését. Várakozásomnak megfelelően, a nagyobbaknak könnyebben ment a szemüvegen át történő „átvarázslás”, a kicsiknek ebben több segítséget nyújtottam. Megszerették és örömmel gyűjtögették az értékeik fájára is az ügyességi faleveleket, ami jó eszköz volt a pozitív megerősítésben. Zárt szülői csoportunkban osztottam meg tapasztalataimat.

E hónapi témánál azt próbáltam megmutatni a gyerekeknek, hogy ugyanarról a helyzetről számtalan különféle történetet szőhetünk – de hogy milyen képekbe ill. milyen szemüvegen és milyen színben látjuk a környező valóságot, az aztán messzemenően meghatározza a hangulatunkat, a lépéseinket, a sorsunkat.Az hogy másként nézünk az adott nap elé vagy másképp gondolkodunk valamiről nem azt kérdezi, lehet-e vagy nem, nem is azt, hogy miért nem lehet, hanem azt: hogyan lehet. Ezt a szemléletet próbáltam a gyermekeknek átadni az optimizmus témában. A gyerekek másolással tanulnak, ezért fontos, hogy a pozitív életszemlélet, az optimizmus a mindennapjaitok része legyen. Mindennap átbeszéltük a nap pozitív történéseit. De gy nap során nem mindig csak pozitív élmények érnek bennünket, ezekre is hangsúlyt fektettem, hogy ezeket az érzéseket, dolgokat is megtudják osztani a gyerekek velem. Arra ösztönöztem őket, hogy az adott helyzet pozitív oldalát, keressük meg együtt, hogy hogyan lehetne mégis boldog élménnyé alakítani azt a dolgot ami esetleg szomorúságot okozott számára. Amikor a gyerekeket optimizmusra neveljük, valójában reális és felelősségvállaló gondolkodásra tanítjuk őket. Arra inspiráljuk őket, hogy megismerjék a saját gondolataikat és érzéseiket, kíváncsiak legyenek azokra, maguk alakítsák az életüket, és ne csupán elfogadják azt, ami velük történik.Milyen feltételeknek kell teljesülni, milyen segítséget tudunk igénybe venni, milyen erőforrásokra, segítségre támaszkodni valamilyen ötlet vagy terv megvalósításához.
Tódi törpe meséje a varázsszemüveggel annyira megragadta őket, hogy a hét folyamán többször is elővettünk napszemüveget, megnéztük, mennyivel másabbak a színek azon keresztül nézve.
Készítettünk varázsszemüvegeket, amit haza is vihettek, hogy otthon tovább kísérletezhessenek vele, elmeséljék, hogy mire használtuk és szüleik is másképp nézzenek az adott napra.