Az órát mozgásalapú relaxációs gyakorlattal kezdtük, zenére. Majd az „optimizmus” szó jelentéséről beszélgettünk, egyéni megnyilvánulásaikban saját élményeiket mesélték el. Nagyon élvezték az „Add tovább a grimaszt” játékot! Miután jókat nevettünk, megállapítottuk, hogy optimistának lenni jó! Így kitűzőt készítettünk, melyet büszkén viseltek egész nap!

A gyerekekkel arról beszélgettünk, hogy mi vezérli őket, hogy reggelente felkeljenek, és iskolába induljanak. Vajon mit lát a sólyom, ami jó az iskolában? A sólymot közösen csináltuk, mindenki „keze nyoma” rajta van, hisz a tollai a gyerekek tenyérlenyomataiból készültek. Ezzel próbáltuk szemléltetni, hogy egy közösség vagyunk, együttes munka árán haladunk előre.

A gyerekekkel arról beszélgettünk, hogy mi vezérli őket, hogy reggelente felkeljenek, és iskolába induljanak. Vajon mit lát a sólyom, ami jó az iskolában? A sólymot közösen csináltuk, mindenki „keze nyoma” rajta van, hisz a tollai a gyerekek tenyérlenyomataiból készültek. Ezzel próbáltuk szemléltetni, hogy egy közösség vagyunk, együttes munka árán haladunk előre.

„Mitől jó egy nap? Attól, hogy képesek vagyunk meglátni a jót. Hogy örülni tudunk. És attól, hogy holnap is lesz egy nap. Lehet, hogy még jobb, mint a mai” Janikovszky Éva sorai hűen tükrözi október hónapunk minden egyes napját. Ezek a kis bagolyvári fiókák, még most léptek át az iskola kapuin, félve… izgatottan… csodára várva. Azt gondolom ők maguk a csoda, hiszen minden egyes nap szembenéznek az iskolai nehézségekkel, a szabályokkal, s mindezt a mai vírusos helyzet sem könnyíti meg nekünk! De lehetetlen nincs! A mi kis csapatunk mindennap hálás, hogy együtt lehetünk, nevethetünk és segíthetünk egymásnak. A kedvenc „Repülj velünk” dalunk egy héten sem maradhatott el. S ha már a számok világában barangoltunk, akkor tovább daloltunk a pozitív mondókával. Az optimizmus hónapjában közösen rajzoltunk, filmeztünk, hiszen a bátor kis rókával hittük el mi is, hogy bármire képesek vagyunk! Elég csak másik oldalról megközelíteni a problémát,, s pozitívabban látjuk a világot is! A mosolygós napunk simogató sugaraiba kedvenc dolgaikat, emlékeiket örökítették meg. A hónap utolsó napján kissé megfogyatkozva, de töretlenül vetettük bele magunkat boldogság-délutánunkba. Elcsendesedve, relaxálás után, mint a kis virágok a napfény felé pozitív mondókáztunk, s nevettető versenyt szerveztünk. A legnehezebb próbatétel a Tükör-játék volt, hiszen szembenézve saját tükörképünkkel meg kellett látnunk magunkat. Akinek nem sikerült, bátorítottuk és összegyűjtöttük a jó tulajdonságait. A játék után lerajzolták magukat, ahogy mosolyognak. Egy kislány nagyon szomorú volt, s ezt észrevéve, azonnal vigasztalni és ölni kezdték. Szívet melengető látvány volt. A nap végén meghallgatták Opti Miska meséjét, s a kedvenc nótájuk dallamára megfogalmazták ők is az optimista dalukat zárszóként:
„Bátrak leszünk! Mindig hiszünk!
Ha el is esünk, fel is kelünk!
Közösen küzdünk, tovább megyünk!
Pozitívak leszünk! Jobb velünk a világ”
Értük, velük, egy szebb és élhetőbb világért,
hisz ha felvesszük a derűlátó szemüvegünket, változtat a rosszkedvünkön!
Borúra derű, rosszra jó, s így lesz az élet csudajó!

Boldogságórán az optimizmus gyakorlása volt az október hónapi témánk. E téma feldolgozása kapcsán először megbeszéltük mit is jelent az optimizmus szó. Példákat mondtunk rá, amely nem is volt olyan egyszerű mindenki számára. A még jobb ráhangolódás érdekében többször meghallgattuk Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok című dalát. Énekeltünk és mozogtunk is hozzá, amely nagyon jó hangulatot teremtett. Ezt követően alkotni kezdtünk. Az osztály egyik tanulója által elkészített sólyommadár lett a Mi madarunk. Mintha relaxációs gyakorlatot végeznénk, mindenki becsukott szemmel a sólyom helyébe képzelte magát és elmondta mit is láthat a madár föntről.
,,Egy szép, virágos falut látok.”
” Nagy tavat látok, fölötte repülök.”
” Horgászó fiúkat látok a tónál.”
„Egy kertes házban lakunk, ahol sok gyümölcsfa van.”
„Anyukámat látom teregetni a teraszon.”
„Látom az iskola tornatermét és az udvaron focizó gyerekeket.”
„Apukámmal és a tesómmal focizunk az udvaron.”
„A pályán játszó gyerekeket látom.”

Sajnos nem sikerült a feltöltés. 🙁
Holnap kezdhetem újra…………
De holnap biztos sikerülni fog. :)……………..csakis optimistán !
A beszámolom is szárnyakat kapott és elszállt. 🙂
No akkor még1x,ami késik nem múlik. 🙂
A hónapot optimistán pár hiányzóval és a hónap dalával kezdtük. A ráhangolódás után meghallgattuk a Szomorú királykisasszony meséjét. Majd olyan mesehősöket kerestünk, akik probléma esetén pozitív gondolkodással igyekeztek legyőzni az akadályokat.
Végül szituációs játékokkal eljátszottuk és le is rajzoltunk: –Mik/milyenek lehetnek a legjobb következmények egy kiinduló helyzetből,ami számunkra nem a legrózsásabb.
Számunkra is meglepő, tanulságos befejezések születtek.
–Lilla sátrazna az udvaron, ha elmaradna egy családi kirándulás.
–Ha semmilyen jó film nincs a tévében, akkor van aki kimenne focizni, van aki társasozna, van aki mozizna otthon a családdal.
–Ádám nem jött el velem moziba, hiába hívtam… Van aki máskorra időzítené a mozit, hátha Ádámnak is jó, van aki elmenne Ádámhoz és megbeszélné a dolgot, van aki szintén elmenne Ádámhoz, hátha játszani, vagy legózni lenne kedve…
–Egész este tanulnom kellett…. Van aki utána lefeküdne pihenni, vagy még kütyüzne egy kicsit. De van, aki azt rajzolta le, hogy nem baj hogy egész este tanulnia kellett, mert így ügyesebb lesz.
De a hónapban vártak még ránk csodák………..