Az optimizmus jegyében a gyerekek megismerték Tódi törpe történetét és elkészítették saját színes szemüvegjeiket, melyen keresztülnézve elmesélték, nekik mi szerez örömet, mit látnak a világban, ami szép. A szemüveget hazavihették, ezzel továbbítva pozitív tapasztalataikat a szülők és a testvéreik felé. Választható tevékenység volt továbbá Tódi törpe házának kiszínezése is.

Kiscsoportos gyerekek igényeihez próbálom igazítani a havi témákat, így esett a választás a vigaszbottal kapcsolatban az érzelmekre, azok felismerésére.
A hét elején arról beszélgettünk, kinek melyik a kedvenc színe. Fonalakat vettünk elő, válogattunk, összehasonlítottunk. A kiválasztott kedvenc színeket végül egy kosárba gyűjtöttük, majd egy botocskára (ami a gyerekek méretéhez képest nem túlságosan nagy), közösen feltekertük a színes fonalakat. A gyerekek leginkább a fonalak vezetésében segítettek, közben ámulva figyelték a színek hogyan váltakoznak, ahogy egyre jobban bevonják a botot.
Amíg a ragasztó száradt, két fontos dolog történt:
1: Beszélgettünk az érzelmekről: A gyerekek a z örömöt, a szomorúságot és a dühöt említették, így ezekkel foglalkoztunk. Elmondták, hogy mikor, miért, minek szoktak örülni, szomorkodni, és dühösnek lenni; ki szokott ilyenkor velük lenni, és hogyan szoktak segíteni ilyenkor. A szülőkön szokták-e látni ezeket az érzelmeket, Mi történik ilyenkor?
2: a botnak varázsereje lett. Annak, aki a kezébe fogta, segíteni tud abban, hogy megvigasztalja a társát.
Először eljátszottunk, hogyan is működik a Vigaszbot, hamarosan élesben is alkalom adódott a kipróbálásra: Két kislányunknak remek ötleteket adott barátnőjük megvigasztalására.
Azóta többen kipróbálták, vannak, akik visszatérően használják a közösen készített, színes vigaszbotot. 🙂

Nevető falevelek

A Katicák ismét lelkedéssel várták a második Boldogságóra foglalkozást. Az ajánlott témákból, játékos feladatokból többet is kipróbáltuk. Elsőként meghallgathatták Bezzeg Andrea Tódi törpe varázsszemüvege című meséjét, majd rövid beszélgetést követősn, el is készítették saját varázsszemüvegüket a gyerekek. A kivágás, díszítés után mindenki felpróbálta és megfogalmazta mit vagy kit lát ma nagyon szépnek, érdekesnek, ügyesek.
Következő napon már kicsit közelebb kerülve a témához beszélgettünk arról, mit jelent az ha valaki pozitív, optimista, jó kedélyű. Eljátszottuk csapatokban milyen amikor szomorúak vagyunk, milyen amikor vidámak. A vidám csapat feladata volt, a szomorú csapat felvidítása, anélkül hogy megérintették volna társukat. A legtöbben vicces arcot, mozdulatot mutatott, volt aki úgy tett mintha egy lufit túlfújva, kipukkasztott volna, vagy mintha elcsúszott volna egy banánhéjon. Igen mulatságos pillanatokat éltünk át. Mindkét csapat kipróbálhatta mindkét feladatot, kreatív ötletek születtek.
A „nevető levelek” című játékot is kipróbáltuk, amelyben annak a társnak kellett átadni a falevelet, aki a legjobban megnevetteti az adott illetőt. A csoport „mókamesterei” valóban megmutatkoztak a kiválasztás során, volt aki 4-5 levelet is kapott. A barátok kölcsönösen viszonozták a levelet. Ez a napunk is mosolygósan telt.
A harmadik napon arról a mondásról beszélgettünk, hogy az eső nem más, mint a felhők könnyhullatása. Ekkor is pont borongós, esős volt az idő, de megbeszéltük, mégis miért örülhetünk neki. A csoportban néhány kartonból kivágott felhő alá, esőcseppeket helyeztek a gyerekek, közben elmondták, szerintük miért lehetnek szomorúak a felhők. Érdekes válaszok születtek, melyik részben a saját vágyaikat tükrözték: pl. : – „Mert hiányzik az anyukájuk! -” Mert fáznak! ” -” Mert nincs nyár! ” Ezután megpróbáltuk felvidítani a felhőket. A gyerekek javasolták, hogy énekeljük el a Süss fel napot! További ötletekkel is előrukkoltak: esőűző táncot roptak, zenéltek, mosolyrajzot, szivárvány rajzot küldtek feléjük. Délutánra ki is sütött a nap. Az optimizmus gyakorlásának zárásaként a gyerekek megismerkedhettek Opti Miskával, aki igazi dolgos, derűlátó legény és sohasem panaszkodik, helyette inkább mindig jókedvű, felvidít másokat és ott segít ahol kell. Felbukkanásakor éppen Őszanyó bábnak segített gereblyézni. A gyerekek nem győzték figyelni, együtt játszani vele. Néhány kislánnyal rajzolás közben pedig megírtuk Opti Miska dalát. Ők szavakat, mondatokat mondták, amiket próbáltunk rímekbe szedni. Alapul a Hopp Juliska című dal dallamát vettük. Az őszi szünet után még többször fogjuk énekelni Miskával.

Opti Miska az én nevem,
Úgy szeretem az embereket.
Úgy szeretem a gyerekeket.

Jó a kedvem kisbarátom,
Te is legyél büszke, minden áron.
Te is legyél büszke, hidd el nem álom.

Nem kell sírás, nem kell hiszti,
Együtt úgyis mindent, ki lehet bírni.
Együtt úgyis mindent, ki lehet bírni.

Kisgyerekek, bácsik, nénik
Veletek együtt, ugye jó így élni?
Veletek együtt, ugye nem kell félni?

Így szeress te is, jó szívvel,
Hidd el lesz ki téged, vissza szívlel,
Hidd el lesz ki szeret tiszta szívvel.

Az utolsó napon mindenki végig mehetett még a szeretet alagúton, megölelhette egy kiválasztott társát és a hálapálnát. Végül a „jó dolgok kertjébe” mindenki beletett valamilyen jó dolgot, érzést amit adni tud másoknak és kivett valami olyan amire szüksége volt szimbolikusan.
Az egész hét pozitív hangulatban telt.

Sólyomszemmel: Óvodánk Madárbarát óvoda, udvara: a fák, kihelyezett oduk, etetők, itatók lehetőséget biztosítanak a madaraknak megfelelő fészkelőhelyre. Óvodásaink minden évszakban figyelemmel kisérik a környezetünkben lévő madarakat. Ebben a hónapban a Boldogságóra keretében egy új madárral találkoztak. Képek és videó film nézésével ismerkedtek meg a sólyommal. Nagy örömmel készítették el a madarakat, közben felidéztük előzetes élményeiket a madarak tulajdonságairól, kiemeltem, hogy a sólyom magasból is észreveszi az eleséget, ezek a madarak, amit készítünk meglátják a jó dolgokat. A sólyom elkészítése közben az egyéni képességfejlesztésre is nagyon jó alkalom nyílt: gyakorolták hajtogatást, satírozást, tűzőgép balesetmentes használatát, cérnaátfűzést a kilyukasztott papíron, majd a cérna összekötését is, a gyermekek figyelme, kitartása, türelme, esztétikai érzéke, finommotorikája is fejlődött. Az elkészült sólymok leszálltak a hétközben elkészített fákra.
A relaxációs gyakorlatok végzésével folytatódott a tevékenység Boldogság könyvből választottam a két gyakorlatot. „Repül a madár, szárnyalva száll, mert szabad a madár”, a gyakorlat végén „dagasztással” oldottam a mozdulatot. A gyerekek felszabadultam végezték a gyakorlatokat, majd körbe ültük a sólymokat és beszélgettünk a jó dolgokról. Igyekeztem mintát adni számukra, én mit gondolok a jóról, majd mindenkinek a beszélgetőkörben erre lehetőséget adtam. A kézbe adott kézitükör motiválta őket. Az egyik legnagyobb öröm az volt számomra, hogy mindenki megszólalt és egész mondatban fogalmazták meg gondolataikat a jóról. Nagyon fontos és jó dolog számukra:
– szeretik a családjukat és az óvodai barátjukat,
– meg tudnak valakit nevettetni,
– segítenek a főzésbe,
– tudnak pótkerék nélkül biciklizni,
– együtt tudnak játszani,
– tudnak teríteni,
– vigyáznak egymásra
– tudnak mesét mondani, rajzolni…
Ebben az éveben egyik fő célom kommunikációjuk fejlesztése, a Boldogságórák erre nagyon jó alkalmat biztosítanak, érzelmeink szóbeli kifejezése szerintem az egyik legnehezebb feladat.
Az udvarra is kivitték az elkészült madarakat vidáman reptették azokat, majd hazavitték azokat.