Szomorú Szilárd – Boldog Blanka

Az optimizmus hónap témáját 4 napon keresztül dolgoztuk fel. A csoportban a nagycsoportosok által nagyon jól sikerült a hét, a kis csoportos gyermekek is mindig részt vettek a feladatokban, de nekik még nehéz volt ezt a témát megérteni.

1. napon A fogalmak tisztázása volt a legnagyobb kihívás, de példákon keresztül sikerült rávezetnem őket a lényegre. Az optimista gondolkodást- a pozitív gondolkodást- gyereknyelven a jól gondolkodni jeligével láttam el.
Kipróbáltuk a tükör játékot, érdekes volt látni hogy a gyerekek mit tartanak magukban fontosnak.
A beszélgetés során nagyon mély dolgok is a felszínre törtek több gyermekből is, ami számunkra nagy figyelemfelkeltő hatással bír majd a továbbiakban.
Bezzeg Andrea meséje Tódiról, a kis süniről és a varázsszemüvegéről nagyon nagy sikert aratott a hét folyamán, sokszor el kellett mesélnem. A gyerekek beleképzelték magukat a törpe szerepébe és átérezték a süni érzéseit, nagyon jó volt látni, hogy képesek empatikusnak lenni. Végül pedig kiszínezték Tódi házát.

2.napon ismét elmeséltük a mesét 2x, majd megbeszéltük hogy ők is elfogják készíteni a saját varázsszemüvegjeiket. A mese után megpróbáltunk közösen megfogalmazni optimista gondolatokat, és eljátszottuk Boldog Blanka és Szomorú Szilárd játékát. A gyerekek először érdekes volt nagyon félve kezdték el egymást felvidítani, de a játékot többször elpróbáltuk és a végére már nagyon élvezték. Ezután meghallgattuk Bagdi Bella : Pozitív gyerek dalát a gyerekeknek nagyon tetszett és táncoltunk rá. Majd mindenki elkészítette a saját varázsszemüvegét, flitterekkel díszítve.

3.napon a csoportba érkezett Meseországból egy éles szemű sólyommadár. Aki a világon képes meglátni a jó dolgokat. A gyerekek körben ültek beszélgetőkört alakítottunk és aki szerette volna odarepült hozzá a sólyom és elmondhatta, hogy ő mit látott a sólyom szemével. A gyerekek nagyon élvezték, az általam varrott kis madár nagy sikert aratott. Ezután közösen megbeszéltük milyen értékeink vannak, elkészítettük az értékeink fáját közösen, minden kisgyermek választhatott 2-2 virágot, amit az általa gondolt 2 legértékesebb értékéhez ragasztott fel. Majd a nap zárásaként kiszínezhette mindenki a saját sólyom madarát.

4.napon a gyerekekkel közösen megbeszéltük mi az ellentét fogalma, kicsit nehezebben értették me,g mint gondoltam. Ezután példákon keresztül beszélgettünk optimista és pesszimista gondolatok megfogalmazásával. Ezek után a gyerekek elétettem többféle smilefejeket, amelyek szomorú és vidám arcokat fejeztek ki. A gyerekeket megkértem, hogy válasszanak egyet, amilyen érzést éppen éreznek és mondják el, hogy miért azt választották, a gyerekek őszintén megnyíltak és elmondták az érzéseiket. Ezeket a fejeket ki lehetett színezni a nap végén, de mielőtt színeztek volna kitettem nekik egy kisebb és nagyobb tök fejet, ezeket ők díszíthették ki szemmel, orral és szájjal. Kisebb és nagyobb méretűek voltak, összehasonlításokat végeztünk, számlálgattunk, csoportosítottunk. Ezek után pedig félbe vágott tököket kellett összepárosítaniuk. Majd felhelyeztük a Boldogság várunkra a hónap jelképét.

A hetet nagyon jól sikerült lezárnunk a gyerekek örömmel gondoltak vissza a feladatokra.

Jövőhéten még kolléganőm a tökös hét keretében elkészíti majd a gyerekekkel a csoportunk optimista tökfejét 🙂

” Érik a szőlő, hajlik a vessző…” – énekelte a szüreti a mulatságba készülő vándor. Útja során elfáradt és betért az óvodába, ahol elmesélte, hogy milyen sok helyen járt már a világban. Beszélt Boldog várról, a csodákról, a tündérekről. A gyerekek kíváncsian állták körbe, szívesen táncoltak vele és ámulattal hallgatták a történetét. Egyszer csak a kalap alatt mozogni kezdett”valami”.Még János, a vándor is meglepődött, hiszen ahogy levette a kalapját egy kis törpe bújt elő belőle.
– Szia Tódi törpe! – kiabálták a gyerekek.
– Szervusztok gyerekek! – kacagott fel hangosan a kis pajkos törpe.
János nem tért szóhoz a csodálkozástól. Nem tudta, hogy a törpe mikor bújt el a kalapjában. Talán, amikor Kerekredőbe érve, megszunnyadt egy kicsit a Hálafa tövében.
Tódit mindenki kedvesen fogadta, aki természetesen nem jött üres kézzel.
Egy mosolyt ajándékozott a gyermekeknek.
Különleges volt, hiszen ez a mosoly körbejárt. Mindenki annak adta át, akinek szerette volna .Volt, aki kedves szavakat mondott a tárásnak. Pl. Köszönöm, hogy a barátom vagy! Olyan jó, hogy játszottál velem! Mindig jó nekem, ha itt vagy!
ezek a gondolatok, a gyermekek reakciója mindig boldogsággal tölt el.
Tódi a mindent látó szemüvegét is elővette, amelyben szerinte minden olyan szép. elmesélte a történetét Sün Artúr barátjáról, akit sikerült meggyőznie az élet szépségéről. A kis süni elhitte magáról, hogy szerethető és ügyes, ezáltal ő is észrevette a világban az apró örömöket. Az optimizmus fogalmát igyekeztem mese, mondóka formájában is a gyermekek felé közvetíteni. Úgy érzem sikerült.
A boldogság várát a gyermekek nagyon szerették volna látni, így a vándor elvezette őket egy folyóhoz, ahonnan halványan lehetett látni a várhoz vezető alsó két lépcsőt. Tódi elmesélte bizony még hosszú az út odáig, de biztos abban, hogy a gyermekek hamarosan el fogják érni a céljukat. Ha hiszünk valamiban, ha optimisták vagyunk előbb vagy utóbb elérjük azt, amit szeretnénk. Ezt a gyermekek is megerősítették, hiszen kis élményeiket mesélték közben.
A vándor és Tódi törpe egész nap ott maradtak az óvodában és részt vettek a kis Mihály napi vásáron és a csoport szüreti mulatságán.
Hogy éreztem magam?
Feltöltődtem.
Sokat kaptam.
Elsősorban mosolyt, jókedvet, humort.
Hitet abban, hogy gyermeki lélek gazdagságát még sokáig szeretném csodálni.

Andi néni 🙂

A második boldogságóránkat relaxációval kezdtük újra(Égigérő fa vagyok…). A hónap dalára örömmel és vidáman táncoltunk és mi is pozitív gyerekké váltunk.
Beszélgettünk arról ,hogy a második lépcsőfokon vagyunk:az optimizmus hónapjában. Megismertük az optimizmus jelét. Megtudtuk hogy mit is jelent az optimizmus számunkra, és hogyan is lehetünk pozitívak.
Eljött hozzánk játszani Boldog Blanka és Szomorú Szilárd is, akik segítségével felvidították egymást a csapatok a feladatvégzés során.
Megismerkedtünk a hónap meséjével,melyben Tódi törpe mutatta be varázs-szemüvegét. Megtanultuk a törpe szebben látó mondókáját is, és beszélgettünk a mese fordulatairól. Ezek után mindenki felpróbálhatta a varázs-szemüveget, melybe belepillantva elmondhatta azt a sok-sok szépséget amit meglátott.
A tükörjáték során pedig belenézve a „varázstükrünkbe” megláttuk a jót, a pozitívat magunkba,és a környezetünkbe.
A vigaszbot játék során szóba került az, hogy milyen az ha szomorúak vagyunk,mit érzünk olyankor. A gyönyörű vigaszbot segítséget adott a szomorúságokra, és megláttuk a „rosszban” a jót!
A pozitív sünikék elkészíthették a saját szebben látó szemüvegeiket, valamint Tódi törpe házát is színesre varázsolhatták!

Már nagyon vártuk a második havi boldogságfoglalkozásunkat! Relaxációval kezdtünk újra(„Égigérő fa vagyok…) A hónap dalára mi is pozitív gyerekké váltunk és vidáman nagyon-nagyon jót táncoltunk. Beszélgettünk arról, hogy mi is az az optimizmus,és milyen az optimista kisgyerek. Boldogságminyonunk újra közöttünk volt!
Játszottunk Boldog Blankával és Szomorú Szilárddal. A játék során a csapatok ügyesen felvidították egymást.
A hónap meséjét megismertük,és beszélgettünk Tódi törpéről és a varázs-szemüvegéről. Elmondtuk Tódi törpe szebben látó mondókáját is. Majd felpróbáltuk és belenéztünk a mi varázs-szemüvegünkbe, amiben nagyon sok szép és vidám dolgot láttunk.
A tükör játék során , a tükörbe belepillantva láttuk meg a jót, a pozitívat magunkban és a környezetünkben is.
A vigaszbot játék során beszélgettünk arról, hogy szoktunk e elszomorodni, szomorúnak lenni.Örömünkre a a csillogó vigaszbot segítséget nyújtott nekünk. A foglalkozás végén még egyszer táncoltunk a pozitív gyerek vagyok számra-hiszen ezt is tanácsolta a vigaszbot-
A boldogságóránkat öleléssel zártuk, majd aki szerette lerajzolhatta Tódi törpe házikóját!