Az optimizmus
A foglalkozást a fogalmak tisztázásával kezdtük. Az osztály két csapatra osztva nevetés-versenyt rendezett.
Megnéztük az Aranyszőrű bárány című mesét a Magyar népmesék sorozatból, majd megbeszéltük a tartalmát.
A gyerekek „optimista „ kifejezésű önarcképet készítettek amikből osztálytabló készült.
Az optimizmus gyakorlása
A gyerekek több részletben hallgatták a mesét, mivel figyelmük hamar elkalandozik. Néhány gondolatot tudtak fűzni a kérdésekre.
I. Ráhangolódás : Zenehallgatás A hónap zenéje Közben a színező színezése „Én egy pozitív, pozitív gyerek vagyok….”
II. Szőnyegen két csoportban nevetés verseny játszása. Aki elneveti magát, az átáll a másik csapatba.
III. Megkezdett mondatok optimista befejezése.
IV. Milyen jó dolgokat lát a sólyom, ha az iskola tetejéről ránk pillant? Beszélgetés a témáról.
V. A rajzok elkészítése. Közben a zene hallgatása.
VI. Plakát készítése a rajzokból „Sólyom szemmel ” címmel.
VII. Meditáció az óra végén.
Sólyomszemmel: rajzmontázsok születtek az iskolai életünkről. Játszottunk nevető leveleket az udvaron. Az őrizz meg! játéknak is nagy sikere volt. Érdekes megoldások születtek, a pozitív mondatok feladatban is.
Jászai Mari Általános Iskola Gárdonyi Géza Általános Iskolája Kerékteleki Bársonyos Telephely
Összeállt a kép, mi az, amit optimista szemmel láthat egy sólyom, ha az iskolánk fölé repül. Jó lenne, ha ez meg is valósulna. Legjobban annak örülnénk, ha valami jótét lélek. Minden gyermeknek adna egy tabletet. Nem csak az online oktatás terén lenne jó (amire reméljük nem kerül sor), hanem órán is tudnánk használni, hiszen sok olyan feladatot lehetne megoldani, ami a gyerekek hasznára válna. Egy jó kis játszótérnek is nagyon örülnénk! Milyen szép lenne, ha ez a sólyom 1 év múlva valójában látná!
Papp Bertalan Ószőlői Általános Iskola
Október az optimizmus hónapja volt, így ebben a hónapban ezt a témát bontottuk ki egy osztályfőnöki órán.
Körbejártuk, felismertük az optimista és a pesszimista szemlélet lényegét, az optimista és pesszimista emberek jellemző tulajdonságait, a kétféle hozzáállás következményeit. A beszélgetés végén megállapítottuk, hogy a derű- vagy borúlátó szemlélet tulajdonképpen beállítódás, gondolkodás és szokás kérdése, tehát hangolhatók vagyunk, nem csak a külső történések, hanem saját magunk által is.
Ehhez egy-egy jópofa pozitivitásra hangoló „eszközt”, saját tervezésű optimista pólót rajzoltak a gyerekek. Az egyik –valóban mindig optimista, derűs, kedves, lelkes – kislány otthon még egy szép sárga pólóját is szivárvánnyal díszítette ennek céljából.
Három ügyes fiú pedig még keresztrejtvényt is készített, melynek a megfejtése az optimizmus szó.
Bízom benne, hogy azokra is ragadt valamennyi a pozitív, optimista hozzáállásból, akik kicsit gyakrabban borúlátók a kelleténél.
Íme egy kis ízelítő a gyerekek munkáiból:
Beszámoló a Boldogságóra foglalkozásról
2020. október
A foglalkozás témája: Az optimizmus gyakorlása
A foglalkozás bevezetését egy játékkal kezdtem: Becsukott szemmel egyenként minden gyerek húzott egy vidám, vagy egy szomorú emotikont. Az szerint, ki mit húzott, be kellett mutatni, milyen az arcuk, ha vidámak, vagy szomorúak. Mindenkitől megkérdeztem, hogy mikor szokott ilyen lenni az arcuk.
Aztán rendeztünk egy közös nagy nevetést – mindenkinek egy vidám dologra kellett gondolnia.
A téma feldolgozása:
A Tódi Törpe varázsszemüvege című mesét meséltem el, törpe és süni báb segítségével, és természetesen egy papírból készült „varázsszemüveggel”.
A kézikönyvben ajánlott kérdések segítségével beszélgetést kezdeményeztem, majd megkérdeztem a gyerekeket, hogy ők is felpróbálnák-e a varázsszemüveget. Természetesen mindenki igent mondott, úgyhogy kiosztottam a szemüvegeket. Közben elmondtam, hogy ezt a varázsszemüveget optimista szemüvegnek hívják, és akik viselik, optimista emberek. Az optimista emberek mindenben meglátják a szépet és a jót, bíznak magukban és másokban is.
Aztán megszemléltük egymást, a csoportszobát, a környezetünket, és mindenki elmondhatta mit látott.
A foglalkozás lezárása:
Elővettem egy általam készített sólymot, és elmondtam, hogy a sólyom olyan éles szemű madár, hogy nagyon magasból is meglátja a fűben mozgó élelmet. Ti, ha kis sólymokká változnátok, akkor mit látnátok meg a magasból? Próbáljuk ki, de előbb készítsétek el a ti sólymotokat. Ragasszátok fel a szemét!
Amikor mindenki elkészült, körbe-körbe, repültek a csoportszobában a kis sólymok, és a magasból figyelték, milyen jó dolgot vesznek észre.
Csokvaomány, 2020. október 26.
Tuza Gáborné
óvodapedagógus
Az előző héten az optimizmust gyakoroltam a csoportommal. Ennek fejében bevittem egy kis tükröt, körbeadtam mindenkinek. Belemosolyogtak a gyermekek, és elmondták tetszik-e nekik, amit látnak, illetve mindenki mondott magáról egy tulajdonságot, ami tetszett önmagán. Ha valakinek nehézséget okozott, akkor a csoporttársak segítettek. Ezután asztalokhoz ültünk egy egy tükörformát ábrázoló sablonra mindenki lerajzolta a saját önarcképét, ahogy látja önmagát. Segítségül odaadtam újra a tükröt. A legvégén egy plakátot készítettem a gyermekekkel, amire felragasztottuk az elkészült alkotásokat 🙂
Szentlőrinci Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény, Általános Iskola és Kollégium
Az első osztályosok úgy gondolták, hogy a járvány után az első napjuk újra felhőtlen és boldog lesz. Maszk nélkül ismét együtt lehetünk mind, és újra szép lesz a világ.
Taszári Körzeti Általános Iskola
Másodszor kerülnek szembe a gyerekek az optimizmus feldolgozásával. Mindig nagyon érdekes végigjárni velük azt az utat, amíg felfedezik, hogy minden dolgot, ami velünk történik, felfoghatunk pozitívan optimistán. A jó felfedezése a hétköznapi történésekben felnőttként sem egyszerű, gyermekként pedig még nehezebb. Az óra végére mégis eljutottunk ide. Második osztályban ez nagyon nagy dolog számomra.