Úgy gondolom, hogy kiscsoportban az optimizmus gyakorlásának alapozásáról beszélhetünk. A gyermekek életkori sajátosságát figyelembe véve Szomorú Szilárd és Boldog Blanka bemutatásával vezettem be a témát a Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok című dalának meghallgatása után. Megbeszéltük, hogy milyen dolgoktól vagyunk vidámak és melyektől szomorúak. Képek nézegetésével, rakosgatásával segítettem elő a beszélgetést. A téma feldolgozását elősegítő mese a Tódi törpe varázsszemüvege, melyet a gyerekek szívesen hallgatták. Örömmel tanulták meg Tódi törpe szebben látó mondókáját, melyet a saját magunk által készített varázsszemüvegben mondták a legszebben.
Az optimizmus gyakorlása
Ebben a hónapban az optimizmus témakörét dolgoztam fel.
Beszélgettünk a jó dolgokról a mosolyról és a szeretetről. Kiszíneztük a varázs szemüveget mellyel szebbnek láttuk a környezetünket.
Elkészítettük a mosolygós Smile-kat, melyeket felragasztottunk egy szívre.
Relaxációs gyakorlatként az irka-firkát valamint a körbe-körbe karikát rajzolták a gyerekek, mellyel sikerült a feszültségüket oldani.
Hallgattunk Bagdy Bella dalait valamint elkészítettük Boldog Dorka bábot, melyet kidíszítettünk színes falevelekkel.
Az októberi hónap az optimizmus gyakorlásáról szól.
A gyermekek fantáziája határtalan.
Szinte az élet minden területén szeretnének felnőttkorban bizonyítani.
A csoport készített egy varázsgömbökkel teli plakátot és minden gyermeknek, és óvónőnek, dadusnéninek volt egy varázsgömbje amibe belerajzoltuk , hogy mit szeretnénk, mit fogunk elérni. A gyermekekkel közösen dolgoztunk és nagyon kellemesen telt a délelőtt.
A csoportommal a napközi foglalkozás keretében tartottuk meg a boldogságóra foglalkozást az aktuális témában.
Ráhangolásképp páros munkaformában mesés keresztrejtvényt oldottunk meg, aminek a megoldása a foglalkozás témáját határozta meg.
Aztán értelmeztük az optimizmus szó jelentését. Szinonima szavakat gyűjtöttünk, majd megbeszéltük, hogy a gyerekek életkori helyzeteikben hogyan lehetnek, és miképp kell nekik optimistáknak lenni.
Készítettünk könyvjelzőt, amire mindenki azt a kulcsszót írta, ami szerinte legjobban kapcsolódik az optimizmushoz. Munkavégzés közben beszéltünk a „Minden rosszban van valami jó” népi bölcsesség értékközvetítő gondolatáról. Az elkészült munkának nagyon örültek a gyerekek. Azt beszéltük meg, hogy mindenki a kedvenc könyvében fogja tartani, azért hogy emlékezzen arra, hogy nagyon fontos derűsen szemlélni az élet eseményeit.
Végül levezetésként meghallgattuk a hónap dalát, és mindenki jókedvűen zárta a foglalkozást.
Ezen a foglalkozáson az volt a célom, hogy tudatosítsam a gyerekekben, hogy igyekezzenek minden rossz szituációban megtalálni a jót. Nagy örömet okozott nekik a foglalkozás, nagyon élvezték, értették, hogy ez a gondolkodás miért jó. Nagyon jó hangulatban röpült el az idő.
Október hónapban járunk a hónap témája az optimizmus. A tavalyi évben már elkészítettem hurkapálcikából és színes karton felhasználásával a mosolygó és a szomorú arcot. Megismertettem a gyerekekkel a bábokat. Boldog Blanka és a Szomorú Szilárd nevet kapták. Megbeszéltük, hogy miért lehetünk szomorúak, és mi okoz nekünk örömet, minek örülhetünk igazán.Mindenki örömmel mesélt a boldog pillanatokról, ami örömet okoz nekünk. de természetesen vannak szomorú dolgok is, amik elmúlnak és követik a jók. A beszélgetés után, mindenki színezett mosolygós arcocskát, amit haza is vihetett. Hátuljára ráírva, mindig mosolyogj, mert az élet szép.
Tükörbe nézve mindenki megnézhette, hogy mikor szebb, ha mosolyog vagy ha szomorú. Megállapítottuk, hogy a mosolygós gyerekek sokkal szebbek, mint azok a gyerekek akik szomorú arcot vágnak.
Meghallgatták Tódi törpe történetét, amely egy csodálatos varázsszemüvegről szól A szemüveg csodákra képes,amikor belenézel szebbé válik benne minden. Megtanultuk a kis varázsigét,s megbeszéltük, hogy körülöttünk a környezettünkben milyen szép dolgok vannak, és szemüveg nélkül is láthatóak ezek a csodálatos dolgok.A gyerekek kiszínezték Tódi törpe házát.
A boldogságvár második lépcső fokára felragasztották az optimizmus jelét.
Ebben a hónapban több alkalommal meghallgattuk Bagdi Bellától a pozitív gyerek vagyok című számot. Kívánságra többször is hallgattuk A szép nap ölelj át engem című dalt. Egy kis koreográfiát is össze állitottam a gyerekek számára, amit hamar elsajátítottak.
A Ficánka nagycsoport két tevékenység keretén belül foglalkozott az optimizmus témakörével. Az 1. foglalkozás, kezdő relaxációs gyakorlatai a ,, Napimádás”, ,,Hervad a virágom, éled a világom!”, ami elősegítette a ráhangolódást a témakörre. Motivációként meghallgattuk Bagdi Bella ,,Pozitív gyerek vagyok!” c.dalát,amit többszöri gyakorlás során, már énekeltek is a gyermekek. Resztoratív-kör keretében, mivel már nagycsoportosok el tudták mondani érzéseiket, élményeiket, tapasztalataikat, hogy mitől érzik magukat jól (pl. ,,Jöhettem oviba!”), mitől voltak szomorúak (,, Kiközösítettek, nem játszottak velem.”), borús hangulatúak, de azt is meg tudták fogalmazni, hogy mitől válhat a rossz érzés, tartósan jóvá ( pl. ,, segített újraépíteni a szétrombolt építményemet…”, ,,… ha befejezte a játékot mással, akkor velem is fog játszani…” stb.). Ezen kommunikációk által alakult, erősödött a gyermekekben az alkalmazkodás, igazságérzet szerinti cselekvés, a kitartás, a mindig mindenben találni jót képessége. Az általuk készített szomorú-mosolygós arcokkal is érzékeltették a pesszimizmusra-optimizmusra vonatkozó állításokat. 2.tevékenységünk a mese-kezdeményezés volt, amikor is varázsszemüveget készítettünk, amit Boldog Dóra és a mese-csengő hívó szavára fel is vettünk. A varázsszemüveg elkészítésével különleges képességet kaptak a gyermekek, mindenki élesen látott, mint a sólyom. Észrevették ezáltal a jót, a szépet, melyet meg is fogalmaztak, így fejlődött önkifejezésük. A mese (Bezzeg Andrea: Tódi törpe varázsszemüvege) cselekménye és fordulatai, mondókája erősítette a gyermekekben a jó érzés az új kifejezésként megismert optimizmus fogalmát. A mese végén megbeszéltük, az élesen látó szemüvegünk segítségével, hogy ,,… mit látunk szépnek a világban?” – ,,… mitől voltunk szomorúak?”- ,,Mi az, amit másként szeretnénk megélni?” . A mese újbóli eljátszásával átélésével kijátszhatták érzéseiket magukból a gyermekek.
Biharkeresztesi Szivárvány Óvoda és Bölcsőde
Az optimizmus gyakorlása
Szeretnénk megmutatni a gyerekeknek azt, hogyan lássák meg az életnek mindig a napos oldalát. Célunk, hogy később is gyakran érezhessék úgy, hogy a pohár félig tele van, nem pedig félig üres. A játékok során a gyerekek megismerkedhettek azzal, hogy a világ milyen sok lehetőséget teremt számukra. A „Nevető levelek” és a „Vigaszbot” játékokkal a társaikat jobban megismerhették, elfogadhatták őket. Fontos megmutatnunk, hogyan tudják áthidalni az eléjük gördülő akadályokat. Megfelelő önismeret és kellő önbizalom kialakításával igyekszünk rávilágítani a bennük rejlő erősségekre. A negatív gondolatok pozitív átfogalmazása fontos része lehet az optimista életszemlélet kialakításának. Opti Miska dalához, – amit Opti Pista tanított neki – együtt, közösen találtunk ki mozdulatokat, ez is segített abban, hogy a dal mondanivalóját még jobban megérthessék. A szociális tanulás során utánzással elsajátított pozitív minták segítik a világban való optimista eligazodást, a társakhoz való alkalmazkodást.
Veszprémi Kastélykert körzeti Óvoda
„Varázsszemüvegben mindent csodaszépnek látok!”
Boldogságóra programunk következő témája „Az optimizmus gyakorlása”. Első hallásra egy kicsit „megfoghatatlannak” tűnt ez a téma, de ahogy alaposabban végig gondoltam, rájöttem, hogy ezekről a komoly dolgokról a gyermekekkel is lehet beszélgetni. A tevékenységet a „Pozitív gyerek vagyok” című dallal vezettem be, amely Csiga-bigásaink számára már ismerősen csengett. Egy játékkal folytattuk, amelyben két egymással szemben álló csoportra osztottam őket. Egy vidám, és egy szomorú arcú báb segítségével változtak a gyermekek hol vidámmá, hol pedig szomorúvá. Amikor sikerült mindenki arcára vidámságot, és mosolyt varázsolni, meséltem nekik Tódi törpe varázsszemüvegéről. Ezután lehetőségük nyílt arra, hogy elmondják, voltak-e szomorúak, és ha igen, akkor miért, és mitől vigasztalódtak meg. Majd mi is elkészítettük a mi varázsszemüvegünket, melyet ha felteszünk, mindjárt szebbnek látjuk benne a világot, minden jóra fordul. Míg készültek az alkotások, megtanultunk hozzá egy mondókát, hogy biztos legyen a varázslat. Úgy tűnik sikerült, mert csupa vidám, és mosolygós gyermekarcot tudtunk lefényképezni.
Zsida Jánosné óvodapedagógus
Veszprémi Kastélykert Körzeti Óvoda
Csiga-biga csoport
2020. október 22.
Veszprémi Kastélykert körzeti Óvoda
„Varázsszemüvegben mindent csodaszépnek látok!”
Boldogságóra programunk következő témája „Az optimizmus gyakorlása”. Első hallásra egy kicsit „megfoghatatlannak” tűnt ez a téma, de ahogy alaposabban végig gondoltam, rájöttem, hogy ezekről a komoly dolgokról a gyermekekkel is lehet beszélgetni. A tevékenységet a „Pozitív gyerek vagyok” című dallal vezettem be, amely Csiga-bigásaink számára már ismerősen csengett. Egy játékkal folytattuk, amelyben két egymással szemben álló csoportra osztottam őket. Egy vidám, és egy szomorú arcú báb segítségével változtak a gyermekek hol vidámmá, hol pedig szomorúvá. Amikor sikerült mindenki arcára vidámságot, és mosolyt varázsolni, meséltem nekik Tódi törpe varázsszemüvegéről. Ezután lehetőségük nyílt arra, hogy elmondják, voltak-e szomorúak, és ha igen, akkor miért, és mitől vigasztalódtak meg. Majd mi is elkészítettük a mi varázsszemüvegünket, melyet ha felteszünk, mindjárt szebbnek látjuk benne a világot, minden jóra fordul. Míg készültek az alkotások, megtanultunk hozzá egy mondókát, hogy biztos legyen a varázslat. Úgy tűnik sikerült, mert csupa vidám, és mosolygós gyermekarcot tudtunk lefényképezni.
Zsida Jánosné óvodapedagógus
Veszprémi Kastélykert Körzeti Óvoda
Csiga-biga csoport
2020. október 22.