Az optimizmus gyakorlása sok hasonlóságot mutat a háláéval.
Rajzoltunk a szomorú királykisasszony c. meséhez. Megpróbáltuk kitalálni , miért lehetett szomorú a király lánya, és kerestük a megoldást , mivel tudnánk megvigasztalni .Megtanultuk a Kecském kucorog kezdetű nyelvtörőt , közben igazán jól szórakoztunk.Készítettünk varázsgömböt , amelyben mindenki megláthatta ,milyen is lesz majd a jövőben. Készítettünk varázstükröt, amelybe valahányszor belenézünk , mindig a boldog arcképünket láthatjuk . Megtanultuk az optimizmus hónap dalát . Elmondhatom, hogy igazán tartalmasan töltöttük az októberi Boldogságórákat .
Az optimizmus gyakorlása
Az optimizmus gyakorlása sok hasonlóságot mutat a háláéval.
Rajzoltunk a szomorú királykisasszony c. meséhez. Megpróbáltuk kitalálni , miért lehetett szomorú a király lánya, és kerestük a megoldást , mivel tudnánk megvigasztalni .Megtanultuk a Kecském kucorog kezdetű nyelvtörőt , közben igazán jól szórakoztunk.Készítettünk varázsgömböt , amelyben mindenki megláthatta ,milyen is lesz majd a jövőben. Készítettünk varázstükröt, amelybe valahányszor belenézünk , mindig a boldog arcképünket láthatjuk . Megtanultuk az optimizmus hónap dalát . Elmondhatom, hogy igazán tartalmasan töltöttük az októberi Boldogságórákat .
Ebben a hónapban teljes egyetértés volt az osztályon belül, hogy melyik témát készítsük el. A választás a sólyomszem feladatra esett. Nagyon jól éreztük magunkat miközben a sólymot és az általa látott szép dolgokat készítettük. Sokat nevettünk a végén, mert a vélemények megoszlottak a sólyommal kapcsolatban. Volt aki szerint egy gesztenyére hasonlít, volt aki azt mondta, hogy egy dagi sirály :-).
Szerintem nagyon szép sólyom lett!!
Ebben a hónapban teljes egyetértés volt az osztályon belül, hogy melyik témát készítsük el. A választás a sólyomszem feladatra esett. Nagyon jól éreztük magunkat miközben a sólymot és az általa látott szép dolgokat készítettük. Sokat nevettünk a végén, mert a vélemények megoszlottak a sólyommal kapcsolatban. Volt aki szerint egy gesztenyére hasonlít, volt aki azt mondta, hogy egy dagi sirály :-).
Szerintem nagyon szép sólyom lett!!
Optimizmus beszámoló
Elérkezett az október, az optimizmus hónapja. A nagycsoportos gyermekeinkkel újra megtapasztalhattuk a boldogság foglalkozás pozitív hatásait.
Ráhangolódás képen közösen eljátszottuk az Együtt az Á, O, U hangokban! című játékot.
A gyakorlat után körben állva mozogtunk Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok dalára. A mostani nagycsoportos gyerekeim szeretnek táncolni, és/vagy mozogni egy-egy dalra, így ez a feladat nagyon tetszett nekik.
A témát Szomorú Szilárd és Boldog Blanka játékkal vezettem be. Csináltam egy forgatható táblát hozzá. 2 csapatban álltak a gyerekek, az egyik csapat szomorú arcot mutatott, a másik vidám arcot. A tábla mutatta, mikor melyik csapatnak kell vidámnak és szomorúnak lennie. A gyerekek nagyon szívesen grimaszoltak ebben a játékban.
Ez után elmeséltem Tódi törpe varázsszemüvegét és a mese közben elővettem a saját szebben látó szemüvegemet. A gyerekeket ez nagyon motiválta.
A mese után minden gyerek kapott egy üres farsangi szemüveget és megalkotta a saját szebben látó szemüvegét. Van, aki többet is készített. Rajzolgatás alatt még egyszer meghallgattuk Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok című dalát.
Az volt a meglepő számomra, hogy mindenki nagy örömmel rajzolgatta, színezte a szemüvegét és a végén el is hitte, hogy szebben fogja vele látni a világot.
E havi témában egy mese segítségét kértem a kitartásról és az optimizmusról.
-Történt egyszer, hogy a békák versenyt szerveztek egymás között, melynek célja a környék legmagasabb tornyának megmászása volt. A hír gyorsan elterjedt, így a verseny reggelén nagy tömeg gyűlt össze a toronynál, hogy megnézze a látványos megmérettetést és szurkoljon a békáknak.
Ahogy elindultak a békák a torony megmászására, a tömegből egy-egy mondat hallatszott ki:
„Túl magas ez a torony!”
„ Nem fog menni nekik!”
A békák lelkesen haladtak felfelé, de egy-egy közülük hamar feladta, látva a torony elképesztő magasságát. A többiek másztak tovább kitartóan, miközben a nézelődők tömegében egyre többen kezdtek hangot adni a kételyeiknek.
„Ez leküzdhetetlen magasság!”
„Lehetetlen, hogy bármelyikük is feljusson!”
Ahogy a békák egyre feljebb és feljebb jutottak, egyre többen fáradtak el közülük és adták fel a versenyt. Már csak néhányan haladtak tovább rendületlenül, a tömeg pedig már egy emberként sóhajtozott, hogy ezek a békák túl nagy feladatra vállalkoztak. Egyikük sem fog feljutni a torony tetejére. Az addig lelkesen kitartó békák már maguk sem hitték, hogy képesek rá, és egytől egyig kimerülve, csalódottan adták fel a versenyt.
Egyetlen béka kivételével. Ő rendületlenül haladt tovább és tovább, nem foglalkozva a károgó kishitűek tömegével, egészen addig, míg fel nem jutott a torony legtetejére. A nézelődők tömege teljesen el volt képedve, hogy mégis sikerült neki. Miután a béka megkapta a győzteseknek járó jutalmat, a köré gyűlt tömegből sokan kíváncsian kérdezősködtek, hogyan volt képes erre a hihetetlen teljesítményre. Senki sem képzelte, hogy meg tudja csinálni. Várták a választ, de a győztes béka csak nem felelt semmit, mintha nem is hallotta volna, hogy hozzá beszélnek. E
kkor derült ki, hogy valóban nem is hallotta – ugyanis süket volt.
E havi témában egy mese segítségét kértem a kitartásról és az optimizmusról.
-Történt egyszer, hogy a békák versenyt szerveztek egymás között, melynek célja a környék legmagasabb tornyának megmászása volt. A hír gyorsan elterjedt, így a verseny reggelén nagy tömeg gyűlt össze a toronynál, hogy megnézze a látványos megmérettetést és szurkoljon a békáknak.
Ahogy elindultak a békák a torony megmászására, a tömegből egy-egy mondat hallatszott ki:
„Túl magas ez a torony!”
„ Nem fog menni nekik!”
A békák lelkesen haladtak felfelé, de egy-egy közülük hamar feladta, látva a torony elképesztő magasságát. A többiek másztak tovább kitartóan, miközben a nézelődők tömegében egyre többen kezdtek hangot adni a kételyeiknek.
„Ez leküzdhetetlen magasság!”
„Lehetetlen, hogy bármelyikük is feljusson!”
Ahogy a békák egyre feljebb és feljebb jutottak, egyre többen fáradtak el közülük és adták fel a versenyt. Már csak néhányan haladtak tovább rendületlenül, a tömeg pedig már egy emberként sóhajtozott, hogy ezek a békák túl nagy feladatra vállalkoztak. Egyikük sem fog feljutni a torony tetejére. Az addig lelkesen kitartó békák már maguk sem hitték, hogy képesek rá, és egytől egyig kimerülve, csalódottan adták fel a versenyt.
Egyetlen béka kivételével. Ő rendületlenül haladt tovább és tovább, nem foglalkozva a károgó kishitűek tömegével, egészen addig, míg fel nem jutott a torony legtetejére. A nézelődők tömege teljesen el volt képedve, hogy mégis sikerült neki. Miután a béka megkapta a győzteseknek járó jutalmat, a köré gyűlt tömegből sokan kíváncsian kérdezősködtek, hogyan volt képes erre a hihetetlen teljesítményre. Senki sem képzelte, hogy meg tudja csinálni. Várták a választ, de a győztes béka csak nem felelt semmit, mintha nem is hallotta volna, hogy hozzá beszélnek. E
kkor derült ki, hogy valóban nem is hallotta – ugyanis süket volt.
Akár iskolai rendezvényről, eseményről, akár egy családi összejövetelről, vagy csak barátokkal való találkozásról van szó, amelyek a közeli vagy a távolabbi jövőben fognak bekövetkezni, a gyerekek mindig derűlátóan és bizakodóan beszélnek azokról. Mivel nagyon szeretnek rajzolni, le is rajzolják az események sorozatát a saját optimista szemléletük alapján.
Ezen a héten ötvöztük a Boldogság óra Program és Óvodánk Pedagógiai Programjának elemeit. Nagyon tartalmas hetünk volt, melynek középpontjában a gyermekek érzelmi intelligenciájának fejlesztése állt.
Bagdi Bella Pozitív gyerek vagyok c. dalát már néhány hete meghallgattuk a gyerekekkel, de ezen a héten többször sor került erre, hiszen a BP témája ebben a hónapban „Az optimizmus gyakorlása” volt.
Az első nap köröket vágtunk ki a gyerekekkel (többféle színből választhattak) és kedvük szerinti arckifejezéseket rajzolhattak rá. Nem szerettem volna befolyásolni őket, hiszen ez nagyon jó jelzés volt számunkra óvodásaink aktuális érzelmi állapotáról.
Mikro csoportos keretek között történt mindez, ami jó alkalom volt arra, hogy szomorú vagy boldog arcot látva beszélgessünk arról, hogy miért olyat rajzolt, őt mi teszi most szomorúvá/ boldoggá. Az alkotás közben nem kellett felvenni a szemkontaktust velünk, ami segített nekik abban, hogy bátrabban kifejezhessék magukat.
Ezekből a smilek-ból később sormintát raktunk ki a szőnyegen szín illetve arckifejezés szerint s egyben kihasználtuk a lehetőségét annak, hogy megszólítsuk azokat a gyerekeket, akik nem tudták elmondani aktuális érzelmi beállítottságokat az asztalnál ülve.
Többször meghallgattuk a héten Bezzeg Andrea Tódi törpe varázsszemüvege c. meséjét, melyet nagyon élveztek a gyerekek. A történetben szereplő Van nekem egy szemüvegem kezdetű verset is megtanultuk ügyesen, melyet mindig lelkesen, boldogan mondtak el a gyerekek. Nagyon gyorsan megtanulták azt, hogy mindenben meg kell látni a szépet. Kezdetben szükség volta arra, hogy felvegyék ehhez a szemüveget, melyet zsenília drótból készített mindenki a mesét követően.
Ez a szemüveg szintén jó megfigyelésre adott lehetőséget. Láttuk, hogy volt néhány gyermek, aki egész nap viselte a szemüveget. Igyekeztük megfigyelni, vajon valami negatív érzelem, önbizalom hiány állhat-e e mögött.
A tükör című mesével is próbáltuk segíteni a gyermekeket abban, hogy egy kicsit megnézzék magukat a tükörben és meglássák önmagukban a szépet. Nagyon aranyosak voltak, mert a barátok egymásban is elkezdték sorolni amit látnak. A „vizsgálatot” pedig ölelés, pacsi vagy nagy kacagás követte, ami nagyon sok boldogsággal töltötte el a szívünket.
A szabad időben répát is hajtogattunk már a hét első napján és a Boldogság óráknak köszönhetően nagy meglepetés volt számunkra, hogy a gyerekek mosolyt rajzoltak a répának, ami azt jelenti, hogy tudatosan figyelnek a boldogságra és arra, hogy mindenhez pozitívan álljanak hozzá. Hálásan köszönjük, hogy a program résztvevői lehetünk!
A gyermekekkel a Boldogságnap keretein belül gyűjtöttünk olyan szavakat, eseményeket, programokat amik boldogságot okoznak nekünk és optimizmussal töltenek el. Ezeket a szavakat felírták a gyermekek egy nagy szívre, majd kivágtuk és az osztályteremben kihelyeztük egy központi helyre hogy minden nap láthassuk és olvashassuk, hogy mik azok a dolgok, kik azok az emberek akik mindennapjainkat szebbé varázsolják.