A gyerekekkel sokat vagyunk telephelyünk udvarán. Ilyenkor ősszel gyakran gyűjtünk faleveleket – a gyerekek nagyon szeretik ezt a tevékenységet. Van úgy, hogy csak úgy, cél nélkül gyűjtögetünk – a tevékenység öröméért, a levelek szépségéért és van úgy, hogy céllal: süninek búvóhely, levélkép ragasztásához. Most egy kosárba gyűjtöttük a leveleket, majd a gyerekek választottak egy nekik tetszőt a kosárból és annak adták, aki megnevetteti őket. a +Miért?” megfogalmazásában még a segítségükre voltunk.

A gyerekekkel sokat vagyunk telephelyünk udvarán. Ilyenkor ősszel gyakran gyűjtünk faleveleket – a gyerekek nagyon szeretik ezt a tevékenységet. Van úgy, hogy csak úgy, cél nélkül gyűjtögetünk – a tevékenység öröméért, a levelek szépségéért és van úgy, hogy céllal: süninek búvóhely, levélkép ragasztásához. Most egy kosárba gyűjtöttük a leveleket, majd a gyerekek választottak egy nekik tetszőt a kosárból és annak adták, aki megnevetteti őket. a +Miért?” megfogalmazásában még a segítségükre voltunk.

A gyerekekkel sokat vagyunk telephelyünk udvarán. Ilyenkor ősszel gyakran gyűjtünk faleveleket – a gyerekek nagyon szeretik ezt a tevékenységet. Van úgy, hogy csak úgy, cél nélkül gyűjtögetünk – a tevékenység öröméért, a levelek szépségéért és van úgy, hogy céllal: süninek búvóhely, levélkép ragasztásához. Most egy kosárba gyűjtöttük a leveleket, majd a gyerekek választottak egy nekik tetszőt a kosárból és annak adták, aki megnevetteti őket. a +Miért?” megfogalmazásában még a segítségükre voltunk.

Ebben a hónapban törekedtünk óvodapedagógus váltótársammal arra, hogy a Boldogságóra aktuális témája, az optimizmus áthassa a mindennapjainkat. A közös beszélgetőkörök alkalmával megoszthatták aznapi érzéseiket egymással, rosszkedv esetén közösen gondolkodtunk, hogy mivel tehetnénk szebbé csoporttársuk napját.
Ez a feladat annyira tetszett a gyerekeknek, hogy egy napot kijelöltünk, amikor ki kellett húzniuk valamelyik csoporttársuk jelét a kalapból, és aznap annak a gyermeknek kellett titokban szebbé tenni a napját. A nap végén találgathattak, hogy ki volt az aznapi jótevőjük. Meglepő volt, hogy a gyerekek maguktól odamentek a társukhoz akit kihúztak és megölelgették egymást. Ezt követően párba állva egyikőjük a szomorú, a másik gyermek a nevettető bőrébe bújt. A feladat az volt, hogy meg kellett nevettetni a szomorú társukat. A tevékenység végére mát mindenki kacagott, nagy lelkesedéssel bohóckodtak egymásnak. Pedagógusként nagyon örültünk annak, hogy egy peremvidékre szorult gyermek, aki nagyon nehezen szocializálódik társaival, a tevékenység hatására másnap azzal a gyermekkel kezdeményezett játéktevékenységet, aki őt húzta.
Ösztönöztük a gyerekeket arra, hogy pozitívabban szemlélődjenek a mindennapok során, ebben nyújtott számunkra segítséget Opti Miska, aki az Óriások Földjéről nevettető levelekkel lepte meg a gyerekeket. A nevettető levelet annak a társuknak kellett adniuk, aki megnevettette őket. Érdekes volt végighallgatni, hogy a gyermekek mivel vidítják fel egymást. A levelek kiosztása után Opti Miska egy levelet otthagyott a csoportnak, hogy ha szomorúak, akkor a levél emlékeztesse őket arra, hogy mindig van miért boldognak lenni.