A foglalkozást a „Hervad a virágom, éled a virágom…” relaxációs gyakorlattal indítottuk, majd zenehallgatással, mégpedig Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok című dalával, ráhangolódtunk a témára. Közben óriás járással és törpe járással, közlekedtünk a csoportszobában. A mozgásos játékból kezdeményeztem Bezzeg Andrea: Tódi törpe Szebben látó mondókája című vers meghallgatását. Ennek kapcsán beszélgetést kezdeményeztem a pozitív életszemléletről, az optimista gondolkodásmódról, majd elkészítettük a varázsszemüvegeket. Az aktualitásnak megfelelően, őszi, színes falevelekből ragasztott varázsszemüveget, amit azonnal kipróbáltuk, majd elmondtuk, hogy hogyan tudjuk az adott helyzet jó oldalát meglátni, illetve hogyan tudjuk jóra fordítani a történetet. A hónap során, többször elővettük a „varázsszemüveget”, amit az adott helyzetekben, többek között a gyermekek bátorítására, ösztönzésére használtunk.
Az optimizmus gyakorlása
Ebben a hónapban szinte valamennyi ajánlott témakört megvalósítva, tárgyaltuk az optimizmus hónapját. Az eseményeket kisfilmben foglaltuk össze.
Megépítettük várunkat, melynek különböző pontjait optimista érzésekről neveztük el. Majd a felépült várat be is népesítettük többször is elénekelve hónap dalát. Épp az animáció világnapján tekintettük meg az ajánlott animációs filmet, melynek végkimenetelét sokan előre megérezték. Sokuknál pedig a kutya iránti sajnálat lett a legmeghatározóbb kiváltó érzés.
Technika órához kapcsolódva optimista karkötőt fontunk egymásnak, melyet a mai napig többen is viselnek. A hordásának szabálya, ha rossz gondolatai támadnak, vagy panaszkodik, akkor át kell tenni a karkötőt a bal csuklóra.
Sablon alapján elkészültek optimista esernyőink és többen festettek optimista pajzsot is.
Kedvező időjárásnak köszönhetően kint is játszhattunk. Optimista gyerek szavait írtunk halacskáinkra és megpróbáltuk a számunkra legfontosabbat kihalászni. Mocsárjárós társasjátékunk egyszerűre sikerült csak + és – jeleket használtunk és a szabályt is egyszerűsítettük, a negatívokat ki kellett hagyni.
Zárókörünkben, melyben szavaztak arról, hogy melyik munkafolyamat, melyik tevékenység tetszett nekik a legjobban, szinte minden tevékenységre azonos szavazat érkezett.
Egy hete, október 21-én tartottam meg az osztályomnak a második boldogságórát az optimizmus jegyében. Elég kis osztály a miénk, ha senki sem hiányzik, 9 tanulónk van (alsó tagozatos összevont tanulásban akadályozott osztály). Úgy alakult, hogy hiába vártam, hogy a betegek meggyógyuljanak, egyre kevesebben lettünk, már csak 4 gyerek járt iskolába… így az órára meghívtuk az iskolánk felsős autista összevont osztályát (többségében tanulásban akadályozottak és egy értelmileg akadályozott tanuló), hogy vegyenek részt ők is ezen a rendhagyó órán (természetesen szülői beleegyező nyilatkozattal). A foglalkozáson részt vett egy gyakorlós kolléganő is :).
Az órát Napimádással kezdtük, kifújva minden feszültséget és rossz érzést. Megpróbálták az arcukkal kifejezni, hogy érzik magukat (smile-k segítettek ebben), majd tartottunk egy nevetésversenyt, ami nagyon jól sikerült 🙂
Felolvastam egy mesét a békák toronyugró versenyéről (az asszisztensem közben végig mutogatott, hogy a hallássérült gyerekek is tudják, miről szól a történet), ahol a pesszimista tömeg hatására a legtöbb versenyző feladta a versenyt, kivéve egyet, akiről kiderült, hogy süket.
A mesében hallható pesszimista mondatokat optimistává változtattuk, majd egyből ki is próbáltuk a gyakorlatban: színesrúd-készlet elemeiből építettek tornyot az önként vállalkozók, miközben a többiek biztatták őket.
Megnéztük Az ajándék című videót is, és megbeszéltük, hogy a boldogság elsősorban hozzáállás kérdése, és hogy bármilyen rossz dolog ért, vagy hátrányunk van, még mi döntjük el, hogy mennyire befolyásolja ez negatívan az életünket.
Majd készítettünk optimista esernyőt, a 4 tanulóm egy kép nagy részleteit színezték, amire pozitív mondatok is felkerültek, a vendégek pedig szabadon választhattak, hogy pozitív mondatokat írnak fel, van ők is optimista esernyőt készítenek. Közben meghallgattuk Bella Pozitív gyerek vagyok című dalát is.
Az órát meditációval zártuk, ahol a képzeletbeli kertünkben elültettük ezt a pozitív gondolatokat tartalmazó meditációt.
A gyerekek összességében jól érezték magukat, még az autista vendégeink is (egy kivételével, aki nehezen dolgozta fel a sok változást), és a vendég kolléganők is boldogan távoztak az óráról, és már várják a következőt 🙂 (A vendég gyerekek szülei közül volt, aki már aznap boldogan osztotta meg ismerőseivel, hogy milyen órán is volt az ő gyermeke :). )
Nagyon hálás vagyok, hogy úgy hozta a sors, hogy az osztályomon kívül más gyerek és kolléga is megtapasztalhatta ezeknek az óráknak a pozitív légkörét.
Boldog Dóra egy különleges távcsővel érkezett meg hozzánk, ami azonnal felkeltette minden gyerek érdeklődését. Elmondta, hogy ez egy optimista távcső(megbeszéltük, mit jelent ez a szó-a nagycsoportosok már jól tudták). Mindenki belenézhetett és elmondhatta mit lát. Dóra elmesélte a Tódi varázsszemüvege mesét, melyben most Tódinak varázstávcsöve volt. Megtanultuk a mondókát is:”Hipp, hopp, hopp itt vagyok, varázslatot mutatok. Távcsövemet kézbe veszem, ide-oda billegtetem a fejem. Távcsövemmel messze nézek, meglátom a csudaszépet. Hipp, hopp, hopp itt vagyok, varázslatot mutatok.”Vidám táncot lejtettünk a
Pozitív gyerek vagyok c. dalra, majd mindenki húzhatott kártyalapot egy-egy pozitív megerősítéssel. Ezután elkészíthették saját optimista távcsövüket. Nagyon vidám, örömteli délelőttöt töltöttünk együtt Boldog Dórával és alig várjuk, hogy visszatérjen.
A Boldogságórák bevezetése pozitív fogadtatásra talált a Rózsa csoportban a gyermekek és szülők részéről egyaránt. Szeptemberi foglalkozásunkat követően tájékoztattam a szülőket a csoport zárt facebook oldalán a megvalósulás élményeiről. Visszajelzéseik pozitívak, megerősítőek, előremutatóak voltak. Októberi Boldogságóránkat egy kapcsolatépítő dramatikus játékkal indítottam, a ” Kis Barátom szeretlek” játékkal. Zene hallgatás közben a gyermekek szabadon mozoghattak a térben, a zene elhallgatását követően , aki mellettük volt szeretettel kellett megöleljék , illetve másik alkalommal a tenyerüket kellet érintsék . A játék során feloldódtak, jól érezték magukat., motiváltak voltak. A játékot többször ismételtük. Ezt követően Boldog Dóra mesére hívó mondókájával kezdeményeztem a Tódi törpéről és az ő varázs szemüvegéről szóló történetet. A mese után a gyermekek megfogalmazhatták gondolataikat, érzéseiket kötetlen beszélgetés keretein belül. Ezek a tevékenységek nagyszerű lehetőséget biztosítanak a kommunikációs képességek és a szociális képességek , kompetenciák fejlesztésére. Ezt követően beszélgettünk az optimizmus és a pesszimizmus közötti különbségekről. A tevékenység zárásaként mindenki tetszés szerint színezhette az optimizmus jelét , hallgattuk a hónap dalát a Pozitív gyerek vagyok című dalt és örömtáncot járhattak. Ismét élmény volt a közös tevékenység.
A tavasz folyamán végeztem el online oktatás keretein belül a Boldogságóra továbbképzést.
Nagyon tetszett és igyekszem hasznosítani az új ismereteket óvodás korosztályban.
Nagycsoportosaim körében az optimizmus témájával ismerkedtünk októberben.
A ráhangolódást egy kis relaxációs mozgással kezdtük. A hervad a virágom, éled a virágom mozgásos játékot találtam a legmegfelelőbbnek kezdésként. Rövid magyarázat után ügyesen, átéléssel végezték a mozdulatsorokat gyermekeink.
Majd két csoportot alkottam gyermekeinkből. Az egyik szomorú, bánatos volt, a másik vidám, mosolygós. A játék célja a szomorúak megnevettetése , vidámmá varázslása volt. Szerencsére ez igazán könnyedén ment, egy-egy hangosabb kacaj után mindenki mosolygós arccal nézett már társára. Csoportcsere után is sikerélménnyel zárhattuk le e kedves, egyszerű kis hangulatfokozó játékot.
Tódi törpe varázsszemüvege című mesével folytattam a téma feldolgozását.
Plüss sünivel és egy varázsszemüveggel a kezemben szemléltettem a mese történéseit. A varázsszemüveg mindenki érdeklődését kellőképpen felkeltette. A mese végén megbeszéltük, hogy hogyan is működik a varázsszemüveg. A bánatos, szomorú gyerekek miután elmondták szomorúságuknak okát , belekukkanthattak Tódi szemüvegébe.
Tódi törpe szebben látó mondókájára is szükségünk volt, hogy optimistábban szemlélhessük a történteket . Először én, majd később a társak is segíteni tudtak abban a szemüvegbe tekintő gyerekeknek, hogy szebbnek lássa a világot, kevésbé súlyosnak a problémáját.
Végül mindenki elkészíthette a saját varázsszemüvegét. Színeztek, rajzoltak és megalkották a számukra legszebb, legvarázslatosabb szemüveget.
Remélem a gyerekek majd szüleik fejére is felteszik e szemüvegeket és segítenek a körülöttük levő világot és gyermekeik cselekedeteit is optimistán szemlélni.
Ebben a hónapban összefogtunk és segítettünk… 🙂 A nyolcadikasok az ünnepi műsorra készültek, ami nagyon sok időt elvett. Szerencsére a mi iskolánk diákjai összetartanak, így most az ötödik és a hatodik évfolyamosok segítségével megalkottuk az érmünket. Minden héten megkapja valaki, és kiválaszthatja, hogy melyik pici érem illik rá. Alsósok is választhatnak….mert mi összetartunk. 🙂
Egy igen vidám társaságba csöppentem be, akik éppen Kata szülinapját ünnepelték, még tortát is ehettünk. A relaxációs gyakorlat az arcra fókuszált – rágógumizhattunk az iskolában, természetesen engedéllyel és csakis a képzeletben. Utána jólnevelt gyermekekként és ügyes kosarasként kidobták a kukába. Következett a némajáték, melynek során mindenki kifejezte, hogy érzmi most magát. Ezt követően bevezettük a két fogalmat: optimista-pesszimista. Az utóbbi fogalmat kevesen hallották még, a jelentését senki sem ismerte. Közösen példákat hoztunk, részletekbe menően átbeszéltük, majd gyakoroltuk a nézőpontváltást. A postásjáték nagy sikert aratott, mindenki nagy-nagy lelkesedéssel adta tovább az arcmimikát. Végül meghallgattuk a hónap dalát. Vidáman köszöntünk el egymástól az óra végén.
Már napok óta megállítanak az osztály tanulói a folyósón – mikor lesz Boldogságóránk? Végre eljött a pillanat, amikor nem jövőidőben, hanem végre jelenidőben válaszolhatok. Csillogó szemmel várták az órakezdést. A mai relaxációnk az arcra fókuszált – kezdődött a rágógumi gyakorlat, mindenki a számára kedvenc ízű rágógumiját vehette a szájába – természetesen csak a képzeletben. Végül figyeltünk arra is természetesen, hogy a végén a kukába landoljon. A Hogy érzed magad? kérdésre arcmimikával válaszolt mindenki – az alapvetően nyüzsgős társaság különböző arcmimkákat mutatva nézett körbe néma csendben. Az optimizmus-pesszimizmus témáját meghallva a tanító néni egy félig telt (vagy üres?) vizespoharat hozott. Kezdődött a kísérlet – mindenki magában el kellett döntse, hogy félig tele van vagy félig üres a pohár – ezt követően a padra ledőlve szavaztak egyikra vagy éppen a másikra. Ez az alapbeállítottság számunkra nagyon hasznos visszajelzést adott. Ezt követte a két fogalom bevezetése – példákkal, nézőpontváltásokkal. A postásjáték a komolyabb hangulatot vidámmá varázsolta. Gyorsan eltelt az óránk, szinte észre sem vettük az idő múlását.
Ami nehézséget okoz (továbbra is) a legjobb pillanatok fényképes megörökítése – számomra nehéz egy mély pillanatból kiemelkedni és fotózni.
Egy igazán vidám és tettre kész kis csapat várt arra, hogy végre folytatása következzen a Boldogságórának. Ezt az alkalmat a kistornateremben valósítottuk meg – alkalmazkodva az osztály igényeihez. A relaxációs gyakorlatok közül a rágógumi gyakorlatot próbáltuk ki. Két kisgyermek még sosem rágózott, így számukra még izgalmasabb volt. Az aktuális hangulat arcmimikával kifejezve kiváló némajáték volt – mindenki élvezte. Ezt követően nemcsak meghallgattuk a hónap dalát, hanem még táncoltunk is rá – a hangulat a tetőfokára került. A kis mozgást követően sokkal nyugodtabban hallgatták meg A szomorú királykisasszony című mesét. A feldolgozás során több kisgyermeknek remek meglátásai és hozzászólásai voltak. Beszéltünk az optimizmus és pesszimizmus fogalmakról, valamint a színek és hangulatok kapcsolatáról. Ezt követően zsírkrétával falevelek mintázatát varázsoltuk elő – közben megbeszélve, hogy adott szín optimista vagy pesszimista hangulatot áraszt. Az elmélyült munkát követően – mely az együttműködési készségeket kiválóan fejlesztette következett a postásjáték – az üzenet most az adott arckifejezés volt. Azt gondoltam, hogy könnyű lesz ez a feladat, bizony ezt még gyakorolni kell… Vidám és tartalmas kis óránk volt, jól elfáradtunk mindannyian.