A Boldogságóra Program második foglalkozását tartottam meg. A témánk az optimizmus volt. Meglepően nagyon ügyesen megtudták saját szavakkal fogalmazni azt, hogy mit is jelent optimistának lenni. A relaxáció alatt azt vettem észre, hogy sokkal jobban figyeltek az utasításaimra, mint az első foglalkozás alkalmával és emiatt az egész foglalkozás ideje alatt kiegyensúlyozottabbak, nyugodtabbak voltak a gyermekek. A Boldogságóra kézikönyv utasításait szem előtt tartva a kezdő énekünk a „Pozitív gyerek vagyok” volt. A gyermekek többször is kérték a dal meghallgatását és szinte a második hallás után már énekelték a szöveget. Készítettem Szomorú Szilárd és Boldog Blanka emotikonokat és ezeket használva próbáltunk szomorú illetve vidám arcokat mutatni. Nagyon ügyesen megoldották a feladatokat, bár kissé nehezen ment a szomorú arc ábrázolása, mert mindig nevetésbe ment át a komolyság. Nagyon jó hangulat alakult ki ettől a kis játéktól a csoportban.
A mese feldolgozásunk egy kicsit rendhagyó lett, mert elsősorban nem bábokat alkalmaztam, hanem beöltöztem Tódi Törpének és magammal hoztam a kis süni barátomat. Amikor először megláttak a gyermekek, azt vettem észre, mintha félnének, hogy ki érkezett a csoportba. Azonban pillanatok alatt elmúlt a félelem a szemükből és maximálisan a mesére koncentráltak. A mesélésbe is bevontam őket, kérdéseket tettem fel például, mit gondoltok arról, hogy Sün Artúr valóban másképp fogja látni a világot a szemüvegben? Ügyesen megtanultuk a varázsszemüveg mondókát, melyet a saját szemüvegünk felvételekot is elmondtunk együtt. Nagyon élvezték a mesét. Szinte szájtátva hallgatták és a mese végén feltett kérdésekre is hibátlanul válaszoltak.
A varázsszemüvegünk elkészítése is nagyon jó hangulatban telt. Izgatottan várták, hogy milyen is lesz, ha felveszik. Játszottunk a szemüveggel, hogy mi az amit másképp látnak benne. Érdekes válaszok születtek: „szebb vagyok, jobb a kedvem tőle, szebben süt a nap stb.”
A foglalkozásunk zárásaként kiszíneztük az optimizmus jelét, elhelyeztük a második lépcsőfokra. Záró énekeinknek a „Jól érzem magam boogie” és a ” Világomban minden rendben van” című dalokat választottam.
Nagyon jó volt látni őket, hogy tetszett nekik az egész délelőtt. Felszabadultak voltak, boldogok és kiegyensúlyozottak. Élvezték a zenét, a relaxációt, a mesét.

A Boldogságóra Program második foglalkozását tartottam meg. A témánk az optimizmus volt. Meglepően nagyon ügyesen megtudták saját szavakkal fogalmazni azt, hogy mit is jelent optimistának lenni. A relaxáció alatt azt vettem észre, hogy sokkal jobban figyeltek az utasításaimra, mint az első foglalkozás alkalmával és emiatt az egész foglalkozás ideje alatt kiegyensúlyozottabbak, nyugodtabbak voltak a gyermekek. A Boldogságóra kézikönyv utasításait szem előtt tartva a kezdő énekünk a „Pozitív gyerek vagyok” volt. A gyermekek többször is kérték a dal meghallgatását és szinte a második hallás után már énekelték a szöveget. Készítettem Szomorú Szilárd és Boldog Blanka emotikonokat és ezeket használva próbáltunk szomorú illetve vidám arcokat mutatni. Nagyon ügyesen megoldották a feladatokat, bár kissé nehezen ment a szomorú arc ábrázolása, mert mindig nevetésbe ment át a komolyság. Nagyon jó hangulat alakult ki ettől a kis játéktól a csoportban.
A mese feldolgozásunk egy kicsit rendhagyó lett, mert elsősorban nem bábokat alkalmaztam, hanem beöltöztem Tódi Törpének és magammal hoztam a kis süni barátomat. Amikor először megláttak a gyermekek, azt vettem észre, mintha félnének, hogy ki érkezett a csoportba. Azonban pillanatok alatt elmúlt a félelem a szemükből és maximálisan a mesére koncentráltak. A mesélésbe is bevontam őket, kérdéseket tettem fel például, mit gondoltok arról, hogy Sün Artúr valóban másképp fogja látni a világot a szemüvegben? Ügyesen megtanultuk a varázsszemüveg mondókát, melyet a saját szemüvegünk felvételekot is elmondtunk együtt. Nagyon élvezték a mesét. Szinte szájtátva hallgatták és a mese végén feltett kérdésekre is hibátlanul válaszoltak.
A varázsszemüvegünk elkészítése is nagyon jó hangulatban telt. Izgatottan várták, hogy milyen is lesz, ha felveszik. Játszottunk a szemüveggel, hogy mi az amit másképp látnak benne. Érdekes válaszok születtek: „szebb vagyok, jobb a kedvem tőle, szebben süt a nap stb.”
A foglalkozásunk zárásaként kiszíneztük az optimizmus jelét, elhelyeztük a második lépcsőfokra. Záró énekeinknek a „Jól érzem magam boogie” és a ” Világomban minden rendben van” című dalokat választottam.
Nagyon jó volt látni őket, hogy tetszett nekik az egész délelőtt. Felszabadultak voltak, boldogok és kiegyensúlyozottak. Élvezték a zenét, a relaxációt, a mesét.