Ezt a tevékenységet Boldog Dóra megjelenése indította be. Egyszerű kis bábjáték során felvidította Kék szemű Mackót, aki sokat szomorkodott. Együtt énekeltek és táncoltak, megtáncoltatták a gyerekeket is (Bagdi Bella Ha boldog vagy kezdetű dalára). Aztán segítségükkel különböző arckifejezéseket ábrázoló emojikat válogattunk, rendezgettünk. Gesztenyékből óriási mosolygós arcot raktunk ki. Majd minden gyermek elkészítette a maga varázsszemüvegét, amely abban segített neki, hogy még színesebbnek láthassa a világot és mindenben megláthassa a jót.

A gyerekekkel nagyon jó hangulatban kezdtük a foglalkozást, Boldog Dóra is táncolt, hiszen „Ha jó a kedved üsd a tenyered” mozgásos dalt énekeltük, táncoltuk el. Majd „szerető falevelek” voltunk és egymásnak adtuk át a falevelet , akivel a legjobban érezzük magunkat. Aztán „Rongybabák”-ként feküdtünk le a szőnyegre és újból táncoltunk Bagdi Bella Pozitív gyerek vagyok dalára. Ezt a jó hangulatot tovább véve játszottunk egyet. A feladat a képeket a megfelelő smile alá kellett tenni. Megbeszéltük, hogy mi mindannyian nagyon ügyesek és boldogok vagyunk, hisz mindent megtudunk tenni, ha kitartóak vagyunk akkor, minden akadályt le tudunk győzni és mind e közben mindenben megtalálhatjuk a jót. Mesénk a Az aranyos tarajos kiskakas volt, amelyet megbeszéltünk. Utána egy akadálypálya várt ránk, amelynek a teljesítése után a mosolygos smile volt a jutalmunk. Miután kiszíneztük még táncoltunk a végén, illetve a zene elhalkulásával akit a legjobban szeretünk megöleljük.
A szülőknek elkészítettük az értékeink fáját, amit a faliújságra ki is raktuk.

OPTIMIZMUS
Az október hónap témája az optimizmus volt.
A foglalkozást A haragom kifújom, mint a cica nyújtózom, domborítok mint a cica, házba bújok mint a csiga relaxációs gyakorlattal kezdtük
A témát a Szomorú Szilárd – Boldog Blanka játékkal vezettem be. Két csoportra osztva a gyerekeket, igyekeztünk az éppen aktuális szomorú csapatot megnevettetni.
A Tódi törpe varázsszemüvege mesét érdeklődve hallgatták. Ezt követően mi is elkészítettük az optimista szemüvegünket. A szemüvegek színezése, díszítése közben meghallgattuk a Pozitív mondóka c. dalt, majd Tódi törpe mondókáját mondogattuk.
A beszélgetést követő szituációs játékban szemüvegünket felvéve már máshogy láttuk a nehézségeket, és megtaláltuk a jó hozzáállást.
Minden gyermek kapott egy mosolygós (optimista) és egy borulátó, szomorú arcot ábrázoló emojit. Ezek felemelésével kellett jelezniük, hogy a példamondatokban szereplő gyerekek optimisták vagy pesszimisták. A játék végén felvettük az optimista szemüvegünket és a pesszimista hozzáállásokat átértékeltük, optimista szemléletűvé alakítottuk át.
A foglalkozást egy mozgásos szobor játékkal zártuk le. A zene megállításakor magasba emeltem a mosolygós/szomorú arcot, ennek megfelelő szoborrá kellett változniuk.

Az optimizmus gyakorlása

A foglalkozást az „Arcizomlazítás játékosan”relaxációs gyakorlattal kezdtük.
A témát a vidám és szomorú emojikkal játékosan vezettem be a gyerekeknek.
Ezután elmeséltem nekik az”Úgysemegy és Debizony” című mesét.A mesében található kérdéseket megbeszéltük közösen a gyerekekkel,amikkel rávilágítottam a mese lényegére.
Ezután a gyerekek nagy izgalommal rajzolták a varázsgömbbe azt,amit nagyon szeretnének ,hogy valóra váljon.
Levezetésként színezhettek is egy részletet a meséből.
Vidáman telt a délelőttünk.

„Remény és optimizmus”
Ebben a hónapban, egy kezdeményezés alkalmával, meghallgattuk a „Pozitív gyerek vagyok” című Bagdi Bella dalt, majd a beszélgetőkörünkön, a gyerekek elmondhatták, hogy ki miben nagyon ügyes, mik az erősségeik, illetve, Cinege csoport lévén, körbe adtuk csoportunk aprócska fából készült cinege madarát, aminek el lehetett árulni, mi az, amit „még nem” tudunk megtenni, amit még egy kicsit gyakorolnunk kellene. Ehhez segítségül hívtuk „A kitartás virágát az Erősségek kertjéből”, ami nagyon tetszett a gyerekeknek.
Végezetül az ölelés világnapjára emlékezve játszottunk, és ugyan kendő nélkül, de „Szeretettel öleltük” egymást.

A mai napon közös Boldogságórát tartottunk az angolos szakkör gyermekeivel. A gyerekek eleinte kissé megilletődtek, hiszen szokatlan volt számukra a sok ismerős és új arc együtt, de amikor elmondtam nekik, hogy miért gyűltünk össze, a feszültség lassan oldódni kezdett, és kíváncsian, nyitottan figyeltek.
A foglalkozás elején Bagdi Bella ajánlott zenéjére álltunk körbe, és a gyermekeknek azt a mozgást kellett utánozniuk, amit én mutattam. Ez vidám, oldott hangulatot teremtett, és segített a csoportok közötti kapcsolódásban.
Ezt követően a „Kerek erdő kalandra hív téged” mondókával hívtam mesére a gyerekeket, majd elmeséltem nekik a „Kígyós Jancsi” című magyar népmesét. A mese meghallgatása után beszélgettünk arról, ki volt a történetben optimista, és miért. A gyermekek nagyon figyelmesen hallgattak, válaszaikból jól látszott, hogy megértették az optimizmus lényegét: a nehéz helyzetekben is érdemes bízni a jóban.
A mese után játékos tevékenység következett: a padok mögött elhelyezett mosolygós és szomorú smiley jeleket kellett a gyerekeknek felvenniük. Én optimista és pesszimista gyerekek mondatait olvastam fel, és a gyerekeknek el kellett dönteniük, hogy a mondatot egy „mosolygós” (optimista) vagy „szomorú” (pesszimista) gyerek mondhatta. A játékot nagy lelkesedéssel fogadták, bekiabálva mondták a válaszokat, így a hangulat vidám és aktív maradt.
Ezután az angol tanárnő vette át a vezetést. Az angolos gyermekek köszöntek, bemutatkoztak, elmondták hány évesek, majd képek segítségével színeket és tárgyakat neveztek meg angolul. A csoport közepére öt gyermek állt, akiket a többiek angol utasításokkal irányítottak. A foglalkozás végén a „mackós vers” eddig tanult sorait is elmondták. Az angolos gyerekek nagy örömmel vettek részt, a többiek pedig érdeklődve figyelték a játékot.
Búcsúzóul minden angolos gyermek kapott egy mosolygós smiley jelet, amely az optimizmus szimbóluma. A feladatuk az volt, hogy ezt kiszínezzék, és otthon meséljék el szüleiknek, milyen különleges angol–Boldogságórán vettek részt. Saját csoportomban a gyerekek a teremben színezték ki a mosolygós jeleket, majd értékelésképpen kitették őket a szekrényajtóra. Egy kisgyermek megjegyezte, hogy „neki ez hosszú volt” – ez számomra fontos visszajelzés volt, hiszen emlékeztetett arra, hogy a közös programok során figyelnünk kell az időkeretre és a gyerekek terhelhetőségére is.
Összességében a foglalkozás nagyon jól sikerült, a gyerekek pozitív élményekkel gazdagodtak, megismerték az optimizmus jelentését játékos formában, és közben együttműködtek más csoportok gyermekeivel is. A légkör oldott, vidám és szeretetteljes volt, így a cél – az optimizmus gyakorlása és megélése – teljes mértékben megvalósult.