Október hónap az optimizmus hava, így elgondolkodtunk a gyerekekkel mi a különbség a pesszimista és az optimista ember között, miért jobb az optimista hozzáállás a dolgokhoz. A gyerekekkel egy plakátot készítettünk, melyen mindenki elhelyezte rajzát. A rajzokon azt mutatják be, mi az a dolog, amitől boldogabbak, optimistábbak lesznek, avagy mik szeretnének lenni, ha nagyok lesznek, ami miatt optimistán, bizakodóan állnak az élethez. Így van aki, híres focista, X-faktor sztár, motorversenyző, játék feltaláló szeretne lenni, másokat pedig a mai kor játékai, és a csodálatos virágok tesznek boldoggá és jó kedvűvé. A gyerekek nagyon élvezték az óra eleji nevető versenyt is, melyet azóta is majdnem minden nap megrendezünk, ezzel is jobb kedvre derítve a csapatot.
Az optimizmus gyakorlása
Az optimizmus – pesszimizmus fogalmával tisztában vannak a gyerekek. Önmagukról elég reális képet festettek, mi jellemző inkább rájuk. Az óra témájának megfelelően igyekeztünk a lehető legjobban az optimizmus elsajátítása felé mutató utat megtalálni közösen.
Októberben az aktuális témának megfelelően, az optimizmust dolgoztuk fel. Egy beszélgetőkör során megbeszéltük az optimizmus fogalmát, és a hozzá kapcsolódó feladatokat. A Trópusi eső hangját utánoztuk a kezünkkel. A gyerekek nagyon boldogan végezték a feladatot, és később már önállóan tudták. Ezen kívül az esernyős célbadobó versenyt rendeztük meg. Előzetesen gyűjtőmunkát szerveztem, hogy hozzanak esernyőt, és kislabdákat a gyerekek. A gyűjtőmunka, már felkeltette az érdeklődésüket, és várták a játékot. A játék során igyekeztem, érdekes kérdéseket feltenni, amire meglepően jó válaszok érkeztek. Voltak olyan gyerekek, akik nem találtak bele az esernyőbe, de újrapróbálkoztak. A téma hozzám közel állt, hiszen én is hasonlóan gondolkozok, és örültem, hogy ezt tudtam továbbadni a gyerekeknek.
Nagyon sok pozitív, megerősítő kifejezést gyűjtöttek össze a gyerekek. Megegyeztünk, hogy ezután csak ezeket használjuk, és a negatív kifejezéseket mellőzzük. Ezekkel a szavakkal díszítettük az esernyőnket. Megőrizzük, kitettük, hogy nap, mint nap lássuk is!
A „Boldogságóra” program keretén belül, októberi témánk az optimizmus gyakorlása volt. Elmondhatjuk, hogy az optimizmus tanulható, tanítható. Az óvodás gyerekek körében példamutatással, dicsérettel, bíztatással.
A témakör feldolgozását különböző ötletekkel valósítottuk meg.
A tevékenységnek azt a címet adtuk, hogy: „Lásd meg a jót!”.
A foglalkozás menete:
A „Sír a felhő, hull a könnye, / eső ömlik le a földre. / Issza a föld, míg csak bírja, maradékból lesz a tócsa. / Belelépek, tocsogok, / jaj, már csupa sár vagyok! / Nem baj, csak még essen, essen, / szeretem, ha cuppog, fröccsen.” énekkel hangolódtunk rá a tevékenységre. Ezt követően megbeszéltük, hogy van, amikor bosszankodunk, ha esik az eső, de egy pozitív gyerek mindig mosolyog, akkor is ha rossz idő van!
A „Gomba, gomba gomba nincsen semmi gondja / Ha zivatar esik rája, nagyra nő a karimája / Az esőt csak neveti, van, ernyője teheti…” mondókával folytattuk a tevékenységet. Majd a „Trópusi eső” játékra hívtuk a gyerekeket, ahol különböző kézmozdulatokkal utánoztuk az eső hangját. A „Vigyázz a tócsára!” játékkal folytattuk a foglalkozást, ahol egy pár gyerek egymás mellé a földre feküdt, ők voltak a „tócsák”. A többi gyerekek pedig átlépték a tócsákat anélkül, hogy belelépnének, vagyis rálépnének a társukra.
Zárógondolatként minden gyerek elhelyezett egy-egy mosolygós esőcseppet a mágneses táblán lévő esernyő köré. Az volt a feladatuk, hogy osszák meg társaikkal, hogy milyen lehet egy optimista gyerek. Ilyen válaszokat kaptunk: vidám, sokat mosolyog, segít másokon…
A gyerekek, hogy emlékezzenek a megtartott programra, vidáman, mosolygós esernyőt készítettek.
Szeretettel,
a gyerekek és az óvó nénik: Holló Éva Andrea és Sógor Melinda Ágota
Két csoportban készítettük el az optimista/pesszimista köpenyt. Az egyik csoport középen elfelezte, és az egyik oldalára kerültek az optimista, másikra a pesszimista gondolatok. A másik csoport a lap mindkét oldalát használta.
A héten a Boldogság óra program keretében az „optimizmus” volt a téma.Kicsik lévén nem gondoltam volna hogy megérinti őket ez a téma, de sokat beszélgettünk arról, hogy mennyivel jobb és szebb ha jónak látjuk a világot,mintha mindig csak a rossz jut az eszünkbe.
Arról beszélgettünk, hogyan tudjuk jónak, szépnek látni a világot amiben élünk. Sok érdekes és kedves választ kaptunk…. készítettünk egy bögrét, ahova az olyan rossz dolgokat amik számunkra nem okoznak örömöt, azt beletehetjük, és ha ez ott marad, akkor mindjárt szebben süt a napocska, jobban észrevesszük a fák szépségét, a virágok illatát… Azt gondoljuk, a gyerekek tökéletesen megértették a szó jelentését, és a saját kis gondolataikban elraktározták a beszélgetés számukra tetsző pillanatait.
2021 októbere az „optimista alkotás” jegyében telt el számunkra az iskolában. Természetesen először a fogalmakat tisztáztuk, megbeszéltük, hogy mit jelent az optimista és a pesszimista életszemlélet és az előbbi követését tűztük ki célul. Egyet értettünk abban, hogy mindenkiben van valami jó, amitől más, ami miatt különbözik a többiektől, amit értékként meg kell becsülni benne. Ennek a „jónak” a megtalálása lett ettől kezdődően a célunk. A nagyobbakkal megfejtettük a munkafüzet 24. oldalán található képes rejtvényt, ami azt sugallta, hogy mindig, mindenre van MEGOLDÁS! A 31. oldal segítségével olyan pozitív állításokat gyűjtöttünk össze és írtunk le, amiket érdemes magunkban sokszor felidézni, hiszen megerősítésként működnek, segítenek optimistának maradni.
Az elsőseimmel pedig kiszíneztük az óvodai munkafüzet 9. oldaláról fénymásolt mesebeli házikót, Tódi törpe házát, a lehető legvidámabb színeket használva. Hogy Tódi optimista, boldog és elégedett lehessen, bőségtálakat is készítettünk a számára, vagyis először kis kosárkákat formáztunk gyurmából, ezekbe kerültek a szintén gyurmából gyúrt zöldségek, gyümölcsök. Elkészítettük az optimista szemüveget is, aminek a segítségével elképzeltük, hogy a világon minden szép és jó lehet, ha hiszünk benne. Osztálytermünk dekorációjaként egy igazi piros-zöld színű esernyőből készítettük el az „optimista esernyőt”, amit a mennyezetről lógattunk le, majd krepp-papír csíkokat akasztottunk rá körbe. Ezekre a csíkokra vidám, mosolygós arcú levélmanócskákat csíptettünk fel, amit a gyerekek színeztek az ősz színeivel. De elkészültek a segédanyagban küldött sablonok alapján a kisfiús és kislányos „esernyőképek” is, amikkel a faliújságot díszítettük fel.
Október 4-e „Az állatok világnapja”, amit iskolai szinten mi is megünnepeltünk. Sok színes programmal, játékkal, kutyás bemutatóval hívtuk fel a figyelmet a felelős állattartásra, az állatok tiszteletére, megvédésére, hogy a jövő az ő számukra is optimista és boldog lehessen. A délután fénypontja a „Kék bálna” című flashmob volt, aminek keretében mindannyian (az egész alsó tagozat) felvettünk valamilyen kék színű ruhadarabot, majd a sportpályára felrajzolt bálna körvonalára álltunk szorosan egymás mellé. Erről egy létra tetejéről készítettünk fotót, ami úgy gondolom, hogy a maga vidám, derűs hangulatával mindenkiben kellemes, optimista érzetet keltett és az állatok boldoggá tételére buzdított.
A „Szállj, szállj ökörnyál, jön az ősz, megy a nyár…” kezdetű versike kapcsán „optimista pókhálókat” is alkottunk, vagyis élénk színekkel való színezéssel tettük szivárványossá a fénymásolt, fekete körvonalú pókháló mintákat, hogy vidám hangulatot sugározzanak magukból.
Természetesen foglalkozásainkról nem hiányozhat soha Bagdi Bella sem, aki az éteren keresztül a „Pozitív gyerek vagyok” című dalával segítette, támogatta a gyerekek alkotó tevékenységét, amit jókedvvel énekelgettek, dúdoltak rajzolás, színezés közben, sőt még az óraközi szünetekben is.
A bászínházzal próbálkoztunk. Mindenki választhatott egy plüssfigurát, tetszése szerint. Megtudakoltam, hogy érzik magukat az egyes figuák. Érdeklődtem, van-e köztük rossz kedvű, csalódott. Nem volt. Furcsa mód, mindegyik jól érezte magát, a gazdájuk elmondása szerint. Így hát, csak kedvükre improvizáltak, egyéb témában. És én most hagytam, hogy azt csináljanak, amihez kedvük van.
Ismét kiálltuk a próbát! A mindennapjaink részévé vált az optimizmus gyakorlása. Minden reggel húzunk a hangulat-kártyákból és a reggeli beszélgető körben a gyerekek és a felnőttek is elmondják, hogy érzik magukat. A nap folyamán, ha változik a hangulatuk, lehet kártyát cserélni. Az első lépés az arckifejezések és a hozzájuk tartozó érzelmek megismerése volt. Mostanra a gyerekek már maguktól választanak. A nap végére a legtöbb kártya pozitív változást mutat. A következő lépés a kiváltó ok körüljárása lesz, valamint megtanuljuk, hogy reagáljunk a felbukkanó nehéz helyzetekre. A témával lesz még dolgunk a tanév során, de jár a következő jelvény a gyerekeknek és felléphettek a következő lépcsőfokra is.