Az október havi témánk az optimizmus gyakorlása volt.Az optimizmus,mint fogalom a gyerekek számára nehezen megfogható,érthető.Igyekeztem hozzájuk közelálló játékokon keresztül bemutatni nekik.A délelőtti beszélgetés alkalmával elmondhatták,hogy ki az,aki szomorú,miért és vajon hogy lehetne megvígasztalni.Ki az,aki vidám,jókedvű és mitől derült jókedvre..Szutyejev:Okoska botocska című meséje volt segítségemre abban,hogy bemutassam,hogyan lehet derűlátásra,jókedvre bizakodásra fordítani az éppen nem ideális helyzeteket.Előzőleg elkészítettem Szomorú Szilárd és Boldog Blanka „képét”,amire mindenki rácsíptethette kis csipeszen a jelét aszerint,hogy érzi éppen magát.Ezt továbbvittük a következő napokra,hetekre is.Majd eljátszottuk a Szomorú Szilárd,Boldog Blanka játékot,ami nagyon viccesre sikeredett.
Az optimizmus gyakorlása
Az osztályközösség mindig kiegyensúlyozott, nyugodt, türelmes. Mivel mintakövetéssel tanulnak az értelmileg akadályozott tanulók, sok gyakorlással, együtt cselekvéssel, így fontos feladatomnak tartom osztályfőnökként, hogy minden kis apró sikernek, előre lépésnek együtt örüljünk mindannyian.
Szegedi Veronika, gyógypedagógus
Kiskunhalasi SZC Kiskunfélegyházi Kossuth Lajos Szakképző Iskolája és Kollégiuma
A társas kapcsolatok ápolása életünk meghatározó feladata, hiszen e nélkül egy idő után magányosnak, és elszigeteltnek éreznénk magunkat. A közösen eltöltött idő, a barátokkal együtt megélt kellemes élmények egészségünket is pozitívan befolyásolják. A kapcsolataink egyfajta védőburkot is jelentenek számunkra. Megtartó erőt, védőhálót, akár jó, akár rossz dolgokról legyen is szó, amivel szembe kell néznünk.
Kiskunhalasi SZC Kiskunfélegyházi Kossuth Lajos Szakképző Iskolája és Kollégiuma
A hónap feladataként Örkény István: Gli Ungereshi című egypercesét választottuk. Ehhez írtunk egy optimista befejezést.
GLI UNGHERESI
A fagylaltot egy cataniai cukrász találta föl, név szerint Ugo Riccardo Salvatore Giulio Girolamo B.
Hogy mikor, az még vita tárgya, ne töltsük most vele az időt, nagyjából akkortájt, amikor a könyvnyomtatást.
Ugo nemcsak a fagylaltot találta föl, hanem az ostyából sütött tölcsért, és a hozzá való tolókocsit is. (Ez így van rendjén. El sem képzelhető, hogy például Irinyi csak a gyufát találta volna föl, és valaki más a skatulyát. Hogy Ehrlich csak a Salvarsant, és másvalaki a szifiliszt. Ilyen nincs.) Miután találmányát ekként tökéletesítette, nekivágott vele a világnak.
Bejárta Lodomériát és Besszarábiát, Tirolt, Burgundiát, Brandenburgot és a vend kapitányságot. Hogy miképpen fogadták, az elképzelhető, de le nem írható! Ahová megjött kis tolókocsijával, összegyűlt a helység apraja-nagyja, markukban tartották a pénzt, szájukban az összefutott nyálat, és dobogó szívvel várták málna-, eper-, csokoládé-, citrom- vagy pisztáciafagylaltjukat. Ugo mindenkinek azt adta, amit kért, s hogy vásárlóit megóvja a fölösleges kísérletezéstől, azt is megmutatta, hogy a fagylaltot egyszerűen csak nyalogatni kell.
Mindenütt örömkiáltásokkal fogadták, búsan nézték távozását, s alig tudták kivárni visszajöttét.
Egyszer aztán elvetődött Magyarországra is. (Olaszul: Ungheria.) Itt azonban a király éppen új sóvámot vetett ki, s az ország apraja-nagyja hallani sem akart másról, mint a sóvámról, ami már egymagában fölsebezte Ugo hiúságát. Bánatában csöngettyűt szerelt a tolókocsira, s azoknak, akik a csengőszóra nagy nehezen összeverődtek, buzgalmában lángolva mutatta be fagylaltját.
A magyarok azonban (olaszul: gli ungheresi) oda se bagóztak. Nem érezték a nyári hőséget, tehát nem vágyakoztak hűsítőkre sem, mert tele volt a sóvámmal a fejük. Hiába magyarázta Ugo, hogy gondolhatnak közben amire akarnak, hiszen a fagylaltot csak nyalogatni kell, azt mondták, köszönik, nekik mindig van mit nyalogatniuk. De, válaszolta Ugo, akit sértett ez a sötét közöny, őnála minden fagylalt más és más ízű. Őnekik pedig, mondták erre ezek a fafejű magyarok, elég, ha az öt ujjukat szopogatni kezdik, mert mind az ötnek más-más íze van. És amikor Ugo tovább akarta bizonygatni az igazát, lógombócokat vágtak hozzá abban a hiszemben, hogy „gelatti” (magyarul: fagylalt) ezen a habarék nyelven azt jelenti: „Éljen a sóvám!” S ezt nem lehetett szó nélkül zsebre vágni.
Szegény Ugo, testben-lélekben felpezsdülve, még eltolta kocsiját a zárai grófságig, de onnan már hajóval szállították haza, mert képetelen volt abbahagyni a munkát.
A magyarok megihlették, így alkotta meg a sós-karamellás fagylaltot, melynek fantázi a neve gli ungheresi lett…
Kiskunhalasi SZC Kiskunfélegyházi Kossuth Lajos Szakképző Iskolája és Kollégiuma
A hónap feladataként Örkény István: Gli Ungereshi című egypercesét választottuk. Ehhez írtunk egy optimista befejezést.
Kiskunhalasi SZC Kiskunfélegyházi Kossuth Lajos Szakképző Iskolája és Kollégiuma
Az, hogy az iskolában hogyan érezzük magunkat, nagyban függ attól, hogy miként képzeljük el a hétköznapokat. Készítettünk egy optimista tablót, hogy emlékeztessen bennünket arra, milyen hasznos lesz, ha egy pozitív gondolattal indítjuk a napot!
Kiskunhalasi SZC Kiskunfélegyházi Kossuth Lajos Szakképző Iskolája és Kollégiuma
Az optimizmus gyakorlásának hónapjában, a csoportunkban sorba vettük a különböző gondolkodásmódokat, és hogy azok hogyan befolyásolják azt, hogy egy személy hogyan reagál egy kihívást jelentő helyzetre. Azért, hogy ne felejtsük el a mindennapjainkban az pozitív hozzáállást, optimista tattookat készítettünk, melyekre ránézve máris jobb lesz a kedvünk!
Szentesi Felsőpárti Óvoda, Dr. Mátéffy Ferenc utcai Tagóvodája
Második hónapunk az optimizmusról szólt. Először is elmagyaráztuk a gyerekeknek a fogalom jelentését, majd megpróbáltunk példákat sorolni Blanka és Szilárd bábjával. Megfogalmaztuk a hónap optimista gondolatát: Mindenben keresd a jót! Számunkra ebben a hónapban a legjobb a Tök Napunk volt, ahol rengeteg vidám játékban volt részünk, sőt megalkottuk a csoport Optimista Tököcskéjét.