A téma feldolgozását most is relaxációs gyakorlattal kezdtük. „Almát szedj.” Beszélgettünk az optimizmusról. Magával a szóval még nem találkoztak a gyermekek, de a példák által, melyeket meséltem nekik a mindennapokról, már megközelítették a fogalom lényegét. Persze ez nem megy egyik pillanatról a másikra, sok szituáció, problémahelyzet, élethelyzet kell hozzá, hogy az optimista szemlélet fejlődjön a gyermekekben. Ez lesz az alapja annak, hogy a későbbiekben megoldják a koruknak megfelelő feladatokat és legyőzzék az akadályokat. Én arra nevelem a gyermekeket, hogy bízzanak magukban, legyenek ötleteik, gondolataik és ne keseredjenek el akkor sem, ha hibáznak. Az elefánt ormánya című mese megtekintése után, őszi faleveleket táncoltattuk. A levéltáncot „Kovács Barbara: Levél a szélben” című versével és „Gryllus Vilmos: Őszi falevél” című dalával színesítettük.

A második boldogság hónapunk: az Október, az optimizmus hónapja. Újból relaxációval kezdtük a boldogságprogramunkat.
„égig érő fává nyújtózkodtunk, majd elernyedtünk mint a rongybaba.”
A boldogságmacinkat hatalmas ölelésünkkel üdvözöltük.
A hónap dalára vidáman, örömmel táncoltunk. Ez a zenei üzenet feltöltött bennünket, és megalapozta a jókedvünket.
Ezekután, a téma feldolgozás közben visszaemlékeztünk az előző napi mesénk főszereplőjére Tódi törpére és kalandjaira. Megállapítottuk, hogy az optimizmus, a pozitív gondolkodás segíthet a nehéz helyzetekben, a váratlan vagy szomorú dolgokban. Felvettük mi is varázsszemüvegünket, és szebbnél szebb dolgokat fedeztünk fel a szemüvegünk segítségével.
Majd ügyesen elvarázsolódtunk ősz birodalomba, ahol falevelekké váltunk,és Gryllus-Őszi falevél dalára eljártuk saját falevél-táncunkat.
Az Ősz birodalom huncut lakói a gesztenyék is. A gesztenyegurítós játék közben kipróbálhatta minden kisgyermek hogy milyen messzire tudja gurítani a gesztenyéjét.
Majd gesztenyévé változtunk, összegömbölyödtünk, lehullottunk és megnyugodva terültünk el az őszi erdőben.
A foglalkozás végén elköszöntünk egymástól,és játékba való visszavezetésként kiszinezhették Tódi törpe házikóját.

A hét elején megbeszéltük, hogy egy újabb kihívás áll elöttünk, amit ha teljesítünk feljebb léphetünk a szivárvány lépcsőjén és közelebb kerülhetünk a mosolygós napocskánkhoz.
Először megbeszéltük, hogy mit is jelenthet számunkra a derülátás, majd meghallgattuk a Pozitív gyerek vagyok dalt (háromszor is), sőt nemcsak hallgattuk, hanem mindenki táncra perdült tőle.
Relaxálás után eljáttszottuk a Szomorú Szilárd és Boldog Blanka játékot, melynek – természetesen – csupa nevetés lett a vége.
Másnap elmeséltem nekik Tódi Törpe varázsszemüvege mesét, amit – hihetetlen – de teljes odafigyeléssel hallgattak végig. Persze, miután megmutattam a saját varázsszemüvegemet (ami nagyon jól jött nekem is a héten), minden gyerköc azonnal el szerette volna elkészíteni. Volt aki miután felvette boldogan játszott benne és azt mondta, hogy örül annak, hogy az oviban lehet. Olyan is volt aki felnőttes gondolattal azt mondta, hogy odaadja apukájának, mert ő sokszor mérges mindenre. Persze volt aki realistán csak annyit mondott, hogy a szemüvegtől minden zöld színű. 🙂
Másnap elsétáltunk a közeli horgásztóhoz, ahol megcsodálhattuk az ősz szépségeit és természetesen nem maradt ki a Boldog Emoji elkészítése az összegyűjtött tobozokból.
Boldogan ragasztották fel a mosolygós, kiszinezett boldog arcokat a következő lépcsőfokra és már most várjuk a következő kihívást!

Boldogságóra
2022. Október: Optimizmus hónapja

A hétfői nap mindig egy kicsit nehezebben indul, mint ma is, mert Marci elég sokat sírt anya után, nehezen lehetett megvigasztalni. Kitartó volt. Reggel őszi színezővel kezdtük a napot, amiben a kisfiú, meg a kislány be tudott bújni az avar alá. Alkalom volt egy kicsit beszélgetni az őszi levelekről, a hétvégi kirándulásokról. A tevékenységünket relaxáló játékkal kezdtük, utánoztuk a lehulló leveleket, amik a potyogás során még halk hangot is adtak, a végén elterültek a földön. A kincsesdobozból elővettük Boldog Dórát, a gyerekek örültek neki, köszöntötték őt. Dóra elmondta, hogy most a héten az Optimizmussal, magyarul a boldogsággal, vidámsággal fogunk foglalkozni (a gyerekek találták ki rokon értelmű szavak keresésével). Azt keressük meg, hogyan lehet mindennek örülni, mindent jóra fordítani. Elmondtam Bezzeg Andrea meséjét a könyvből, Tódi törpe szemüvegéről. Kicsit nehezen indultak a meséhez való hozzászólások, de aztán mikor a szívünkre tettük a kezünket, beindultak az okos mondatok. Bekapcsoltam nekik két zenét is: Pozitív gyerek vagyok… Ha boldog vagy mutasd meg mindenkinek…. Visszaültünk a szőnyegre, és még beszéltünk arról, hogy mi lesz a holnapi napon, szemüveget készítünk, mindenki gondolkodik azon, hogy miben a legügyesebb, és kirándulás lesz. Ja, és még meglepetést is ígértem.
Kedden kiraktam a folyosóra egy „Varázsgömböt”, ami mellé papír faleveleket, tollat, és egy kiírást tettem: „Vegyél egy falevelet, Írd rá mitől lennél még boldogabb, és dobd a ‘Varázsgömbbe!’”. Reggel szemüveget készítettünk, illetve csak azok, akik korábban érkeztek, mert reggeli után indultunk Dia néni tanyájára. Nem volt nagyon hosszú a séta, de rövid sem, ezt főleg visszafelé érzékeltük, mert a kicsik már nehezen haladtak. Vittünk kosárkát kincs gyűjtésre, meg falevél formát, amin keresztül az ősz színeit figyeltük meg. A tanyán kutyusok fogadtak, és sok cica is volt, mind simogatható, bújós, szerethető. Láttunk kacsát, teheneket, kis bocikat, lovakat. Gombát néztek meg a gyerekek, és sok növényt is megmutatott Dia néni, a legjobban a törpefenyő tetszett nekik, mert simogatható volt, egyáltalán nem szúrt. A tacsi kutyusok kikísértek minket a kapuba.
Szerda reggel befejeztük a varázsszemüvegeket, mindenki fel is vette játszani, tükörben nézegetni. Préseltem falveleket, amiket kontúr színezéssel ábrázoltunk, persze ezt a technikát még nem ismerték, így kellett segíteni elég sokat. A játékidő végén választottak levelet, amire ráírtam, hogy mitől lennének még boldogabbak, majd beledobtuk a „varázsgömbbe”. Nagyon okos, ügyes vágyakat fogalmaztak meg, volt aki rakétát akar vezetni, volt aki családjával állatkertbe szeretne menni, vagy több időt szeretne tölteni unokatestvéreivel, vagy csak gyermekien anyukáját szeretné megölelni. Ma a Só című népmesét meséltem, amiben bebizonyosodik, hogy soha, semmit nem szabad feladni, mert minden probléma meggyógyítható. Ajándékképpen a mai levegőzés a közeli játszótéren volt, amitől mindenki még boldogabb lett!
Csütörtök reggel megnéztem a ‘Varázsgömböt’, nagyon sok levél volt benne, kellett még kiraknom, mert mind elfogyott. Reggel falevél kontúrt színeztek, akik, lemaradtak tegnap, és siettünk a tornaszobába. Ugráló labdával tornáztunk, ami mindenre jó volt, ugráltak, cipelték, gurultak, ültek, ritmust utánoztak rajta. Kellemesen elfáradtak. Reggeli után körjátékoztunk, néptáncoltunk, vicces dalt is tanultunk: Icike, picike…Ma kimentünk a KRESZ parkba, kicipeltük a motorokat, futóbicikliket. Fantasztikus tavaszi időnk volt, jót közlekedtünk.
Pénteken, mivel előző nap a gombák napja volt, gombát ragasztottunk, nagy sikerélménnyel, mert nagyon ügyesek voltak. Arról is beszélgettünk, hogy a mai napon pedig a Tojás Világnapja van. Reggeli után elkészültek a mosolygós smile fejek, amikből nyaklánc készült. Mindenki odaállt a tükör elé, és jó tulajdonságokat mondott magáról, és hogy miben nagyon ügyes. Nem nagyon ment a gyerekeknek, úgy hogy átváltottuk egy kicsit a pozitív bombázásra, amit már ismertek, így egy kicsit több érték hangzott el. Behoztuk a folyósóról a ‘Varázsgömböt’, mindenki húzott egy levelet belőle, és felolvastam. Nagy élmény volt! Örültem, hogy a szülőket, és a kollégáimat is így be tudtam vonni. Elbúcsúztunk Dórától, visszaraktuk a kincsesdobozába. A lépcsőre feltettük a mosolygós fejet, az optimizmus, vidámság jelét.