A témát „Tódi törpe szemüvege” mesével vezettem be. Mivel én szemüveges vagyok szerencsére a gyerekek között nincs olyan, akinek szüksége lenne erre, az én szemüvegemen keresztül mondtam el az optimista látásmódról a történetet.
Levettem a szemüvegemet- sosem láttak így a gyerekek- ennek hangot is adtak. Volt, aki rá is kérdezett, hogy most másképp látom őket?
Minden hónapban kitűzünk valami célt magunk elé, amely összekapcsolható a boldogság témáihoz. A két bábunk segítségünkre volt ebben is. Optimisták voltunk, hogy sikerülni fog a „Tök-jó napunk” és sokan hozni fognak kifaragott tököt otthonról. Volt olyan kisgyermek, aki szomorúan gondolt arra, hogy az ő szülei nem fognak faragni. Ő Szomorú Szilárd bábunkhoz állt. Boldog Dóránál állt a többi kisgyermek. A szülőket is beavattam ebbe a történetbe és megtörtént a „csoda”, sikert aratott az optimizmus, mert az ő szülei is hoztak tököt az óvodába. Közösen kukoricát is morzsoltunk, amit eltettünk, hogy majd télen ledarálunk és eleség lesz a madaraknak.
Makk-nyakláncot is készítettünk, melyet mindenki annak adott oda, akit nagyon szeret, illetve mindennap megöleltük egymást.
Felérkeztünk a Boldogság vár második lépcsőfokára.

Boldogságóra vázlat
Korcsoport: Kiscsoport
A foglalkozás témája: Az optimizmus gyakorlása
A foglalkozás ideje: október hónap
Tevékenység kidolgozása
1.Szervezési feladatok: Eszközök bekészítése, szellőztettetés, megfelelő hely biztosítása.
2. Motiváció: (Játék)
Kicsi vagyok én, majd megnővök én, én leszek a legboldogabb a föld kerekén. Mondóka mondogatása közben mozgással kísérve.
3.A foglalkozás kezdő relaxáció: Napimádás
Körbe állunk, megfogjuk egymás kezét. Karunkat magasra tartva kiengedjük a levegőt, majd lent beszívjuk. Ezt ismételgetve kiengedünk minden rosszat, szomorúságot.
4. A foglalkozás kezdő ének: Bagdy Bella: Pozitív gyerek vagyok
Az ének alatt körbe megyünk, forgunk, guggolunk, ugrálunk, tapsolunk.
5. A téma bevezetése: Szomorú Szilárd és Boldog Blanka
a) Jó és rossz dolgokat ábrázoló képek elhelyezése a megfelelő emoji alá, illetve ennek megbeszélése.
b) Felmutatott emojiknak megfelelő arc utánzása.
6. A téma feldolgozása: Boldog Dóra báb megjelenése és a” Kerekerdő kalandra hív…” mondókával a mese előkészítése
 Tódi törpe varázsszemüvege (Bezzeg Andrea) mese előadása.
 Tódi törpe Szebben látó mondókájának (változat kisebbek számára) gyakorlása
 Beszélgetés a meséről, kérdések feltevése illetve megerősítése voltatok e már szomorúak, Ki vigasztalt meg benneteket, Milyen a varázs szemüvegben látott világ )
7. Feladat: Varázsszemüveg készítése
Előre kivágott forma színezése, díszítése.
8. A foglalkozás lezárása: az optimizmus jelének kiszínezése, majd felragasztása a Boldogság várának második lépcsőfokára.
9. A foglalkozás záró ének: Bagdy Bella Boldog vagyok
A gyerekek önfeledt tánca a foglalkozás végén.

A reggelt a pozitív mondókával indítottuk. A beszélgető körben olyan helyzeteket soroltam fel, amelyek kellemetlenek. A gyerekeknek az volt a feladata, hogy próbáljanak ezekről valami jót mondani. Például azt mondtam, hogy sokat esik az eső. Az egyik kislány hamar megértette mi a feladat és azt mondta, hogy „az nem baj óvónéni, mert akkor legalább felvehetem a szép esőkabátomat” A gyerekeknek elmeséltem Boldog Blanka és Szomorú Szilárd történetét. Elkészítettem a szomorú és boldog emojit, melyeket lamináltam . Két részre osztottam a csoportot. A szomorúságot sok gyermeknek nem sikerült imitálnia, mivel elég harsány a csoport, de azért igyekeztek. A vidám gyerekeknek meg kellett nevettetni a szomorúakat, nem kellett sokat tenni azért, hogy a szomorú társaik nevessenek. Majd szerepet cseréltek. Csoportösszevonás miatt a másik csoportból is részt vettek gyerekek a feladatban,az a csoport is alkalmazza ezt a programot, ezért szívesen játszottak velünk.
Mikor végeztünk elővettem a varázspárnát. Az volt a feladatuk, hogy a párnába súgják bele a problémájukat, ha jól figyelnek az megsúgja a választ, ha a fülükhöz rakják. Ezt a feladatot a nagyobbakkal tudtuk megoldani, a kicsik nem tudták megfogalmazni a választ, de aki elmondta a párnának a gondját, én segítettem neki elmondani a megoldást. Számomra is meglepő volt, hogy így elmondták a vágyaikat. Egy testvérpárt a nagyszülők nevelnek, anyuka néha van jelen az életükben. A kislány azt súgta a párnának, hogy neki az a problémája, hogy az anyukájuk nincs velük. Majd a füléhez tette a párnát, rövid idő múlva azt mondta, azt súgta a párnája , hogy anya visszajön és sose megy el többet. Nagyon megható volt és egyben szomorú is, hogy egy 5 éves gyermek így megfogalmazza az érzéseit.
A harmadik feladat az őszi hangulat felelevenítése volt. Anyanyelvi játékként is alkalmas volt, hisz hangokat kellett utánozni, akár mozgással kísérve is. Három csoportra osztottam a gyerekeket, első csoport az eső kopogását utánozták az ujjaikkal, a második csoport a szél susogását utánozták, a harmadik csoport pedig zizegtek, mint a falevél. Előszőr csoportonként hajtották végre a feladatokat, majd egyszerre kellett nekik. Ez eleinte nehezen ment, mert összekavarodtak, de kis gyakorlás után, sikerült nekik. Ez a feladat nagy összpontosítást is igényelt.

Közös Boldogságóra foglalkozást terveztem a Zeneovi szakkörbe járó gyermekekkel.Megbeszéltük a konkrét tervet, hogy mindenki tudjon készülni a saját tevékenységével.
Elkövetkezett a várva várt foglalkozás időpontja és a tevékenységet az óvoda tornatermébe terveztem, de időközben kiderült, hogy az az időpont már egy másik szakkörnek van fenntartva, ezért tartottuk meg a 7. sz. Süni csoport csoportszobájában. Aznap a csoportomban 15 fő volt jelen és a zeneovis gyerekek pedig 9 fővel vettek részt a foglalkozáson. Mivel ezek a gyermekek még nem hallottak a Boldogságóráról, ezért az elején elmondtam nekik röviden, „hogy ez egy különleges foglalkozás, ahol két csoport is jelen van és azért jöttünk össze, hogy egymástól tanuljunk. Mi most Boldogságórán veszünk részt és az optimizmusról fogunk beszélgetni. Biztosan nem tudjátok, hogy mit is jelent ez a szó, mindjárt meg is magyarázom.”
MI AZ OPTIMIZMUS?
A remény, optimizmus erőssége azt jelenti, hogy képes vagy a dolgok naposabb oldalát nézni. Bízol abban, hogy a jövőben valami jó dolog történik veled, célokat fogalmazol meg, terveket készítesz, hogyan érheted el ezeket, és ennek megfelelően is cselekszel.
A tevékenységre való ráhangolódásként: Fejlődési szemléletmódú nyújtást végeztettem a gyermekekkel. A zeneovis gyerekeknek már ez is nagyon furcsa volt és csak néztek nagy kerek szemekkel.
Utána következő játékok és beszélgetések során is nagy volt a csönd a gyermekek körében, mert nem mertek egymás között lazán, könnyedén megnyílni és kifejezni a gondolataikat, egy kissé bátorítani kellett őket. A téma sem volt egyszerű. Olyan életbeli helyzetekről beszélgettünk, ahol az egyik kisgyerek negatívan fogalmaz meg egy eseményt, míg a másik az optimistán, reménytelten beszél. Kértem tőlük, hogy gondoljanak ilyen mindennapos eseményekre és azt fogalmazzák meg pozitívan. Mielőtt ezt kértem tőlük, én több példán keresztül mutattam be nekik a negatív és a pozitív válasz adását. Ennek ellenére csak néhány gyerek volt aktív, aki bátor is volt és gondolkodott is a válaszon. Már ott a foglalkozás közben azt a tanulságot vontam le, hogy erről a témáról többet kell beszélgetni és máskor is visszatérni ehhez az optimista kifejezéshez, hogy tisztán lássák és érzékeljék a jelentését.
Érzékelve a gyermekek passzív viselkedését, ezért áttértem a népmese elmondására. erre az alkalomra Szutyejev: A négy kis ezermester meséjét választottam, amit a csoport csöndben és nyugalomban hallgatott végig. Utána megkérdeztem tőlük, hogy ki melyik szereplő lett volna a mesében. Erre a kérdésre már megeredt a nyelvük és szinte mindenki egyszerre szerette volna mondani a saját válaszát. Arra a kérdésemre, hogy kik voltak a mesében az optimisták és reménykedők, már sokkal többen jelentkeztek és adták meg sorban a feleletet.
Ezt követően bemutattuk a zeneovis gyerekeknek a Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok… című dalát, mozgással, amit mindenki végzett. A Zeneovis óvodapedagógus utána átvette a vezetést. Együtt mondtunk el egy őszi mondókát változatos testmozgással és énekeltünk egy dalt, amit hallkan és hangosan is elismételtünk. Végül egy új körjátékot tanultunk a zeneovis gyerekektől, ami nagyon megtetszett a mi gyerekeinknek is. A körjáték végén párokat kell alkotni és a párok megölelik egymást. Természetesen a csoport tagjai csak a tagokkal, a zeneovisok pedig csak zeneovisokkal ölelkeztek. Úgy gondolom, hogy több közös találkozás után, a párválasztás is könnyebb volna és a két csoport tagjai is keverednének. Úgy gondolom, hogy a gyermeki kapcsolatok kialakítása más csoportbeli gyermekekkel, ilyen és hasonló alkalmak megteremtésével alakulhatnak ki és fejlődhetnek.
Aztán mindenkit leültettünk az asztalokhoz és kiszínezhették az optimizmus „mosolygó arc” jelét. A zeneovis gyerekek hazavihették a kis emblémákat. Közben szólt a zene. A végén minden kisgyermek kitette a szekrényajtóra a mosolygós vagy szomorú arcot. Mindenki jól érezte magát, ezért az ajtó tele volt mosolygós smiley – val.