Az önbizalom erősítését Úgysemegy és Debizony című történet felolvasásával indítottuk. Majd elhatároztuk, hogy Kalóz osztályhoz híven, ’Debizony’ kihajózunk a Bátrak tengerére. Természetesen „felfegyverkezve” indultunk útnak. Mindenki a saját nevével és díszítésével elkészített fakarddal lépett a fedélzetre. Az osztályteremben pozitív, optimista feliratokat helyeztünk el: Dalospacsirta, Matekzseni, Legtájékozottabb, Festőművész, Legszebben olvasó, Legjobb magatartású. Ezek a címek egy-egy „kihajózás” után mindenki számára elérhetőek. Az órák végén a kardokkal a megszerzett címeket birtokolni lehet a megfelelő felirat fölé helyezéssel. A gyerekek alig várják, hogy valamennyi „rangos” címet a hét végéig begyűjthessék maguknak. ’Debizony’, ha (száraz)földet érünk, akkor kalandos gyaloglásban is részünk van. Az ősz színeiben gyönyörűen pompázó bólyi emlékművek parkjában sétáink során szívesen időzünk. A fákról lehulló levelek könnyed táncát hatalmas élvezettel próbáljuk utánozni minden egyes alkalommal. És bizony így együtt, egymással még a lehetetlen is egyszerűnek tűnik!
Az optimizmus gyakorlása
Ebben a hónapban igazán megküzdöttünk, hiszen hosszú hetek állnak mögöttünk, az első iskolai hetek. Beszélgettünk az elsőseinkkel a pozitív gondolkodás fontosságáról és a mosoly szerepéről. Nagyon küzdünk az órán való figyelemmel, így egyértelmű volt, hogy egy igazi kihívás lesz, hogy a gyerekek egymásra tudjanak figyelni a farkasszemes játékban. Nagyon élvezték, és érdekes dolgokra jöttek rá magukkal kapcsolatban is. A jövőben viszont egy fontos feladatunk lesz egymásban a jót keresni, mert sajnos a rosszat elég könnyen megtaláljuk. Végül is ez is az optimizmussal kapcsolatos, hogy más felé optimistán közelítsünk. Sokak fogjuk ezt gyakorolni a jövőben, ez biztos.
Októberi séta
2025 október 13-án óvodánk Méhecske és Napocska csoportjának gyalogtúrát szerveztünk a falunkban.
A gyerekek többsége autóval, kerékpáron ülve érkezik az óvodába, ezért is tartottuk fontosnak, hogy gyerekek-szülők is részt vegyenek ezen a sétán. Megkértük a szülőket, hogy 8 órára érjenek be az oviba és, ha van kedvük, tartsanak velünk.
Egy nagy kört tettünk meg falunk utcáin, melyet mindenki teljesített. Öröm volt látni a gyerekeken és a felnőtteken a séta jótékony hatásait. Kellemesen elfáradtunk.
Légy optimista
Ebben a hónapban az optimizmussal foglalkoztunk. Nagyon fontos az, hogy a kisgyermekek megtanuljanak optimistának lenni, hiszen a mindennapi életükben nagy szerepet fog kapni, hogy hogyan állnak egy-egy faladat megoldásához. Szerencsére még egyszer sem hallottam a gyermekektől, hogy ők ezt vagy azt nem tudnak megoldani, megcsinálni. Elmondhatom, hogy egy jó kis optimista csoportom van. Azonban mégis meg kellett beszélnünk, hogy tudatában legyenek a szó jelentésével.
A foglalkozást egy kicsit fordított ütemben kezdtem. Mivel elég aktívak voltak, ezért tudtam, hogy egy mesével le lehet őket nyugtatni, fel lehet kelteni a figyelmüket és szépen, a maga medrében lehet folytatni a tevékenységünket. Amíg a mosdóban voltak a gyermekek addig én beöltöztem Tódi Törpének és vártam, hogy bejöjjenek. Amikor bejöttek a csoportba, és is bementem Tódi Törpeként, megkértem őket, hogy terítsük le a varázsszőnyeget, meggyújtottuk a mesegyertyánkat és kértem egy széket, hogy leülhessek. Nagyon készségesen segítettek, hoztak nekem széket és segítettek helyet foglalnom is. Voltak olyan kisgyermekek, akik egy picit megilletődtek, de egy idő után már nem azzal voltak elfoglalva, hogy ki lehetek én, hanem a mesével. Tudtam, hogy szükségük van erre az elcsendesedésre ahhoz, hogy tovább tudjunk lépni a feladatban. A mese kellőképp megtette a hatását, nyugodtak lettek és nagyon figyelmesek. A mese végén a gyertyát közösen fújtuk el, egymás kezét fogva. Amiért ilyen ügyesek voltak, mindenkinek adtam egy varázsszemüveget ajándékba, amelyet azonnal ki is színeztek és kértem őket, hogy vigyék haza, vágják ki otthon és meséljenek a szüleiknek arról, hogy mi is ez a szemüveg. Miután visszaöltöztem, visszamentem a csoportba és beszélgettünk a meséről és arról, hogy nekik hogy tetszett. Elmondták, hogy Tódi Törpe egy kedves öreg bácsi, aki egy nagyon szép mesét mondott nekik. Megkérdeztem tőlük, hogy mi tetszett nekik a legjobban a mesében? A válaszuk az volt, hogy a süni tetszett, mert csodát látott. Néha meglepődöm rajtuk, mert olyan sok okos dolgot tudnak mondani, képesek következtetni és nagyon sok hasznos információt képesek kiszűrni egy-egy meséből. Kértem őket, hogy képzeljék el ők is, hogy rajtuk van a szemüveg és mi az, amit szebbnek látnak. Aranyosak voltak, mert volt olyan kisgyermek, aki elmondta, hogy ő szebbnek látja az időjárást, vagy a csoporttársát. Még a mese közben elmondtuk a mondókát és kíváncsi voltam arra, hogy emlékeznek e rá, ezért elmondtuk még kétszer és a mozgást is megtanultuk közben. Viszont, ha már a mozgásnál jártunk, akkor elővettem Szomorú Szilárd és Boldog Blanka képét és megtanultuk, hogy mit jelent ez a két szó, illetve, hogyan tudjuk kifejezni ezeket az érzéseket. Bemelegítettük az arcizmainkat és ezt követően eljátszottuk, hogy milyen lehet Szomorú Szilárd és milyen lehet Boldog Blanka. Nagyon élvezték ezt a játékot és azóta is szinte minden nap kérik, hogy játszunk velük.
Ezt követően mindenkinek kiosztottam egy olyan kártyát, amit kifejezetten erre az alkalomra készítettem. A kártya egyik oldalán Micimackó kedves, ugyanakkor bugyutának tűnő, de mégis igaz mondásait tartalmazta. Ilyen például:
„Igérd meg, hogy mindig emlékezni fogsz:
bátrabb vagy, mint hiszed,
erősebb, mint sejted,
okosabb, mint véled.”
vagy a másik nagy kedvencem:
„Hogyan betűzik azt, hogy szeretet?- kérdezte Malacka
Azt nem betűzik, azt érzik! – mondta Micimackó.”
A másik oldalra pedig egy kedves kis süni került, kapcsolódva a meséhez, aki csupa pozitív gondolatokat mond, például: „Öröm Veled lenni!”, vagy „Szeretlek!”, „Ajándék vagy!”
Nagyon örültek ezeknek a kis kártyáknak és boldogan vitte mindenki a jeléhez, majd délután haza.
Ezt követően felragasztottuk a kastély következő lépcsőjére az optimizmus jelét és zárásképpen meghallgattuk Bagdi Bella „Pozitív gyerek vagyok” című dalát.
Ismét egy nagyon hasznos témát dolgozhattunk fel. Hálás vagyok azért, hogy kicsit nyugodtabb légkörben, egymásra odafigyelve megismerhetik saját magukat, társaikat és ezekkel a gyakorlatokkal elmélyíthetem a tudásukat.
Köszönjük szépen! ❤️
Osztályfőnöki óra keretében valósítottuk meg ezt a boldogságórát. Az első cselekvés a pozitív hullámjáték volt, melynek a lényege, hogy egy labdát dob a dobó valakinek és egy pozitív tulajdonságot kell hozzá mondania az illető személyről. A gyerekek a játékot nem akarták abba hagyni. A 2. feladat egy érzékenyítő feladat volt. Abszolút sikerült eltalálni az optimista és a pesszimista érzésekhez kapcsolódó fotókat. Nick Vujicicról két fotót láttak. Az első egy mosolygós portré, a második pedig egy teljes alakos, kezek és lábak nélküli fotó volt. Mindkettőnél megbeszéltük, hogy milyen érzéseket váltott ki belőlük az egyik-illetve a másik felvétel. A 2.-an sokan megdöbbentek. Megbeszéltük, hogy Nick miért is egy optimista férfi. A gyerekeknek nagyon jól tájékozottak az optimizmus és a pesszimizmus jelentését illetően. Ennél a feladatnál már elengedték a fantáziájukat és mindenki elakarta mondani a véleményét. Több gyerek hozzáfűzte, hogy ő maga nagyon sokszor pesszimistának érzi magát. Megbeszéltük, hogy az osztályközösségnek és az osztályfőnöknek az is a feladata, hogy együttesen dolgozzunk azon, hogy ez megváltozzon. A következő feladatban párban dolgoztak a Boldogságmunkafüzet 28-29- oldaláról másolt Optimista bölcsességek feladatát oldották meg párban. Voltak gyorsabban és sokkal lassabban haladók. Ebben a feladatban a bölcsességek jelentésének megmagyarázása okozott nehézséget, mivel a gyerekek gyakran nehezen tudják magukat kifejezni. Közös daltanulással folytatódott a Boldogságóra. Az „Álmodd meg a csodát dal szövegét könnyen megtanulták, többen táncoltak is a zenére.” A következő feladatban ismét párban dolgoztak. Egyikük az optimista, a másik gyerekeknek pedig a pesszimista „bőrébe” kellett bújnia és ugyanarra a szituációra kellett reagálnia mindkét félnek. Például „3-as lett a matematika dolgozat..,” A párbeszéd egy kicsit nehezebben indult, nem mindenki tudott minden feladatot megoldani. Itt valószínű kicsit több időt is kellett volna hagyni a tervezettnél. Az egyéni feladat viszont nagy sikert aratott. Pozitív szemüveget kellett készíteni. A sablont megkapták, de szabadon színezhettek, vagy rajzolhattak rá különféle díszítéseket is. Ezzel a feladattal időben elcsúsztunk egy kicsit, így az Optimista befőtt készítésénél házi feladatként kértem, hogy írjanak le kis szív alakú papírra egy-egy optimista gondolatot és másnap tettük bele a befőttesüvegbe.
A Boldogságórát havi rendszereséggel tartom a csoportomba járó nagy csoportos életkorú gyerekeknek. Kiscsoportos foglalkozáson 7 gyermek vett részt.
A foglalkozást relaxációs gyakorlattal kezdtük a Körbe körbe karikába című mondóka elmondásával. Első körben nyitva volt a szemük a második körben csukott szemmel rajzoltak. A mondóka elmondása után meghallgattuk Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok című dalát. Az volt a tapasztalatom, hogy nyugodtan végig tudták hallgatni, még azok a gyerekek is akik kissé impulzívabbak a társaikhoz képest. Ezután, megkérdeztem őket, hogy mikor szomorúak
A következő válaszok hangzottak el:
– Akkor vagyok szomorú, amikor a társaim csúfolnak(5 éves kisfiú)
– Amikor anyukám nem visz haza ebéd után (5 éves kisfiú)
– Egyszer voltunk a boltban és testvéremmel leragadtunk egy autó nézegetésben és anyáék eltűntek a szemünk elől és nem láttuk őket (5 éves kisfiú)
– Amikor előfordul, hogy elesek (5 éves kislány)
– Amikor bántanak a társaim (5 éves kislány)
– Amikor reggel nem alhatok sokáig, mert anya ébreszt, hogy jönni kell óvodába (5 éves kislány). A beszélgető kör során megfigyelhető, hogy nagyon szépen, választékosan kitudják fejezni magukat.
Beszélgető kör tevékenység után Tódi törpe varázsszemüvege című mesét elmeséltem nekik bőrönd mese segítségével. Az a tapasztalatom, hogy nagyon szeretnek mesét hallgatni. Élő mesélést alkalmaztam. Feltudtam tartani az érdeklődésüket. Valószínűleg a kevés meseszereplővel és, hogy játszottam a hangommal. Szemkontaktussal, gesztussal.
A mese hallgatás után mindenki elkészíthette saját optimista varázsszemüvegét. Egyéni ötlet, ők választhatták meg, hogyan díszítik. Alkalmaztam a differenciálást, volt akinek segítettem a vágásban.
Felragasztották Boldogvár 2. lépcsőfokára az optimizmus jelét.
A foglalkozást Bagdi Bella: Pozitív mondóka című dalával zártuk.
2025. október 22. szerda
Mókus csoport (3-4 évesek)
Optimizmus
Vedd fel a varázs szemüveged és ragyogjál
A mesemondáshoz megteremtettem a rendezett csoportszobát (Abrakadabra hipp és hopp, rakjunk rendet itt és most…), nyugodt légkört, ez idő alatt szólt Bagdi Bella optimizmusról szóló dala. A zene elhalkulása után mesére hívtam a gyerekeket (Egyszer régen, nagyon régen, kint jártam a meseréten, ahogy mentem, ahogy jártam…), addig mondtam, amíg mindenki leült a szőnyegre. Közben magamra kötöttem a mesekötényt és feltettem a süni fejdíszt. Bezzeg Andrea Tódi törpe varázsszemüvege című meséjét mondtam el a gyerekeknek. A mesét követően beszélgettünk Sün Artúrról, miért volt szomorú, mit kapott Tódi törpétől, hogy jó kedvre derüljön? Milyennek látta a világot? Szépnek, jónak, kedvesnek… Megkérdeztem a gyerekeket, hogy ők is voltak már szomorúak? Igen. Hiányzott anya, megütöttem a kezem, elestem a biciklivel, mérges voltam a barátomra, mert nem játszott velem stb…. Segített valaki, hogy jobb kedvetek legyen? A testvérem játszott velem, anya/ apa megpuszilt…. Mitől szép a világ? Sikerült egy nagy tornyot építenem és nem borult le, tudok az új gokarttal játszani az ovi udvarán, megtanultam hintázni, XY a barátom lett… Optimista, vidám, jókedvű mondatokat kaptam a gyerekektől. Nektek is jó lenne egy varázsszemüveg? Gyorsan színezünk egyet magunknak. Gyönyörű alkotások születek, színesek, vidámak, egyik 4 éves kislány belerajzolta a kutyusát, hogy viszik sétálni, a másik oldalba apukájával fürdőzni vannak, feldobja a medencében. Mindennapos mozgásunkba először a hangunkkal játszottunk a Mese-mese mátka mondókát, ha leguggoltunk halkan mondtuk, ha felálltunk hangosan mondtuk a sorokat. Először hangosan kezdtük, hogy a feszültség, szorongás oldódjon és a hangjuk kiengedésével izmaik, testük lazuljon, halkkal zártuk, hogy lenyugodjunk, lecsillapodjunk. Megtanultuk és elmutogattuk Tódi törpe Szebben látó mondókáját. Nagyon tetszett a gyerekeknek, azóta is többször mondjuk a csoportban. Megismerkedtek a gyerekek Szomorú Szilárddal és Boldog Blankával. Megmutatták ők is az érzelmeiket, hogyan szomorúak és hogyan jó kedvűek, vidámak, egymást is igyekeztünk felvidítani. Karikákat raktam le, ha a szomorú emojit mutattam futottak a csoportszobában, ha a mosolygós emojit gyorsan kerestek egy színes kört, összekapaszkodtak egy karikában többen is és boldogok voltak, hangosan kacagtak a játéktól. Együtt voltak, segítették egymást, öröm volt csatlakozni a társakhoz és öröm volt befogadni a csoporttársamat, barátomat. Boldogság, jó kedv járta át a gyerekeket játék közben.
A tevékenységet emoji készítéssel zártuk, mindenki ragasztott magának saját Boldog Blankát csillag-szív-kör szemmel, választhattak maguknak egyéniségüknek, kedvüknek megfelelőt természetesen mosolygós piros szájjal.
A csoportban azóta is emlegetjük a varázsszemüvegünket, Sün Artúrt, kint hagytam a fejdíszt, amivel játszhatnak a gyerekek ezzel is jókedvüket erősítem, hogy szebben lássák a világot.
Mende, 2022.10.30.
Ternák Zsuzsanna
óvodapedagógus
A foglalkozást a tanult Boldogóra mondókánkkal kezdtük. „Nap, nap fényes nap, sugaraid bontogasd. Vigyázz rám napsugár, a boldogság megtalál.” Ezt követően relaxációs gyakorlatokat végeztünk a Boldogságóra tankönyv által javasoltak közül. A gyerekeknek elmeséltem a Á”Tódi törpe varázsszemüvege” című mesét, majd megbeszéltük a mese cselekményét és tanulságát röviden. A gyerekek ezután varázsszemüveget készítettek, melybe belevontam az őszt, azáltal, hogy a szemüveg tök formájú volt. Ehhez színezés technikát használtunk. Az elkészült szemüvegekkel végül táncra perdültünk a „Pozitív gyerek vagyok” című dalra.
Budapesti Egyesített Középiskolai Kollégium
Foglalkozás címe: Optimizmus, azaz reménykedő realizmus
Foglalkozásvezető: Lőrincz Norbert, kollégiumi nevelőtanár
Foglalkozás időpontja: 2025. 10. 22., 20h
Helyszíne: M. 19. 3. emelet, 316-os tanulószoba
A foglalkozás célja volt, hogy kollégistáink képesek legyenek felismerni, hogy az optimizmus szoros kapcsolatban van az önbecsüléssel, saját pszichológiai jólétünkkel, és egészségünkkel.
A foglalkozásra való érzelmi és értelmi ráhangolódásként ötletbörzét tartottunk. A résztvevők első feladata volt meghatározni, mit jelent nekik az optimizmus. Majd azt is meg kellett fogalmazniuk, miért fokozhatja a boldogságot.
Mindenki elmondhatta, számára mit jelent az optimizmus és miért fokozhatja a boldogságot. Ezek után beszélgettünk a pesszimizmus jelentéséről, illetve, hogy hogyan gondolkodik egy pesszimista. Tartalmas válaszokat fogalmaztak meg.
Ezt követte egy rövid tanári magyarázat arról, mit jelent valóban az optimizmus szó, miért mondjuk, hogy „reménykedő realista” az optimista emberre, illetve, hogy milyen stratégai szerint gondolkodik az optimista. Beszélgettünk még a „hurrá-optimista” szó jelentéséről, továbbá, hogy erre a stratégiára mi lehet a jellemző.
Ezek után egy – a foglalkozásvezető által összeállított – feladatlapon dolgoztak a résztvevők. 6 pesszimista mondatot kellett optimista minőségűvé átalakítaniuk.
A harmadik, egyben utolsó feladatként megtudhatták magukról, mennyire optimisták is valójában. (HUNOPTI OPTIMIZMUS TESZT, Forrás: Dr. Köteles Ferenc, ELTE PPK) Ebből a tesztből megtudhatták, milyen az önértékelésük, megküzdési képességük, közvetlen optimizmusuk. Ki is elemeztük, kire, mi a legjellemzőbb.
A foglakozás vége előtt mindenki elmondhatta, szerinte mire volt jó a foglalkozás.
Értő módon, kellő komolysággal és humorral dolgozták fel a témát.
Tartalmas válaszokat kaptam a feladatokkal kapcsolatban. Jó érzés volt hallani, ahogy a pesszimista tartalmú mondatokat optimista minőségűvé alakították át. Ügyesen dolgoztak az ezekkel kapcsolatos feladatokban.
Jó hangulatú, örömteli foglalkozás volt, ahol könnyen megnyíltak a fiúk. Okos gondolatokat osztottak meg egymással és velem.
Készítette: Lőrincz Norbert, kollégiumi nevelőtanár
Október hónapban az optimizmus témájával foglalkoztunk a boldogságórákon. Az egész iskola csatlakozott a Világ Gyalogló (Hó) Naphoz, amelynek során mindhárom osztály aktívan részt vett a programban.
1. osztály
A hónap első óráján a gyerekekkel gesztenyéket gyűjtöttünk, majd körben állva megfogalmazták, mi az, ami még nem megy nekik, és mit tehetnek azért, hogy ez idővel sikerüljön. A „Meséld el egy sikeredet!” beszélgetőkörben meglepően érett gondolatokat osztottak meg magukról, bátran beszéltek érzéseikről és sikereikről.
A gyűjtött gesztenyéket haza is vihették, és több tanuló otthon készített belőle „erősséggesztenyét”, melyről még fényképet is küldtek.
A második órán megnéztük a Piper kisfilmet, majd az Erősségek kertjében megismertük a remény és optimizmus virágát. A gyerekek kiszínezték a hozzá tartozó erősségmondókát, és közösen beszélgettünk az érzésekről, amit a képen látható kislány átélhet. Az óra végén kipróbáltuk a hegylégzést.
A hónap záró óráján a pozitív mondókával ismerkedtünk meg, majd optimista esernyőt készítettünk, amelyre szimbólumokkal és színekkel fejezték ki a gyerekek a saját biztató gondolataikat.
2. osztály
A másodikosok is a Piper filmmel indították a hónapot. A gyerekek mély gondolatokat fogalmaztak meg a történet szereplőiről, a kitartásról és a feladásról, majd megismerték a remény és optimizmus virágát.
A „Meséld el egy sikeredet!” körben bátran osztották meg pozitív élményeiket, érzéseiket. Az órát a remény és optimizmus mondókájához kapcsolódó színezéssel zártuk, amit otthonra is elvittek, hogy emlékeztesse őket az optimista hozzáállásra.
A második órát Reggeli pozitivizáló gyakorlattal kezdtük, és megbeszéltük, hogy a gyerekek minden reggel ezzel indítják a napot. Közösen készítettünk egy kis videót a közösség erejéről, amelyet a szülők is megkaptak, és nagyon pozitív visszajelzéseket kaptunk.
A harmadik órán a hegylégzést gyakoroltuk, majd a kitartás virágával ismerkedtünk meg. A gyerekek kiszínezték a hozzá tartozó erősségmondókát, nevet adtak a méhecskének, és közösen megbeszéltük, miért éppen ez az állat jelképezi a kitartást. Az órát relaxációval zártuk.
3. osztály
A harmadikosok szintén a Piper kisfilmmel kezdték a hónapot, amelyről nagyon érett gondolatokat fogalmaztak meg. A Nevetésverseny nagy sikert aratott, sok nevetéssel és jókedvvel telt az óra. Meghallgattuk a remény és optimizmus dalát, majd a hozzá tartozó színezőt is elkészítettük.
A „Meséld el egy sikeredet!” körben a gyerekek mély érzésekről beszéltek, az órát pedig a pozitív mondókával zártuk.
A második órán „Az ajándék” című animációs filmet néztük meg, amely mélyen megérintette őket. A beszélgetés során a kisfiú viselkedéséről, érzéseiről, és a kitartásról beszélgettünk. Megismertük a kitartás virágát is, majd hegylégzést és meditációt gyakoroltunk.
A harmadik órán a gyerekek optimista levelet kaptak ajándékba, amelyet hazavihettek. Megbeszéltük, mitől lehet „optimista” egy levél, és közösen feldolgoztuk Úgysem és Debizony történetét.
Az októberi boldogságórák nyugodt, oldott és pozitív hangulatban teltek. A gyerekek sokat beszélgettek, bátran megfogalmazták érzéseiket és gondolataikat.