A gyerekekkel a hozott őszi termésekből készítettünk különböző figurákat. Készült süni, mókus, emberke. Csapatokba dolgoztunk, így többféle történet született az elkészült művekhez. A gyerekek nagyon élvezték a közös feladatot, és az együtt dolgozást.

Az optimizmus gyakorlása

Ezen a Boldogság óra foglalkozáson, arra kerestünk választ, hogy hogyan tudjuk naponta kihozni a legjobbat a különböző helyzetekből. Megbeszéltük a gyerekekkel, hogyha pozitívan állunk a dolgokhoz, az sokkal jobb nekünk és szebben látjuk a világot.
Relaxációs gyakorlattal kezdtük a ráhangolódást a foglalkozásra.
„Fújj-fújj”-azt kértük a gyermekektől, hogy gondolatban széllé változzanak.
Ezek után közösen énekeltünk egy dalt, (De jó a dió…) amivel azt emeltük ki, hogy élni jó. Megkértük a gyerekeket, hogy mindenki mondja el, hogy milyen jó dolog történt vele a mai napon.
Újra bekapcsolódott hozzánk Boldog Dóra, és hozott nekünk egy mesét. Tódi törpe varázs szemüvege című mesét. Nagy érdeklődéssel hallgatták. A mesében lévő mondókát többször is elmondtuk a gyerekekkel, végére szinte már meg is tanulták. Levezetésképp meghallgattuk Gryllus Vilmos: Őszi falevél című dalát. Mi is elmondtuk ismert versünket: Kovács Barbara: Levél a szélben című versét.
A foglalkozás lezárásaként mindenki kiszínezhette a saját varázsszemüvegét, és a hónap jelképét a nevető arcot, melyet elhelyeztünk a vár lépcsőjén.

Az október hónap az optimizmus jegyében telt. A gyerekekkel reggelente említést tettünk a jó és rossz dolgokról, ezek következményeiről. Énekeltünk vidám és szomorú dalokat, majd mesélhettek vidám és rossz napjaikról. Ezzel próbálva rávezetni őket az optimista szemléletre.
A boldogórák foglalkozásai előtt meghallgattuk Bagdi Bella Pozitív gyerek vagyok című dalt. Majd meséltem Tódi törpéről, és megtanultuk a Szebben látó mondókát. Elkészítettük mi is a saját varázsszemüvegünket, majd eldramatizáltuk Tódi törpe meséjét a már elkészített szemüvegekkel. Utána pedig beszélgettünk, hogy van-e olyan dolog az életükbe, amit másképp csinálnának. Hát itt születtek érdekes válaszok, de a válaszokból ítélve úgy láttam, hogy sikerült elsajátítani nekik az optimizmus fogalmát.
A játéktükör segítségével pedig – amit minden hónapban meg fogunk ismételni – erősítettem önbizalmukat, hogy igenis van erősségük, amikre legyenek büszkék.

A Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok c. dallal motiváltam a gyerekeket, akik néhány másodperc elteltével már a szőnyegen táncoltak. A zene végén többen jelezték igényüket az újbóli meghallgatásra, így újraindítottam a zenét. Majd egy relaxációs gyakorlat következett (Villámlazítás), amit teljes átéléssel végeztek. A következő játékban az önként jelentkező párok egymással szemben álltak, egyik gyermek kezébe adtam a szomorú arcú bábot, neki el kellett mondania egy érzést, rövid történetet, hogy miért lehetünk szomorúak, a másik gyermeknek pedig fel kellett vidítania, pozitívvá fordítani a történetet, kezében a mosolygós arcú bábbal. Örömmel láttam, hogy mindenki részt szeretne venni a játékban, így mindenkire sor került. Majd Boldog Dóra is megérkezett hozzájuk csengőszó és versike (Kerek erdő kalandra hív…) kíséretével. Egy nagyon rövid beszélgetést követően elmeséltem Tódi törpe meséjét, amelyhez két kesztyűsbábot használtam. A gyermekek végig érdeklődve figyeltek. A mesében szereplő verset többször elmondtuk és eljátszottuk a végén, amelyben aktívan részt vettek. Megmutattam a saját „optimista szemüvegemet”, ismertettem a funkcióját, jelentését. Beszélgetés alkalmával pedig többen elmondhatták véleményüket, tapasztalataikat, hogyan is lehet jóra fordítani a rosszat. Felajánlottam nekik a saját szemüvegük elkészítését. Minden gyermek örömmel helyezkedett el az asztalnál, és munkához kezdett. Amikor elkészültek, még kiegészítettem a szemüvegeket egy kis „varázslattal” (színes, átlátszó fólia felragasztása a szem helyére), így tényleg máshogy láthatták a szemüvegen át a világot. Meg is beszéltük, hogy (a téma továbbadása érdekében) mindenki hazaviszi, és elmeséli otthon a szüleinek, testvéreinek a szemüveg történetét, lényegét. A szemüveg elrakása után egy tükröt adtam körbe, mindenki elmondhatta miért szereti magát, vagy mit szeret magában a legjobban. Nagyon sokféle dolgot említettek a gyerekek. Néhány gyermeknek nehezebb volt megfogalmazni, nekik rávezetéssel, bíztatással segítettem. Majd a következő feladat is ehhez kapcsolódott. Egy kör alakú lapra mindenki lerajzolta a jelét, majd felragasztotta a már előre elkészített fára a megfelelő helyre (ki miben érzi magát a legjobbnak). Többféle választási lehetőséget biztosítottam számukra (felragasztott képekkel ábrázolva a tevékenységet). Mindenki nagy örömmel helyezte el a jelét a fán, senki nem igényelt segítséget, többen részletesen elmondták, miért oda ragasztották. A fa elkészítését követően mosolygós arcokat rajzoltak, ami az optimizmus jelképe volt, el is helyeztük a második lépcsőfokon. Öröm volt látni a gyermekek vidám arcát a ragasztás alatt. A mosolygós arcok elhelyezése közben egy kislány kérte a zenét, amit az elején hallgattunk, így bekapcsoltam nekik. A foglalkozás végén a felajánlott (Tódi törpe házának kiszínezése) tevékenységet a csoport nagy része szívesen választotta. Jó hangulatban telt a délelőtt, a gyermekek végig nagyon motiváltak, érdeklődőek, aktívak voltak.

Falevèlangyal