Igazán nagy reményekkel vártam, a megvalósítandó feladatokat,amely az optimizmus gyakorlásáról szól, hiszen valljuk be töredelmesen, ebben a nehéz időben, ránk is nagy hatással lehet. Bizony, bizony nem csalódtam…már a relaxációs gyakorlat alatt olyan élményben volt részem, hogy a szívem máris csurdultig lett e program folytatására. A relaxációs gyakorlat alatt, hangokat adtunk körbe, először halkan , majd egyre hangosabban, a kezünk egy dióhéj volt amibe beletettük, majd továbbadtuk. A csoportunkban egy elektív mutista kisfiú is jár, és számomra csoda volt, hogy nem kellett lenni a ” szócsövének” ,hanem képzeljétek, önállóan adta ki hangját a kezébe, majd adta tovább. Fantasztikus érzés volt!!! Ezt követően a mese világában kalandoztunk, ahol megismerkedtünk Tódi varázsszemüvegével, amit minden gyermek nagyon szeretett volna elkészíteni. Készítettünk varázszsemüveget, megfestettük Tódi szakállának leveleit, hemperegtünk a falevelek közt, csináltunk falevélangyalt, valamint készítettünk egy pókhálót is, amiben lufipókot röptettünk. Igen, a mai nap igent mondtunk az életre, hiszen nincs is nagyobb öröm annál számomra, mint a felhőtlen örömet látni a gyerekek arcán és gyermeki kacajt hallani!
Az optimizmus gyakorlása
Váci Mihály Katolikus Általános Iskola
Több órán dolgoztuk fel a témát. Beszélgettünk az optimista és a pesszimista hozzááállásról, életszemléletről, elsősorban a saját életünkből vett példákon keresztül. A lakatlan sziget című történet tanulságait is megfogalmaztuk. Több napon keresztül figyeltünk a pozitív reggeli napindításra, erre reflektáltunk. Pozitív jövőkép tervezéseként pedig elkészítettük ” A lehető legjobb énem” feladatot.
Milyen az optimista és pesszimista újságíró a Nyugatnál?
A magyaróra tananyagába elhelyeztem a boldogságórát.
Az optimizmus tanulása
Az, hogy miért éri meg optimistának lennünk, még sokunk számára világos és érthető, de hogy hogyan gondolkodhatunk minden helyzetben pozitívan, már igazi kihívást jelent gyermeknek és felnőttnek. A bevezető beszélgetésünkben bővebb kifejtést igényelt, hogy az optimista gondolkodás jó irányba fordíthatja az eseményeket. Csoportunkban a fiatalok többsége nem tartotta magát optimistának. Nagyon sok nehézséget soroltak föl a családi hátterükből, mindennapjaikból, és valóban el kellett ismernem, hogy a mai fiatalok helyzete sok kihívást rejteget. Hasznos lenne azonban megtanulni a nehézségeket lehetőségként látni és alkalomnak a fejlődésre. Ha ez sikerül, máris optimistának mondhatjuk magunkat.
A fiatalokkal készítettünk egy „optimista” plakátot. Az összegyűjtött újságokból szívesen kerestek vidám képeket. A vidám azonban nem mindenkinek jelentette ugyanazt, ezért megbeszéltük, sorrendbe raktuk a képeket, végül a plakátot jól látható helyre tettük ki.
A mókamester játékban mindenki nagyon vidám lett, inkább a kezdeti komoly arckifejezést volt nehéz kivitelezni. Most már tudjuk, hogyan lehet a csoportban bárkit jó kedvre deríteni.
A befejezetlen mondatokkal megtudtuk, ki mit kérne a jó tündértől és mi lenne a legszívesebben. Megállapítottuk, hogy álmodni is tanulni kell.
A közös tánc mindenkit felpezsdített és utána átgondolhattuk mi is kerüljön az időkapszulánkba. Volt, aki rajzolt, és volt aki írt, nagyon elmélyülten dolgoztak. A fiatalok úgy döntöttek, hogy megosztják egymással terveiket, így született is néhány meglepetés. Úgy döntöttünk, húsz év múlva találkozunk, hogy megvitassuk az eredményeket.
Az optimizmussal foglalkozó óránkat relaxációval, és a Pozitív mondóka eléneklésével kezdtük. Később táncra perdültünk, majd az osztály egyik fele megpróbálta megnevettetni az osztály másik felét. A szomorú királykisasszony című mese meghallgatása után tisztáztuk az optimizmus és a pesszimizmus fogalmát. Egyperces interjú keretében meséltek, olyan eseményekről amikor a legrosszabbra számítottak, de végül minden jól alakult. Az órát a Pozitív gyerek vagyok című dallal zártuk, majd az iskola udvarán közösen elkészítettük az OPTIMIZMUS VÁRÁT.
Az első osztályosok a szó jelentését még nem ismerték “optimista”, viszont a manó és a süti története után elkezdtek “játszani” a szóval. Ha valaki bármilyen negatív kijelentést tesz, a többiek rögtön szólnak neki, hogy vegye fel az optimista szemüveget, és figyelje meg úgy a dolgokat. Nagyon élvezik ezt a kis játékot.
10. 15-én, szombaton iskolánkban tanítási nap volt. Pontosabban pályaorientációs nap, amit az alsósok családi napként tartottak meg. A gyerekek első reakciója természetesen a meglepetés volt, hiszen szombaton nem szoktunk iskolába járni. Amint megtudták mit terveztünk, örömmel készültek erre a napra. Mivel gyönyörű időt jósoltak, elhatároztuk, hogy szülőkkel, gyerekekkel elmegyünk a városunkhoz közeli energia parkba kirándulni. Alaposan felkészültünk, az erdő növényeiről, állatairól szólt minden óránk: matematika, testnevelés, magyar, rajz, környezet, ének, de még a szabadidő is. A kirándulás a felkészülés lezárása volt. A következő héten az erdőben talált kincsekből készítettünk egy interaktív kiállítást az iskola folyosóján. Létrehoztunk egy szenzoros tapintós ösvényt, amiben megfoghatók, megszagolhatók az erdőben gyűjtött termések, levelek, kérgek, talaj…egyszóval KINCSEK. Készítettünk fejlesztő játékokat is, pl. memória játék, kártyajáték, kincskereső, puzzle, ahol felhasználtuk a kincsekről készített képeket. Gyűjtöttünk izgalmas játékokat a termésekből. Rátaláltunk Gryllusz Vilmos: Hallgatag erdő című dalára, amit meg is tanultunk. Olyan jól éreztük magunkat a projekt során, hogy elhatároztuk, megosztjuk másokkal az élményt. Az iskola folyosóján kiállítottuk a játékokat is, szerveztünk egy ünnepélyes megnyitót, ahol jelképesen kinyitottuk a „Hallgatag erdő” kapuját, hogy bárki, aki arra jár, megérinthesse, megszagolhassa, eljátszhassa az élményt. Így lett az optimizmusból „Hallgatag erdő” projekt. Nagyon szerettük a folyamatot!
A boldogságóra program 2. hónapjának témája: az optimizmus gyakorlása.
Cél, feladatrendszer: A gyermekek- felnőtt segítségével- legyenek kitartóak a kihívások során, győzzék le az akadályokat! Mindig mindenben találjanak valami jót!
Kiemelt fejlesztési terület, differenciált fejlesztést igénylők: az optimizmus gyakorlása, pozitív énkép formálása, siker-, kudarc esetén mutatkozó érzelmi megnyilvánulások, érzelmi képesség-érzelmek keltése, felidézése,
A kezdő relaxáció-„Napimádás”- rendkívül vonzó volt a gyermekeknek, a jókedv, a lazító hatás egyértelműen jelentkezett. A relaxáció után a már megismert boldogság mondóka következett. Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok ének, tánc után „Tódi törpe varázsszemüvege” című mesét hallgathatták meg a gyermekek, melyet egy bábbal kezdeményeztem. Tódi törpe egész héten a legkedvesebb játéka volt a gyermekeknek! A mesét mindennap pihenő idő előtt is meghallgathatták a gyermekek. Tódi varázsmondókáját minden gyermek megtanulta. „Van nekem egy szemüvegem…” Elkészítette mindenki a saját varázsszemüvegét, és a varázs mondókával együtt mindenki átélhette a csodát! A gyermekek válaszaihoz igazítva beszélgetést kezdeményeztem az optimizmus körülírásával, megbeszéltük, hogy hogyan gondolkodik az optimista, mit is jelent számukra. Mire nagycsoportosok lesznek, hibátlanul beépül a szókincsükbe. ( Most középsősök vagyunk.) Tükörjáték: Megbeszéltük ki miben ügyes, azt, hogy mindenki értékes! Nehezen kezdtek hozzá, majd egyre változatosabban fogalmazták meg a tükörben látottakat. Először többnyire külső jegyeket fogalmaztak meg, majd fokozatosan tértek át a gyermekek a belső tulajdonságokra! Külön megható élmény volt, ahogy több önbizalom hiányos gyermek nézte magát csendben sokáig a tükörben. Van két kisfiúnk, aki mindig mindent azonnal felad, kétségbe esik, elsírja magát, ha valami nem sikerül. Velük kiemelten foglalkoztunk. Minden gyermek elmondta számukra részletesen, hogy miben ügyesek, miért szeretik, mennyire fontosak közösségünk számára. Egyértelműen csak a pozitív tulajdonságait emeltük ki! Bátorítottuk, biztattuk, erősítettük őket! Ez mindig nagyon érdekes tapasztalat!
A hónap során többször hallgattuk Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok című énekét. Imádták a gyerekek! Újra és újra kérték, vele együtt énekelve. Minden gyermek kiszínezte Tódi törpe házát, melyet kihelyeztünk a faliújságra, hogy mindenki láthassa. Szomorú Szilárdot és Boldog Blankát termésekből, zöldségekből is elkészítettük, majd többször játszottuk csapatban, párosával is. Sokat nevettünk, majd jelöltük is, hogy ki, hogy érezte magát a játék során. Elhelyeztük a nagy mosolygós, optimista hőlégballonunkat, melynek kosarában most mosolygós felfújt lufikat helyeztünk, amit bármikor használhatnak. A gyerekek napi szinten játszanak velük! Sokszor repül a magasba, vagy dobják egymásnak hangos, örömteli kacajjal! A Boldogságvár második lépcsőfokára felragasztottuk az optimizmus jelét! Haza vitték a varázs szemüvegeket, hogy a családdal is átéljék a varázslat csodáját! Idézem több szülő hozzászólását, mivel a képeket a zárt faceebook csoportunkban is mindig megosszuk. „Ádám este azt mondta itthon, hogy ha majd megszületik a kis testvére, ráteszi az optimista szemüveget, és akkor nem fog sírni.” „Dorina azt mondta, hogy vegyem fel, nekem készítette, hogy boldog legyek.” „Petike szerint ha rajtam van a szemüveg barátkozós vagyok, ha nem akkor mérges.”
GESZTENYE KIRÁLYFI UTAZÁSAI ,TALÁLKOZÁS HANGYA URFIVAL,CSIGA-BIGÁVAL,NAPOCSKÁVAL ÉS EGY JÓ BARÁTTAL./AZ ŐSZ VARÁZSA, ŐSZI ANGYALKÁK .
Az optimizmus tevékenység tervezésénél olyan játékos feladatok tervezésére törekedtem, melyek biztosították a tevékenységbe ágyazott tapasztalatszerzést. Figyelembe vettem a gyermekek fejlettségi szintjét, életkori sajátosságait. Ebbe a témakörbe belehelyeztem a Pedagógiai Programunkban levő mentálhigiénés szemléletmódot, mely kompatibilis volt az optimizmus fogalmával. A Boldogságóra foglalkozást egy mentálhigiénés játékkal kezdeményeztem ( Héterdő játék). Boldog Dórát ismét nagy lelkesedéssel köszöntötték a gyerekek. A Napimádás relaxációt minden gyermek odafigyeléssel végezte. Nagy izgalommal keresték az erdőben Tódor Törpét, nagyon tetszett a gyerekeknek, hogy olyan kicsi. A mesét csendben, figyelmesen hallgatták, s az utána következő kérdésekre megfelelő választ adtak. Minden gyermek kapott a kezébe tükröt, ebben nézhették meg a különböző arckifejezéseiket, melyet le is rajzoltak. Tódor törpe házát is gyönyörűen, kitartóan kiszínezték. Bagdi Bella pozitív gyerek vagyok című dalára kézen fogva táncoltunk, melybe a három éves gyerekek is szívesen bekapcsolódtak.