Az október az optimizmus hónapja. Óvodás korban a gyerekeket meg kell tanítani az optimizmusra. Arra, hogy észrevegyék a jót, a szépet, az értéket, és arra, hogy a felnőttek segítségével legyőzzék az eléjük gördülő akadályokat. Olyan játékokat, tevékenységeket terveztünk erre a hónapra, amelyek során a gyerekek optimista szemlélete fejlődik.
Október elején egy óvodai programon vettünk részt. A helyi művelődési ház udvarán álló gesztenyefánál helyeztük el a „Hős fa” táblát, az Éghajlatvédelmi Szövetség kampányának részeként. Beszélgettünk a gyerekekkel a fa értékeiről. Megbeszéltük, mi mindent adhat egy fa. Mivel kiscsoportosok vagyunk, a gyerekek a kérdeseinkre válaszolva fogalmazták meg a fa értékeit: melegben árnyékot ad, kismadarak építhetnek rajta fészket, a rossz levegőt elnyeli és jó levegőt ad nekünk.. . A „Hős fa” avatás után még ottmaradtunk az udvaron gesztenyét szedni, szaladgálni, labdázni. Nagyon jól éreztük magunkat. Igazán jó, első közös óvodán kívüli közösségépítő program volt számukra.
Sokat mondogattuk és nagyon megkedveltük a következő mondókát:
Egyedem, begyedem tengertánc,
Hajdú sógor, mit kívánsz
Nem kívánok egyebet
Csak…(mosolygós/ szomorú) gyereket.

A mondóka végén elhangzott érzelmeket a gyerekek jól meg tudták jeleníteni az arcukon. Megkérdeztem tőlük, melyiket jobb érezni? (Szomorú vagy mosolygós?) A gyerekek mindig azt felelték, hogy a „mosolygósat”! Majd bemutattam nekik Boldog Blankát és Szomorú Szilárdot (2 síkbáb). Boldog Blanka mindig boldog és mosolygós, Szomorú Szilárd pedig mindig szomorú és rosszkedvű. Megkérdeztem a gyerekektől, hogy ők mikor szoktak boldogok illetve szomorúak lenni? A gyerekek ezeket válaszolták
Boldogok: „Amikor valaki játszik velem”, „Amikor nem bánt az öcsém”, „Amikor apa épít velem egy nagy tornyot”, „Amikor nem sírunk”.
Szomorúak: „Amikor hiányzik anya”, „Amikor nem játszik velem senki”, „Amikor hamarabb hazamegy a barátom”.
Játszottunk megkeresős, csoportalakítós (halmazalkotó) játékot. Több mosolygós és szomorú arcocskát vágtunk ki papírból és elrejtettük a csoportszoba különböző részein. A gyerekeknek meg kellett találniuk és az asztalra tenni Boldog Blanka illetve Szomorú Szilárd mellé. Nagyon tetszett nekik ez a játék. Szorgalmasan keresték a képeket, és ügyesen meg is találták, hová kell tenniük. Majd a képeken lévő arcokat utánoztuk. A mosolygós képeket haza vihették a gyerekek. Reméljük, amikor ránéznek, jó kedvük lesz és eszükbe fog jutni ez a játék.
Sokat meséltem ebben a hónapban A három pillangó című mesét. A gyerekek nagyon megszerették, újra és újra kérték, hogy meséljem el. Ez egy igazán optimista mese, hiszen a pillangók a bajban is összetartottak, bíztak a jó időben, még a napocskának is énekeltek, aki a mese végén meleg fényt árasztott a mezőre és a pillangók szárnyát megszárította.
A vizuális foglalkozás keretén belül mosolygós, vidám arcokat készítettünk a gyerekekkel – festés, ragasztás technikájával. Majd az öltözőben az ajtóra kiragasztottuk őket, hogy akik arra járnak és ránéznek, jó kedvre derüljenek.
Napközben mindig odafigyeltünk rá, hogy a gyerek pozitív tulajdonságait, értékeit kiemeljük. Nagyon megdicsérjük őket, amikor olyat tesznek, ami példa lehet a többi gyerek számára is. Például síró gyereknek zsebkendőt hoznak, odanyújtják társuknak a gyümölcsös tálat, ha ő nem éri el vagy egymás elkeveredett ruháját, cipőjét megtalálják…
Sokat hallgattuk Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok című dalát (a hónap dala).
Úgy érezzük, azzal, hogy az értékeket megfogalmaztuk, játékos úton, de tudatosan megjelenítettük az érzelmeket, majd beszélgettünk is róluk, mindezekkel segítettük a gyerekek optimista szemléletének fejlődését.

Az október az optimizmus hónapja. Óvodás korban a gyerekeket meg kell tanítani az optimizmusra. Arra, hogy észrevegyék a jót, a szépet, az értéket, és arra, hogy a felnőttek segítségével legyőzzék az eléjük gördülő akadályokat. Olyan játékokat, tevékenységeket terveztünk erre a hónapra, amelyek során a gyerekek optimista szemlélete fejlődik.
Október elején egy óvodai programon vettünk részt. A helyi művelődési ház udvarán álló gesztenyefánál helyeztük el a „Hős fa” táblát, az Éghajlatvédelmi Szövetség kampányának részeként. Beszélgettünk a gyerekekkel a fa értékeiről. Megbeszéltük, mi mindent adhat egy fa. Mivel kiscsoportosok vagyunk, a gyerekek a kérdeseinkre válaszolva fogalmazták meg a fa értékeit: melegben árnyékot ad, kismadarak építhetnek rajta fészket, a rossz levegőt elnyeli és jó levegőt ad nekünk.. . A „Hős fa” avatás után még ottmaradtunk az udvaron gesztenyét szedni, szaladgálni, labdázni. Nagyon jól éreztük magunkat. Igazán jó, első közös óvodán kívüli közösségépítő program volt számukra.
Sokat mondogattuk és nagyon megkedveltük a következő mondókát:
Egyedem, begyedem tengertánc,
Hajdú sógor, mit kívánsz
Nem kívánok egyebet
Csak…(mosolygós/ szomorú) gyereket.

A mondóka végén elhangzott érzelmeket a gyerekek jól meg tudták jeleníteni az arcukon. Megkérdeztem tőlük, melyiket jobb érezni? (Szomorú vagy mosolygós?) A gyerekek mindig azt felelték, hogy a „mosolygósat”! Majd bemutattam nekik Boldog Blankát és Szomorú Szilárdot (2 síkbáb). Boldog Blanka mindig boldog és mosolygós, Szomorú Szilárd pedig mindig szomorú és rosszkedvű. Megkérdeztem a gyerekektől, hogy ők mikor szoktak boldogok illetve szomorúak lenni? A gyerekek ezeket válaszolták
Boldogok: „Amikor valaki játszik velem”, „Amikor nem bánt az öcsém”, „Amikor apa épít velem egy nagy tornyot”, „Amikor nem sírunk”.
Szomorúak: „Amikor hiányzik anya”, „Amikor nem játszik velem senki”, „Amikor hamarabb hazamegy a barátom”.
Játszottunk megkeresős, csoportalakítós (halmazalkotó) játékot. Több mosolygós és szomorú arcocskát vágtunk ki papírból és elrejtettük a csoportszoba különböző részein. A gyerekeknek meg kellett találniuk és az asztalra tenni Boldog Blanka illetve Szomorú Szilárd mellé. Nagyon tetszett nekik ez a játék. Szorgalmasan keresték a képeket, és ügyesen meg is találták, hová kell tenniük. Majd a képeken lévő arcokat utánoztuk. A mosolygós képeket haza vihették a gyerekek. Reméljük, amikor ránéznek, jó kedvük lesz és eszükbe fog jutni ez a játék.
Sokat meséltem ebben a hónapban A három pillangó című mesét. A gyerekek nagyon megszerették, újra és újra kérték, hogy meséljem el. Ez egy igazán optimista mese, hiszen a pillangók a bajban is összetartottak, bíztak a jó időben, még a napocskának is énekeltek, aki a mese végén meleg fényt árasztott a mezőre és a pillangók szárnyát megszárította.
A vizuális foglalkozás keretén belül mosolygós, vidám arcokat készítettünk a gyerekekkel – festés, ragasztás technikájával. Majd az öltözőben az ajtóra kiragasztottuk őket, hogy akik arra járnak és ránéznek, jó kedvre derüljenek.
Napközben mindig odafigyeltünk rá, hogy a gyerek pozitív tulajdonságait, értékeit kiemeljük. Nagyon megdicsérjük őket, amikor olyat tesznek, ami példa lehet a többi gyerek számára is. Például síró gyereknek zsebkendőt hoznak, odanyújtják társuknak a gyümölcsös tálat, ha ő nem éri el vagy egymás elkeveredett ruháját, cipőjét megtalálják…
Sokat hallgattuk Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok című dalát (a hónap dala).
Úgy érezzük, azzal, hogy az értékeket megfogalmaztuk, játékos úton, de tudatosan megjelenítettük az érzelmeket, majd beszélgettünk is róluk, mindezekkel segítettük a gyerekek optimista szemléletének fejlődését.

Az október az optimizmus hónapja. Óvodás korban a gyerekeket meg kell tanítani az optimizmusra. Arra, hogy észrevegyék a jót, a szépet, az értéket, és arra, hogy a felnőttek segítségével legyőzzék az eléjük gördülő akadályokat. Olyan játékokat, tevékenységeket terveztünk erre a hónapra, amelyek során a gyerekek optimista szemlélete fejlődik.
Október elején egy óvodai programon vettünk részt. A helyi művelődési ház udvarán álló gesztenyefánál helyeztük el a „Hős fa” táblát, az Éghajlatvédelmi Szövetség kampányának részeként. Beszélgettünk a gyerekekkel a fa értékeiről. Megbeszéltük, mi mindent adhat egy fa. Mivel kiscsoportosok vagyunk, a gyerekek a kérdeseinkre válaszolva fogalmazták meg a fa értékeit: melegben árnyékot ad, kismadarak építhetnek rajta fészket, a rossz levegőt elnyeli és jó levegőt ad nekünk.. . A „Hős fa” avatás után még ottmaradtunk az udvaron gesztenyét szedni, szaladgálni, labdázni. Nagyon jól éreztük magunkat. Igazán jó, első közös óvodán kívüli közösségépítő program volt számukra.
Sokat mondogattuk és nagyon megkedveltük a következő mondókát:
Egyedem, begyedem tengertánc,
Hajdú sógor, mit kívánsz
Nem kívánok egyebet
Csak…(mosolygós/ szomorú) gyereket.

A mondóka végén elhangzott érzelmeket a gyerekek jól meg tudták jeleníteni az arcukon. Megkérdeztem tőlük, melyiket jobb érezni? (Szomorú vagy mosolygós?) A gyerekek mindig azt felelték, hogy a „mosolygósat”! Majd bemutattam nekik Boldog Blankát és Szomorú Szilárdot (2 síkbáb). Boldog Blanka mindig boldog és mosolygós, Szomorú Szilárd pedig mindig szomorú és rosszkedvű. Megkérdeztem a gyerekektől, hogy ők mikor szoktak boldogok illetve szomorúak lenni? A gyerekek ezeket válaszolták
Boldogok: „Amikor valaki játszik velem”, „Amikor nem bánt az öcsém”, „Amikor apa épít velem egy nagy tornyot”, „Amikor nem sírunk”.
Szomorúak: „Amikor hiányzik anya”, „Amikor nem játszik velem senki”, „Amikor hamarabb hazamegy a barátom”.
Játszottunk megkeresős, csoportalakítós (halmazalkotó) játékot. Több mosolygós és szomorú arcocskát vágtunk ki papírból és elrejtettük a csoportszoba különböző részein. A gyerekeknek meg kellett találniuk és az asztalra tenni Boldog Blanka illetve Szomorú Szilárd mellé. Nagyon tetszett nekik ez a játék. Szorgalmasan keresték a képeket, és ügyesen meg is találták, hová kell tenniük. Majd a képeken lévő arcokat utánoztuk. A mosolygós képeket haza vihették a gyerekek. Reméljük, amikor ránéznek, jó kedvük lesz és eszükbe fog jutni ez a játék.
Sokat meséltem ebben a hónapban A három pillangó című mesét. A gyerekek nagyon megszerették, újra és újra kérték, hogy meséljem el. Ez egy igazán optimista mese, hiszen a pillangók a bajban is összetartottak, bíztak a jó időben, még a napocskának is énekeltek, aki a mese végén meleg fényt árasztott a mezőre és a pillangók szárnyát megszárította.
A vizuális foglalkozás keretén belül mosolygós, vidám arcokat készítettünk a gyerekekkel – festés, ragasztás technikájával. Majd az öltözőben az ajtóra kiragasztottuk őket, hogy akik arra járnak és ránéznek, jó kedvre derüljenek.
Napközben mindig odafigyeltünk rá, hogy a gyerek pozitív tulajdonságait, értékeit kiemeljük. Nagyon megdicsérjük őket, amikor olyat tesznek, ami példa lehet a többi gyerek számára is. Például síró gyereknek zsebkendőt hoznak, odanyújtják társuknak a gyümölcsös tálat, ha ő nem éri el vagy egymás elkeveredett ruháját, cipőjét megtalálják…
Sokat hallgattuk Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok című dalát (a hónap dala).
Úgy érezzük, azzal, hogy az értékeket megfogalmaztuk, játékos úton, de tudatosan megjelenítettük az érzelmeket, majd beszélgettünk is róluk, mindezekkel segítettük a gyerekek optimista szemléletének fejlődését.

A gyermekek nagyon szeretnek hemperegni, szaladgálni a zörgő avarban. Ezt mi az óvodánk udvarán az ősz folyamán gyakran megtehettük.
Szép, napsütéses időben sétáltunk, megfigyeltük a szél kergette falevelek hullását. Szinte minden nap készítettek a gyermekek falevélangyalt, az őszi örömöket meg is örökítettük.

A kicsi gesztenyéket már megszámoltuk, játszottunk velük több tevékenység során. Mindenki magának szeretett volna készíteni kicsi gesztenye manócskát. Annyit használhattak fel, amennyi darab csak szükséges volt. A kész manócskáját mindenki elnevezhette. Közös nagy manót, vagy közös képet már nem szerettek volna készíteni.

Az e havi boldogságóránkat, az optimizmus gyakorlását a kirándulásunk köré szerveztük. Az előtte lévő napokon is sokat beszélgettünk arról, hogy igyekszünk minden helyzetben a legjobbat keresni, megismerkedtünk a mesével is. Optimistán álltunk ahhoz, hogy a kirándulásunk napján szép napsütéses, kellemes őszi idő lesz, ami szerencsére így is volt. Ha mégsem így alakult volna, abban is megkerestük volna a pozitívumot. Végigmentünk az egyik mászókán, ami nehézséget jelentett pár gyereknek, de megbeszéltük és biztattuk őket hogy ez nem egy akadály, hanem kihívás, és ha teljesítjük, elérhetjük a célunkat, hogy végigérjünk rajta. Nem panaszkodunk, ha mégse sikerül, vagy nem úgy, ahogy szerettük volna, hanem inkább még egyszer megpróbáljuk. Másnap az óvodában pedig elkészítettük a varázsszemüveget, amin keresztül még optimistábban láttunk mindent.