Az októberi Boldogságóránk egyikén először meghallgattuk a hónap dalát, majd próbáltuk kitalálni, mit jelent az optimizmus szó. Miután megbeszéltük a szó jelentését, elolvastam „A szomorú királykisasszony” című mesét a gyerekeknek, majd megbeszéltük a mese eseményeit. Ezt követően eljátszottunk a mese egyes jeleneteit, majd végül illusztrációt is készítettünk.
Egy másik alkalommal az októberi ajánlás alapján megnéztük Az ajándék című animációs filmet. Az angol szöveg nem jelentett gondot, a gyerekek észrevették, hogy miről is van itt szó. Bizonyos időnként megállítottam a mesét, és megbeszéltük, hogy milyennek látják a kisfiút, vajon miért viselkedik úgy. Szóba került az állandó játék a számítógéppel, és valaki rossz véleménnyel volt a főszereplő iránt. A mese végére derült ki, hogy miről is van itt szó, és hogy miért haragudott a kisfiú az ajándékba kapott kutyusra. Nagyon érdekes meglátások fogalmazódtak meg a gyerekek részéről. Kicsit beszélgettünk még arról, hogy ha közülük szomorú valaki, kinek mondják el, kitől kérnek segítséget, végül pedig, mivel nagyon szeretnek rajzolni, ismét ezzel ért végét a boldogságóránk.
Az optimizmus gyakorlása
Sok gyerekünk sajnos beteg volt ebben a hónapban. Így nehéz volt még számomra is, hogy optimistán álljak a jelenlegi helyzethez. Maroknyi kis csapatomnak azért elmeséltem a mesét, amit idén is szívesen fogadtak. Szekrényrendezés közben találtunk egy tavalyról maradt optimistán látó szeműveget, így a gyerekek maguk kérték, hogy készítsünk idén is. Engem sem kellett kéretni, örömmel tettem eleget a kérésüknek. A tavalyi gyerekek elmesélték, hogy meg van- e még a szemüveg, ha igen akkor használják-e még. Akinek nincs meg, azzal mi történt, stb. Többen is mesélték, hogy elszakadt, eltünt, ezért azt javasoltam, hogy csináljuk egy kicsit tartósabb anyagból, így kartonból lett az alapja, csillámpapírral díszítettük fel. A lelkesedés talán még a tavalyinál is nagyobb volt. A pozitív tulajdonságok fájának a tavalyi alapot fogjuk használni, annak rendezéséhez meg akarom várni, hogy mindenki meggyógyuljon és majd akkor, közösen fogjuk megbeszélni, hogy ki miben jó. Ezzel kívánom fejleszteni a gyerekek ön és társértékelő képességét. a boldogságórás dalokat rendszeresen használjuk, mert nagyon szeretik a gyerekek és én is. Társasjátékozni az azért vagyok hálás, mert… játékkal szoktunk gyakorlatilag napi rendszereséggel. Sajnos kevés képpel tudok csak szolgálni, mert többnyire egyedül vagyok a gyerekekkel (nincs, aki fényképezzen), de igyekszem pár fotót csinálni a teljesség igénye nélkül. A Boldogságvár elkészítése még várat magára, mert a kis művészek most kezdenek meggyógyulni. A szülinapi bulikon is természetesen Bagdi Bella születésnapi dalára szoktunk táncolni, lufizni.
Sok gyerekünk sajnos beteg volt ebben a hónapban. Így nehéz volt még számomra is, hogy optimistán álljak a jelenlegi helyzethez. Maroknyi kis csapatomnak azért elmeséltem a mesét, amit idén is szívesen fogadtak. Szekrényrendezés közben találtunk egy tavalyról maradt optimistán látó szeműveget, így a gyerekek maguk kérték, hogy készítsünk idén is. Engem sem kellett kéretni, örömmel tettem eleget a kérésüknek. A tavalyi gyerekek elmesélték, hogy meg van- e még a szemüveg, ha igen akkor használják-e még. Akinek nincs meg, azzal mi történt, stb. Többen is mesélték, hogy elszakadt, eltünt, ezért azt javasoltam, hogy csináljuk egy kicsit tartósabb anyagból, így kartonból lett az alapja, csillámpapírral díszítettük fel. A lelkesedés talán még a tavalyinál is nagyobb volt. A pozitív tulajdonságok fájának a tavalyi alapot fogjuk használni, annak rendezéséhez meg akarom várni, hogy mindenki meggyógyuljon és majd akkor, közösen fogjuk megbeszélni, hogy ki miben jó. Ezzel kívánom fejleszteni a gyerekek ön és társértékelő képességét. a boldogságórás dalokat rendszeresen használjuk, mert nagyon szeretik a gyerekek és én is. Társasjátékozni az azért vagyok hálás, mert… játékkal szoktunk gyakorlatilag napi rendszereséggel. Sajnos kevés képpel tudok csak szolgálni, mert többnyire egyedül vagyok a gyerekekkel (nincs, aki fényképezzen), de igyekszem pár fotót csinálni a teljesség igénye nélkül. A Boldogságvár elkészítése még várat magára, mert a kis művészek most kezdenek meggyógyulni. A szülinapi bulikon is természetesen Bagdi Bella születésnapi dalára szoktunk táncolni, lufizni.
Az e havi Boldogságórán először is meghallgattuk a hónap dalát, többször is, hiszen a gyerekeknek nagyon nagyon megtetszett. Ezt követően ráhangolódtunk az optimizumis témakörre. beszélgető kört alakítottunk ki. Megbeszéltük a szó jelentését, közösen kerestünk példákat. Következett A szomorú királykisasszony cimű mese felolvasása, feldolgozása. Saját gondolatokat is meghallgattunk, kérdésekre válaszoltunk, eljátszottunk egyes jeleneteket.
Ezt követte az „optimista esernyő” színezése és szavakkal való megtöltése – csoportmunkában dolgoztunk.
Végül a pozitív és optimista „önmagamat” kellett lerajzolnius a gyermekeknek, önállóan. Összeszedtem a műveket, és megpróbáltuk közösen kitalálni, hogy melyik mosolygós arc kit takar. Nagyon élveztük ezt a feladatot is!
A tanulók optimista jelvényt készítettek és megajándèkozták vele egymást.
Csoportommal először átismételtük, hogy miért lehetnek hálásak. Nagyon ügyesen összeszedték a leglényegesebb gondolatokat. A hála mire is jó, miben segít nekik? Ne tekintsenek úgy arra, amijük van, hogy ennek így kell lennie, és nem fontos törődni azzal, ha van, csak azzal, ha fáj, amikor épp nincs. Tudjanak örülni annak is, ami megadatott nekik, hisz abban is benne van valaki fáradozása.
Ezután a hálával kapcsolatos személyes élményekkel folytattuk. Nagy szerepet szánok a foglalkozások során annak, hogy ne csak szép szavakban fejtsük ki ezeknek az érzéseknek a fontosságát, hanem gyakoroljuk is, mert így tudjuk igazán megtapasztalni, mit érnek. Korábban kaptak tőlem kis cédulákat, kiszínezhető grafikákkal, és ezeket adhatták oda valakinek, aki iránt hálát éreznek. Beszámoltak arról, hogy milyen érzés volt átadniuk ezt a kis figyelmességet, illetve milyen reakciót tapasztaltak a megajándékozott féltől. Mindannyian arról számoltak be, hogy nagyon pozitív élmény volt azoknak is, akik kapták a hála kifejezését, többen meg is hatódtak, és nekik is nagyon jó volt látni, hogy milyen örömet szereztek ezzel a kis kedvességgel. Levontuk azt a következtetést, hogy a hála nem csupán annyit jelent, hogy megköszönünk valakinek valamit, hanem mind magunk, mind mások jó közérzetét is javíthatjuk vele. Nagyon őszintén számoltak be ezekről az élményekről, és látszott, hogy valóban megérintette őket.
A következő témát, az optimizmus gyakorlását művészettörténeti témával vezettem be, mégpedig a commedia dell’arte két tipikus bohócfigurája, a szomorú Pierrot és a vidám Harlequin megidézésével. Ehhez két festményt hívtam segítségül: az egyik Jean-Antoine Watteau „Pierrot” című képe volt, a másik pedig Picasso „Harlequin gitárral” című műve. Megfigyeltük, hogy mi lehet a foglalkozásuk, milyen a hangulatuk, ezt mennyire tükrözi az arckifejezésük és a ruhájuk színe is.
Megbeszéltük, hogy vannak optimista és pesszimista emberek, és kiosztottam mindenkinek egy-egy tulajdonságot, és meg kellett határozniuk, hogy az a pesszimista vagy az optimista emberre jellemző-e. Természetesen ezt is ügyesen megoldották. Kiderült belőle, hogy jobb optimistának lenni, mint pesszimistának; jobb derűvel hozzáállni az élet dolgaihoz, mint kétségbe esni.
A következőkben maguk is gyakorolhatták azt, hogy rajtuk is múlik, hogy éppen pesszimistán vagy optimistán állnak az őket érintő dolgokhoz. Párban dolgoztak. Azt a feladatot kapták, hogy egy-egy szituációra írjanak egy pozitív és egy negatív reakciót. Ezek után könnyen belátták, hogy tényleg fontos a mi hozzáállásuk is abban, hogy hogyan tudunk feldolgozni egy-egy eseményt.
Következőként egy mozgalmasabb feladatba kezdtünk. Két csoportra osztottam őket, és kaptak csapatonként egy történetet (A lakatlan sziget, A két cserépedény /kínai tanmese/) . Az volt a feladatuk, hogy a történet elolvasása után találják ki, hogy hogyan lehet ezt némajátékkal előadni úgy, hogy a másik csapat ki tudja találni, hogy miről szól a történetük. Ezt sikerült is megvalósítaniuk, mert mindkét esetben az ellenkező csapat viszonylag könnyen ki tudta találni a történetüket. Az egyikben az az embertípus jelent meg, aki a sorsot hibáztatja, ha valami baj éri, a másikban pedig az önmarcangoló típus. Mindkét történetben az volt a végkifejlet, hogy ami miatt elkeseredtek a főszereplők, végül az hozta meg a sikert a számukra. Így újabb adalékot kaptak ahhoz, hogy észrevegyék annak fontosságát, hogy milyen szemszögből nézzük a dolgokat.
Úgy érzem, a foglalkozás elérte célját, sikerült is megértetni velük, amit szerettem volna, mert az óra végén, amikor megkérdeztem, hogy mi az a gondolat, amit tovább tudnának vinni magukkal erről a foglalkozásról, akkor mindegyikük elmondta, hogy optimistábban kell hozzáállniuk az élet dolgaihoz. Néhányan még kifejezett fogadalmat is tettek arra, hogy ezek után figyelni fognak arra, hogy ne keseredjenek el, még ha valami helyzet borúsnak is látszik, hanem próbálják meg megragadni a jó oldalát, illetve megnézni az útját-módját annak, amivel ki tudnának kerülni abból a helyzetből.
A kicsik számára ismerős volt az októberi boldogságóránk témájának idegen szava, de a jelentését kezdetben nem tudták megmondani. Aztán a rávezető kérdések segítségével emlékeztek a tavalyi foglalkozásunkra, és ügyesen hoztak példát a mindennapi életükből. Olyan élethelyzeteket idéztek fel, amikor nagy szükség lehet a derűlátó szemléletre. Beszélgettünk a hamarosan várható borús, szomorú időjárásról, egy-egy rosszul sikerült számonkérésről, egymás megbántásáról, segítéséről. Az ajándék című animációs kisfilm különösen tetszett nekik. Az állatszeretetük, sajnálatuk, együttérzésük rögtön megfogalmazódott a film megnézése után. Megbeszéltük a film főszereplőjének viselkedését, illetve az okokat is. Végül ügyesen válaszoltak arra a kérdésre, hogy mire „tanította meg” a kisfiút az ajándékba kapott kutyus.
Nagyon élvezték a tanulók az Igen! Nem! De! Csak azért is! játékot is. Nagyon sok zálogot kellett kiváltaniuk a játék végén, így rengeteg pozitív állítás hangzott el.
Maradandó munkának esernyős képeket színeztek, örömmel válogatták a szebbnél szebb színeket.
Elkészítettük azt a tükörképünket, melyről a vidám, mosolygós énünk tekint vissza ránk. Pesszimista időkben képes felvidítani bennünket.
Karancslapujtői Kastélykert Óvoda
Megbeszéltük a gyerekek szerint mit jelent a boldogság, és mi az az optimizmus. Meghallgattuk Bagdi Bella „Pozitív gyerek vagyok” című dalát, amire a gyerekek táncoltak is. A bizalomra épülő „Vigyázz a tócsára!” játékot játszották el a gyerekek, amely nagyon tetszett nekik. A végén közösen értékeltünk.