1.Boldog Dóra csengővel hív
2.Boldogságmondóka elmondása közösen
3.Relaxáció „Napimádás”
4.Tükörjáték
5.Tóbi törpe varázsszemüvege(mese)
6.varázsszemüveg készült – kipróbálása

A mindennapokban arra törekszünk, hogy a gyerekeket megtanítsuk arra, hogy az eléjük gördülő feladatokat, problémákat megoldani és ne kikerülni akarják. Kitartásra, megoldások keresésére biztatjuk a gyerekeket, pozitív megerősítéssel, segítségadással terelgetjük őket. Előhívjuk, erősítjük a pozitív tulajdonságaikat, ahogyan ezt tettük októberi témánk feldolgozása alkalmával is. Tükörjátékot játszottunk, mely során mindenki elmondta azokat a külső tulajdonságokat, amiket szépnek lát magán, majd a belső tulajdonságokra is rátértünk. Természetesen a belső tulajdonságok megfogalmazása nehezebb feladat volt, így példákkal, kérdésekkel segítettem a megoldást. Akinek nem sikerült semmit mondania, annak közösen mondtuk el, hogy miért szeretjük őt. Az optimista szemüveg segítségével Szomorú országból Vidám országba jutottak a gyerekek egy varázs alagúton keresztül, ahol csupa pozitív tulajdonságok visszhangoztak. Szomorú Szilárd és Boldog Blanka segítségével igazán jó hangulatot sikerült varázsolni a csoportba. Az októberi témához Szutyajev Okoska botocska c. meséjét választottam, valamint Bagdi Bella Tükördal c. dalát. A korábbi Hálafa, most Értékeim fájaként funkcionált, minden ágán egy-egy tevékenység jelent meg képek formájában. A gyerekek kiválasztották miben érzik a legjobbnak magukat és oda ragasztották fel a jelükkel ellátott virágokat.

A második lépcsőfokra léptünk. Az optimizmus, mint témakör elgondolkodtatott. Hogyan is tudom átadni a lényegét a kicsiknek? Mi is az optimizmus 3 évesen? Ezt a témát nagyon leegyszerűsítve tudtam elképzelni.
Boldog Dórát örömmel fogadták a gyermekek és mindenki vele együtt mozgott a lazító mondókákat mondogatva. Mivel csak 1 hónapja vagyunk túl a befogadási időszakon, még néha előfordul, hogy reggelente megitatjuk az egereket 😊 és a rosszkedv-jókedv érzése úgy hullámzik a nap folyamán, mint egy hullámvasút.
Nagy örömet jelentett, amikor a sírósabb gyermekek megfogalmazták, hogy azért van rosszkedvük, vagy azért sírdogálnak, mert hiányzik az anyukájuk. Erre alapozva került elő a varázskendő. Arra ügyeltem, hogy olyan kendőt válasszak, ami színes, arc elé téve átlátszó, hiszen ebben a korban még az újtól („valamit a fejünkre raknak, ami alól nem látok ki”), a szokatlantól megijednek.
Ez a varázsjáték annyira felkeltette az érdeklődést, hogy egytől-egyig mindenki alá bújt, még a legbátortalanabb gyermekem is.
Nap közben sokszor szoktunk olyan játékot játszani, hogy mozgásokat, hangokat utánzunk, így örömmel vették, amikor az arcunkkal játszottunk – szomorúság-jókedv érzését jelenítették meg. Ebből vezettem át „a vidíts fel a társad” játékba a gyerekeket. Megkapták a kis mosolygós-szomorú fejeket és a szomorú társukat kellett megnevettetni – a kicsik szintjén egy nevetés elég volt ahhoz, hogy mosolyra mozduljon a száj. Ezután a második lépcsőfokra mindenki feltehette a kiszínezett mosolygós jelet.
Megbeszéltük, hogy a varázskendő itt marad a csoportba, de készítünk helyette egy varázs szemüveget, amit rosszkedv esetén magunk elé tartva mindjárt jobb lesz.
Számomra nagy örömöt jelent a mai napig, hogy a kendőt azóta is kérik, ha rosszkedve van valakinek – együtt bújunk alá egymást ölelve és működik a varázslat.

Varázsszemüveg, ami hozzásegít az optimista gondolkodáshoz.