Optimizmus
Az októberi boldogságórát tánccal kezdtük. A tanulók által választott dallal megalapoztuk az óra jó hangulatát. A rímjáték nem volt könnyű feladat számukra, de segítséggel megbirkóztak vele, és jókat nevettek a próbálkozások alatt. Ezt követően meghallgattuk Bagdi Bella Pozitív gyerek vagyok című dalát. A Montázs-plakát feladat előkészítését már korábban elkezdtük az újságok begyűjtésével, majd a képek keresésével és vágásával. A képek sorba rendezésénél az árnyalatnyi különbségek felfedezésében egymást segítették tanulóim. Ezután következett a képek felragasztása, melyben mindenki részt vett képességei szerint. Az órát a hónap dalának ismételt meghallgatásával zártuk, mely nagyon jó hangulatban telt.
Az optimizmus gyakorlása
A gyerekkel beszélgettünk az optimizmusról és a boldogságról. Megkérdeztem őket, hogy mi okoz nekik boldogságot. Végül arra jutottunk, hogy a mozgás nagyon fontos és az állatokkal való jó kapcsolatuk, az állatok jó léte. Ebben a 2 témában készítettünk 1-1 tablót, amit a gyerekekkel együtt fényképeztem le. Ezeket mellékelem.
A gyerekekkel az optimizmus téma kört az őszi termések segítségével dolgoztuk fel.
1.nap a gyerekekkel megismerkedtünk, átismételtük az őszi termések jellemzőit, megtapogatták, megérzékelhették felszìnüket,megbeszéltük mire lehet használni őket, hol teremnek, ki eheti meg őket. Majd matematikai sormintákat tettem ki nekik, amelyekben helyet cseréltek a termések.
2.nap a gyerekekkel beszélgettünk az optimizmus fogalmáról. Átismételtük amit már ismertek a tèmáról. Majd az általam laminált fejlesztőlapokat termésekből körbe rakták. Gyakorolva a vonalvezetést, finommotorikai képességeiket ,koncentrációs képességüket fejlesztve.
A gyermekekkel közben együtt beszélgettünk arról milyen az amikor valaki képes jól gondolkodni.
Valamint mindenki elkészítette a saját ingecskéjét. A gyermekek itt a saját személyiségüket kelthették életre. Választhattak a kedvenc szìnüknek megfelelő ingecskét, kedvenc étel,állat és játék közül. Gombokkal dìszìthették. És mindenki mondott magáról egy pozitív optimista gondolatot, amit a segítségünkkel ráírtunk a szívecskéjükre a pólójukon. Fejlesztve az énképüket és önbizalmukat ezáltal.
3. napon a gyerekek már önállóan rakták termésekkel a laminált formákat( lóhere,virág, ölelkező macik,szivek,mosolygósfejek,napocska). Majd elkészítették önmaguk boldog alakját gesztenye figurákból. Maguk rajzolták meg a boldog arcukat is. Mindenki készített egy sünit is. A gyerekek nagy örömmel játszottak a figurákkal, majd a szüleiknek délután elmesélték, hogy ezek ők, amikor boldogok.
4.napon a gyerekekkel kitöltöttük reggel a Képes vagyok színezőt és alulra mindenki lerajzolta magát, amibe ő a legjobb.
Majd tízórai után elutaztunk a varázstávcsövünk segítségével Boldogság-hegyre. Ahol szörnyeket, tündéreket , sárkányokat láttunk. A varázstávcsövünk segítségével láttuk Dórikát is. És közösen a termésekből kirakott kisebb akadálypályát legyőzve félelmeinket eljutottunk a Boldogság-hegyre, ahol Bagdi Bella Pozotiv gyerek című zenéjét hallgattuk meg és táncoltak rá. A játékot Balla Piroska: Megjártam az üveghegyet című verses meséjéből indìtottam.
A gyerekek ezek után kidíszíthették a varázstávcsövüket és tovább játszhattak vele, ha volt kedvük.
A nap végén felhelyeztük a Boldogságvárunk következő lépcsőfokára a jelképünket.
Optimista októberünk…
Szeretem a gyerekeket,
Velük együtt nevethetek.
Mindig csak előre megyek,
Nekünk nincs LEHETETLEN se!
Minden szépet felfedezek,
Megismerem, megszeretem.
Örömömet megosztom veletek,
Boldog csak így lehetek!
Így szólt hangosan a Bagolyvár Optimista október című verse!
Október hónapban ismét csodálatos dolgokat alkottak a gyerekek! A Boldogság plakát elkészítése után rímet faragtak a boldogságukról, táncoltak, énekeltek, tapsolva mondókáztak, nevettek. Megérkezett az ősz is egyúttal, s a kedvünk is olykor hullámzóvá vált, de mindig volt egy kedves mosoly, ölelés, bátorítás, szeretet-gombóc, ami segített, hogy újra optimistán, és bátran nézzünk a jövőbe! Alig várták, hogy újra boldogságórák legyenek, s kinyíljon a csodák kapuja, amely feltölt, megerősít, bátorít, felemel. Felismerték, ha ismerős játékkal játszottunk, a nevettető játékban szem nem maradt szárazon, s együtt sírtunk és nevettünk a filmeken, napi történéseken. Ebben a mai világban nagyon fontos, hogy ne csak a másiknak segítsünk, hanem önmagunkat is elfogadjuk, szeressük, s így felépítve elfogadni önmagunkat! Ebben nagyon sokat segített nekünk is a tükör-játék, amely egyszerűnek tűnik ugyan, de igazán nehéz szembenézni önmagunkkal! Kit is látok? Merjem elhinni! Bízzak magamban? Jobb lesz vajon? De ne féljetek! Itt vagyunk mi is, s segítünk, hogy elhidd! Támogatunk, szeretünk! Ilyen kedves üzeneteket írtak az optimista befőttünkbe, amlyeet előveszünk, ha valakinek segítség kell! A nap végét egy kedves kis mondókával zártuk: „Okos vagyok, ügyes vagyok, sok mindenre képes vagyok!”
Hiszen: „Az optimizmus az a HIT, ami eredményt hoz. Semmit sem lehet REMÉNY és MAGABIZTOSSÁG nélkül!”
Hiszem és vallom: Jobb velük a világ!
Mindig igyekszünk mindenben felfedezni a jót. Ebben a hónapban pedig különösen odafigyeltünk erre. Többször kezdtük a napunkat egy kis vidám tánccal. Ebből mutatunk egy kis ízelítőt. Petőfi születésének 200. évfordulója okán Pató Pálról szóló népszerű dalra táncikáltunk.
Idén ebben a témakörben próbáltuk meghatározni mit is jelent optimistának, illetve pesszimistának lenni. Egy-egy kudarc esetén megbeszéltük, hogy sok esetben nem az eredmény a legfontosabb. A gyerekeket próbálom arra ösztönözni, hogy úgy vegyenek részt a tevékenységekben, hogy ne az legyen a fontos, hogy ki nyer, vagy ki veszít, hanem az, hogy örömmel vegyen részt benne. Ezt a szemléletet egész évben gyakoroljuk.
Október 28-án vettek részt a 3. a osztály tanulói a tanév második boldogságóráján. A tanulók optimizmus felé terelése kiemelkedően fontos ebben a közösségben, mert bizonyos szituációkban közülük többen elbizonytalanodnak, és sajnos a szorongás sem ismeretlen előttük.
Kis osztályunk kíváncsisággal várta havi boldogságóránkat, ahol felszabadultan táncolhattak, zenét és mesét hallgattak, rímeket faragtak, játszottak, beszélgettünk, és csoportban plakátokat készítettek a témával kapcsolatban. A foglalkozás végeztével közös jelmondatban egyeztünk meg, amely az osztály közös plakátjára is rákerült a mosolygó szív mellé: Mindenre képes vagyok!
Az óra jó hangulatban, gyorsan elrepült, a gyermekek megértették, hogy hinni kell magunkban, és minden könnyebbé válik.
Szegedi Zrínyi Ilona Általános Iskola
Plakátot készítettünk, amelyre a gyerekek körberajzolták a kezüket, és beírták a pozitív elképzeléseiket a jövőjükről.
Beszámoló
Boldogságóra: 2. Az optimizmus gyakorlása
Az óra időpontja: 2022. október 14.
Résztvevők: 2. osztály
A foglalkozást mozgás alapú relaxációs gyakorlattal indítottuk. Beszélgettünk arról, hogy a pozitív gondolatok boldogabbá tesznek bennünket, ha valamit elrontottunk helyre tudjuk hozni. Természetesen meseolvasással vezettem be a témát. Gyűjtőmunka eredménye tette lehetővé a boldogság montázsunk elkészítését. Optimista, mosolygó, vidám emberek fotóit kellett a gyerekeknek gyűjteni újságokból. A tabló készítése közben hallgattuk a hónap dalát. A tanteremben az elkészített képet ki is tettem, hogy mindig emlékeztessen bennünket az optimista szemléletre a tanév során. Szív alakú nyírfa leveleket is gyűjtöttünk, amit szív alakban fel is ragasztottunk őszi képnek. Készültünk az időseknek aprócska műsorral is, mellyel meglátogattuk őket a pókaszepetki Idősek Otthonában. Kicsi boldogságot vittünk a szereplésünk napján (okt. 25.) az idős emberek életébe.
Szakosné Biczó Marianna ( tanítónő, Pókaszepetki Festetics Kristóf Általános Iskola)
A pozitív életszemlélet manapság igen divatos, sőt, kívánatos személyiségvonás. Ha sikerül mosolygós optimistává válnom, mindjárt népszerűbb, ügyesebb leszek és még az immunrendszerem is javulni fog. ’Be happy!’ Na jó! De vajon hogy ne fagyjon az arcomra a mosoly az élet megpróbáltatásai során? Mindennaposak a kihívások, feszültségek, bonyodalmak és ezáltal a stressz is. Vajon nem csak hazudunk magunknak, ha mindig optimistán szemléljük a dolgokat? A következő kérdéseket jártuk körül, hogy közelebb kerüljünk a témához:
Az ember optimistának vagy pesszimistának születik? Van –e a nevelésnek hatása életszemléletünkre? Mások a világ különböző kultúrájában élő emberek és kik az optimistábbak?
A legtöbb tanuló azt mondja, hogy neveltetés kérdése az egész. Bizony születünk valamilyen alkattal, de jelentős a környezet hatása, hogy negatívan vagy pozitívan szemléljük a dolgokat. Ez azt is jelenti, hogy az optimizmus részben tanulható. Életünk során egy kultúra részei is vagyunk. Érdekes tapasztalat, hogy a keleti népek pesszimistábbak mint a nyugatiak, akik inkább bíznak a pozitív végkifejletben. Teljesen logikus, hogy a siker lehetősége pozitív energiákat ébreszt az emberben.
Viszont a dolgok nem mindig sikerülnek. Akkor most mi is van az optimizmussal?
Vegyük elő újra a pesszimizmust. Biztos rossz? A pszichológusok megkülönböztetik a fatalista pesszimistát és a defenzív pesszimistát. Mi a különbség? Melyik mit jelent? A tanulók szituációkat kaptak. A szituációkból végzetszerű megoldások következtek. Ezeket át kellett formálni: nem számítok jóra, de mégis milyen megoldásokat tudnék, hogy a helyzetemet javítsam, vagy a rossz dolgot elkerüljem? Itt van a lényeg: a megoldások keresése. Lehet, hogy egy full optimista szeme fennakad az első kihívás, nehézség után, mert nem fektetett erőt semmibe. Jót remélt, de nem az lett, most sodorja az élet. Aki, viszont lehetséges alternatívákon agyalt, valamelyiket használva meg tud küzdeni a felmerülő akadállyal. A derűlátó ember nagyon kellemes társaság és egészségesebb is mint egy felhőcske. De azzal sincs baj, ha valaki kevésbé derűlátó, viszont elgondolásokkal várja a kihívásokat, ezt hívják pro-aktív cselekvésnek. Mindenki hallotta már azt hogy a ”legjobbat remélve, de a legrosszabbra számítva”-körülbelül ezt jelenti. Reménykedek a sikerben, de elgondolom, milyen buktatók jöhetnek számításba, ha a dolgok még sem mennek simán. A legrosszabb a fatalista pesszimista: úgyis rossz lesz, úgyse sikerül…. –nem is tesz semmit. Ha csak nincs nagy szerencséje, megerősítést is fog kapni, hát persze, hogy nem sikerült….
Az optimizmus-pesszimizmus kérdése még egy fontos irányba mutat. Ezt úgy hívják reziliencia. Ha lényegretörően akarnám elmagyarázni, az lenne a jó, ha olyanok lennénk, mint egy rugó. Az élet összenyom, de vissza kell kapnom eredeti formámat. Vagy egy kejfeljancsi: eldőlök, de vissza kell térnem az egyensúlyomba. Sokunkat érnek nehézségek, de pozitívan, vagy a sikerért megdolgozva, a történteket feldolgozva és megerősödve kell tovább élni az életemet.
Gondolkodjunk lehetőségekben: a válságok lehetnek változások. Legyünk rugalmasak, álljunk készen a felmerülő akadályokra. Találjunk új utakat! Húzzunk határokat a túlzott terhek ellensúlyozására!
Nagyobb biztonságban érezzük magunkat, ha azzal a tudattal élünk, hogy van irányításunk az életünk felett, de el kell fogadnunk azt is, hogy az életben vannak általunk nem befolyásolható események, ezekre nincs hatásunk, csak kezelni tudjuk őket. Túlélésünk kulcsa, hogy mennyire tudunk alkalmazkodni a bennünket ért hatásokhoz.
Zárásnak egy John Lennon dal feldolgozását választottam: Across the Universe. A videóklippben egy bárban mindenki tárgyakat dobál, repül és törik a berendezés. De a lány nyugodtan, szinte meditatívan énekel: „Nothing’s gonna change my world.” Semmi sem változtatja meg a világomat. Sokszor nagy zaj van a körülöttünk, mások butaságaiból fakadó feszültségek, de legyen egy erős belső világunk, méltóságunk is, amely a külvilág számára nem hozzáférhető: ebben helyet kap az élet szeretete, derűs élvezete. Ha sikerül belső energiáinkat növelni, akkor nemcsak saját boldogulásunkat segítjük, hanem kapcsoltainkat is harmonizálhatjuk.