Október hónapban megfigyeltük a természet változásait, így rájöttünk, hogy az ősz tulajdonképpen egy második tavasz, amikor a természet színpompás ruhát ölt magára. Egy cseppet sem szomorkodtunk a lehulló falevelek miatt, hiszen örömmel csináltunk falevélangyalt a földön heverő levéltengerben és kitörő örömmel dobtuk a fejünk fölé minél magasabbra a leveleket. Az óvóda udvarán őszi kincseket gyűjtöttünk, mint a falevél és gesztenye. A gesztényeket felhasználva gesztenyefutamot rendeztünk, ami igazi kihívás volt az ovisok számára, hogy a célba juttassák a guruló gesztenyéket. Egymást bíztatták a tevékenység során, ha valakinek nehezebben ment a gurítás, hogy ne adja fel, neki is biztosan sikerülni fog. Így aztán volt öröm, amikor a kis gesztenye beért a célba. A tevékenység után átmaszzíroztuk a lábainkat a kis gesztenyékkel, majd ledőlve a szőnyegre megpihentünk a nagy futam után. Az elefánt ormánya c. mesét elolvastam, majd megvitattuk a mesét, válaszoltunk a kérdésekre, utána videó formájában is megtekintettük. A mese mély nyomot hagyott az ovisokban, ugyanis ha rossz dolog történt velük, akkor eszükbe jutott a mese. Az egyik kisfiú a következő helyes kis monológot intézte a társa felé, amikor annak a homokvára ledőlt: „Ledőlt a várad? Nem baj, építs gyorsan egy újat, lehet még szebb és nagyobb lesz, mint az előző volt. A kíváncsi fáncsi sem szomorkodott sokáig az orrmánya miatt.”

A második boldogságóránk októberben az optimizmus hónapja. Relaxációval indítottuk boldogságprogramunkat, ahol égig érő fává nyújtóztunk, majd ellazítottuk testünket. Boldogságminyonunkat mindenki óriási öleléssel üdvözölte. A „pozitív gyerek vagyok” című dalra mindannyian táncra perdültünk, mely megalapozta a pozitív, mosolygós hangulatot. Ezt követően visszaemlékeztünk az előző napon hallott mesénk főhősére, Tódi törpére és az ő történetére. Megbeszéltük, hogy az optimizmus segíthet minket abban, hogy a dolgok pozitív oldalát vegyük észre a rossz és szomorú helyett. Felvettük mi is a varázsszemüvegünket és egy tükör segítségével felfedeztük magunkban az értékes és a pozitív tulajdonságokat. Sokan már belső értékeket is meg tudtak fogalmazni. Átváltoztunk falevelekké és Gryllus Vilmos: Falevél című kedves dalára hullottunk le a fáról és táncoltunk a szélben. Végezetül egy gesztenyefutammal zárult körünk, ahol a célba ért gesztenyék után óriási ölelést kapott mindenki.

A téma bevezetéseként megismerkedtünk a különböző érzelem kártyákkal. Beszélgettünk a gyermekekkel, arról, hogy mikor, hogy érezzük magunkat – mitől leszünk boldogok, és szomorúak. Próbáltuk azt is feltárni, hogy vajon mi változtatja meg az érzelmeinket, ki az akihez fordulhatunk vígasztalásért. Sajnos az a tapasztalatom, hogy a szülők gyakran tárgyi jutalmazással oldják fel gyermekeik problémáit, szomorúságát. Ezért nagy hangsúlyt fektettem, arra, hogy a gyermekek is megérezzék, ők is tudnak vígaszt nyújtani, változtatni a hangulatukon, érzelmeiken. Több fajta ölelős játékot is játszottunk a hónap folyamán, pl.: Mi tesz boldoggá, Ölelő fogó, Madárfészek. Öröm volt számomra, amikor a gyermekek rájöttek a játékok során, hogy nem csak a tárgyakat választhatják örömforrásként, hanem az óvónénit, vagy egymást is! Otthonra, a téma továbbadásaként, mindenki vihetett haza egy-egy vidám arcocskát, amit kiszínezve kellett visszahozni az óvodába, további felhasználásra.
A kiszínezett smile-kat, újra megnéztük, megbeszéltük, hogy melyiknek milyen kedve van a képen (vidám, boldog, mosolygós, huncut, nevetős…). Sajnos néhányan elfeledkeztek az otthoni feladatról, de olyan is volt, aki beteg volt az előző foglalkozáson – ez egy kicsit szomorúvá tett bennünket, de már meg is tudtuk oldani a problémát, és mindenki kapott emojit, amit kiszínezhetett, így meg is változtattuk a szomorúságunkat. Az elkészült képeket felragasztottuk a „Boldogság várához”!
A következő foglalkozás bevezetéseként különböző hangulatú tököket faragtunk a gyermekekkel. Próbáltuk utánozni az arckifejezésüket. megmondani, hogy mit érezhetnek. A következő játékhoz különböző hangulat kifejező bábokat készítettem, amiket alliteráló nevekkel neveztünk el. Így lett Szomorú Szilárd és Boldog Blanka mellé Mérges Marci és Vidám Viki is. A csapat játékot nagyon élvezték a gyermekek, mindkét szerepet kipróbálhatták, de végül mindenkit át tudtunk változtatni vidám gyermekké!
A hónap dalát többször meghallgattuk a foglalkozások alatt, a gyermekek nagyon szíves táncoltak, mozogtak, énekeltek a dal közben. A varázs szemüveg mondókáját örömmel tanulták meg a gyermekek, volt aki több szemüveget is készített otthon önállóan, különböző mintákkal, színekkel. Nagy örömömre szolgált, hogy szívesen mutatták meg az elkészült alkotásaikat.