Október hónapban megfigyeltük a természet változásait, így rájöttünk, hogy az ősz tulajdonképpen egy második tavasz, amikor a természet színpompás ruhát ölt magára. Egy cseppet sem szomorkodtunk a lehulló falevelek miatt, hiszen örömmel csináltunk falevélangyalt a földön heverő levéltengerben és kitörő örömmel dobtuk a fejünk fölé minél magasabbra a leveleket. Az óvóda udvarán őszi kincseket gyűjtöttünk, mint a falevél és gesztenye. A gesztényeket felhasználva gesztenyefutamot rendeztünk, ami igazi kihívás volt az ovisok számára, hogy a célba juttassák a guruló gesztenyéket. Egymást bíztatták a tevékenység során, ha valakinek nehezebben ment a gurítás, hogy ne adja fel, neki is biztosan sikerülni fog. Így aztán volt öröm, amikor a kis gesztenye beért a célba. A tevékenység után átmaszzíroztuk a lábainkat a kis gesztenyékkel, majd ledőlve a szőnyegre megpihentünk a nagy futam után. Az elefánt ormánya c. mesét elolvastam, majd megvitattuk a mesét, válaszoltunk a kérdésekre, utána videó formájában is megtekintettük. A mese mély nyomot hagyott az ovisokban, ugyanis ha rossz dolog történt velük, akkor eszükbe jutott a mese. Az egyik kisfiú a következő helyes kis monológot intézte a társa felé, amikor annak a homokvára ledőlt: „Ledőlt a várad? Nem baj, építs gyorsan egy újat, lehet még szebb és nagyobb lesz, mint az előző volt. A kíváncsi fáncsi sem szomorkodott sokáig az orrmánya miatt.”
Az optimizmus gyakorlása
A második boldogságóránk októberben az optimizmus hónapja. Relaxációval indítottuk boldogságprogramunkat, ahol égig érő fává nyújtóztunk, majd ellazítottuk testünket. Boldogságminyonunkat mindenki óriási öleléssel üdvözölte. A „pozitív gyerek vagyok” című dalra mindannyian táncra perdültünk, mely megalapozta a pozitív, mosolygós hangulatot. Ezt követően visszaemlékeztünk az előző napon hallott mesénk főhősére, Tódi törpére és az ő történetére. Megbeszéltük, hogy az optimizmus segíthet minket abban, hogy a dolgok pozitív oldalát vegyük észre a rossz és szomorú helyett. Felvettük mi is a varázsszemüvegünket és egy tükör segítségével felfedeztük magunkban az értékes és a pozitív tulajdonságokat. Sokan már belső értékeket is meg tudtak fogalmazni. Átváltoztunk falevelekké és Gryllus Vilmos: Falevél című kedves dalára hullottunk le a fáról és táncoltunk a szélben. Végezetül egy gesztenyefutammal zárult körünk, ahol a célba ért gesztenyék után óriási ölelést kapott mindenki.
A szülők megtudják, hogy Botondnak nem sikerült az érettségi vizsga. Az apa mérges és verbálisan agresszív, az anya próbálja nyugtatni a férjét, és biztatni a gyermekét. A kistesó vigasztalja leginkább Botondot.
A téma feldolgozása során az igyekeztünk a gyerekekkel minél több megélt eseményt feleleveníteni. A saját életükből említettek sok-sok esetet, amit ők pozitívan éltek meg. A negatív élmények elmondása során is mindig utaltunk arra, hogy túl kell lendülni a nehézségeken (ami mindannyiunk számára adódik), és bizakodóan kell előre tekinteni. A Nők Lapja folyóirat példányait hoztam a gyerekeknek ( itt jegyezném meg, hogy ez is egy értéke a lapnak, a sok más egyéb kitűnősége mellett, hogy mennyi mosolygós, kedves képet tartalmaz), és ők lapozgatták, válogatták a képeket. Érdekes volt számomra, hogy ki, milyen képet választott. (El is mondták többen, hogy miért éppen azt.) Élvezték a feladatot a gyerekek, örömmel oldották meg. Bízom abban, hogy a megbeszélteket „magukkal viszik”, és beépítik kis életükbe, akkor is, ha nehézséggel találják szembe magukat.
Légzőgyakorlattal kezdtük az órát, majd elkezdtünk beszélgetni, ki hogyan érzi magát? Beszélgetés közben megpróbáltuk összeszedni, honnan ismerjük meg az optimista embert?
Ezt követően meghallgattuk az Aranyszőrű bárány meséjét. A mese után egy pár szót beszélgettünk arról, hogy kit mi tesz boldoggá? Ezt a gyerekek a saját kézlenyomatukba bele is írták.
Zárásként meghallgattuk a hónap dalát és aki szeretett volna kapott egy-egy levél sablont, amit megpróbált vidámra színezni.
Légzőgyakorlattal kezdtük az órát, majd elkezdtünk beszélgetni, ki hogyan érzi magát? Beszélgetés közben megpróbáltuk összeszedni, honnan ismerjük meg az optimista embert?
Ezt követően meghallgattuk az Aranyszőrű bárány meséjét. A mese után egy pár szót beszélgettünk arról, hogy kit mi tesz boldoggá? Ezt a gyerekek a saját kézlenyomatukba bele is írták.
Zárásként meghallgattuk a hónap dalát és aki szeretett volna kapott egy-egy levél sablont, amit megpróbált vidámra színezni.
Légzőgyakorlattal kezdtük az órát, majd elkezdtünk beszélgetni, ki hogyan érzi magát? Beszélgetés közben megpróbáltuk összeszedni, honnan ismerjük meg az optimista embert?
Ezt követően meghallgattuk az Aranyszőrű bárány meséjét. A mese után egy pár szót beszélgettünk arról, hogy kit mi tesz boldoggá? Ezt a gyerekek a saját kézlenyomatukba bele is írták.
Zárásként meghallgattuk a hónap dalát és aki szeretett volna kapott egy-egy levél sablont, amit megpróbált vidámra színezni.
Légzőgyakorlattal kezdtük az órát, majd elkezdtünk beszélgetni, ki hogyan érzi magát? Beszélgetés közben megpróbáltuk összeszedni, honnan ismerjük meg az optimista embert?
Ezt követően meghallgattuk az Aranyszőrű bárány meséjét. A mese után egy pár szót beszélgettünk arról, hogy kit mi tesz boldoggá? Ezt a gyerekek a saját kézlenyomatukba bele is írták.
Zárásként meghallgattuk a hónap dalát és aki szeretett volna kapott egy-egy levél sablont, amit megpróbált vidámra színezni.
A téma bevezetéseként megismerkedtünk a különböző érzelem kártyákkal. Beszélgettünk a gyermekekkel, arról, hogy mikor, hogy érezzük magunkat – mitől leszünk boldogok, és szomorúak. Próbáltuk azt is feltárni, hogy vajon mi változtatja meg az érzelmeinket, ki az akihez fordulhatunk vígasztalásért. Sajnos az a tapasztalatom, hogy a szülők gyakran tárgyi jutalmazással oldják fel gyermekeik problémáit, szomorúságát. Ezért nagy hangsúlyt fektettem, arra, hogy a gyermekek is megérezzék, ők is tudnak vígaszt nyújtani, változtatni a hangulatukon, érzelmeiken. Több fajta ölelős játékot is játszottunk a hónap folyamán, pl.: Mi tesz boldoggá, Ölelő fogó, Madárfészek. Öröm volt számomra, amikor a gyermekek rájöttek a játékok során, hogy nem csak a tárgyakat választhatják örömforrásként, hanem az óvónénit, vagy egymást is! Otthonra, a téma továbbadásaként, mindenki vihetett haza egy-egy vidám arcocskát, amit kiszínezve kellett visszahozni az óvodába, további felhasználásra.
A kiszínezett smile-kat, újra megnéztük, megbeszéltük, hogy melyiknek milyen kedve van a képen (vidám, boldog, mosolygós, huncut, nevetős…). Sajnos néhányan elfeledkeztek az otthoni feladatról, de olyan is volt, aki beteg volt az előző foglalkozáson – ez egy kicsit szomorúvá tett bennünket, de már meg is tudtuk oldani a problémát, és mindenki kapott emojit, amit kiszínezhetett, így meg is változtattuk a szomorúságunkat. Az elkészült képeket felragasztottuk a „Boldogság várához”!
A következő foglalkozás bevezetéseként különböző hangulatú tököket faragtunk a gyermekekkel. Próbáltuk utánozni az arckifejezésüket. megmondani, hogy mit érezhetnek. A következő játékhoz különböző hangulat kifejező bábokat készítettem, amiket alliteráló nevekkel neveztünk el. Így lett Szomorú Szilárd és Boldog Blanka mellé Mérges Marci és Vidám Viki is. A csapat játékot nagyon élvezték a gyermekek, mindkét szerepet kipróbálhatták, de végül mindenkit át tudtunk változtatni vidám gyermekké!
A hónap dalát többször meghallgattuk a foglalkozások alatt, a gyermekek nagyon szíves táncoltak, mozogtak, énekeltek a dal közben. A varázs szemüveg mondókáját örömmel tanulták meg a gyermekek, volt aki több szemüveget is készített otthon önállóan, különböző mintákkal, színekkel. Nagy örömömre szolgált, hogy szívesen mutatták meg az elkészült alkotásaikat.