Október hónap témája az optimizmus volt.
A foglalkozást a Napimádás relaxációval kezdtük, majd a témát a Szomorú Szilárd – Boldog Blanka játékkal vezettem be. Két csoportra osztva a gyerekeket, igyekeztünk az éppen aktuális szomorú csapatot megnevettetni.
A Tódi törpe varázsszemüvege mesét érdeklődve hallgatták. Ezt követően mi is elkészítettük az optimista szemüvegünket, melyen keresztül már máshogy láttuk a nehézségeket, és megtaláltuk a jó hozzáállást. A gyermeki önzetlenség legédesebb példája a szemüveg készítés során hangzott el: „Én ezt a szemüveget anyáéknak fogom adni, hogy az ő életük legyen még boldogabb!”
Ezt követően minden gyermek kapott egy mosolygós (optimista) és egy borulátó, szomorú arcot ábrázoló emojit. Ezek felemelésével kellett jelezniük, hogy a példamondatokban szereplő gyerekek optimisták vagy pesszimisták.
(Pl: Ha iskolás leszek, biztosan sok piros pontot fogok kapni!
Beteg vagyok, most nem mehetek oviba, de gyorsan meggyógyulok és hamarosan újra játszhatok a barátaimmal.
Holnap lesz az oviban a futóverseny, de szerintem én leszek az utolsó!
Összevesztem a barátommal, soha többé nem fog már játszani velem.)
Az optimizmus fogalma még nehezen értelmezhető volt számukra, de a szituációs játékokban már egyértelműen meg tudták különböztetni az optimista és pesszimista szemléletet.
A játék végén felvettük az optimista szemüvegünket és a pesszimista hozzáállásokat átértékeltük, optimista szemléletűvé alakítottuk át. Azt gondoltam eleinte majd segítséget igényelnek ebben, de ekkor már annyira ráérezték a pozitív gondolkodásra, hogy önállóan záporoztak részükről a pozitív szemlélet megoldásai.
A foglalkozást egy mozgásos szobor játékkal zártuk le a Pozitív mondóka dalára. Minden alkalommal dobtunk egy kockával, amely különböző érzelmeket ábrázolt. Ennek megfelelő szoborrá kellett változniuk a zene megállításakor.
Búcsúzóul mindenki kapott tőlem egy „Pozitív gyerek vagyok!” mosolygós nyakláncot.
A foglalkozás végén az egyik kisfiú megszólalt:
„Mondhatok valamit?
Soha nem szabad szomorkodni, mert mindent meg lehet oldani!”.
Ez egy hatalmas pozitív megerősítés volt számomra, hogy „átment az üzenet” és valami elindult bennük, ami hozzásegítheti őket egy pozitív életszemlélet kialakulásához.