Az esernyőt díszítő megerősítések megvédenek, a ránk zúduló bajok esetén segítenek optimistának maradni.
Az optimizmus gyakorlása
„A holnap a legígéretesebb szó a világon. Vajon számunkra mit tartogatnak a holnapok?”
Képes vagyok rá! Pályaorientációs napot tartottunk.
Célok megfogalmazása:
– Mi leszek, ha nagy leszek?
Képes vagyok elérni a célomat!
– Mit kell tennem a céljaim elérése érdekében?
Képességeim, képes vagyok, képes leszek rá!
– Szüleink hivatása. Örömmel végzik a munkájukat.
– Ismerjük meg a hivatásokat! A gyerekek elmesélték egymásnak, mivel foglalkoznak a szüleik.
– Az álmok és vágyak papírra kerültek rajz formájában, a tanterem falán velünk vannak minden nap. Bizakodva tekintünk a jövőbe!
Az önbizalomhoz és az optimizmushoz vezető út , hogy ne minősítsünk senkit.
Csik Ferenc Általános Iskola és Gimnázium
A novemberi boldogságóránk témája az optimizmus volt. A gyerekeknek elmeséltem a Varázsszemüveg mesét. A mesehallgatás után megfogalmaztuk együtt, hogy mi is az az optimista látásmód, mi az amiben segít nekünk az optimista szemüveg viselése, hogyan is láthatunk egy nehezebb, szomorúbb helyzetet a segítségével pozitívabban. A hónap alkotásai is elkészültek. Minden kisdiák elkészítette a saját optimista szemüvegét.
A gyerekek Optimista Orsi és Pesszimista Patrik történetének segítségével ismerkedhettek meg az optimizmus fogalmával. A szülők számára is összeállítottam egy képanyagot, mely segítségével célom, hogy aktívabb részeseivé válhassanak a programnak. A gyerekekkel közösen beszélgetőkörrel zártuk a délelőttöt, mely során megoszthatták aktuális érzelmeiket a csoporttal. Aki éppen szomorú volt, azt megpróbáltuk felvidítani. Több ötlet is született ennek a megoldására, a tevékenység végére mindenki mosolygósan ment az udvarra. Érdekes tapasztalat volt megfigyelni, hogy a gyerekek mekkora empátiával fordultak társaik irányába. Annak érdekében, hogy mindig jókedvűek maradjunk elkészítettük a saját varázslatos esernyőnket, amely távol tartja a rossz gondolatokat. Az elkészült alkotásokat hazavihette mindenki magával emlékeztetőül.
A legutóbbi boldogságórán az optimizmus témakörét dolgoztuk fel a diákokkal. Az óra elején közösen próbáltuk megfejteni, hogy mit jelent az optimizmus, pesszimizmus és a realizmus. A gyerekek saját történeteiken keresztül és példamondatokon keresztül próbálták elmagyarázni, hogy mit jelentenek az előbb felsorolt fogalmak. Vándormedált szerettünk volna készíteni, ami minden héten a legoptimistább tanulónak jár az osztályból. Előtte viszont véleményvonalat alkottunk, ahol az egyik oldalra azok a diákok álltak, akik magukat optimista szemléletűnek tartják, középre inkább a realistának mondható diákok és a másik oldalra a pesszimista beállítottságú diákok álltak. A véleményvonalban megbeszéltük, hogy ki miért állt arra helyre és miért tartja magát optimistának. Nagyon sok saját történet előjött és igazából egy szép beszélgetés alakult ki, ahol az osztály egyik tanulója, akinek 2 hete eltört a keze és azóta már kétszer meg kellett műteni, azt mondta, hogy mindenben van valami jó: abban, hogy eltört a keze, például az a jó, hogy kérhet aláírást a gipszre osztálytársaitól és barátaitól. Ez nagyszerű zárása volt az órának és sajnos a vándormedál elkészítésére nem maradt időnk. A diákok megértették a pozitív/optimista életszemlélet fontosságát és azt is megbeszéltük, hogy az még nem oldott meg semmilyen problémát, ha szomorúak, vagy mérgesek voltunk valami miatt.
Mindenki elkészíthette a saját optimista esernyőjét, melyre pozitív gondolatok írtak.