A lehető legjobb énem
Az októberi foglalkozások nagyon jó hangulatban teltek. A gyerekek legjobban az angyal, ördög játékot élvezték, amikor sok-sok témában kellett meggyőzni a középen álló társaikat, például falun jobb lakni, együnk hamburgert vacsorára, menjünk osztálykirándulásra, szervezzünk születésnapi bulit a barátunknak. A gyerekek nagyon jó érveket sorakoztattak fel az egyes témákban, nehéz volt dönteni, hogy ki érvelt jobban.
A feladatok közül a plakát elkészítését választottuk, rajzoltunk, képeket ragasztottunk, írtunk az ujjainkba a jövőre vonatkozó céljainkat. Többek között a gyerekek ezeket írták: boldogság, család, egészség, pénz, hivatás, jó munkahely.
Ebben a hónapban is nagyon jól éreztük magunkat a foglalkozásokon, és persze nem maradhatott ki a pozitivity társasjáték sem, amit mindig szívesen és örömmel játszanak a gyerekek.
Az optimizmus gyakorlása
Kiscsoportosként úgy gondolom és látom, hogy nagyon fontos az óvodásaimnak, hogy hogyan indítjuk el közösen a napjainkat.
Nagyon nehéz azonos hullámhosszra kerülni, hiszen minden kisgyermeket más „érzelmi tankkal” enged el otthonról.
Van olyan, akinek már reggel is borús a hangulata, ez függ a szülői indítástól: hogyan érkezek meg, mint szülő, mint gyermek az óvodába.
A gyerekek nagyon érzik a radarjaikkal, hogy anya, vagy apa hogyan indít útnak.
Ezt mi a Tulipán csoportban próbáljuk egymáshoz közelíteni, egymásra hangolódni.
A reggeli napindításunk a pihe-puha sarokban lehetőséget ad számunkra, hogy beszélgessünk, elcsendesedjünk, figyeljünk egymásra és magunkra.
Ez a különböző indítás a gyermekek önértékelését is nagyon befolyásolja.
Sokan rossznak, butának gondolják magukat, mert ez a szülő „üzenete”, mert siet és nincs idő megélni a pillanatokat.
Ebben a hónapban szülői értekezleten próbáltuk a szülőket érzékenyíteni a témával kapcsolatban. Megteremtettük azt a hangulatot, amelyben mi is fogadjuk az ő gyermekeiket. Beszélgettünk arról, hogy mit jelent számukra az, hogy optimizmus.
A beszélgetést egy gondolatébresztővel indítottuk:
A pesszimista minden lehetőségben meglátja a nehézséget, az optimista minden nehézségben meglátja a lehetőséget.” – Winston Churchill
Optimistának lenni annyit jelent számunkra, hogy energikusak vagyunk tele életenergiával. Ha ez megtörténik, és az optimistán állunk hozzá a feladatokhoz, a mindennapjainkhoz a kívánt cél hamar megvalósulhatjuk.
Így ne hagyjuk, hogy a hétköznapok kockázataitól és kudarcaitól való félelmek eluralkodjanak rajtunk, hanem emelkedjünk felül e szorongáson.
Nem kell félni az új dolgoktól: meg tudom csinálni.
Életünkben nagyon fontos, hogy optimistán álljunk a különböző dolgokhoz. Az optimizmus gyakorlásához is az őszi évszak jellegzetességeit hívtuk segítségül. A lehullott termésekből képeket alkottunk, hogy minél tovább gyönyörködhessünk mind a termésekben, mind a saját munkánkban. Készítettünk levélnyomatot, levélnyomatból különböző állatokat, formákat, termények magjaiból képet, gesztenyéből vidám arcokat hoztunk létre a homokban. Mindezen feladatokkal érzékeltettem, hogy a lehullott falevél, és a különböző magvak és termések tovább élnek az elkészített alkotásokon. A munkafüzet varázsgömb feladatlapjára pedig lerajzolták a gyermekek azt, amit nagyon szeretnének, ha megtörténne velük, vagy megkapnának valamit ajándékba. Nagyon szép kis rajzok születtek, amelyek a fényképek között láthatók.
Az órát 5 mozgásos kártya húzásával kezdtük. Az osztálynak el kellett végezni azokat a gyakorlatokat, amik a kártyán voltak. Majd meghallgattuk az ugrálj, ugrálj fel fel című dalt Bagdy Bellától. E nélkül nincsen Boldogságóra. A Dal után körbe ültünk és mindenki elmondta, hogy milyen jót vár még ma vagy a közeljövőben. Meghallgattuk és együtt elénekeltük az ügyes vagyok, okos vagyok kezdetű Bagdy Bella dalt és ismét beszélgettünk arról, hogy ki miben ügyes és okos. Zárásként mindenki körbe ült. Megmelegítették a tenyerüket dörzsöléssel, majd a szívükre tették és egy olyan eseményre gondoltak amikor valaki megdícsérte őket, vagy büszkék voltak magukra. Az órát egy közös csoportöleléssel zártuk.
Októberben az optimizmust gyakoroltuk a gyerkekkel.
Először egy szomorú és egy vidám emojit hívtunk segítségül, melyek segítségével az érzésekről beszélgettünk, és fejeztük ki őket. Ezután beszéltünk arról, mi az optimizmus, és, hogy hogyan lehet a rossz dolgokat jóvátenni. Mi kell ahhoz, hogy jóra forduljanak a dolgok, hogyan lássunk optimistán?
Ehhez egy saját kis optimuzmus- szemüveget színeztünk, melyet felvéve optimistábban, szebben láttuk a világot.
Bélapátfalvai Petőfi Sándor Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola
A gyerekek nagyon sok vidám képet gyűjtöttek. Mindenki választhatott 3 db képet, amely a legjobban kifejezi azt, hogy ő mennyire vidám. Így készült el ez a plakát.
Bélapátfalvai Petőfi Sándor Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola
A gyerekek nagyon sok vidám képet gyűjtöttek. Mindenki választhatott 3 db képet, amely a legjobban kifejezi azt, hogy ő mennyire vidám. Így készült el ez a plakát.
A színes falevelek jól szimbólizálják az optimizmust.
Az őszi kertészkedés témakörhöz és a Komposztünnephez, melyhez csatlakozott csoportom, jól kapcsolódtak a faleveles játékok , tevékenységek. Ráhangolódásként közös falevélgyűjtő sétán vettünk részt előző héten, melyet együtt préseltünk le.
A közös tevékenységek alkalmával többször is lehetőség nyílt a megtapasztalásra, megismerésre, megfigyelésre a témához kapcsolódva. Beszélgetéseink során eleinte a 3-5 éveseket rávezettük az optimizmus gyakorlására, annak fontosságára, majd a hónap végére beépült tevékenységeikbe, megjelent beszélgetéseikben.