Kedves Hallgatók!
Nagyon örülök, hogy lehetőséget kaptam arra, hogy elmondhassam, milyen utat is jártam be, amíg ide eljutottam. Ma, amikor már sikeres sportoló vagyok, bevallom, hogy nagyon nehéz utat jártam be, sok akadály gördült elém. Már gyerekkoromban is, hiszen ma már beszélni merek róla, hogy nagyon nehéz körülmények közül érkeztem. Szüleim szegények voltak, nem tudtak segíteni, tudtam, hogy csak a kitartás és tanulás útján juthatok előrébb. Nem akartam, hogy sajnáljanak, hogy szánakozzanak rajtam az iskolában, próbáltam mindig előre nézni, és az élet napos oldalát tekinteni. Minden apróságnak megpróbáltam örülni, legyen az egy napsütéses nap, vagy egy boldog délután a barátokkal. Ehhez természetesen hozzájárulta a sport, az edzések, és kellett hozzá még nagy adag szorgalom és kitartás. A focipályán, ahol most sikeres és elismert csatár vagyok, nem lenne ma helyem, ha akkor és ott, gyermekkoromban feladom. Ha a sajnálkozásba és pesszimizmusba süllyedek, nem lettem volna képes elérni a céljaimat.
Köszönöm, hogy meghallgattatok, útravalóul egy idézet Mindenkinek!
„Ha egyszer kisütött a nap, az mindig sütni is fog! A felhők az égen vándorolnak csak, de a nap, az mindig ott van. Csak azt hiszem, ezt sokan nem tudják.”

A kép az internetről származik.

Az optimizmus gyakorlása kapcsán kollégáimmal az optimista és a pesszimista életszemléletet hasonlítottuk össze. Átbeszéltünk a boldogságórán alkalmazható feladattípusok közül néhányat: kártyajátékok, optimista szemüveg, szituációs gyakorlatok. Illetve kiemeltük a hangulatokat ábrázoló képek használatát a téma bevezetésével kapcsolatban.