A
Az optimizmus gyakorlása
Hogyan legyünk optimisták? (2025. október 7.)
Október hónapot az optimizmusról való beszélgetéssel folytattuk az ovisokkal. Ez a fogalom verbálisan nehezebben, de történetbe ágyazva és a mindennapi események során megtapasztaltatva sokkal inkább megértethető volt.
Bevezetésként az új Szívmanó légzőgyakorlatokkal kezdtünk a koncentrálás elősegítésére. A gyerekek jól emlékeztek arra a 3 féle gyakorlatra, amit a Hála hónapjában -szeptemberben- néhányszor kipróbáltunk: reggeli légzés, gyertyafújás, méhecske légzés.
Hogy mi az optimizmus, azt nem tudták elmondani, valaki még nem is találkozott ezzel a szóval, ezért arra kértem őket, hogy énekeljük el a Pozitív mondókát (Bagdi Bella) Az előző év évzáróján közösen is előőadtuk a vendégeinknek.
Történetnek erre a napra: Úgysemegy és Debizony mesét használtam fel. Mivel a következő napra kirándulást terveztem a csoportnak és azt gondoltam, hogy nagyon illik a hangulata a mi készülődésünkhöz.
Ezután beszélgettünk arról, amit már meg tudnak csinálni a gyerekek és ami még nem megy. Az ilyen beszélgetéseknél mindenkinek időt adok a gondolkodásra, a türelmes meghallgatástra. Ezt a kisebbek és a nagyobbak is egyaránt szeretik. Szívesen megnyílnak egymás előtt is.
Arra a kérdésre, hogy „Hogyan neveznéd el a manócskát, miután már meg tudta kötni a cipőjét és a csúzdán is fel mert mászni?” kevésbé tudtak kapcsolódó nevet kitalálni csekélyebb szókincsük és értelmi képességük miatt. A beszélgetést és ötletelést a meseillusztráció színezése közben is folytattuk. Aki kitalálta a manója nevét, annak ráírtam a rajzása, hogy otthon is tudjon róla mesélni. Az elkészült rajzok a faliújságra kerültek.
A foglalkozást zenehallgatással zártam, internetről is meghallgattuk Bagdi Bella: Pozitív mondóka című dalát.
A foglalkozás feladata:
A mese témájával a következő napi kirándulásra is készültünk: mit vegyünk fel és mit vigyünk a táskánkba.
Az optimizmus érzésével való megismerkedés. (Nekem már sikerül! – érzés megtapasztaltatása)
Értelmi-, érzelmi- és szociális képességek fejlesztése: figyelem, gondolkodás, összehasonlítás.
Marcaltő, 2025. október 7.
A foglalkozáson az optimizmusról, vagyis a pozitív gondolkodásról beszélgettünk. Megértettük, hogy az optimizmus nem azt jelenti, hogy minden tökéletes, hanem azt, hogy a nehézségek ellenére is képesek vagyunk a jó oldalát látni a dolgoknak.
Beszélgettünk arról, mi a különbség az optimista és a pesszimista ember között, és hogyan segíthet a pozitív szemlélet abban, hogy bátrabban és nyugodtabban kezeljük a mindennapi helyzeteket.
Ezután több feladatot is kipróbáltunk:
1. „A pohár félig tele” játék – különböző helyzeteket kaptunk (pl. rossz jegy, elmaradt kirándulás, esős nap), és meg kellett keresnünk bennük a pozitív oldalt.
2. “Pozitív üzenetek” gyűjtése – mindenki írt egy rövid mondatot, amivel biztatni tudja magát vagy másokat, majd ezeket közösen kitettük az Optimizmus-falra.
3.”Ha én lennék az optimista hős” – kisebb csoportokban rövid jeleneteket találtunk ki, ahol a főszereplő nehéz helyzetbe kerül, de optimista hozzáállással megoldja a problémát.
4. 💡 „Gondolatátalakító” feladat – kaptunk negatív mondatokat (pl. „Úgysem sikerül.”), és át kellett fogalmaznunk őket pozitív kijelentésekké (pl. „Megpróbálom, és tanulok belőle!”).
Az óra végén megbeszéltük, hogy milyen érzés volt másként, pozitívabban gondolkodni. Sokan elmondták, hogy jobb kedvük lett, önbizalmat kaptak, és rájöttek, hogy a hozzáállásukon múlik, mennyire érzik magukat boldognak.
Összességében ez egy vidám, inspiráló óra volt, amely megtanított arra, hogy a pozitív gondolkodás nem velünk született tulajdonság, hanem egy olyan képesség, amit minden nap gyakorolhatunk.
Októberben is megtartottam a Boldogságórát, amelynek témája az optimizmus volt. Ezúttal különleges, halloweeni hangulattal terveztem meg. A foglalkozás célja az volt, hogy a gyerekek játékos, élményszerű módon tapasztalják meg, hogy akkor is megláthatjuk a dolgok jó oldalát, ha elsőre ijesztőnek vagy kellemetlennek tűnnek.
Az órát kreatív alkotással kezdtük, a gyerekek papírból „halloweeni optimista szemüveget” készítettek. A feladat izgalma abban rejlett, hogy most nem szép, vidám szemüveget terveztünk, hanem minél ijesztőbb, hátborzongatóbb, rémisztőbb szemüvegeket. A gyerekek szabadon fantáziálhattak, így születtek pókhálós, denevéres, sárkányszemes, sőt zombis szemüvegek is. A tervezés és kivitelezés nagy lelkesedéssel zajlott, mindenki örömmel alkotott.
Miután elkészültünk, beszélgettünk arról, mit jelent az optimizmus. Felidéztünk olyan helyzeteket, amikor valami kellemetlen vagy ijesztő történik velünk, és ezekre először „rossz szemmel” nézünk. Ezután a gyerekek felvették a saját, ijesztő szemüvegüket, és megpróbálták mégis megtalálni a jó oldalt az adott helyzetekben, akár a tanulságot, a fejlődési lehetőséget, vagy egy apró pozitívumot.
A tevékenység célja az volt, hogy a gyerekek megértsék, még ha valami elsőre félelmetesnek vagy csúnyának tűnik is, ha mögé nézünk, megtalálhatjuk benne a szépséget és a jót.
A gyerekek aktívan, bátran és fantáziadúsan vettek részt, sok személyes példát osztottak meg, és a foglalkozás végére már ők maguk fogalmazták meg az optimizmus lényegét.
Óránk mottója:
Nem minden olyan ijesztő, mint amilyennek látszik!🎃👻✨
A gyerekek nagyon jól érezték magukat az órán, hiszen sok játékos feladat és vidám beszélgetés segítette őket abban, hogy megértsék: az optimizmus tanulható, és minden helyzetben érdemes a jó oldalát keresni a dolgoknak.
Az óra elején a „Mosoly körben” mindenki megosztott egy apró örömöt a napjából – ez azonnal jó hangulatot teremtett, sok nevetéssel.
A „Pohár félig tele vagy félig üres” játékban a gyerekek rájöttek, hogy ugyanazt a dolgot többféleképpen is lehet látni, és érdemes a pozitív szemléletet választani.
A „Keressük a jót!” feladatban közösen gondolkodtak azon, mi lehet jó a látszólag rossz helyzetekben – például, ha esik az eső, lehet tócsákban ugrálni vagy virágot öntözni.
A rajzolós részben, „Az én boldogságnapom” címmel, minden tanuló lerajzolta, mi teszi boldoggá őt – volt, aki a családját, más a barátait, háziállatát vagy a kedvenc játékát ábrázolta.
Az óra végén, a „Boldogságbuborék” gyakorlat során, mindenki elmondott egy pozitív mondatot magáról, majd buborékfújással „elengedte” a rossz érzéseket.
Érzések és eredmények:
A diákok felszabadultan, vidáman vettek részt a tevékenységekben. A legtöbben azt mondták, megtanulták, hogy mindig van valami jó, amiért érdemes mosolyogni. Az óra hozzájárult az önbizalmuk, önkifejezésük és empátiájuk fejlődéséhez.
Ebben a hónapban a Boldogságóra témája az optimizmus gyakorlása volt. Sokat beszélgettünk a gyerekekkel arról, mi tesz minket boldoggá, és hogyan segíthetjük egymást a nehezebb napokon. A gyerekek örömmel osztották meg saját pozitív gondolataikat és élményeiket. Az októberi foglalkozások célja az volt, hogy egymás felé figyelmesek, kedvesek legyünk és, ha valami rossz történik az életünkben próbáljuk meg más szemmel nézni.
A hónap elején sokat beszélgettünk az állatokról, az „Állatok világnapja“ alkalmából. Ehhez a témához kapcsolódva elmeséltem a gyerekeknek Szutyejev egyik tanulságos meséjét. „A négy kis ezermester“ című mese jó példát mutatott arra, hogy a rossznak, haszontalannak vélt dolgokban is van lehetőség. Ahogyan az állatok felfedezték a működésképtelen szekérben az újrahasznosítás lehetőségét, úgy tapasztalhatják meg a gyerekek is, hogy minden nehézség, lekicsinylő megjegyzés ellenére megláthatjuk a továbbfejlődés lehetőségét, a pozitív dolgokat a környezetünkben, és önmagunkban is. A mesét követő kérdések arra késztették a gyerekeket, hogy gondolataikat az optimista szemlélet, az optimista megközelítés irányába fordítsák. Az optimizmus azt is jelenti, hogy szépnek látjuk a világot.
A hónap során a gyerekekkel közösen eldöntöttük, hogy bekapcsolódunk a „Nagy népmese kihívás“ programba, örömmel tettünk eleget egy meghívásnak Dunaszerdahelyre a „Tarka Lepke Bábfesztiválra“, illetve a hónap végén „Tökparádéra“ készültünk. Nagyon mozgalmas hónap és rengeteg közös élmény áll mögöttünk, amely során mindenki megtapasztalta, milyen jó érzés, ha figyelünk egymásra és pozitívan gondolkodunk.
Gárdonyi Géza és Szegi Suli Általános Iskola
Az optimizmust feldolgozó témakör keretében a gyerekek kis csoportokban rövid kutatómunkát végeztek arról, hogy kik a bohócdoktorok, mi a nevetésterápia és az örömtréning. Prezentációt is készítettek a fenti témákkal kapcsolatban.
Végül mindenki húzott egy-egy cetlit, amin egy szituáció leírása szerepelt. A feladat az volt, hogy optimistán kellett a helyzetre reagálni. A gyerekek ügyesen oldották meg a feladatot, minden helyzetre sikerült több pozitív választ is adniuk.
A kitartás segít abban, hogy elérjük a céljainkat, és ettől boldogok lehetünk!
„Szuperhős Optimista Kaland”
Az optimizmus gyakorlása, folyamatos, vizuálisan támogatással zajlik. Elismerek minden apró sikert és kiemelem a tanulók pozitív erősségeit. A foglalkozások megkezdése előtt, bemutatom az összes lépést piktogramokkal (pl. Egymás köszöntése, Bátorság lépcsők, Megoldás keresése, Záró rituálé). Ha egy lépés befejeződött, leveszik annak piktogramját, hogy érezzék a kontrollt és tudják, mi következik. Az autista tanulóknál a végrehajtó funkciók zavara, nagymértékben befolyásolja a rugalmas viselkedésszervezést. Ezért az optimizmus gyakorlását, a végrehajtó funkciók fejlesztésével kapcsoltam össze.
Minden foglalkozásunk egymás köszöntésével kezdődik.
A ráhangolódás utáni játékunknak a „Bátorság lépcsők ”nevet adtam.
Célja: A feladatok részekre bontása, hogy minden apró lépés sikerélménnyé váljon. A kézmosás folyamata nehéz feladat a gyerekeim számára. Így magát a folyamatot 6 lepésre bontottam, mindegyik lépést képpel jelöltem. Feladat: A képes kártyákat egy függőleges sorba raktam (mint egy lépcső). Minden egyes befejezett lépés után, egy mosolygós matricát adtam a gyerekeknek, amit az elvégzett lépcsőfokra ragasztottak. Minden lépés után mondtam egy bátorító szót „Kész az 1. lépcső! Bátor vagy!”
A következő játékunk címe „Megoldás keresése”.
Feladat: Készítettem „Rossz-Jó” képeket egyszerű szituációkról (leesik a labda, játék elpakolás). Megbeszéljük, mi történik, elhelyezzük a vidám és a szomorú arcot a megfelelő képre.
• Leesett a labda a földre (rajz).
• Rossz (szomorú arc): „Most koszos lett, nem tudok vele játszani.”
• Jó (vidám arc): „Nem baj, letörlöm és mehet a játék tovább!
Befejezésként mécsest gyújtottunk és megnyugtató zenét hallgattunk, miközben a fényképeiket nézegettük, amiket akkor készítettem, amikor valamilyen tevékenységben nagyon ügyesek voltak.
Zárógondolat:
Az igazi optimizmus fejlesztése e gyermekeknél abban rejlik, hogy megtanítjuk nekik észrevenni a pozitívumokat a strukturált, kiszámítható környezetben, és segítünk nekik felépíteni egy belső „Boldogság Dobozt” – ami tele van a jó érzésekkel, megerősítésekkel és sikeres pillanatokkal. A legnagyobb ajándék, amit adhatunk nekik, az a képesség, hogy észrevegyék és értékeljék a napfényt a mindennapokban.
Boldog Dóra ismét ellátogatott a gyermekekhez, köszöntötte őket, ennek úgy örültek a gyerekek, hogy a Boldogság Mondókával mentünk körbe. Majd két relaxációs gyakorlattal folytattuk a Boldogság órát: „Égig érő fa vagyok, megnövök, mint a nagyok.” és a „Napimádás.” Azért ezt a két gyakorlatot választottam, mert a Pedagógiai Programunk tartalmazza a mentálhigiénés nevelés alapelveit, miszerint a gyermeki szeretet, a szerető gondoskodás, mely emocionális biztonságot jelent a gyermek számára, tolerancia, empátia, másság elfogadása, személyiségjegyeink részét kell, hogy képezzék. Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok számot hallgattuk meg a gyermekekkel a Világomban minden rendben van című CD-ről. Boldog Dóra beszélgetett a gyermekekkel az optimizmusról. Ötleteket mondott nekik, hogy hogyan viselkedik egy optimista és megosztotta velük azt is, hogy egy optimista ember minden helyzetben a legjobbat keresi. Nagyon okos dolgokat, példákat mondtak a gyermekek az optimizmusra. Az optimizmus jelét készítettük el együtt, melyet aztán lelamináltam. Olyan játékot játszottunk, hogy húzni kellett egy kis kosárból egy ilyen jelet, és oda kellett vinni egy baráthoz el kellett mondani, hogy miért őt választotta, miért neki adta ezt a jelet. A játék végén mindenki kapott egy optimizmus jelet. Varázserdőbe indultunk a Héterdő versünk segítségével, ahol találkozhattak egy farkassal, a mese főszereplőjével.
„Erdő, erdő, Héterdő
Bükköt, makkot megtermő
Sötétedő, pirkadó,
Meseszéllel hírt adó,
Meseforrást elrejtő,
Erdő, erdő, Héterdő.”
Boldog Dóra mesébe hívó mondókáját mondta el a gyermekeknek. A mese címe: A Farkastanya című népmese. Ezt a mesét egy mesetérkép segítségével meséltem el. Tapssal jutalmaztak, annyira tetszett nekik. A mesével kapcsolatos kérdésekre szépen válaszoltak a gyermekek. Az előre elkészített meseszereplős kártyák segítségével egy kötél mentén kirakták a mese szereplőit sorban és elmesélték közben a mesét. Elkészítették a mesetérképet. Elkészítették a varázsszemüveget, mellyel optimistán látták a világot. Ezt a szemüveget haza is vitték a gyermekek. Tükör játékkal folytattuk a foglalkozást. A csoportszobai tükör elé álltak a gyermekek és megfogalmazták, elmondták a tükörben visszamosolygó énjüknek, hogy mit szeretnek saját magukban. Ezt a játékot nagyon szerették játszani. Foglalkozásunkat Bagdi Bella személyiségfejlesztő gyermekdalával zártuk. Boldogan léptek be a gyermekek a Boldogságvár 2. lépcsőfokára. Visszatérve az előző havi témára: a gyerekek a szülőkkel együtt készítettek Hálafát otthon. Ezek szépen gyűlnek. Fényképet is csatolok, de még a következő témánál is fogok küldeni, mert szemet gyönyörködtető alkotások születtek.
Szeretnék egy szülői üzenetet megosztani veletek: (Nagyon jól esett nekem a visszajelzés!)
Szia Ildikó!
Elkészítettük a Hálafát Áronnal, tudom már hamarabb is meg csinálhattuk volna, de időhiányban voltam én is év elején. Szóval csak azt szerettem volna mondani, hogy ennyi könnyel nem csináltam semmit, mint ezzel. Áronban annyi érzelem van, hogy most tapasztaltam meg a leginkább, bár tudom, milyen lelkivilága van.