A hónap során elvégzett feladatok:
Október az optimizmus gyakorlásának hónapja. Miután megbeszéltük a fogalom jelentését, választottunk egy jelmondatot: „Csak azért is jól érzem magam!”. Tartozik hozzá egy kép is (Lsd. alul!), miszerint a festő nem törődik a körülötte lévő sötétséggel és a bajokkal, helyette napot és bárányfelhőket fest a feje fölött tornyosuló nehézségekre (a bakancs talpára). Ezzel azt szimbolizálja, hogy a „felhők felett mindig kék az ég”, tehát keressük meg életünkben a sok rossz között a legkisebb jót is és örüljünk neki, adjunk érte hálát! Ne hagyjuk, hogy lehúzzanak magukkal a gondjaink, őket megoldandó feladatként kezeljük és legyünk rajtuk minél előbb túl! Embertársainkban is mindig a pozitív tulajdonságokat keressük, így könnyebben el tudjuk fogadni őket az esetleges rossz tulajdonságaikkal együtt is. A „félig üres” – „félig tele” a pohár meghatározások lényegét is megbeszéltük és megállapodtunk abban, hogy mindig az utóbbit választjuk, reá szavazunk.
A segédanyagok között rengeteg kiváló ötletet találtam, hálás köszönet értük! Közülük „mazsolázgattam” és a csoportom számára a legalkalmasabbakat választottam ki:
Először is gesztenyegyerekeket készítettünk, igaz, hogy nem igazi gesztenyéből, hanem papírsablon alapján színeztük, nyírtuk, ragasztottuk őket. Hasonló módon levélmanócskák is készültek. Az így létrejött „csapat” számára manófalut is fabrikáltunk 3D-ben, a fantáziánk alapján ide költöztek be boldogan és optimista szemlélettel a papírfiguráink.
Fő alkotásunk a „Táncoló falevelek” lettek. Ennek alapján színes falevelekre mosolygó arcokat rajzoltunk, majd a levelekből őszi fát alakítottunk. Hangulatkeltésként meghallgattuk Gryllus Vilmos Őszi falevél című dalocskáját, majd megtanultuk az „Egy kis levél elindult…” kezdetű mondókát mozgásos játékával együtt. A „Varázstükör” című feladatot is megvalósítottuk, amelynek keretében körbe rajzoltuk a tenyerünket, majd a közepébe a „legmosolygósabb”, „legjókedvűbb” arcunkat rajzoltuk le. Vidám „örömlufikat” is készítettünk, ahol egy csokorba olyan lufikat kötöttünk színes papírból kivágva, amelyekre a gyerekek a legboldogabb és legpozitívabb élményeiket örökítették meg.
A 3-4. osztályosokkal a „Legyező” elnevezésű feladatot valósítottuk meg, ahol egy papírlap tetejére mindenki felírta a nevét, majd a papírok körbejártak a gyerekek között. Minden tanuló a lap aljára az adott társáról csak pozitív tulajdonságot írhatott, amit aztán legyező szerűen felhajtott. A játék addig tartott, míg mindenki írt mindenkiről valamit. A hozománya pedig az lett, hogy a gyerekek örömmel és büszkén olvashatták magukról a sok-sok szépet és jót, ami boldogsággal és elégedettséggel töltötte be a lelküket.
Mint minden ősszel, így idén is készítettünk az iskola udvarán összesöpört falevelekből óriási mosolygó arcot, amit hatalmas lelkesedéssel alkottak meg a gyerekek. A fejecske szemeit és száját színes krétával emeltük ki. Az optimizmus eszmeiségét ez a figura fejezi ki a legjobban és legérzékletesebben számunkra.
Úgy gondolom, az október is tartalmasan telt, remélem, hogy adott akkora lendületet mindannyiunk számára, hogy a következő hónap feladatait is ugyanilyen lelkesedéssel tudjuk elvégezni!

Csontvázak, zombik, múmiák, vámpírok, szellemek és boszorkányok lepték el október 28-án a 3.c osztályt. A boldogságóra jegyébent vettünk részt egy közös Halloween partin. Óránk elején ígéretet tettünk arra, hogy optimistán, nevetéssel és jókedvvel űzzük el a gonosz szellemeket és a pesszimizmust a teremből.

Az optimizmus sok pozitív gondolattal jár, így jó közérzethez vezet. Ha pozitív dolgokra gondolunk, akkor a kedvünk is jobb. A hit, hogy képesek vagyunk az akadályokat legyőzni erősíti az önbizalmat. Ezt tudatosítottuk Bagdi Bella: Világomban minden rendben van! című dalával.

Sorban mindenkinek feladata volt, hogy vágjon komoly arckifejezést, a többiek pedig próbálják megnevettetni. Sikerült is kacajra fakadnunk a játék során. Majd két oszlopban grimaszokat, almát és Halloween tököt adtunk előre. Persze voltak nehezítések is. Pl. kézzel nem érhetünk hozzá. 😉
A pozitív elme boldogsággal, örömmel és egészséggel tölt el bennünket, és minden helyzetben segít, így megpróbáltuk a szellemeket, denevéreket is erre bíztatni. Különböző mosolygós figurákat készítettünk.

Halloween-i quiz és vadászat sem maradhatott el. Milyen elrejtett kincset is kellett keresnünk? Egy szerencsehozó pókot, mosolygó lufit, optimista seprűt, egy vidám töklámpást, szerencsés kismanót, hahotázó szellemet, doromboló cicát, színpompás leveleket…
Végül a boszorkányvér készítés sem maradhatott el.

Ha minden nap átgondoljuk, hogy aznap mi volt a legjobb a napban, miben vagyunk sikeresek vagy miért vagyunk hálásak az a pozitív történésekre irányítja a figyelmed. Apró dolgokat is mindig lehet találni, például napsütés, barátokat, közös játékot, szép virágot, vicces jelmezt, egy ötöst. Rengeteg apró sikerünk van egy nap, amiket lehet észre sem veszünk.
Az a cél, hogy minden negatív gondolatot pozitív gondolat váltson fel.

Októberi boldogságóránkat A szomorú királykisasszony című mesével indítottuk. Miközben olvastam a mesét a gyerekeknek, jelzésértékű „rajzokat” készítettem a táblára. Már ezen sokat nevettek a gyerekek… A mesét nem olvastam végig, az utolsó bekezdésnél megálltam az olvasásban: „A királykisasszony amint azt a furcsaságot meglátta,…”, és megnéztük a táblára rajzolt „furcsaságokat”. Megkérdeztem a gyerekektől, hogy szerintük vajon mi történt a szomorú királylánnyal. Mivel őket is nevetésre késztette ez a furcsa társaság, feltételezték, hogy a királylánynak is elmúlt a szomorúsága.
Ezután a Boldogságkártyákat nézegettük meg, megbeszéltük, hogy milyen sok okunk van mosolyogni, mi minden miatt lehetünk boldogok. Kiválasztottuk a „mosolygós” kártyát, ami mellé a gyerekek lerajzolták azt, ami/aki mosolyra készteti őket, vagy ha rá gondolnak, biztosan mosolyognak. Közben megismertük a hónap dalát: Pozitív gyerek vagyok!
Az online ötlettárból elkészítettük az Optimista montázs – plakát című feladatot. Kerestünk újságokban mosolygós képeket, megbeszéltük, hogy ki miért és mennyire lehet boldog. Ezekből a képekből tablót készítettünk.
Ezután elővettük a „varázstükröket”, amibe mindenki lerajzolta magát boldogan, pozitívan, optimistán. Megbeszéltük ezeknek a szavaknak a jelentését, kerestünk olyan helyzeteket, amikben az optimizmus nagy szerepet játszott.
Végezetül újra meghallgattuk, és ezúttal meg is tanultuk a Pozitív gyerek vagyok című dalt, miközben színeztük a munkafüzetben található színezőt. Óra végén táncoltunk egy jót a dalra!

OPTIMISTA MESÉK
TÖRÖK ENIKŐ ANDREA

A Rákóczi Ferenc Általános Iskola IV.C osztályos tanulói szeretik az olyan történeteket, amelyeknek a vége jó. Ezért olyan mesékről készítettek levélrajzokat, amelyeknek optimista a befejezésük.
Nagyszüleik kincsei közül mutattak be párat, jelezve, hogy mennyire fontos a régi hagyományok, tárgyak megőrzése.
Az egyik gyermek elmesélte a nagyszülők megható történetét, melyekkel igazolni tudta, hogy minden jó, ha vége jó.
Kell az élethez az optimizmus, mely olyan az embernek, mint a vitamin.