A gyerekeknek Tódi törpe varázsszemüveg mese tettszett. Másnap elkészítették saját varázsszerüvegüket körbe rajzolták, kidíszítették és utána kivágták. Beszélgettünk arról ki mikor vidám és mikor szomorú a táblára kitették a megfelelő jelet.
Az optimizmus gyakorlása
A gyerekeknek Tódi törpe varázsszemüveg mese tettszett. Másnap elkészítették saját varázsszerüvegüket körbe rajzolták, kidíszítették és utána kivágták. Beszélgettünk arról ki mikor vidám és mikor szomorú a táblára kitették a megfelelő jelet.
Biharkeresztesi Szivárvány Óvoda és Bölcsőde Nagykereki Tagóvoda
E havi boldogságóránk témáját kedvelték a gyerekek. Örömmel mondogatták az új mondókát.
Hasonlóan Gryllus Vilmos: Őszi falevél c. dalt is szívesen hallgatták és mozgással kísérve együtt énekelték is . Szórakoztató játék volt a Gesztenyefutam, nemcsak azért, mert a közösen gyűjtött gesztenyét használták fel ehhez a játékhoz, hanem azért is, mert kipróbálhatták ügyességüket, tűrőképességüket is. A játék során kialakult versengés remek lehetőséget nyújtott a kudarc és siker elfogadására, kezelésére, a gyermekközösség formálására.
A gyerekeket megkértem, hogy üljenek le a szőnyegre egy körben. Elmagyaráztam nekik a játékos arcizomlazítás relaxációs gyakorlatot. Körbementünk és egyesével mindenki kipróbálhatta, hogy milyen pukkanó hangot tud kiadni a szájával úgy, hogy benn tartja a levegőt, majd enyhén ráüt az arcára a kezével. Nagyon élvezték, egyre bátrabbak voltak. Ezután mindenki helyet foglalt az asztaloknál, s előre kinyomtatott leveleket színezhettek tetszőleges mennyiségben az ősz színeivel. Közben elmagyaráztam nekik, hogy ez a csákó arra szolgál majd, hogy ha felteszik a fejükre, akkor minden rosszban meglátják a jót. Az optimista gondolkodást példákkal is alátámasztottam nekik pl.: „Igaz, hogy ma hűvös van, de nagyon szépen süt a nap, ezért ki tudunk menni az udvarra játszani, amit mindig úgy vártok.” Ezeket azután közösen kivágtuk és az előre meghajtogatott csákókra ragasztották tetszés szerint. Amikor elkészültek, feltették a fejükre és így táncolhattak, ugrálhattak a Pozitív gyerek vagyok c. dalra.
Folytatom a Boldogságórák beillesztését a csoportfoglalkozások közé. Az októberi témánkat, az optimizmus gyakorlását A tanulás tanítása című KNOAP feladattal kötöttem össze, azon belül is a tanulási motivációval. Ehhez most pont jó segítséget adtak a feltöltött Boldogságórás anyagok. Először arról beszéltünk, mi is az optimizmus. Ezt jól meg tudták határozni. Majd az optimizmussal kapcsolatos állításokra tértünk rá, mi jellemzi azokat, akik optimistán gondolkodnak? Szerintük így van-e? Vajon miért? Ezeket az állításokat el tudták fogadni, mégis amikor megkérdeztem, hogy egy tízes skálán mennyire tartják magukat optimistának, mennyire érzik jól magukat, akkor elég siralmas eredmény jött ki. A leggyakrabb volt az egy-két pont, a legmagasabb érték hat volt, de az is csak egy diáknál, még volt két öt pontos. Erre jellemző indok az élet nehézségei voltak. Megbeszéltük, hogy az életet csak küzdelemként tekinteni nem fenntartható, mert előbb utóbb belefáradnak ebbe a szemléletbe, hanem az élet szépségeire kell koncentrálni, azokat észrevenni.
De mit lehet tenni annak érdekében, hogy optimistábbak legyenek? Tudatosan kell építeni magukban az optimizmust, a dolgok jó oldalát keresni, sokat nevetni, a lehetőségeket meglátni, hálásnak lenni azért, amijük van. Kedvesnek lenni másokkal, mert azzal nem pusztán a másikban keltenek jó érzést, hanem saját magukban is.
Utána a béka mesét mondtam el nekik, ezt nagyon szerették, bár azt a megoldást, hogy a béka siket volt, lehangolónak találták, tehát valójában megvan bennük az igény arra, hogy higgyenek magukban. Szót ejtettünk arról is, hogy nem csak a környezet huhogását kell elengedniük a fülük mellett, hanem saját belső negatív hangjainkat is.
Ha optimistának, sikeresnek képzelik el magukat a jövőben, akkor ez egy önbeteljesítő jóslat is lehet. Hiszen, ha az önmagukról alkotott kép pozitív, akkor hisznek abban, hogy hosszú távú céljaik teljesülni fognak, s akkor valószínűleg meg is tesznek minden lépést ennek érdekében, és így el is érik céljaikat.
Majd párokban, különböző témákban pesszimista és optimista véleményt kellett mondaniuk, így láthatták, hogy rajtuk is múlik, hogy mihez, hogyan állnak hozzá. A témák, már kapcsolódtak az iskolai élethez, előkészítve a tanulási motivációt.
Ezután rátértünk a pozitív jövőképükre, amit előzetes feladatként már megcsináltak. Jól sikerült megoldaniuk, tehát, ha akarják, tudnak pozitívan gondolkodni. Egy dolog volt számomra nagyon szomorú, hogy túlnyomó többségük külföldön képzeli el ezt a pozitív jövőt. Megbeszéltük, hogy ezt a pozitív jövőképet kell szem előtt tartaniuk. Mit kell ezért tenniük? Jelen helyzetükben mi a legtöbb, amit tehetnek? Az, hogy tanulnak. Ehhez a képrejtvények is segítettek. Megoldásaik: tinta, könyvtár, együttható, ókor, hallótávolság, Mikszáth Kálmán a tanulás felé terelték gondolataikat. Majd egyénenként konkrétan meg fogjuk vizsgálni, hogy miből kell javítaniuk, milyen képességeket érdemes fejleszteniük ahhoz, hogy céljukat elérjék. Nem a szüleiknek vagy a tanáraiknak tanulnak tehát, hanem saját érdekükben.
Szintén a tanuláshoz kötődően összeszedtük, hogy egy jó prezentációhoz mi kell? Mik az alapszabályok? Megvizsgáltuk az én prezentációmat is ebből a szempontból. Nem kell túl sok szöveg, inkább a kép az, amire odafigyel a hallgatóság. Egy-két gondolatot elég leírni, a többit szóban kell kiegészíteni. Hogy ezt gyakorolják, és hogy elő készüljünk a következő témánkra, a társas kapcsolatokra, megkértem őket, hogy egy-két díjából álló prezentációt készítsenek, amiben elmondják, hogy mit tudnak ők annak érdekében tenni, hogy a hálójukban minél jobb kapcsolat alakuljon ki az ott lakók között. Alább a 8 diámat besűrítettem két képben, és az jövő képeikből is betettem néhányat.
DE Kossuth Lajos Gyakorló Gimnáziuma és Általános Iskolája Arany János téri feladatellátási helye
Ez a hónap az optimizmus jegyében telt. Azt a célt tűztük ki, hogy megpróbálunk ezentúl jobban figyelni arra, hogy nagyobb derűlátással éljük napjainkat.
Rímeket is faragtak a gyerekek, mert a versírást választottuk a felkínált lehetőségek közül.Az alábbi verset sikerült közös munka eredményeképpen megírni:
Csodásnak érzem a világot,
semmin nem vitázok.
Derűsen kezdem a napot,
sok dicséretet kapok.
Reggelente mosolyogva kelek,
az iskolába boldogan megyek.
Pozitívan gondolkodom,
így lesz ötös dolgozatom!
Miért jobb optimistának lenni, mint pesszimistának? Mindent nézzünk optimistán! Mindig legyünk vidámak! – Ezek a témák adták az óra fő vonalát. Végül, mindenki önarcképet rajzolt, megmutatva, milyen vidám tud lenni, s milyen vidám lesz mindig.