Ebben a hónapban az optimizmus témaköre az egész hónapunkat átszőtte valamilyen módon. Az állatokkal foglalkozva elolvastuk Fésűs Éva átdolgozott meséjét az erdei kis szűcsről és beszélgettünk arról, hogy vajon melyik állat mire vágyhat, mit is szeretne igazán, mire van szüksége. Készítettünk origami süniket, így mindenki hazavihette a saját boldog süni pajtását. Az állatokról való beszélgetés lezárásaként plüss állat örökbefogadást tartottunk, ahol a hontalan figurák egy új, boldogabb élet reményében új gazdákra lelhettek.
Ezután ugrottunk egyet és a tökfaragás időszakában az érzelmekről beszélgettünk. Kinek mi okoz boldogságot, ki mitől mosolyodik el, ki milyen módon tud örömet okozni a másiknak. A közös tökfaragás és süteménysütés még közelebb hozott minket egymáshoz.
Hónap végére eljutottunk addig, hogy készítettünk együtt egy időgépet. A gyerekekkel együtt kifestettük és megbeszéltük, hogy milyen gombokat készítsünk a gépre. Így el tudunk utazni előre az időben 1 évenként, 10 évenként, de a szív gomb megnyomásával elrepülhettünk egy vágyott pillanatba is. Természetesen visszarepítő gombot is készítettünk, nehogy valaki egy másik időben ragadjon.
A gyerekek vágyai leginkább Karácsonyig repítette őket, így megnézték, hogy idén karácsonykor milyen ajándékok várják őket a fa alatt. Voltak, akik boldogan mesélték, hogy a családjuk többi tagja milyen ajándékot „kapott”. Szárnyalhatott a gyerekek képzelete és vágyaikat megoszthatták társaikkal. Az, hogy elképzelték mi mindent kaptak boldogsággal töltötte el őket. Néhányan egészen a felnőtt korukig utaztak, meglesték mi válik belőlük. Nyugodtak lehetünk, hiszen lesz a gyermekeink között orvos, szerelő és színész is, így biztonságban leszünk a jövőben és a szórakozásunk is biztosítva lesz.
Két gyermek azt vizionálta, hogy anyukájuk pocakja már megnőtt, mert a kistesók bizony hamarosan megszületnek és ők erre már nagyon vágynak.
A gyerekek álmait, terveit leírtuk 1-1 papírlapra és jelekkel ellátott tárolókba zártuk, majd bezártuk ezt egy nagy dobozba, amit elrejtettünk, hogy később majd elővehessük és megnézzük mi minden teljesült a leírt tervekből. Így lett egy saját időkapszulánk, amibe a felnőttek is leírhatták az 1-10 év múlva elérendő terveiket, álmaikat.
Végezetül a Boldogságvárunk alá is felragasztottunk egy lezárt kapszulát, amibe a jövőbeni közös tervünk szerepel.
„Mindig szeretettel fogunk gondolni egymásra és a közösen eltöltött boldog pillanatokra!”
Az optimizmus gyakorlása
Beszélgettünk az optimizmus szó jelentéséről. Felidéztünk olyan eseményeket, amikor optimista hozzáállással sikerült az adott helyzetből a lehető legjobbat kihozni. A tanulók tanácsokat adtak egymásnak, ki mikor hogyan biztatja önmagát, kinek mi segített egy-egy nehéz helyzetben. Képkeretet készítettünk. Többen már a keretekre is írtak biztató mondatokat. A képkereteken átnézve szép dolgokat, apró részleteket igyekeztek keresni, s abban a szépet megtalálni. Végezetül az elkészült kereteket a tanterembe kiragasztottuk egy-egy olyan biztató mondattal kitöltve, amely segíti az optimista gondolkodásmód kialakulását.
A hónap során elvégzett feladatok:
Október az optimizmus gyakorlásának hónapja. Első foglalkozásunkat október 10-én a szabadban, az iskola közelében lévő játszótéren tartottuk meg. Friss levegőn, csodaszép napsütésben végeztük bemelegítő gyakorlatainkat, ezzel „a lelki egészség világnapját” is megünnepeltük. A „Séta-meditáció” című feladat során „hegy-pozícióban”, tehát magasba tartott kézzel, lassan sétáltunk előre, miközben figyeltük a közben felmerülő érzéseinket, érzeteinket és a tudatos jelenlétet gyakoroltuk. Az „Avar találkozó” című feladat keretében lefeküdtünk hanyatt a földre, behunytuk a szemünket, beleképzeltük magunkat a kedvenc kisállatunk helyébe és az aznap történt, legsikeresebben megvalósult élményeinkről elmélkedtünk.
Az Állatvédelmi témahéten, október 4-én megünnepeltük az állatok világnapját. Ebből az alkalomból kör alakban kinyírt zsugorfóliákra rajzoltunk minden alsós tanulóval bagoly-szimbólumot (Állatvédelmi témahét – 2023. + bagoly képmása szív alakú arcocskával), amiket aztán forró sütőben véglegesítettünk. Fonalat kötöttünk rájuk, majd az emblémákat egész héten a nyakunkban viseltük. Egy kutyás bemutató kapcsán a felelősségteljes állattartásra hívtuk fel a figyelmet, hiszen kedvenceink is érző lelkű lények, akiknek joga van a tökéletes, elfogadó szeretetre és gondoskodásra. Technika órán pedig kis rókákat készítettünk 3D-ben ebből az alkalomból, ez a rókacsapat emlékeztetett minket egész hónapban az állatok megbecsülésére.
Az optimizmus fogalmának konkretizálása után megállapítottuk, hogy tulajdonképpen a szeptemberi, a HÁLA hónapjában elkezdett feladatainkat folytatjuk. Hiszen az optimista ember keresi az életében azokat a dolgokat, eseményeket, élményeket, amik örömöt jelentenek a számára, amikért hálásak lehetnek. Idén is megbeszéltük, hogy a „félig üres a pohár” és a „félig tele a pohár” esetében az utóbbit kell választanunk, vagyis célunk, hogy észrevegyük mindenben a legkisebb jót is és arra próbáljunk fókuszálni mindig.
Optimistának a legkönnyebb lenni akkor, ha körülöttünk minden rendben van, ha olyan dolgokkal foglalkozhatunk, amiket szeretünk. Hát ez megvalósult gyermekeink számára, mert a nyári októberben rengeteg időt tölthettek homokvárépítéssel a szünetekben. A homokban homokból, falevelekből, fűszálakból és virágokból vidám, mosolygós arcok is készültek. Az optimista sünbirodalom pedig technika órán készült el: a sablon alapján előrajzolt és kinyírt sünik hátára a tüskék helyett élénk, őszi színekben pompázó papírlevelek kerültek, így egymás közelében sem tudják megszúrni a másikat. Ebből azt tanultuk meg, hogy mindenki felé nyitottan, szeretetteljesen forduljunk, lássuk meg a másik emberben rejtőző jóságot, legyünk segítőkészek és alázatosak, ne bántsuk egymást!
A munkafüzetben található rejtvény megfejtése alapján azt is megbeszéltük, hogy mindig, mindenre van MEGOLDÁS, hiszen „minden rosszban van valami jó”, csak meg kell találnunk! Egy szójátékot is játszottunk: az OPTIMIZMUS szó betűihez, az adott betűvel kezdődő pozitív fogalmakat kerestünk, amit a táblára írtam, a gyerekek pedig a füzetükben rögzítették a számukra legrokonszenvesebbeket (okosság, pozitivitás, türelem, igazság, mosoly, illem zene, magabiztosság, unaloműzés, szeretet)
A „Szépkereső képkeret” című feladatot mi egy kicsit kiegészítettük. Szerintünk az optimista ember egyik legfőbb külső jellemvonása a MOSOLY, így az üres képkeretbe lerajzoltuk a legmosolygósabb, legboldogabb arcunkat, a keretet pedig élénk színekkel díszítettük. Megbeszéltük, hogyha szomorúnak érezzük magunkat, akkor csak elővesszük a mosolygó képünket, valami szépre gondolunk, ami által egy-kettőre vidámabbak leszünk.
Miközben Bagdi Bella Pozitív gyerek vagyok című dalát hallgattuk, színes, vidám faleveleket is készítettünk, amiket krepp-papírcsíkokra ragasztottunk és az osztályban függő két lámpatest közé szereltünk fel egy mogyorófavessző és zsinór segítségével. Így egy színes mennyezeti függönyt alkottunk, ami kellemes látványt nyújt és gondoskodik az optimista hangulatról. Ugyanilyen függöny készült a másik két lámpatest közé is, csak óriási szőlőfürtök kerültek rá.
Elhatároztuk, hogy minden nap teszünk valami tökéleteset vagy legalábbis valami ahhoz közelítőt, így a jelmondatunk egy interneten talált és kivetített kép segítségével a következő lett: „Ez egy TÖK életes nap!” A képen lévő élénk, narancssárga színű tökök azt sugallják, hogy éljünk úgy, hogy a fenti mondatot minél gyakrabban hangoztathassuk! Az általunk színes papírból készített „tököcskék” is a fenti gondolatokat erősítették bennünk. Második jelmondatunk egy másik képhez kapcsolódik: „Attól szép a világ, ha Te is annak látod!” – önmagáért beszél, hiszen minden a mi tapasztalásunkon, életfelfogásunkon alapszik, hát akkor legyünk inkább mindig optimisták, vidámak és pozitívak! A képen látható esernyős csiga arra ösztönöz minket, hogy tudjunk lelassulni ebben a rohanó világban, legyen időnk nevetni, örülni még az esős időben is, hiszen „a felhők felett mindig kék az ég”!
Október 15-e, az „ölelés világnapja” idén vasárnapra esett, de mi az azt követő kedden „nagy öleléskörrel” ünnepeltük meg. Ennek az a lényege, hogy körbe állunk és sorban megöleljük, szeretettel üdvözöljük a mellettünk álló társunkat, míg végig nem ér a kör.
A hónap egyik nagyszerű élménye volt számomra az október 25-i címátadó ünnepség Budapesten az Erkel színházban, ahol személyesen vehettem át iskolánk számára a „Boldog Iskola” címet jelentő oklevelet és az önbizalom erősítésére megalkotott nagyszerű kiadványokat. Hálásan köszönöm a részvételi lehetőséget és az ajándékokat a Boldogságóra Program csapatának! Jobb Veletek a Világ!
Az optimizmus szó kicsit idegennek tűnik a gyermekeknek, ezért az életkori sajátosságokat figyelembe véve terveztem a Boldogság foglalkozást.
A relaxációk közül egy viccesebbel alapoztam meg a gyermekek pozitív hangulatát. Az arcukat labdákká fújták fel, majd apró, ütögető mozdulatokkal kipukkasztották a „lufikat”.
Már nagyon várták a napot, amikor végre újra megérkezik hozzánk Boldog Dóra. Napszaknak felfelelően köszöntek neki és szép napot is kívántak Dórának.
Dórával közösen meghallgattuk a hónap dalát Pozitív gyermek vagyok címmel. Nagyon tetszett nekik ez a dal, így a tervezettek ellenére háromszor is meghallgattuk, énekeltük.
A téma bevezetése Szomorú Szilárddal és Boldog Blankával történt. A gyermekeket két csoportra osztottam. Az egyikük kezében Szilárd sík bábja volt. Az ő feladatuk az volt, hogy a testtartásukkal, az arcmimikájukkal is a szomorú érzetét keltsék. A másik oldalon Blankával álltak a boldog gyermekek, akik feladatként kapták, hogy társaikat felvidítsák. Sokáig senki nem volt szomorú, hiszen vicces arcokat vágtunk, kismajmokká változtunk, ami a gyermekekben a nevetést kezdeményezte.
Csoportunkban jelenleg magas a játékok feletti birtoklási vágy, a konfliktusok száma is igen megnőtt az utóbbi időszakban, ezért mindenképpen szerettem volna, ha a téma feldolgozásánál szerepet kap a helyes és a helytelen viselkedés. A gyermekeknek képeket mutattam a jó és a rossz cselekedetekről, majd két halmazba rendeztük az szerint, hogy a képen a követendő, vagy az elvetendő cselekvés látható –e.
A hangulatkerék is előkerült, a gyermekekkel forgattunk egyet a nyíllal, majd azt az érzelmet utánoztuk, amit a képen láttunk. Megbeszéltük, hogy ki mikor szokott szomorú lenni, boldog, mérges, vidám, ideges. Dóra azt mondta a gyermekeknek, hogy ő nagyon BOLDOG, mert számára öröm, hogy ilyen szépen tudnak a gyerekek együtt játszani.
Azt is megbeszéltük, ha szomorúságot érzünk, azon tudunk változtatni, hiszen ma pont ez történt az egyik kisfiúval is. Sírt az édesapja után, hogy hiányzik neki. A közös játék hatására elmúlt a bánata és már jó kedvű, boldog. Az egyik kislány reakciója döbbentet arra rá, hogy mennyire csodálatos is a program, hiszen azt mondta: „ Azért nem szomorú már Rami néni, mert „megszeretted”.”
Egy lépcsőfokkal ismét feljebb jutottunk, hiszen a második lépcsőfokra felkerült az optimizmus mosolygó jele.
A gyermekek egyesével elmondták, hogy mikor éreznek boldogságot a leginkább. Csokorba szedtem ezeket a kedves mondatokat és a szülőknek átadtam, had érezzék ők is meg gyermekük boldogságának ízét.
Az óra témája az optimista és a pesszimista szemlélet volt, melynek keretében optimista szemüveget készítettünk, hogy igyekezzünk a jó dolgokra irányítani a figyelmünket és megtaláljuk a jót a történésekben.
Heti témánkhoz illeszkedően a gyerekekkel faleveleket és süniket hajtogattunk , majd egy vidám süni birodalommá összerendeztük őket.
Meghallgattunk egy mesét a sünikről, beszélgettünk az ősz szépségeiről , ki mit szeret legjobban az őszben. Minden évszaknak megvan a maga szépsége.
– elméleti háttér : könyv 75.o.
– Hogyan gondolkodik az optimista? könyv 77.o.
– Mi a pesszimizmus? könyv 76.o.
– táblán összegyűjtve a gyerekek véleménye
– mondatok optimista/pesszimista kifejtése páros munkában; 1:Esik az eső.; 2. Kifogyott a tollam.;
3. Lemerült a telefonom.
– negatív gondolatok átformálása; könyv :87.o.
– problémamegoldás Pozitív válaszok; könyv 88.o.
Az optimizmus gyakorlása
Ezen a Boldogságóra foglalkozáson arra kerestük a választ, hogy hogyan tudjuk naponta kihozni a legjobbat a különböző helyzetekből, hogyan vegyük észre mindenben a jót. Relaxációs gyakorlattal kezdtük a ráhangolódást a foglalkozásra. „Fújj-fújj”: kértük a gyerekektől, hogy gondolatban változzanak széllé, és igyekezzenek a társuktól eltérő hangot kiadni, végül a sok „szél” egyszerre kezd fújni a saját hangján. Ezek után közösen elénekeltük Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok… című dalát, melyhez különböző mozdulatokat találtunk ki.
A téma feldolgozását mesével valósítottuk meg. Újra ellátogatott hozzánk Boldog Dóra, és a kis mondókájára a gyerekek elhelyezkedtek a mesehallgatáshoz. Tódi törpe Varázsszemüveg című mesét érdeklődéssel hallgatták, a mesében lévő mondókát többször is elmondtuk a gyerekekkel. A mese végén megkértük a gyerekeket, hogy mindenki mondja el, hogy milyen jó dolog történt vele a mai napon. A foglalkozás lezárásaként a gyerekek kiszínezhették az optimizmus jelét, melyet elhelyeztünk az „Égig érő fánk” második lépcsőfokán, valamint a „Varázsgömbbe” mindenki lerajzolta, amire leginkább vágyik.
Október az optimizmus hónapja
A boldogságóra havi kiemelt témája az optimizmus volt. Végigvettük a javasolt tartalmakat. Meghajtogattuk a „VIDÁMSÁG” hajóját , amelyre felraktuk fájdalmainkat, nehézségeinket, bánatainkat, és amit útközben hazafelé mindenki elengedett. Sokat foglalkoztunk azokkal a megoldási módokkal, amelyekkel pozitív irányba lendíthetjük magunkat. Javaslatként néhány példát mutattam a tanulóknak és maguk is elmesélték saját megküzdési technikáikat. Szerepelt közöttük a figyelemelterelés, a mozgás, a tánc, a vicces film nézése, az édesség fogyasztása is. Próbáltam a körülöttünk levő világ megfigyelésére is felhívni a figyelmet, kiemelve, hogy nem segít, ha a saját problémáinkon rágódunk. Ha alaposan megfigyeljük a körülöttünk levőket, könnyen találhatunk olyan dolgokat, amelyek miatt szerencsésnek, szerencsésebbnek mondhatjuk magunkat – egészség, család, étel, ruházat, stb – .