A foglalkozást relaxációval kezdtük, eljátszottuk, hogy fák vagyunk, majd a medvét utánoztuk. Meghallgattuk a Pozitív gyerek vagyok című dalt Bagdi Bella cd-jéről. A hangulati kezdés után az érzelmek kaptak szerepet, a játék során a gyermekek a vidám és szomorú archoz párosítottak képeket, majd maguk is utánozták azokat. A beszélgetés során a kis életükből kerestünk olyan eseményeket, amelyek vidámak voltak, és együtt örültünk annak, hogy milyen jó dolgok történnek pl. az óvodában. Az optimizmus fogalmát ők nem értik, ezért egy bábjátékon keresztül, mese segítségével próbáltuk közelebb hozni őket a jelenséghez. A mesében a medve szomorkodik, hogy már nem éri el az almát, mert nagyon magasan van, és a kis erdei állatok biztatják, hogy segítenek, és így még a legmagasabb ágról is sikerül leszedni az almát, amit aztán megosztanak egymással. A mese után még a gyermekek jó tulajdonságairól beszélgettünk, mindenkiről mondtuk egy-egy jó tulajdonságot.
Az optimizmus gyakorlása
Mindig van minek örülni. Sütkérezünk a napfényben, és jó érzéssel tölt el minket.
Az októberi Boldogságóránk témája az optimizmus gyakorlása volt.A gyermekekkel a hét folyamán beszélgettünk az optimizmus fogalmáról, illetve a Kicsivagyok én dalt énekelgettük,(ezt már ismerték) kiegészítve a „Kicsi vagyok én, majd megnövök én, én vagyok a legboldogabb a Föld kerekén” szakasszal. Vidám tökös álarcokat is készítettünk, melyet felpróbálva mindenki megmutathatta, milyen, mikor jó kedve van, és ráébredhettek arra, hogy mindig lehet valaminek örülni.
Ezt követte a fő tevékenység, melyet egy relaxációs gyakorlattal kezdtük. Jozifek Zsófia által javasolt hínáros gyakorlatot
végeztük el, kicst átalakítva ( boldogságóra klub alkalmán mutatta be). Mivel ősz van, ezért „őszi szél fújt” hol lágyan, hol erősebben a a csoportszobában. Az őszi szél hangját utánoztuk, illetve mozgással is követtük. Nagyon tetszett a gyerekeknek. Folytatásként Ferenczei Éva bábjátékát mutattam be a gyermekeknek. Interaktív feldogozás volt, a bábok kikérték a történet során a gyerekek véleményét is. Ennek nagy sikere volt. A mese után megbeszéltük szerintük ki , hogyan viselkedett, ők hogyan jártak volna el, mit gondolnak a látottakról,hallottakról, mi tetszett nekik stb A tevékenységet közös teázással zártuk, illetve sült tököt fogyasztottunk, miközben megbeszéltük, ki minek örül, ki mire büszke .
Optimizmussal kapcsolatos kérdéssorozatot szerkesztettem, amely alapján beszélgetést kezdeményeztem. Néhány kérdés ezekből: Ösztönösen tudsz –e bizakodni, jó híreket várni, vagy inkább félsz a rossz hírtől? /Tapasztalatod szerint, inkább jó vagy rossz történik általában veled? /Ha rosszul mennek a dolgok, mindig a külső körülmények okolhatók?/Érdemes egy rossz lehetőség következményeit átgondolni? Mi lesz, ha…?/Mit neveznek struccpolitikának? /Érezzük fizikailag, ha az élet pozitív oldalát igyekszünk látni? / Miért jó az, ha bizakodók vagyunk jövőnk szempontjából? /Tanulható, fejleszthető az optimizmus?
Az osztály fele derűlátó és csak páran nem számolnak a kedvezőtlen dolgok bekövetkeztére. Elég sokan érzik magukat pesszimistának, ebből néhányan stresszelnek is a fontos megmérettetések vagy élethelyzetek előtt. A kudarcokért leginkább a külső körülményeket okolják, de volt aki szerint akár a belső és a külső körülmények egyszerre is terelhetik a dolgokat egy adott irányba. A rossz lehetőséggel való számolás nem feltétlenül kedvezőtlen, ezt már többször beszéltük, hiszen ezzel elháríthatunk több felmerülő problémát is: példának az ünnepi műsorra való készülést említettük, ahol esetleg máskor írásban is rögzíthető, hogy mire kell odafigyelni, a sikeres produkcióhoz. A struccpolitikát csak két tanuló ismerte: a valóság mellőzése általában nem hatékony életszemlélet.
Egy általam készített feladatlapot oldottunk meg, amelyben kifejezéseket kellett vagy optimizmus vagy a pesszimizmus szóhoz húzni: aggodalom, negatív jövőkép, aktív megküzdés, keserűség, humor, feladás, előny keresése, bizakodás, az erőforrásaink felkutatása stb. A gyerekek pontosan be tudták azonosítani a személyiség típusok jellemzőit.
Egy állatkísérletet tartalmazó szöveget olvastunk el, amely előtt kérdéseket fogalmaztam meg a szövegre vonatkozóan: Szerinted optimistának vagy pesszimistának születik az ember, vagy azzá válik? Legtöbben úgy gondolták mindekettő állítás igaz, de nagyon befolyásolja milyen értékrendben nőttünk fel és milyen hatások értek bennünket. Mit tehet egy pesszimista önmagáért?-ezzel értünk a legfontosabb részhet, vajon tanulható –e és hogyan a pozitív életszemlélet? Hogyan igazolja a tanult optimizmust az állatkísérlet? Ha az állatnak megmutatták, hogy van menekülési lehetőség, így akkor „tanult” optimistává vált. Így számunkra is van lehetőség megküzdési módok elsajátításával, hálás szemlélettel és önmagunk megfelelő értékelésével a jövőbe tekinteni.
A következőképpen összegeztem a kérdéskört:
Miért a jó optimizmus, ha az élet tele van negatív történésekkel, konfliktusokkal, kihívásokkal, betegséggel vagy lehangoló állapotokkal?
Úgy gondolom, hogy az optimizmusnak leginkább alapvető késztetésünkhöz, az életösztönhöz van köze, vagy Laár András szavaival: „Fenntartani a megváltoztathatóságba, a szabadságba, a jóindulatba és az átalakításba vetett hitet.” -hogy nemcsak az élet sodor bennünket, hanem alakítói lehetünk sorsunknak. Ha nem vetjük el a pozitív kimenetelt és aktív formálói tudunk maradni életünknek a kudarcok és veszteségek ellenére is, erősítjük immunrendszerünket, testi és lelki egészségünket. Optimizmusszintünket leginkább az befolyásolja, hogy miként értékeljük a stresszorokat és milyen választ adunk rájuk. Belső erőforrásaink megtalálása akár életmentő is lehet egy-egy kritikus élethelyzetben.
Főképnek egy nevető narancsot választottunk, háttérbe szorítva a citromot. Az életben mindig van egy kis váratlanul hozzáadódó tényező: A művész tanár úr épp megérkezett és elmagyarázta, hol milyen fények vetülnek a gyümölcsökre és segített a rajzunk árnyékolásában, így befejezve a képet. Ha meg van a szándékunk és elkötelezettségünk a feladataink végrehajtásához, még valaki hozzásegíthet a végrehajtásban, ezért segítsünk mi is másoknak, nekik is talán egy apróság kell az elégedettségükhöz, időnként a túlélésükhöz is.
Orosháza Városi Önkormányzat Napköziotthonos Óvoda Könd Utcai Telephely
Tűzoltó projekthét keretében a gyerekek megismerkedtek a tűzoltók munkájával, kiemelten foglalkozva azzal, hogy vészhelyzetben sem esnek kétségbe, hanem optimistán a tőlük telhető maximummal igyekeznek segíteni embertársaikon. Készítettünk egy saját tűzoltó autót, ahol különböző problémahelyzetek megoldásait próbálták kollektív módon felfedezni a gyermekek, illetve látogatást is tettünk a helyi tűzoltóságra, ahol meg inkább láthatták a gyermekek, hogy a tűzoltók, akik ha kell hétköznapi hősök, milyen vidámságban, viccelődve töltik el a mindennapjaikat.
Ebben a hónapban az iskolánkban Állatvédelmi témahetet tartottunk, amely keretében a gyerekek megismerkedhettek erdeink rejtőzködő állataival. Így a mesebeli kis szűcs interaktív története jól kapcsolódott hozzá. Természetesen előtte az optimizmus szót kellett a gyerekekkel értelmeznünk és nagyon sok példát gyűjtöttünk arra, hogyan lehetünk optimisták. A gyerekeket legjobban a „félig üres pohár” értelmezése fogta meg. Az interaktív mesét nagy lelkesedéssel és izgalommal játszották végig. Sokat beszélgettünk és kutakodtunk az állatok után. Közben azt is megtudtuk, miszerint a sün nem is szereti annyira az almát. Majd mindenki megalkotta a saját kis sünijét, akinek a bőrébe belebújva elmondhatták, hogy mitől optimista ősszel. Ebből készült egy kis film. Mindezeken kívül, gyűjtöttünk egy állat védő egyesület számára. Remélve, hogy nemcsak mi, de az állatok is egy kissé optimistává váltak.
A hónapnak keretet adtak Bagdi Bella dalai, amelyet minden órakezdés alkalmával hallgathattak a gyerekek. A havi témája miatt kiemelt jelentőséget élvezett az optimizmus, optimista ember. Ezt a vidámsággal, derűvel, ezzel együtt a sugárzó jókedv, sugárzó Nap köré rendeztem.
A tanulókkal közösen átbeszéltük melyek azok a tevékenységek, amelyektől vidámabb lesz a kedvük ha szomorúak, lehangoltak. Irányított vizualizációval felidéztük ezeket.
A példafeladatok közül a Jobb veled a Világ bolygó elnevezésű feladattal részletesen foglalkoztunk. A színek és a színekhez asszociált hangulat több feladatban is megjelent. Megkülönböztettünk vidám színeket, vidám színű ruhadarabokat. Csoportosították a színeket aszerint, hogy milyen tárgy, növény, érzelem jut róla eszükbe.
Optimizmus
Az optimizmus témát a Süni középső csoportban a „Fújj-fújj” relaxációs gyakorlattal kezdtük. Beszélgettünk arról, hogy mi is az optimizmus, kik az optimista emberek? Az őszi témaheteinkbe tökéletesen beleillő „Avar találkozó” során a gyerekek nagy örömmel vettek részt, megjelenítették a síró-rívó, panaszkodó, majd mosolygó állatokat. Boldogan mutatták meg, hogy tudnak mosolyogni, panaszkodás, morgolódás helyett a jó, és szép dolgokat meglátni. A mese eljátszása közben bátran megélték érzéseiket, megfogalmazták gondolataikat. A sünik meghajtogatása, a sünibirodalom megépítése során pozitív, optimista gondolatokat fogalmaztak meg, elmesélték vágyaikat. Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok dalát ebben a hónapban többször is meghallgattuk, játékos mozgással kísérve.
Fazekas József Általános Iskola
Az optimizmus témakörét 3 Boldogságórán dolgoztuk fel a gyerekekkel.
Az első alkalommal beszélgettünk az optimizmus jelentéséről, felidéztük a tavalyi témafeldolgozásunkat, célul tűztük ki, hogy ebben a hónapban igyekszünk mindent optimistán szemlélni. Ehhez hívtuk segítségül az online ötlettár idézeteit: felolvastuk őket és megbeszéltük a jelentésüket. Két idézethez gyakorlati feladatot is társítottunk: „Mosolyogj a jövőbe, és az visszamosolyog rád!” (a jövőt a nagyobb, felsős diákok jelentették számunkra, igyekeztünk az udvaron gyakran rájuk mosolyogni, és valóban, a legtöbbször ők is visszamosolyogtak), „Az ember jobbá válik, ha megmutatják neki, milyen valójában.” (ehhez az idézethez a meleg zuhany feladatot kapcsoltuk: egy súlyos viselkedési zavarokkal küzdő, újonnan az osztályunkba érkezett kisfiúnak mondtuk el a jó tulajdonságait, hogy „jóvá szeressük”).
Következő Boldogságóránkon a mozgásé volt a főszerep. Relaxációs gyakorlatokat próbáltunk ki: elsőként a „Hervad a virágom, éled a virágom…” gyakorlattal mozgattuk át a gerincünket. Párszor elvégeztük a gyakorlatot, miközben megbeszéltük az ide kapcsolódó olvasás órai olvasmányélményeinket: ősszel elhervadnak a virágok, a természet elalszik, de Petőfi versének idézésével a tavaszba vetett optimizmussal állunk az elmúláshoz: „És valóban, ősszel a föld Csak elalszik, nem hal meg;”, „Majd felöltözik, ha virrad Reggele, a kikelet.”. Másik relaxációnk a „Medve vagyok és cammogok…”, ahol utánzó járásokat próbáltunk ki. Ezzel a gyakorlattal elindítottuk óránk gondolatmenetét: fejdíszekkel és kis bábok segítségével erdei állatokká változtunk, majd az online ötlettár Avar találkozó című feladatát oldottuk meg. Eleinte külön-külön élő kis állatok voltunk, akik ugyan élvezték az ősz szépségeit, de kicsit magányosak voltak. Majd egyre közelebb kerültünk egymáshoz, végül egy vidám kis erdei közösséggé alakultunk, akik optimistán várják a telet, hiszen összebújva semmi bajuk nem eshet.
Harmadik alkalommal kézműveskedtünk szintén az online feladatok közül inspirálódva. Optimista szemüvegeket készítettünk, amiken keresztül még szebben láthatjuk a körülöttünk lévő világot. Öltöztetős papírbabákat láttunk el napvidámító ruhatárral. Az Optimista Sünbirodalom néhány lakóját készítettük el, kiegészítve a feladatot egy kis őszi levélgyűjtéssel: színes levelekre írtuk pozitív gondolatainkat, amik levélágyként édes álmokat adnak a sünik téli szundikálásához. Összeírtuk a levelekre, hogy mit szeretünk az őszben, az évszak csodáit soroltuk, de önálló pozitív gondolatok is kerültek a falevelekre: személyek, cselekvések, élmények, emlékek, ízek stb., amik mindig segítenek nekünk optimistán látni a világot.
Az órákat egy kis bulival zártuk: a tavaly megtanult és azóta is gyakran mantrázott dalt énekeltük és közben táncoltunk: „Pozitív, pozitív gyerek vagyok! Bármikor bármire képes vagyok!”
Hogy mit is jelent egy elsős gyerkőccsapat számára az optimizmus és annak gyakorlása?
Először is megértettük mi a jelentése a szónak, majd elbeszélgettünk hol tudnánk megjeleníteni a mindennapjainkban.
A téma szárnyalni kezdett: Bízz magadban Gellért, tudsz te szépen szilvavonalat írni. Nem baj Lara megy a hangoztatás ügyesen, ha odafigyelsz. Benett még nem készült el, várjuk meg. Szeretem amikor hangosan nevetsz Noel. Szeretek iskolába járni, mert itt minden nap kihívás, hogy tanulok valamit, de a legjobb, hogy együtt vagyunk.
Ezen egymást biztató és segítő mondatokat hallva mindannyian OPTIMISTÁN nézünk elébe az ránk váró együtt töltött 4 évnek.