Szerencsésnek mondhatom magam, hogy egy olyan csoportban dolgozom, ahol érezhető, és látható a gyerekek egymás felé irányuló szeretete, ami nagyban hozzájárul ahhoz, hogy egy igazán önfeledt, pozitív közösség a miénk. Egy új mesét kerestem a téma feldolgozásához, olyat, ami a hetünkbe is jobban kapcsolódik, így Gani Zsuzsa meséjét, Gomba Gizi kalandjait választottam. A mese előtt, a gyerekek legnagyobb örömére meghallgattuk és táncoltunk Bella dalára, ami remek hangulatot varázsolt a csoportba. A mesét mindenki figyelmesen hallgatta. Két fontos üzenete van. Az egyik, ha vidáman nézzük az életet, mások is vidáman tekintenek majd ránk. A másik, hogy ha nehézségeink is vannak, és elszomorodunk, a fontos az, hogy miután a gondok megoldódnak, ugyanolyan pozitívak legyünk, mint korábban. A gyerek tetszését el is nyerte a mese, elmondásuk szerint, ők is olyan boldogok szeretnek lenni, mint Gizi.
A mese után játszottunk egy felvidítós játékot is, ami a gyerekek nagy kedvence. A sok vicces arc hatására nem maradt egy görbe száj sem.
A tükröt is elővettük, hogy mindenki fogalmazza meg, hogy mit szeret önmagában. Elmondtuk azt is, hogy kit, mi tesz boldoggá, illetve mit szeret a legjobban csinálni. Érezhető, hogy a gyerekek nőttek tavalyhoz képest, a válaszok sokkal változatosabbak, sokkal személyre szabottak voltak. Mindenki hallgatta a másikat, sokan helyeseltek, ha társukkal egyetértettek.
A foglalkozás végén se maradhatott el a zenehallgatás és a tánc, ami megint csak mosolyt csalt a gyerekek arcára.

Ebben a hónapban az optimizmus fogalmával ismerkedett a csoportunk. Megbeszéltük,hogy jót tesz a lelkünknek ha a legapróbb dolgokban is próbáljuk meglátni a szépséget, jóságot. Fontos,hogy számunkra örömöt okozó dolgokat is csináljunk. Sokat beszélgettünk arról,hogy mit jelent a gyerekek számára a pozitív gondolkodás, számukra miben nyilvánulhat meg. A zenehallgatás és az együtt táncolás jó alapot nyújtott a témával kapcsolatos ráhangolódásra. Az időjárás még meleg ,de csoportunk lélekben már hangolódik az őszre. A hét zárásaként Vivaldi és Chopin műveire megtáncoltattuk a faleveleket és a lelkünket.🍂🍁 Tök jó hetünk kapcsán vidám tököcskéket készítettünk, hiszen mi ” Tök jó fejek vagyunk” akik mindenben a vidamságot és a jót keresik.

Beck Andre: Titoktündér című könyvéből olvastunk mesét. A mese tanulsága a pozitív, optimista gondolkodás volt. A mese hősét a pozitív gondolkodás segítette abban, hogy legyőzze az akadályokat. Mozgással dolgoztuk fel a témát. Babzsákot dobtunk egymásnak, és 1-1 jó szót mondtunk annak, akinek a babzsákot dobtuk. Pl.: Szeretlek, mert sokat segítesz nekem.

A tevékenységet egy játékszituációval indítottam, ahol egy gyermeknek (Borús Boti) nem volt kedve a többi gyerekkel játszani, bármilyen játékba is hívtuk közösen. Meghallgattuk Bagdi Bella Pozitív gyerek vagyok című dalát, közben ki-ki kedvére mozgott rá. Borús Boti a dal után kezdett jobb kedvre derülni és elmesélte a gyerekeknek A varázsbonbon című mesét a derűlátásról. Ezután mimika játékkal megjelenítettük arcunkon a borús, pesszimista, rosszkedvű gyermek arckifejezéseit, majd a derűs, optimista, vidám gyermeki arckifejezést. Megnézték saját arcukat a tükörben mindkét arckifejezésükkel. Beszélgetést kezdeményeztem arról, hogy mikor érzik így magukat. Válaszaik sokrétűek voltak a családi élet és az óvodai élet területéről merített példákkal alátámasztva. Ötleteket adtunk Borús Botinak, hogy mi derítheti jókedvre. Pl. mozgás, tánc, éneklés, játék, jó emlék felidézése. Ezután eljátszottuk a mosolyadogató játékot, ahol körben ülve egymásnak egy nagy mosolyt küldtem, amit mindenki a mellette ülőnek továbbadott. Újra meghallgattuk Bella dalát és közben megrajzolták a gyerekek vidám önarcképüket. (Aki szerette volna, megnézte magát akár többször is a tükörben rajzolás közben.) Ezzel célom volt a pozitív, vidám, optimizmust ábrázoló arckifejezés bevésése a gyermekek tudatába, hogy alapként a mindennapokban ezt hívják elő a lehető legtöbb alkalommal.

Az ősz témakörén belül minden évben megjelenik a gyerekek nagy kedvence a SÜNI. Mesékben, versben, barkácsolásban, mozgásos játékokban, képességfejlesztésben. Ezért esett a választásunk erre a feladatra.

A süni készítést megelőzte a Sün Balázs c. mese bemutatása, melynek szereplőit wc papír gurigából és színespapírból készítettem el és adtam elő a gyerekeknek, ezáltal irodalmi élményhez juttattam őket, érdeklődésüket fokoztam a téma iránt.

A nagy sikerre való tekintettel többször is előadtam még a hét folyamán ezt a mesét, illetve a gyerekek szabad játékuk során is elővették a bábokat és játszottak velük.
Ezzel hangoltam rá őket a későbbi sünibarkácsolásra.
Tevékenykedés közben sünis dalokat, verseket mondogattunk, illetve az őszről beszélgettünk. Így nagyon gyorsan és hangulatosan telt az idő.

Az elkészült sünikéket egy nagy hullahopp karikában “megágyazott” lakhelyre helyeztük. Kibéleltük a gyerekekkel közösen gyűjtött színes falevelekkel, a szülők által gyűjtőmunka során behozott termésekkel (dió, mogyoró, makk, gesztenye).

Ezt követően minden gyerek a saját sünikéjét belefektette az avarágyba, létrehozva ezzel a vidám sünibirodalmat.

Az optimizmus hónapját A mesebeli kis szűcs történetének megismerésével kezdtük. A foglalkozás kezdetén eljátszottuk az avar találkozót, majd Boldog Dóra elmesélte a gyerekeknek a szűcs történetét. Meglepődve tapasztaltuk, hogy a gyerkőcök nehezen fogalmazták meg, mire vágyhattak az állatok. Amikor a szűcsnek a bundáért cserébe mit adnátok neki, ha olyan dolgot kell adnod cserébe, amitől felvidulsz, még inkább meglepődtünk. A gyerekek nehezen tudtak elvonatkoztatni a gyémánt, pénz, arany, kincs „fizetségtől”. Hiába volt Márti óvó néni fizetsége a fuvola, mert a zenétől, daloktól mindig jó kedve lesz, a gyerekek csakis kincsekkel, pénzzel akarták „megvásárolni” a bundát. Így következő nap előkerült Tódi törpe szemüvegének története, hogy kicsit más nézőpontból is megérthessék, hogyan lehet a szomorúságot, siránkozást átformálni. Meg is tanultuk a „Hipp-hopp hopp” c. mondókát és szemüvegeket kezdtünk készíteni, hogy a mindennapokban segítségünkre lehessen, ha valaki szomorú, rossz kedvű. Többször fordult elő, hogy játékidőben is ezzel a mondókával igyekeztünk rossz hangulatot „átvarázsolni”. A süni nagyon felkeltette érdeklődésüket, így süniket is barkácsoltunk. Sokszor hallgattuk Bagdi Bella: Ellazulni jaj de jó c. dalát, ezt hónap végére már volt aki magától is kérdezte, mikor hallgatjuk. Egy pályázat is érkezett hozzánk, amiben feladat volt mesét írni közösen a gyerekekkel és ahhoz illusztrációt készíteni. A meseszövő manók földjére utaztunk, és hívószavakat mondtunk, amelyek között a süni is szerepelt.A gyerekekkel való közös ötletelés közben olyan történetet kerekítettek, amelyben a süni egy haragos bálnának segít megnyugodni Bagdi Bella zenéjét énekelve, örömmel nyugtáztuk, hogy a gondolataik már a témában önállóan is mozognak és a süniket így felhasználtuk a pályázat illusztrációjához is. (A mese A/4 oldal, nem tesszük fel ide a terjedelem miatt). Nagyon érdekes élmény volt velük mesét alkotni, mindenki rakott hozzá saját gondolatot, ötletet, nekünk csak az összefűzés maradt a feladatunk. A hangulataik könnyebb felismerését segítve elkészítettük a hangulat barométert: Opti Olga – Közömbös Kriszta – Szomorú Szandra napraforgók segítségével kezdtük tudatosan megfigyelni mitől vagyunk szomorúak, mitől vidámak. A hó végén egy kisfiú épp ebédnél kérte, hogy had tegye a Szomorú Szandrára a szirmocskáját, mert fáj a pocakja, majd alváshoz készülődésnél ismét odaszaladt, hogy óvó néni, már nem fáj a pocakom és ettől vidám vagyok, áttehetem a szirmot? Az érzelmek tudatosabb felismertetése sikerült, úgy gondoljuk elkezdtek arra is fókuszálni, mitől változik meg a szomorú, rossz érzés a vidámabb, jobb érzések felé, így reméljük lesz lehetőségünk hamarosan újból foglalkozni a kis szűcs meséjével, mielőtt a társas kapcsolatok témáját kezdjük el feldolgozni, hátha már sikerülne jobban ötletelni, mit mondhattak a kis állatok a szűcsnek.