A tervezett tartalmaknak megfelelően igyekeztem a figyelmüket a megfelelő irányba terelni. Nálunk minden reggel a csoportszobába érkezéskor minden gyermeknek lehetősége van arra, hogy tudomásunkra hozza szóbeli kifejezést elkerülve az aznapi érzelmi állapotát. Ez a gyakorlatban úgy valósul meg, hogy egy szomorú és egy vidám smile fejre helyezheti fel a jelét. Az előző napokban már többször előkerült Tódi törpe varázsszemüvege című mese, nagyon megkedvelték a mese szereplőit, napközben többször került szóba kinek mi maradt meg és miért volt számára érdekes.
Volt olyan kisgyermek aki a szomorú smile fejre tette a jelét szívesen megnyílt és elmondta társainak, hogy mit érez és miért volt reggel olyan szomorú amikor megérkezett. A relaxációs gyakorlat végén, Boldog Dóra kérdéseket tett fel aki előbb válaszolt az lett a mese szereplője. A mesét nagy átéléssel adták elő, volt akinek segíteni kellett, de lelkesen buzdították, segítették egymást. A mese végén beszélgettünk, voltunk-e már szomorúak. Akkor ki vigasztalt meg bennünket stb. Ebből több mindent is le tudtam szűrni a gyermek családon belüli helyzetéről, őrá pedig a későbbiekben majd próbálok a csoporton belül külön figyelmet fordítani.
Ajándéknak készítettek varázsszemüveget, amit díszítettek az adott hangulatuknak megfelelően különböző színekkel, formákkal stb. Egy két nagyobb gyermek még a szüleinek is készített mert szerette volna, hogy ők is másképpen lássák a világot.
Sajnos az a tapasztalatom, hogy gyakran és könnyen elterelődik a gyermekek figyelme, mert az otthonról hozott vagy a szabadjátékban ért sérelem hajtja előre a tetteiket, cselekedeteiket.
Az optimizmus gyakorlása
Ezen az órán a termünk egy hatalmas időgéppé alakult át, ami a lehető legjobb jövőbe vitte el kis utasait. A rajzok a húsz év múlva elképzelt életükbe engedett bepillantást. A rövidebb, hosszabb beszámolók esetében a barátok barátok, munkatársak maradtak, akik segítik egymást, a szabadidejüket pedig együtt töltik. Gyerekek, családok szerepeltek a rajzokon, amik egy boldog jövőképbe engedtek bepillantást. Nem volt olyan tanuló, aki gondolatok, tervek nélküli lett volna.
Jó volt kalandozni a szép jövőben!
Ezt a hónapot azzal indítottuk, hogy az optimizmus gyakorlásához szükséges néhány gondolatot kitűztem a csoportszoba bejáratához, ahol a szülők elolvasgathatták. Remélem, hogy hónapról-hónapra elolvasgatják és így ők is részeseivé válhatnak a Boldogságóráinknak.
Foglalkozásaink során beszélgettünk a félelmeikről, és azokról a dolgokról, amelyeket szívesen kipróbálnának, de még nem volt elég bátorságuk hozzá.
Örömmel tapasztaltam, ahogy egymásnak próbáltak segíteni egy-egy általuk használt bátorító cselekedettel, praktikával. Olyan játékhelyzeteket találtam ki, amikor valaki segítségre szorul, vagy fél valamitől és közösen találtunk megoldásokat ezekre a problémákra. Nagyon leleményes megoldások születtek.
Volt olyan játékunk is, amikor behunyt szemmel felidéztek egy helyzetet, amikor nagyon féltek, ezt megosztották társaikkal, akik segítettek feloldani ezt a belső feszültséget.
Ebben a hónapban a hónap dala nagy sikert aratott. Torkuk szakadtából énekelték a gyerekek és doboltak, tapsoltak előszeretettel ahogy a szöveg kérte. Mivel a dallam fülbemászó volt, így sokszor énekelték, dúdolták szünetekben is. A feladat kiosztásánál, hogy vegyél elő több színű zsírkrétát, nagy izgalmat kavart. Nem tudták, mi fog történni. Amint elmondtam az utasítást, máris lelkesen kezdtek hozzá. Senki nem akadt el, nem maradt le, inkább az okozott gondot, hogy az idő kevés volt. Tudtak volna még a rajzhoz kiegészítést csinálni. Senki nem lepődött meg, mikor elé került egy félkész remekmű. Könnyedén, kétségbeesés nélkül folytatták. Izgalommal várták, milyen színnel rajzolhatnak tovább. Annyira tetszett nekik ez a feladat, hogy azóta már több alkalommal is kérték, játszunk ilyet. A végén megcsodáltuk a kész munkákat. Volt nagy nevetés, hogy miből mi kerekedett ki a végére. Majd kitettük a termükben a szekrényre, így a szülők is láthatták, mit csinálnak a gyerekek közösen. Hiába csengettek ki, most nem foglalkoztak vele, csak alkottak. Köszönönjük szépen ezt a fantasztikus élményt, amit Önök által adhattam a gyerekeknek.
Jánossomorjai Aranykapu Óvoda Újrónafői Tagóvodája
A beszélgetőkörbe átadtuk az óvoda tükrét, akinél éppen volt, mondja el, mi az, ami szép és jó benne. Változó volt a gyerekek önértékelése. Ki nagyon pozitívokat mondott magáról, de a legtöbb kisgyermek a rosszat, a negatív viselkedését, tulajdonságát emelte ki. Itt döntöttem el, hogy a reggelente minden kisgyereknek odaadom a tükröt, hogy mondja el, mi az amit kiemeltünk aznap nála. Tehát megerősítéseket igyekeztünk az ovisoknak mondogatni, amely hatékonynak bizonyult, mert következő napokban pozitívan beszéltek magukról. Tervezem, hogy ismétlésként , minden hónapban megkapják a tükröt.
Most már évek óta mesélem a gyerekeknek a kórházi jelenetet, bábokkal. Az az érzésem megfogadják a benne található tanácsokat. Rengeteg gyümölcsöt képesek megenni gyümölcsnapon, mindennap rendszeresen isznak a kulacsukból, melyet mindig elérhetnek.
Élvezettel hallgatták meg a „Mesebeli kis szűcs” c. mesét. Erről osztottam meg még néhány fotót.
A gyerekeknek elolvastam a szomorú királykisasszony meséjét, amelyet megbeszéltünk. Beszélgettünk arról, hogy mit jelent az optimizmus szó és számukra mit jelent optimistának lenni. Elkészítette mindenki a saját tükörképét, amely önmagáért beszél, hisz még csak első osztályosok mégis igyekeztek vidám, mosolygós arcot rajzolni, amely boldogságot sugároz, ha ránézünk. Öröm látszódott mindenki arcán a foglalkozás alatt.
A csoport mindennapi életét áthatja a pozitív sikerélmények biztosítása, az egyéni differenciált bánásmód alkalmazásával egyéni képességeknek megfelelő feladatok adása. Ezek mind hozzásegítik a gyerekeket ahhoz, hogy egy-egy feladathoz pozitívan, önbizalommal telve fogjanak neki. Az alma és a sünik című játékkal is segítettem az optimista szemléletmód alakítását. a játék után a gyerekekhez eljött Szomorú Szilárd és Boldog Blanka is. A játékok után boldogság szemüvegeket készítettünk.
Bagdi Bella:Pozitív gyerek vagyok című dalával hívtam a gyerekeket a szokásos beszélgetőkörbe.A téma feldolgozására Szutyejev:Okoska botocska című meséje volt a segítségemre.A mese végén megbeszéltük,hogy mi is az optimizmus,és milyen nehéz minden dologban /lehet az rossz is/megtalálni,megkeresni a jót,szépet.A gyerekek megfogalmazták,hogy „le kell győzni az akadályokat”,ha szükséges,segítséggel.Végül eljátszottuk a Szomorú Szilárd és Boldog Blanka játékot,ami nagyon vicces volt.
OPTIMIZMUS gyakorlása a Liliom csoportban
Boldogságóránkat reggeli relaxációs gyakorlattal kezdtük vidám, szomorú kis törpékké, megbeszéltük mi az ami örömet és boldogságot jelent számunkra – minek szoktunk örülni? Kis mondókák , szorakoztató mozgásos játékok, mese segítségével jutottunk el az optimizmus szigetünkre. Beszélgettünk az optimizmus fogalmáról a gyerekekkel, hogy mit jelent ez a fogalom az ő kis fejükben, az ő nyelvükre lefordítva váltunk, majd Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok című dalának meghallgatásával folytattuk , vidám hangulatban táncoltunk Közösen elkészítettük az optimita kis sünikeket.
Almát szedj és ügyesedj relaxációs gyakorlat után , sünikké változtunk akik nagyon fáznak, de összebújva avar alatt már nem vacognak. Mindennapjainkban felhívtam a gyermekek figyelmét arra mikor kedvesek, jóindulatúak egymással és ez milyen jó érzés ezzel is segítettem az optimista gondolkodásmód kialakítását! Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok dalának meghallgatása után mindenki tenyér lenyomattal sünit készített