Boldogságóránkat a „Hintaszék” relaxációs gyakorlattal kezdtük, már ettől mosolygós lett minden gyermek a csoportban. Eljátszottuk „Szomorú Szilárd és Boldog Blanka” játékot, ezután elmeséltem Tódi törpe varázsszemüvege c. mesét. A mese után beszélgettünk arról, hogy ki miért volt szomorú és hogyan vígasztalódott meg, mit látnak szépnek, létezik-e varázsszemüveg…
Aki hitt benne, az el is készíthette a saját varázsszemüvegét!
A nagyobbakkal játszottunk Tükörjátékot is, végül az optimizmus jele felkerült a várlépcsőnk második fokára. 🙂

Beszélgetőkör alkalmával az optimizmus jelentéséről, a pozitív hozzáállásról beszélgettünk a gyerekekkel. Aztán meghallgattuk a Pozitív gyerek vagyok kezdetű dalt, melyre közösen táncoltunk is egyet. Elmeséltem nekik a Tódi törpe varázsszemüvege című mesét, majd arról beszélgettünk, hogy voltak- e már szomorúak, ha igen, akkor miért és ki vigasztalta meg őket.
Végezetül mindenki elkészítette az optimista szemüvegét.

A gyerekek megismerkedtek az optimizmus gyakorlásával. A tevékenységet a hála zenéjével kezdtem, mellyel a gyerekek ráhangolódtak a boldogságóra tevékenységre. Ilyenkor előkerült a csoport plüss hálaszíve is, melyet megölelhettek. A mesét követően beszélgettünk az optimista szó jelentéséről, a mesében szereplő sün érzéseiről és a mesebeli varázsszemüveg hatásáról. A gyerekek megtanulták Tódi törpe Szebben látó mondókáját, majd egy varázsszemüvegbe nézve elmondhatták az életükben lévő szép és jó dolgokat. Készítettünk egy varázsszemüveget vegyes technikával, amelybe mindenki belerajzolhatta a számára fontos örömteli, jó dolgokat. Miután a gyerekek elkészítették önarcképüket, a szemüvegeket ráragaszthatták. Az elkészült alkotásokat közösen megcsodáltuk, beszélgettünk róla.
Játékosan utánozhattak különböző érzelmeket, arcot ábrázoló emotikonok segítségével. A Pozitív gyerek vagyok című zenét nagyon megszerették a gyerekek, gyakran hallgattuk, énekeltük.
A tevékenységek után felhelyeztük a boldogság várának második lépcsőfokára az optimizmus logóját.

2023. október
Optimizmus hónapja

Készítettem kinyithatós szivecskéket, amikbe pozitív üzeneteket írtam, hogy kicsit mindenkinek szebbé tegyem a napját. Ezt is írtam ki: ÚTRAVALÓ, Hogy még szebb napod legyen! Kisasztalra, kiskosárba kitettem a folyosóra, és aki elment a szobánk előtt, vehetett a kosárkából egyet. A szíveket ki kell nyitni, hogy megtaláld benne az üzenetet: mint pl.: Legyen szép napod! Jobb Veled a világ! Ez a „bátorságnapod”! Add tovább mosolyod, hogy másokat is boldoggá tégy! Ma minden sikerül!. Áldott ez a napod is!….stb. (Az egyik dadus néni könnybe lábadt szemekkel köszönte meg, hogy milyen jólesett neki, mert az nap minden sokkal vidámabb volt) A gyerekekkel már reggel mókust színeztünk, vágtunk, ragasztottunk, közben énekeltünk is. Reggeli után pudingot főztünk, mindenki ízlése szerint kiporcióztuk, hogy kihűljön. Örsnek a tejallergiája miatt zabtejből készítettük el. Előcsalogattuk Dórát a dobozából. Persze Dóra ma szomorú volt. Ki se akart jönni. Szomorú volt, mert borús szeles volt az idő, és azt gondolta, ma jobb egész nap csak ágyban maradni, szomorkodni. De a gyerekek megsúgták, hogy milyen jó, hogy ma hűvősebb idő van, mert így a puding is hamarabb kihűl. Azután még soroltunk néhány jó gondolatot, hogy miért is tudunk örülni a mai napnak. Akkor elmeséltem nekik a Süni tököcskéje című mesét. Ez egy vicces láncmese, melyben sünike termesztett tököcskéje szétesik, viszont sok erdei állatka jól lakik belőle. A mese tanulsága után be kellett csukni a szemüket, és arra gondolni, hogy milyen volt a mai reggelük, volt-e valaki szomorú, és sikerült-e megvigasztalni, felvidítani őket. Olyan ügyes válaszokat adtak, büszke voltam rájuk. Persze Bella zenéje zárta a foglakozást, Jól érzem magam boogiera táncoltak, elkérték Dórit is, és láncot alkotva megtáncoltatták. Utána megettük a pudingot, ami kellett a jókedv fokozásához.
Kedden reggel a gyerekek mozgásos tevékenységnez kis akadálypályát építhettek ugrálós-mászósat, a többiek, akik nem akartak mozogni, gesztenye babát barkácsoltak velem. A reggeli után picit még játszottak, megbeszéltük, hogy Könyvtárba megyünk, és mire való a könyvtár, miért van, mit lehet ott csinálni, meg persze néhány illemszabályt is rögzítettünk. Erika néni már várt minket, előkészített sok állatos könyvet, mert még tart nálunk az állatvédelmi témahét is. Volt ismeretterjesztés, találós kérdések képek segítségével a Melyik állat rózsaszínű? (Michael Schober) című könyvből, és egy kis vicces mese A pösze nyuszi (Balázs Ágnes) című könyvéből. Utána kutató munka folyt a könyvekből, amiket nézegethettek. Sétáltunk oda-vissza, azért a kicsinyeink elfáradtak.
Szerdára „Kifordított fordított nap” volt hírdetve. A gyerekek egy része kifordított ruhába, felemás zokniban, felemás copfval, balerina ruhában, pizsamában, kesztyűben, érkeztek, és persze harisnyával a fejemen (amit rövid ideig bírtam, mert mindig lecsúszott) kezdtük meg a napot. Jó éjszakát, Szép estét kívántam az érkezőknek. A jeleket fordítva tették fel, a reggeli elfogyasztása kifordított széken lovaglóülésben zajlott. A játékokat sötétben pakoltuk el, mert amikor felkapcsoltam a villanyt, aludni kellett. Az asztalokon állva, hason csúszva haladtak. Zenére táncoltunk, és amikor lekapcsoltam a zenét az asztalokra kellett felülni. A mese interaktív volt Balázs Ágnes Beszélő kutya című könyvéből, ahol egy kis szófogadatlan kacsáról volt szó, aki jól meg is fázik. Egyes szavakat mozgással kellett kísérni, Háp-felállás a székről, Kiskacsa-hasalás, Hapci-forgás. Letelt az időnk, ezért néhány játék kimaradt, de még a héten pótolhatjuk.
A folyosón most KÍVÁNSÁG-HIDAT kezdtem el. A madzagra fehér felhőket tűztem, a kisasztalra papírkorongokat tettem, ceruzát, tollat. A kiírás: „Vegyél el egy buborákot, és rajzold, vagy írd bele, mitől lennél még boldogabb (titkos kívánság), és ragaszd fel a felhőcskékre, díszítsd ki a Kívánság-hidat!” Ha sok buborék lesz rajta, olyan lesz, mintha szállnának a szappanbuborékok.
Csütörtökön tornával kezdtünk, karikával ügyeskedtünk, a játék, lufival pókfoci, és csak lufizás volt. Reggeli után kicsivel vendégül láttuk a Boglárka csoportot. Elmondtam, hogy milyen hét van nálunk, és a gyerekeim segítségével elmagyaráztuk, hogy mit jelent a szó: optimizmus, és miket csináltunk már eddig. Az egyik vendég gyermek azt mondta óvónénijének, amikor a Fordított napot mesélték a gyerekek: „ de jó, mi is csináljunk ilyet Orsi néni!” Utána interaktív mese következett, a tegnapi könyv egy másik meséjét olvastam, A beszélő kiskutya-t. Az asztalra kihelyezett buborékokat kellett a gyerekeknek megrajzolni, azokkal a gondolatokkal, tárgyakkal, amiktől boldogabbnak, örömtelibbnek érzik napjaikat. Ezeket felragasztottam a Kívánság-hídra, ahol készítettünk közös fényképet is. Az udvaron a szivárvány ejtőernyővel labdákat dobáltunk magasra, addig rázták az ejtőernyőt, amíg el nem repült mindegyik.
Pénteken kirándulást terveztünk, az eső majdnem elriasztott minket, de bátran bevállaltuk, és jól tettük, mert gyönyörű idő lett. Reggeliztünk, feltettük a lépcsőre az optimizmus jelét, rögzítettük a magyar megfelelőjét az optimizmus szónak, elmondtam a tudnivalókat a tanya látogatásról, és mindenki kapott smile matricát, amit a kosarába tett. A tanyán kutyával, sok cicával, tehenekkel, bocikkal, tyúkokkal, kakassal, disznóval, lovakkal, már üres fecske fészekekkel, traktorokkal, darálókkal találkoztunk, ismerkedtünk. A vendéglátóink kakaóval, kaláccsal kínáltak minket. A hazavezető úton menhelyi kutyákat is láttunk. Nagy élményekkel tértünk haza.