Az órát a klasszikus fél pohár vízzel indítottam, majd megbeszéltük a két fogalom, a pesszimizmus és az optimizmus közötti különbséget. Ezután a gyerekek kiszínezték a papír szemüveget választásuk szerint. Közben felolvastam a könyvbéli történetet.
Eztán következtek a szituációs játékok, és ezeknek a feldolgozása aszerint, hogy a gyerekek milyen módon akarják vagy tudják feldolgozni.
Az optimizmus gyakorlása
Prügyi Mesevár Napköziotthonos Óvoda
A foglalkozás elején beszélgettünk az optimizmusról, arról, hogy mindig mindenben találjunk valami jót. Szomorú Szilárdot és Boldog Blankát készítettünk, majd elmeséltük Tódi Törpe történetét. Varázsszemüveget színeztünk, majd tükörjátékot játszottunk. A foglalkozás végén kiszíneztük az optimizmus jelét.
A rózsaszín szemüvegeken át nézve időutazást tettünk a gyerekek Lehető Legjobb Jövőjébe, ahol szerepelt nagy család, sok gyerek, szép családi ház állatokkal körbevéve. Álmaikban felnőttkorukban focisták vagy rendőrök, esetleg farmerek szerettek volna lenni. Készítettünk optimista mosolyfejekkel díszített pólókat is, ahova felkerültek a támogató barátok nevei is.
Az Ölelés világnapja alkalmából energiaadó baráti öleléseket adtak egymásnak a fiúk és a lányok.
Óra végén lelkesen énekelték Bagdi Bella dalával együtt: „…P-O-Z-I-T-I-V, pozitív gyerek vagyok.”
Katalin Andrea dr. Balogné Dévai
Az október havi boldogságóra témája az optimizmus gyakorlása volt.
A téma feldolgozását egy rövid beszélgetéssel kezdtük: bevittem a csoportba egy kancsó gyümölcslevet, aminek a gyerekek nagyon örültek, de „nem találtam” poharakat, így elszomorodtak, hogy nem lehet meginni. Természetesen Öko-iskolaként vannak a csoportunk dobozaiban újra hasznosítható kupakok, melyeket felkutattunk a teremben, és ezek „kispohárként” szolgáltak, a probléma optimista megoldásához. Megbeszéltük, megtanultuk, hogy nem szabad csüggedni, hanem optimista módon, meg kell keressük a pozitív megoldást. Az üdítő szétosztása után a félig üres, félig tele pohárral szemléltettem az optimista nézőpontot. Megbeszéltük, hogy az üres pohárnak is örülnünk lehet, mert hiába van egy egész kancsó finom gyümölcslevünk, ha nincs, amibe szétosszuk és megigyuk. Az ízletes szemléltető eszközt, a gyermekek jóízűen elfogyasztották a magyarázat végén.
A foglalkozás folytatásaként mindenki lerajzolta, mi okoz számára jó kedvet, mitől érzi magát boldognak. A rajzokat kitűztük egy táblára és áttekintettük.
A következő feladatban, apró dísztökökből, állatfigurákat formáztunk. Ez nagyon tetszett a kis csapatnak, igazi kis „házikedvencek” keltek életre. Az állatkáknak őszi „avartalálkozót” szerveztünk egy pléd alatt, vidáman bujkáltak a kis állatok és keresték egymás társaságát.
A foglalkozás végén a hónap dalára vidáman énekeltek és táncoltatták a kis állatkáikat a gyerekek, majd lelkesen vitték magukkal a napközis tanuláshoz is új „barátaikat”.
Tanulóimmal a hónap folyamán a pozitív gondolatokra fókuszáltunk.Megpróbáltuk kiemelni azokat a jó dolgokat,amelyek örömmel, boldogsággal és pozitív energiával töltenek el bennünket.Inspiráló volt a hónap dala is,melyet előszeretettel énekeltünk.Egy kis relaxációval és like-okkal tettük ezt a hónapot is vidámmá és optimista-szemléletűvé.
Októberben az optimizmus gyakorlása alkalmával készült el az -Őszi sünbirodalom- az avar alatt, illetve a- Vidám, színes sünbirodalom- is.
Októberben a 9.A. osztályban az optimizmus témakörét jártuk körbe. A tanulókkal először beszélgettünk arról, hogy kinek, mit jelent az optimizmus, menyire tartják magukat optimista emberben. A tanulók látják a különbséget az optimista és pesszimista személyiség között, de bevallották, hogy sokszor a pesszimizmus győz, bizonyos élethelyzetekben nehéz optimistának maradniuk. Fontosnak tartják az életükben az optimista hozzáállást, és leginkább azokat a személyeket kedvelik, akik inkább optimisták. Ha társaságban vannak, akkor inkább az optimistább oldalukat mutatják, míg amikor egyedül, vagy szűkebb családi körben, akkor a pesszimizmus győz.
A „Legyező” feladatot választottam az osztálynak. Kis módosítással hajtottuk végre a feladatot, hiszen nem hajtogattuk a papírt, hanem mindenki láthatta milyen tulajdonságok kerültek egy-egy név mellé. A tanulóknak nagyon tetszett ez a feladat, bár bevallották, hogy időnként nehéz volt csak a pozitív tulajdonságokra koncentrálni.
Ebben a hónapban a témánk az optimizmus. Mint minden téma esetében először tisztáztuk, hogy mit jelent ez a fogalom. Igyekeztünk minél pontosabban meghatározni a jelentést.
Megbeszéltük, a 7 tipp hogyan segíthet az optimista gondolkodásmódban.
A motiváló idézetek közül mindenki kiválasztott egyet, és megbeszéltük annak üzenetét.
A legtöbben ezt az idézetet választották:
” Mosolyogj a jövőbe, és az visszamosolyog rád. ” ( Yoko Ono)
Megbeszéltük, kinek mit jelent az optimizmus, hogyan van jelen az életünkben.
Szóba került a pesszimizmus is , melyről mindenki elmondta, mit gondol róla, illetve rá jellemző-e a pesszimista látásmód.
Az óra végén az optimizmushoz kapcsolódó szavakat, kifejezéseket kerestünk.
Elhatároztuk, hogy minden héten pénteken kiemelünk egy eseményt, történést, ami pozitív volt az életünkben.
Szklenár Tímea
of.
I. Bev.: Relaxáció: „Napimádó” gyakorlat
Ráhangolódás: Zenehallgatás: Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok című dala.
II. FŐRÉSZ: Beszélgetés a témában. Tankönyvi részek használata.
Mesehallgatás: A szomorú királykisasszony
Páros gyakorlat: „Újraolvasó” Mi lehetett a szomorúság oka, hogyan vigasztalnátok meg? (Ötletbörze)
Egyéni gyakorlat: ” Örök mosoly” arcképcsarnok elkészítése. Az elkészült munkák közös elhelyezése a teremben.
III. Bef.: Levezető gyakorlat: „Nevetőverseny” csoportban.
Közös meditáció a témában.
Az ehavi téma az optimizmus gyakorlása. 2.osztályos kisdiákokról lévén szó, az optimizmus fogalmát el kellett magyarázni, szükséges volt annak értelmezése. Ezt követően meghallgattuk Bagdi Bella: Imádok élni című dalát. Sokan mondták utána a gyerekek közül, hogy ők is imádnak élni. 4-5 gyermek viszont azt mondta, hogy ők szomorúak, mert elváltak a szüleik. Magam is meghatódtam a diákok spontán megnyilatkozásait hallva. Rövid, spontán beszélgetésünk után „AVARTALÁLKOZÓT” tartottunk, ahol erdei kisállatok bőrébe bújhattak a gyerekek. A végén egy nagy kupacot alkotva, összebújva arról gondolkodtunk, hogy mit mondhatnak egymásnak az állatok. Az avartalálkozó után „A mesebeli kis szűcs ” interaktív mesében vettek részt a gyerekek. Jómagam voltam a mesélő. A mesélés közben kisállatok szerepébe lépve mondták el félelmeiket, bánataikat, majd vágyaikat. A mese végén bizakodó gondolattal vettek bundát maguknak az állatkák, a mesebeli kis szűcstől. Kreatív feladatként egyszerű sünfigurákat készítettünk, amelyekből megalkottuk az optimista sünbirodalmat.