A tevékenységet egy játékszituációval indítottam, ahol egy gyermeknek (Borús Boti) nem volt kedve a többi gyerekkel játszani, bármilyen játékba is hívtuk közösen. Meghallgattuk Bagdi Bella Pozitív gyerek vagyok című dalát, közben ki-ki kedvére mozgott rá. Borús Boti a dal után kezdett jobb kedvre derülni és elmesélte a gyerekeknek A varázsbonbon című mesét a derűlátásról. Ezután mimika játékkal megjelenítettük arcunkon a borús, pesszimista, rosszkedvű gyermek arckifejezéseit, majd a derűs, optimista, vidám gyermeki arckifejezést. Megnézték saját arcukat a tükörben mindkét arckifejezésükkel. Beszélgetést kezdeményeztem arról, hogy mikor érzik így magukat. Válaszaik sokrétűek voltak a családi élet és az óvodai élet területéről merített példákkal alátámasztva. Ötleteket adtunk Borús Botinak, hogy mi derítheti jókedvre. Pl. mozgás, tánc, éneklés, játék, jó emlék felidézése. Ezután eljátszottuk a mosolyadogató játékot, ahol körben ülve egymásnak egy nagy mosolyt küldtem, amit mindenki a mellette ülőnek továbbadott. Újra meghallgattuk Bella dalát és közben megrajzolták a gyerekek vidám önarcképüket. (Aki szerette volna, megnézte magát akár többször is a tükörben rajzolás közben.) Ezzel célom volt a pozitív, vidám, optimizmust ábrázoló arckifejezés bevésése a gyermekek tudatába, hogy alapként a mindennapokban ezt hívják elő a lehető legtöbb alkalommal.

Az ősz témakörén belül minden évben megjelenik a gyerekek nagy kedvence a SÜNI. Mesékben, versben, barkácsolásban, mozgásos játékokban, képességfejlesztésben. Ezért esett a választásunk erre a feladatra.

A süni készítést megelőzte a Sün Balázs c. mese bemutatása, melynek szereplőit wc papír gurigából és színespapírból készítettem el és adtam elő a gyerekeknek, ezáltal irodalmi élményhez juttattam őket, érdeklődésüket fokoztam a téma iránt.

A nagy sikerre való tekintettel többször is előadtam még a hét folyamán ezt a mesét, illetve a gyerekek szabad játékuk során is elővették a bábokat és játszottak velük.
Ezzel hangoltam rá őket a későbbi sünibarkácsolásra.
Tevékenykedés közben sünis dalokat, verseket mondogattunk, illetve az őszről beszélgettünk. Így nagyon gyorsan és hangulatosan telt az idő.

Az elkészült sünikéket egy nagy hullahopp karikában “megágyazott” lakhelyre helyeztük. Kibéleltük a gyerekekkel közösen gyűjtött színes falevelekkel, a szülők által gyűjtőmunka során behozott termésekkel (dió, mogyoró, makk, gesztenye).

Ezt követően minden gyerek a saját sünikéjét belefektette az avarágyba, létrehozva ezzel a vidám sünibirodalmat.

Az optimizmus hónapját A mesebeli kis szűcs történetének megismerésével kezdtük. A foglalkozás kezdetén eljátszottuk az avar találkozót, majd Boldog Dóra elmesélte a gyerekeknek a szűcs történetét. Meglepődve tapasztaltuk, hogy a gyerkőcök nehezen fogalmazták meg, mire vágyhattak az állatok. Amikor a szűcsnek a bundáért cserébe mit adnátok neki, ha olyan dolgot kell adnod cserébe, amitől felvidulsz, még inkább meglepődtünk. A gyerekek nehezen tudtak elvonatkoztatni a gyémánt, pénz, arany, kincs „fizetségtől”. Hiába volt Márti óvó néni fizetsége a fuvola, mert a zenétől, daloktól mindig jó kedve lesz, a gyerekek csakis kincsekkel, pénzzel akarták „megvásárolni” a bundát. Így következő nap előkerült Tódi törpe szemüvegének története, hogy kicsit más nézőpontból is megérthessék, hogyan lehet a szomorúságot, siránkozást átformálni. Meg is tanultuk a „Hipp-hopp hopp” c. mondókát és szemüvegeket kezdtünk készíteni, hogy a mindennapokban segítségünkre lehessen, ha valaki szomorú, rossz kedvű. Többször fordult elő, hogy játékidőben is ezzel a mondókával igyekeztünk rossz hangulatot „átvarázsolni”. A süni nagyon felkeltette érdeklődésüket, így süniket is barkácsoltunk. Sokszor hallgattuk Bagdi Bella: Ellazulni jaj de jó c. dalát, ezt hónap végére már volt aki magától is kérdezte, mikor hallgatjuk. Egy pályázat is érkezett hozzánk, amiben feladat volt mesét írni közösen a gyerekekkel és ahhoz illusztrációt készíteni. A meseszövő manók földjére utaztunk, és hívószavakat mondtunk, amelyek között a süni is szerepelt.A gyerekekkel való közös ötletelés közben olyan történetet kerekítettek, amelyben a süni egy haragos bálnának segít megnyugodni Bagdi Bella zenéjét énekelve, örömmel nyugtáztuk, hogy a gondolataik már a témában önállóan is mozognak és a süniket így felhasználtuk a pályázat illusztrációjához is. (A mese A/4 oldal, nem tesszük fel ide a terjedelem miatt). Nagyon érdekes élmény volt velük mesét alkotni, mindenki rakott hozzá saját gondolatot, ötletet, nekünk csak az összefűzés maradt a feladatunk. A hangulataik könnyebb felismerését segítve elkészítettük a hangulat barométert: Opti Olga – Közömbös Kriszta – Szomorú Szandra napraforgók segítségével kezdtük tudatosan megfigyelni mitől vagyunk szomorúak, mitől vidámak. A hó végén egy kisfiú épp ebédnél kérte, hogy had tegye a Szomorú Szandrára a szirmocskáját, mert fáj a pocakja, majd alváshoz készülődésnél ismét odaszaladt, hogy óvó néni, már nem fáj a pocakom és ettől vidám vagyok, áttehetem a szirmot? Az érzelmek tudatosabb felismertetése sikerült, úgy gondoljuk elkezdtek arra is fókuszálni, mitől változik meg a szomorú, rossz érzés a vidámabb, jobb érzések felé, így reméljük lesz lehetőségünk hamarosan újból foglalkozni a kis szűcs meséjével, mielőtt a társas kapcsolatok témáját kezdjük el feldolgozni, hátha már sikerülne jobban ötletelni, mit mondhattak a kis állatok a szűcsnek.

VÁZLAT
Tevékenység helye: Kazincbarcikai Összevont Óvodák Füzike Tagóvoda- 1. sz csoport
Tevékenység ideje: 2023. 10. 27.
Tevékenység területe: Boldogságóra
Tevékenység formája: Kötetlen, mikrocsoportos
Tevékenység anyaga: Az optimizmus gyakorlása
Bezzeg Andrea: Tódi törpe varázsszemüvege
Tevékenység célja: Az irodalmi érdeklődés felkeltése, közösségi érzés formálása, irodalmi élménynyújtás. Az optimizmus fogalmának megértése, optimista szemlélet formálása.
Korcsoport: Vegyes
Tevékenység feladatai:
– Nevelési: A szép iránti fogékonyság felébresztése, a gyermekek esztétikai érzelmeinek gazdagítása a mese művészi hatásaival, a gyermekek érzelmeit gazdagító irodalmi élmény nyújtása, a közös dramatizálással az irodalom megszerettetése, együttműködő készség fejlesztése. Empátiás érzék, segítőkészség, türelem, szeretet, egymásra figyelés, kooperáció fejlesztése

– Képességfejlesztés: A gyermeki kifejezőkészség, nyelvtanilag helyes beszéd fejlesztése, a gyermekek figyelmének, emlékezetének fejlesztése, szerialitás fejlesztése, szókincsbővítés a mese nyelvezetével, ok- okozati viszonyok megtapasztalása, metakommunikáció fejlesztése, testséma fejlesztés, kreativitás fejlesztése
Tevékenység módszerei: Beszélgetés, magyarázat, bemutatás, szemléltetés, gyakorlás, motiválás, differenciálás, egyéni bánásmód, értékelés, dicséret
Tevékenység eszközei: manó báb, szomorú szilárd- boldog blanka síkbáb, kivágott szemüvegek, rjzlap, ceruza, filctoll
Tevékenység előzménye:
-Bagdi Bella: Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek c. dalának meghallgatása
– varázsszemüveg készítése
Tevékenységet vezeti: KEREKES RENÁTA
Tevékenység felépítése, menete:

Szervezési feladatok:
-Nyugodt, derűs légkör megteremtése
-Szerepjáték kialakulásának elősegítése megfelelő eszközök biztosításával
– Teremrendezés-megfelelő és elegendő hely biztosítása a babaszobában és körülötte.
Eszközök, kellékek elhelyezése: bábok, varázsszemüvegek, CDlejátszó

I.Motiválás
1. „A mai napon, a mai napon „c. tevékenységbe hívó mondóka ismételgetése
2. Égig érő fa vagyok, megnövök, mint a nagyok relaxációs gyakorlat végzése
3. Beszélgetőkör: saját tapasztalataink által az optimizmus fogalmának megértése.

II. Bezzeg Andrea: Tódi törpe varázsszemüvege c. mese eseményeinek felidézése, a versben található vers elismétlése közösen.

„Van Nekem egy szemüvegem,
ha felteszem azt,
szebbnek látok mindent amit megmutat.
Szép az ősz, szép a tél, kerek erdő vígan él.
Szép a tavasz, szép a nyár, így gyönyörű a világ.”

III. A tevékenység hangulati lezárása,
átvezetése, továbbélése
a., Értékeim fája c. játék során egy előzetesen készített fára saját erősségeinkkel ellátott falevelek felragasztás

b., Bagdi Bella: Világomban minden rendben van c. dalának meghallgatása

A relaxációs gyakorlat célja elsődlegesen a ráhangoló bevezetés és a feszültségmentesítés.

Verselés közben ügyelek a szöveghangsúlyokra, a szöveg érthető elmondására, tagoltságára, tempóra. Hangszín változtatásával élményszerűvé teszem a vers előadását.

Folyamatos értékelés, dicséret, bíztatás, segítségnyújtás. A gyermekek önkifejezésének segítése, közös játékos tevékenykedtetéssel.

REFLEXIÓ
A tervezett boldogságóra témája az optimizmus gyakorlása volt. A tevékenységet Bagdi Bella: Ha boldog vagy mutasd meg mindenkinek c. dalának megismerése előzte meg, melyet ezen a napon a gyerekek már vidáman énekeltek, mikor elindítottam a lejátszón. Az elmúlt héten varázsszemüvegeket is készítettünk, közben hosszasan beszélgettünk az optimizmusról, a barátságról, szeretetről és arról, hogy miért van szükségünk arra, hogy mindenben megtaláljuk a jót, a szépet. Tapasztalatom szerint a gyerekek körében ez egy nagyon kedvelt téma, amiről szívesen beszélgetnek. Mivel a csoportunkban a lányok körében egyre gyakoribb a kiközösítés, így ezzel a boldogságórával az összetartozás érzését kívántam erősíteni.
A foglalkozásra való ráhangolódáshoz az „Égig érő fa vagyok, megnövök, mint a nagyok” relaxációs gyakorlatot választottam, melyet a gyerekekkel közösen végeztünk, így együtt élhettük át annak pozitív hatásait.
A motivációm a már jól ismert boldogságórába hívó mondóka volt, melyet meghallva a gyerekek már siettek is hozzám, hiszen folyton azt kérdezgették már az előző napokban is, hogy mikor lépünk már egy fokot a boldogság várunk lépcsőjén.
A tervezés során figyelembe vettem a gyermekek motiváltságát, életkori sajátosságait. A mesét a gyerekek figyelmesen hallgatták, felfedezték benne a barátság, a társas kapcsolatok fontosságát, azt hogy a bajban a barátainkra számíthatunk, hogy minden rosszban találhatunk valami jót.
A mese után szívesen vettek részt a dramatizálásban, örömmel bújtak Tódi manó és Sün Artúr bőrébe. Mindenki nagy lelkesedéssel készítette el a saját varázsszemüvegét, melyet még napokkal később is szívesen vettünk elő, ha történt valami rossz dolog és szükségünk lett Rá.

A nap során harmóniát, érzelmi biztonságot, nyugodt légkört teremtettem, így a délelőttöt sikeresnek tekintem, melynek során a betervezett célok megvalósultak.

A boldogság óránkat a ,,fújj-fújj” relaxációs gyakorlattal kezdtük el.Megteremtődött a közös tevékenységhez az optimális atmoszféra.Felszabadulva ,jókedvvel,új lendülettel kedvezően áthangolódtak a gyerekek. Az őszi időjárás jelenségeit figyeltük ezen a héten ,igy aktuális volt a relaxációs gyakorlat tartalma. Meghallgattuk Bagdi Bella:Pozitív gyerek vagyok…c dalát egymás kezét fogva,közben ringatóztunk.A dal üzenete: igen,igen,igen,harsogták a gyerekek.Az életkori sajátosságaikat figyelembe véve beszélgettünk a jó és rossz,optimista és pesszimista szó jelentéséről.Ki miben jó?A mesében szereplő:Tódi törpe- Szebben látó mondókáját gyakoroltuk .Varázstükröt tartottam eléjük,hogy növeljem önbizalmukat,többen nem nyilatkoztak,féltek.Amikor magam elé tettem a tükröt mintát adva/varázslatos ,mosolygós/hangulat keletkezett.Magam,majd egy két gyermek pozitív tulajdonságait soroltam.Mindezek hatására több gyerek elmondta bátran,mi az ami szép ,jó benne.Varázsszemüveget készíthettek ,amit bármikor felvehetnek ,megláthatják a rossz dolgokban a jót is.Megvédi őket mindentől amikor bele nézek.,,A legjobb legszebb vagyok „-mondta egy kislány . Elmesélte egy két gyermek milyen rossz volt neki amikor nem játszott vele senki.Majd felvette a szemüveget és jóra fordította a történteket,mert mindig ő akart lenni a vonatos sorban az első.Őszi termésekből az optimizmus jelét kiraktuk .Optimista esernyőt készítettünk ,mely alá saját magukat rajzolták.Meglepetéskénk elmondtam nekik,hogy találkoztam Boldog Dórával Budapesten az oklevél átadon .Nagyon örültek a kiszínezős munkafüzetnek és a mesés, játékos könyvnek.Szeretnénk mindig optimistának lenni,örülni ,kacagni,győzni,boldognak maradni!

Az egyik kedvenc témám az optimizmus gyakorlása témakör. Nekem sem árt néha átismételni, hogyan szemléljük mindennapjainkat.

A gyerekek számára ez a szó idegen, így saját életemben megélt példákon keresztül igyekeztem megérteni velük, mit jelent az optimizmus. Elmeséltem, hogy életem során, ha egy akadály került elém, előfordult, hogy a rosszat láttam meg benne, megijedtem tőle, nem bíztam magamban, hogy képes vagyok megoldani. Pozitívan látni nem könnyű feladat!

Sajnos többször tapasztalom a gyerekeknél is, hogy nem hisznek magukban. A szülőkkel folytatott beszélgetéseim során, felhívtam a figyelmüket arra, hogy bízzanak gyermekeikben, biztassák őket a mindennapokban.

Ezután kezembe vettem a Boldogságóra könyvet és Bezzeg Anna meséjén keresztül próbáltam megértetni az óvodásaimmal, milyen az, aki optimista. Bagdi Bella zenéit is sokszor hallgattuk, melyre a gyerekek önfeledten mozogtak, táncoltak.

Minden évben érdekes tapasztalat, ha a kezünkbe kerül a tükör („Tükörjáték). Természetesen én mondtam el elsőként tükörképemnek jó tulajdonságaimat. Kis nehézséggel, de mindenkinek sikerült magáról jót mondani. A játék végén arra ösztönöztem mindenkit, hogy higgye el magáról, hogy ő egyedi, szerethető csoda a világban!

Természetesen mindenki elkészítette saját optimista szemüvegét is, melyeket egy üvegben tartunk és bármikor használhatjuk, ha szükségét érezzük.

Amikor második alkalommal ültem le a gyerekekkel a szőnyegre, örömmel tapasztaltam, hogy letisztult bennük és megértették az előző nap beszélgetését. Arra kértem őket, hogy soroljanak fel olyan dolgokat, amikben ügyesnek tartják magukat. Sokkal könnyebben, gördülékenyebben ment mindenkinek ez a feladat.

Szeretem ezt a témát. Örültem volna, ha az én óvodás, illetve általános iskolás koromban lettek volna ilyen Boldogságórák! Nagyon jónak tartom, hogy egy 3-6 éves kisgyermek is találkozik az optimista életszemlélet fogalmával. Biztos vagyok abban, hogy a későbbi életük során, könnyebb dolguk lesz!

Köszönöm! Köszönjük!

Kiki törpe ellátogatott a tulipán csoportba, ahol megismerte a gyermekeket. Elvitte magával őket a „Boldogság szigetre” ahol egy kis játékkal készült nekik. A feladatuk az volt, hogy két csoportba egymással szembe kellett leülniük. Az egyik csoportnak felkellet vidítani a másik szomorú csoportot, majd utána csere volt. A játék eljátszása után elmesélték Kikinek a gyermekek, hogy a bohóckodás és a vidámság jobban tetszett nekik, mint a szomorkodás.
Ezután Kiki elmesélte nekik, Tódi törpe történetét. A mese után együtt megbeszélték, hogy mit érezhetett a törpe és a süni is. Kiki törpe arra kérte a gyermekeket, hogy aki szeretné mondja el neki, hogy mi tenné boldoggá őt. Voltak itt őszinte és bohókás válaszok is. (Kirándulás, játszóház, játszótér, lovaglás, biciklizés, gyémánt, szüleivel való együttlét) Süni oda adta a gyermekeknek ezután az optimista szemüvegét, amit Tóditól kapott, hogy a gyermekek kipróbálhassák, hogy mit látnak a szemüvegen keresztül. Ezután felajánlotta nekik, hogy készíthetnek maguknak és szeretteiknek ilyen optimista szemüveget. Volt olyan gyermek, aki még külön a nagyszüleinek is készített szemüveget.
Záró játékként lágy zene kísérete mellett össze-vissza sétáltak a gyermekek a szőnyegen és aki velük szembe jött azzal először pacsit adtak egymásnak majd a következővel együtt táncoltak, egymásra mosolyogtak, megölelték egymást…
Következő nap egy jóságos tündér látogatta meg a gyermeket, aki elmesélte, hogy milyen rosszul esett neki, hogy megbántották és rosszat mondtak rá, de mikor a tükörbe nézet és közben elmondta, hogy mi az, amit szeret magában jobban érezte magát tőle. Kérte a gyermeket, hogy ők is erre figyeljenek és ne higgyék el ha butaságot mondanak rájuk és megsértik őket, mert mindannyian értékesek. A gyermekek a tükörbe nézve örömmel mondták el, amit szeretnek magukban. Volt, aki külső tulajdonságot mondott (haj, szem stb.), volt, aki belső tulajdonságot (szívét, bátorságát, kedvességét), és volt olyan is aki mindent szeretet magában kívülről belülről.
Harmadik nap egy boszi látogatott el a csoportba és arról mesélt a gyermekeknek, hogy milyen jól esik az, ha kedves és jó dolgokat mondunk a másiknak. A gyermekek egyesével ültek a kör közepére és a többieknek az volt a feladata, hogy mondják el neki mit szeretnek benne. Voltak, akik bátran ültek ki, voltak, akik kicsi félve, de mindenki boldog volt miután megkapta a sok-sok kedves szót és bókot.
Boldogság szigetről mindennap úgy tértek vissza a gyermekek, hogy egyesével megölelték egy kiválasztott társukat majd ő is tovább adta az ölelést egy másik gyermeknek. Így mindenki egyesével jutott vissza a társa segítségével az óvodába.
Ezekkel a játékokkal a boldogság sziget mesehősei azt szerették volna, hogy a gyermekek figyeljenek oda, hogy mit mondanak a felnőtteknek, gyermekeknek, szavaikkal, tetteikkel menyire megbánthatják vagy éppen felvidíthatják a másikat.

„Mindannyiunknak rosszul esik, ha megbántanak minket, csúnyát mondanak ránk ilyenkor mi is értéktelennek érezzük magunkat, szomorúak leszünk és rossznak látjuk a világot. Ezzel szemben mennyire jól esik, ha elmondják nekünk, hogy mit szeretnek bennünk mert akkor mi is jobban értékeljük magunkat és a világot is szebbnek látjuk, és éppen ezért kell mi magunknak is erre törekednünk, hogy a másikat ne megbántani igyekezzünk, hanem ösztönözzük és bátorítsuk őt kedves szakkal és jó cselekedettekkel.”