A márciusi boldogságórát összekapcsoltuk a nyílt nappal, így a szülők is részesei lehettek a mindennapjainkon túl egy boldogságórának, melyet a boldogság világnapján sikerült megtartanunk. Mivel most az egész csoport részt vett (vegyes csoport), így a differenciálásra nagyobb hangsúlyt fektettem. A zene, az éneklés, a mozgás, a mese vagy történet, és a játékos tevékenységek, majd a kézműveskedés elengedhetetlen ezeken az alkalmakon.
Elkészítettük az egy gyermek egy üzenet szivecskéket is, melyet a gyerekek a szüleikkel dobtak be a postaládákba.

Örültem neki, hogy a segédanyagok között egy „hidas” játékra bukkantam. Kiscsoportosaimmal a mozgásos tevékenységek során gyakran játszunk hídépítő játékot, amelynek során ügyelni kell arra, hogy mindenki fölférjen a padra, ami a híd alapja. Szándékosan nem kiesős formában szoktunk hidat építeni, hogy ösztönözzem a gyerekeket arra, hogy segítség egymást azzal, hogy minden társuk fel tudjon állni a padra a megadott időn belül. Szeptember óta havonta legalább egyszer játszunk ilyet. Jellemzően elsősorban a barátok csinálnak helyet egymásnak, de többször megfigyeltem már, hogy milyen öröm volt az arcukon a gyerekeknek, amikor sikerült úgy helyezkedniük, hogy a barátjuk is oda tud állni melléjük.
A hétköznapokban pedig sokszor érik a gyerekeket apró örömök, hiszen sok gyakorlással megtanulják pl. felvenni a cipőjüket segítség nélkül, sikerül rajzolni egy szivescskét, vagy a puzzle kirakása sem okoz már gondot.
Kipróbáltuk a levegővételes játékot is. Az elején elég nagy káosz lett belőle, de szépen lassan kialakítottunk egy ritmust, amivel sikerült a többségnek megoldania a feladatot. a lényeg, hogy miközben jót mulattunk, azért sikerült egymásra figyelniük a gyerekeknek.

A boldogságórán felajánlott játékok kedvesek voltak a gyerekek számára. Az Élő Hála – híd megépítésével lehetőség volt elképzelni és megbeszélni mi az a híd, mire is jók ezek? Honnan hova lehet átmenni ezeken a hidakon? Öröm volt újra hallani a vízzel kapcsolatos ismereteket is. A mindennapi tevékenység során természetesnek vesszük nem is gondolva arra, milyen fontos és jó is lehet az Egy pár mély levegő játék, azért is, mert megfigyeljük egymás lélegzetvételét! Egyszerre, majd felváltva kellett levegőt venniük. Az öröm nemcsak az embereknek, az állatoknak is jó mindenki szeret örülni. A Römök játék során megbeszéltük, hogy az állatoknak is sokféleképpen hogy lehet nekik örömöt, megelégedettséget, felszabadultságot okozni. pl: pihen, játszik, lakmároz, összebújik, szaladgál, vagy éppen emberi simogatást élvez. Toronyépítés játék nemcsak örömforrás, hanem alkalmas lehet arra, hogy megértsék, gyakran az erőfeszítéshez, kitartáshoz, hibák kezeléséhez kötődik a siker. Amikor a gyerekek építenek, erőfeszítéseket kell tenniük, kitartónak kell lenniük, javítani kell a hibákat, annak érdekében, hogy minél magasabbra emelkedjen torony. Kitartó mozdulat játék is élmény volt. A gyerekeknek különféle pózt mutattunk és nekik egy olyan testtartást, mozdulatot kellett adott jelre megcsinálniuk. Hangulatos, vidám, örömteli volt a boldogságóránk.

Erre az alkalomra meghívtam az általam ismert Boldogságórát tartó óvodapedagógusokat Debrecen városából.
Tervezésem során olyan relaxációs gyakorlatra esett a választásom – „Villámlazítás” címmel -, amelyben a gyermekek és én is kifújhatom a feszültséget, hiszen a csoportom tagjai még sohasem vettek részt olyan bemutatón, ahol Boldogságórát tartó óvodapedagógusok vannak jelen. Aztán egy ismert játékot preferáltam: Ki van a takaró alatt? Az előkészületek folyamán Szutyejev: Az alma meséjét választottam, amit egész héten meséltem, hozzá kapcsolva az apró örömök élvezete témát.
A tevékenység kezdetén kértem a gyerekeket, hogy forduljanak a vendégek felé és köszönjenek nekik. Ezt követően elkezdődött a foglalkozás a relaxációs gyakorlattal. Mi is az az apró örömök élvezete? Mivel ez esetben 3 – 4 éves korosztályról beszélünk, ezért a saját példámon keresztül mutattam be nekik, hogy számomra mit jelent az apró örömök élvezete. Úgy fogalmaztam, hogy „Én örülök annak, ha megdicsérnek, ha megölelnek vagy ha kapok valamilyen ajándékot.” A gyermekek ilyen válaszokat adtak: Star Wars kártyának örülnék, szeretnék megtanulni úszni, orrot fújni, színezni, kártyázni, állatkertbe menni, almát szedni létráról, felhőbe felszállni.
Aztán megkérdeztem tőlük, hogy a gyerekeknek mi jelenti a legnagyobb örömet? Hát, a játék. Játsszunk egyet: „Ki van a takaró alatt?”, ami most a legkedveltebb játékotok.
A 3 éveseket pedig pléddel takartam le. Ha nem sikerült hang alapján kitalálni, hogy ki az, akkor kinyújtotta a kezét, majd a lábát segítségül a felismeréshez. Ez a játék mérhetetlen örömöt és felszabadultságot hozott ki a gyermekekből.
Ezt követte a mese, amelyet a mese képeivel szemléltettem. A gyermekek csendben és átszellemülten hallgatták a mesét, közben megelevenedett a belső világukban a történet.
Néhány kérdést tettem fel a mese végén az apró örömökre vonatkozóan, amelyre a gyermekek egyből tudták a választ. A mese végeztével, aztán elküldtem őket az asztalokhoz, az apró örömök élvezete jelének, a napocskának a kiszínezésére. Színezés után pedig táncolhattak egyet.

A foglalkozásunk kezdete most is zenés relaxáció volt, majd napimádás és a malomkörzés következett. Együtt meghallgattunk az Imádok élni dalt. A gyerekek nagyon szeretik a dalanyagot, ezúttal is nagy tetszést aratott.
Azt a feladatot adtam a gyerekeknek, hogy próbálják meg elképzelni, melyek azok a dolgok amelyektől öröm tölti el őket vagy egyszerűen csak szebb tőle az élet. Igazán messziről indultunk. Nagyon nehéz volt elképzelni nekik, mi is az amire kíváncsi vagyok. Így tehát megpróbáltam rávezetni őket, néhány példa segítségével. Ahogy kezdtek válaszolgatni, elmondani a saját ötleteiket, sokan mondtak tárgyakat. Nagyon sokan mondtak érzéseket, mint egy vágy megnyilvánulásaként. Voltak néhányan akik azt mondták, nekik az okoz örömet ha segíthetnek másnak, barátnak és testvérek, anyukának.
Következő feladatként egy hatalmas papírra megrajzoltuk Örömkét. Nagyon nagyon tetszett nekik a feladat. Nagyon sokféle ötletet jelenítettünk meg.
Végezetül megmozgattuk magunkat a Tapogatós játékkal. A gyerekek körbeálltak választhattak egy-egy játékot, egy valaki pedig bekötött szemmel megpróbálta kitalálni, miután odasétált valakihez, hogy mit fog és ki fogja a játékot. Sok-sok kört játszottunk belőle, és később spontán is játszották a gyerekek egymás között.
Lezárásként meditációs zenére relaxáltunk.