A harmadik osztály márciusi alkotása A természet apró örömei címet kapta.
A márciusi boldogságórát elkészítette: Tamás – Szalai Szintia

A negyedik osztály márciusi alkotása az Apró örömök-ajtódísz címet kapta.
A márciusi boldogságórát elkészítette: Takács Istvánné Ilona

Hogyan tettük magunkat boldoggá?
A hónapot a fiúk kedveskedése indította. Nőnapra mindenki lány és női tanár kapott egy szál virágot.
Régi babafotóinkat nézegettük, mutattuk meg egymásnak kiskori képeinket. Meséltük egymásnak régi sztorikat. Megterveztük, hogy milyen céljaink legyenek az elkövetkezendő hetekben, mit kell tennünk, hogy biztosan örömet okozzon ez a hónap. Sokszor használtuk a kooperációs ernyőnket, a reggeli órákban közösen építkeztünk. Hatalmas bunkikat alakítottunk ki.
A jó idő kicsalt minket a szabadba. Végre játszótereztünk. Felhőket nézegettünk, és próbáltunk a különböző felhőfoszlányokból valamiket elképzelni. Főleg állatok rajzolódtak ki képzeletünkben. Állatokként végeztük el a hónap feladatai között ajánlott légzésgyakorlatokat.
A páros légzés tetszett mindenkinek a legjobban. Páros, mosolyfakasztó feladatok többször is terítékre kerültek. Farkas szemeztünk, játszottunk tükörjátékként utánzó feladatokat, öltöttünk magunkra vicces szemüvegeket.
Nemcsak párban, de csapatban is rengeteget dolgoztunk. Március 15-én a honvédpróbán János vitéz gyermekeiként vetélkedtünk, az iskolában csapatban projektnapoztunk. A szünet előtti utolsó tanítási napon szintén csapatokat alkotva húsvéti tojáskeresőt játszottunk. Majd két hétig tartott Happy Hetünk. A Víz Világnapjához kapcsolódóan oldottunk meg feladatokat, kísérleteztünk, rendeztünk be vízbárt, s a termünk dekorációja is a vízhez kapcsolódott. A jeles napok, ünnepek sorát az április 1-jéhez, bolondok napjához kapcsolódó pizsama napunk követte. Egész nap pizsiben mászkáltunk, párna csatáztunk, párnát terveztünk, társasoztunk, reggeli készülődést imitáltuk akadálypályán, öltözködő versenyeztünk, mesét hallgattunk, és megtanultunk ágyneműt felhúzni, hogy aztán befekhessünk az ágyakba.
Végül a Színházi Világnap kapcsán iskolánk bemutatkozó műsorára került sor. Az Oda vagy Csoda című mesejátékban iskolánk színjátszó csoportjának tagjai mellett az osztályok táncprodukcióinak is tapsolhatott a 330 néző.
A hónap apró örömeinek lezárásaként örömeinket meg is rajzoltuk.

Ebben a hónapban igyekeztünk odafigyelni az élet apró örömeire, minden délután kerestünk pár dolgot, aminek aznap örülhettünk. A Jelenlét közösen-légzőgyakorlat c. feladat során próbáltunk egymásra hangolódni. Van akinek ez rögtön sikerült, de voltak olyanok is, akiknek nem volt ez egyszerű feladat. Először a gyerekek sajátmaguk választhattak párt, majd igyeztem olyan párokat összeállítani, akik a hétköznapokban nem sokat beszélgettek egymással. A feladatot azzal egészítettem ki, hogy a gyerekeknek a szőnyegről maguknak kellett visszavezetni a becsukott szemű párjukat. A Boldogság Világnapján azonban a diákok kreativitása bontakozott ki. Az óraközi szünetből egy Élő Hála-híd átkelése után lehetett csak a tanterembe bemenni. Előtte viszont mondaniuk kellett egy dolgot, amiért hálásak lehetnek. Márciusban sok örömben volt részünk, amiket a lehető legjobban kiélveztünk. A pozitivitás már kezd igazán a gyermeké lenni. Remélem, hogy sokan felnőttkènt is megteremtik majd maguknak a saját boldogságukat azáltal, hogy mindenben igyekeznek a jót nézni.

Az óránk elején a hónap dalát hallgattuk meg, amely az élet szépségeiről szólt. Majd jelképesen egy ajándék tasakot bontottunk ki. A táskán egy vitorlás hajó képét láthattuk, amely a tengeren úszott ,a tenger a mi életünket, a hajó saját magunkat jelképezte. Ajándékként a táskában egy hópehely alakú gyertya volt. Meggyújtottuk a gyertyát és azokról az apró hópelyhekről beszélgettünk, amelyek a mindennapjaink apró örömei. „Ne várj nagy dolgot életedbe, Kis hópelyhek az örömök, Szitáló, halk szirom-csodák”. Majd a Jelenlét közösen –légzőgyakorlatot végeztük el. Aztán elolvastam a „Mikor jön az aznapom” című történetet. Elhoztam magammal a történetben szereplő bőröndöt, amely a mindennapjaink ezernyi gondolatát, érzését, tettét tartalmazta. Kiválogattuk belőle a napunk apró örömeit. Íme itt vannak nézzétek csak!
Frizbizni, zenélő dobozt hallgatni, buborékot fújni, ajándékot kapni, ölelni, pattogó labdákat felszedni, szélforgót fújni, énekelni, nevetni, köszönetet mondani.
Mire jöttünk rá a végén? Megtanulhattunk tudatosan várakozni a pozitív élményekre, és már nem akarunk kihagyni egyetlen napot sem, hogy válasszunk közülük. A Boldogság napjára (március 20.) elkészítettük rajzos plakátunkat, amely hónapunk apró örömeibe enged bepillantást. Apró örömökre fel!

Az idézetek közül a gyerekeknek a következő tetszett: “Minden pillanatban milliónyi csoda történik körülöttünk – nyílnak a virágok,
csicseregnek a madarak, zümmög a méh, lehullik egy esőcsepp, hópehely libben át a
tiszta esti égen. A csoda mindenütt jelen van. Ha megtanulod megélni, az élet nem
más, mint egy mindennapi csoda.” Sadhguru
Megpróbáltuk megjeleníteni az osztálytermünk ajtaján, nem minden megfogalmazott jelenséggel. A vadvirágok kaptak a legtöbb hangsúlyt, amit egy 15 főnyi fiús osztályban különleges élmény volt megélni.
A központot betöltő virágok köré gyülekeztek a természeti jelenségek, mint az esőfelhő az esőcseppekkel, szivárvány és nekünk a Mátra az a hegy, amit mindig látunk, akárhányszor kinézünk az ablakon. A hídat mi felülről nem tudtuk lefotózni, levideózni. Másképpen valósítattuk meg: a folyosóra kihajtott ajtót a tavaszi faliújságunkkal összekötöttük a gyerekekkel, ez lett a mi Élő-Hídunk.

A hónap témája az Apró örömök volt. Ebben hónapban apró örömöket kerestünk és szereztünk a gyerekekkel. A hónap második részében a Víz világnapi és Húsvéti készülődés során sok-sok ajándékot készítettek a családnak, a nyuszinak. Ezzel is megerősítve bennük az Adni jó kifejezés jelentését.