Márciusi foglalkozásunkat Bagdi Bella: Imádok élni c. dalának meghallgatásával kezdtük.
A témát az „Érzékszervek” játékkal vezettük be. Az öt érzékszervhez kapcsolódva mondtunk különböző megállapításokat: olyan dolgokat, amiket szívesen látunk, hallunk, tapintunk, szagolunk és ízlelünk. Vagyis olyan dolgokat soroltunk fel, amelyek általában örömmel töltenek el minket. Sokan említették, hogy a szívünket is eltölti egy csomó olyan érzés, amely örömforrás lehet (pl. a szeretet, egy kedves élmény is okozhat örömet).
Ezután elmeséltem nekik Bezzeg Andrea Újra együtt című meséjét, amelyet a tankönyv kérdéseinek segítségével meg is beszéltünk.
Az óra elején megbeszéltek alapján közösen elkészítettük ÖRÖMKÉT.
Örömöleléssel fejeztük be ezt a boldogságórát.
Apró örömök élvezete
Fazekas József Általános Iskola
Márciusban nagy izgalommal vártuk két új „osztálytársunk” érkezését.
Először Szívmanó költözött be hozzánk a nyugilégzés kártyák által. A gyerekek nagy örömmel vették kezükbe a kártyákat, a kedves kis manó azonnal belopta magát a szívükbe. Mindenki ki szerette volna próbálni az összes kártyát, először az ujjvezetős kártyákat próbálgattuk, kb. fél órán keresztül gyakoroltuk a tudatos légzést. El is fáradtunk rendesen! Megbeszéltük a gyerekekkel, hogy ezt természetesen nem kell ilyen intenzíven gyakorolni… Összegyűjtöttük azokat a helyzeteket, amikor segítségért fordulhatunk Szívmanóhoz: ha izgulunk a felmérők előtt, ha mérgesek vagyunk, ha elfáradtunk, amikor szeretnénk kicsit kiszakadni a napi rutinból, ha szorongunk egy új esemény vagy verseny előtt stb.
Másnap megismerkedtünk a kártyacsomag másik felével, a szituációs kártyákkal is. A kedves illusztrációk miatt a gyerekek szívesen használják a kártyákat, örömmel tanulják és gyakorolják a tudatos légzést. A terem közepén lévő padba „ültettük” Szívmanót, hogy bármikor bárki elérhesse, ha szüksége van egy kis nyugilégzésre.
Márciusi boldogságóráinkat egy-egy Szívmanó nyugilégzés kártyával kezdtük, így érkeztünk meg a boldogságórák hangulatába, a tudatos egymásra és magunkra figyelés állapotába.
Első e havi boldogságóránkon felidéztük a tavalyi örömsétánkat, ahol igyekeztünk meglátni, meghallani, megérezni a körülöttünk lévő szépségeket, hangokat, illatokat. Idén is sétára indultunk, és megállapítottuk, hogy már képesek vagyunk egyre tudatosabban figyelni a környezetünkre. Mennyi örömteli pillanatot tudunk megélni érzékszerveink tudatos használatával egyetlen séta során!
Következő boldogságóránkon „bekísértem” a terembe másik új osztálytársunkat, Pillanatkapitányt. Bemutattam a gyerekeknek, majd sokat beszélgettünk a robotpilóta üzemmódról és a tudatos jelenlétről. Ehhez végeztünk egy egyszerű gyakorlatot: a szívünk akkor is dobog, ha nem figyelünk rá, néhány gyors mozdulat után azonban tudatosan is megfigyeltük testünk kis motorját. Ebből a gyakorlatból megértették a gyerekek, hogy számtalan olyan tevékenységünk van, amit tudatos jelenlét nélkül is véghez tudunk vinni, de márciusi témánknál talán a legaktuálisabb a tudatos jelenlét, így Pillanatkapitány a legjobbkor érkezett hozzánk. Az apró örömök élvezete ugyanis a tudatos jelenlétnek köszönhetően megsokszorozódik: ha különösen odafigyelve éljük mindennapjainkat, sokkal több örömben lesz részünk. Így észrevesszük az apró szépségeket, boldog pillanatokat magunk körül, tudatosan éljük meg örömeinket.
Elindultunk Pillanatkapitánnyal az úton. Megtudtuk küldetésünk célját, hogy megszerezzük a Boldogság kövét, majd útra keltünk a Kalandok tengerén. Hogy igazi hajóskapitánnyá váljunk, megalkottuk saját csákónkat, amit a fejünkre téve követjük Pillanatkapitányt a tudatos jelenlétbe.
Újabb boldogságórán folytattuk utunkat Pillanatkapitánnyal az Ötök szigete felé. Legnagyobb örömömre új barátunk, a kapitány teljesen beilleszthető a Boldogságóra alapprogramba, így eredeti terveim szerint dolgozhattuk fel az Apró örömök élvezete témát a munkafüzet és az online ötlettár alapján. A tervezett feladatokat kiegészítve, teljes összhangban kapcsoltuk hozzá Pillanatkapitány útját.
A munkafüzetből gyakorlatként az „Eszem-iszom” feladatot választottam. Ételekkel és italokkal kapcsolatos szólásokat, közmondásokat egészítettünk ki rajzainkkal. Ezután a Pillanatkapitánytól tanult módon – az öt érzékszervünk segítségével az Ötök szigetén – farsangi maradékainkból eszem-iszom partit rendeztünk (a fenntarthatóságot is szem előtt tartva maradékmentő akcióban…). A tudatos jelenlét segítségével megfigyeltük a rágcsálnivalók alakját, színét, tapintását, illatát, roppanós hangját, végül az ízét. Először csak (mindenféle bevezető és instrukció nélkül) megkínáltam a gyerekeket, akik azonnal behabzsolták a ropogtatnivalókat. Ezután Pillanatkapitánnyal kikötöttünk az Ötök szigetén, majd a mese után újra megkínáltam a gyerekeket, ezúttal tudatos jelenlétben elfogyasztva a falatot. Micsoda különbség volt a két evés között! Mennyivel több örömet szerzett nekünk a tudatos étkezés! Jó lecke volt ez mindannyiunknak. Aznap még az ebédet is lassabban, tudatosabban fogyasztották el a gyerekek, odafigyelve a részletekre, megélve az örömpillanatokat. Beszélgettünk hasonló példákról. Pl. a fürdés esténként micsoda kín néha… De ha megfigyeljük a zuhanyüvegen lecsurgó vízcseppek mozgását, érezzük a tusfürdőnk illatát, hallgatjuk a vízcsobogást, tapintással megtapasztaljuk a vízsugár erejét vagy a hab állagát, megízleljük a tiszta vizet vagy elképzeljük a tusfürdő gyümölcsillatához tartozó ízeket, máris örömtelibbé válik a zuhanyzás. Az öltözködés reggelente szintén nem egyszerű… De itt is tudatosan használhatjuk érzékszerveinket: megnézzük a varrásokat vagy a ruha mintáját, végigsimítjuk az anyagot, hallgatjuk a cipzár hangját, érezzük az öblítő illatát, a pólón lévő tengerparti kép alapján felidézzük a nyaraláson kipróbált új ízeket stb., és így örömpillanatokat élhetünk át az öltözés alatt is.
Kreatív feladatként egy újabb boldogságórán (ebben a hónapban kicsit több boldogságóránk volt, az új kártya és az új könyv miatt minden nap szakítottunk időt boldogságórás feladatokra) az online ötlettár Örömkereső nagyító feladatát oldottuk meg: a gyerekek rajzaikkal is felidézték és megörökítették örömkereső sétáink legszebb pillanatait.
Március 20-án, a Boldogság világnapján osztályunk is bekapcsolódott az iskolai programokba, amiket Diák Nagyköveteink szerveztek.
– közösen értelmeztük Boldogság világnapi ablakdekorációnkat, mely tele volt szimbólumokkal (mérleg: a szívünk olyan könnyű, mint egy tollpihe, tehát boldogok vagyunk; csakraszínek; napsugarak, mint a sugárzó boldogság megjelenítése; könyv, ami a boldogságunkat adó tudást szimbolizálta stb.)
– Ajándékozz szeretetet! – az udvaron egy faliújság hívta fel a figyelmet arra, hogy ezen a napon adjunk egymásnak boldogságot, ajándékozzunk szeretetet kis papírszívecskék segítségével, melyeket személyes üzenetekkel gazdagítottunk
– beléptünk az Ölelés körébe, ahol a nap folyamán többször is megöleltük egymást, továbbadva így a boldogságot ölelésről ölelésre
– digitális kultúra órán ppt-t készítettünk (most tanuljuk…) Mi tesz boldoggá? címmel
– pirosba öltöztünk, majd osztályonként is és az iskola teljes közösségével együtt is szívet alkottunk iskolánk udvarán.
Ez a március volt eddigi boldogságórás múltunk legaktívabb hónapja, szinte minden nap foglalkoztunk érzelmi jóllétünkkel. Sokat fejlődtünk ebben a hónapban, a nem boldogságórás osztályoknak és pedagógusoknak is kedvet és lendületet adtunk a gyakorlatokhoz, példát mutattunk, hogy boldogabban is élhetünk, ha odafigyelünk egymásra, megmutattuk, hogy Jobb velünk a világ!
Folytatjuk utunkat Pillanatkapitánnyal, Szívmanó pedig már a mindennapjaink elengedhetetlen részévé vált ebben a másfél hétben is. Hamar megszerettük és befogadtuk két új osztálytársunkat, mindkét kiadvány sokat segít boldogságóráink színesítésében, boldogságunk fokozásában.
A Boldogság Világnapját idén is különleges programokkal ünnepeltük meg óvodánk négy boldogságórás csoportjával. A közös készülődés már napokkal korábban megkezdődött, hogy egy felejthetetlen napot varázsoljunk a gyermekek és családjaik számára. A hét elején a gyermekekkel közösen, színes anyagok felhasználásával szivárványt szőttünk, amin minden nap dolgoztunk egy kicsit, hogy a Boldogság világnapjára kész legyen.
Az ünnepnapra egy vidám fotófalat készítettünk, amely lehetőséget adott a gyerekeknek és szüleiknek, hogy megörökítsék a boldog pillanatokat. Emellett kihelyeztünk egy táblát is, amelyre bárki felírhatta saját boldog gondolatait, üzeneteit, így téve még személyesebbé az eseményt.
A kora reggeli órákban kollégáimmal együtt érkeztünk, hogy meglepetést készítsünk az óvodába érkező gyermekeknek és szüleiknek. Színes szívecskéket rajzoltunk a bejárathoz vezető útra, melyekbe kedves üzeneteket írtunk, mint például: „Örülünk, hogy itt vagy!”, „Isten hozott!”, „Szeretünk!”, „Várunk!”. A szülők meghatottan olvasták fel ezeket a gyerekeknek, és a mosolyok, amiket láttunk, igazolták, hogy sikerült örömet szereznünk.
A nap egyik kiemelt programja egy dramatizált meseelőadás volt, amelyben a gyermekek is aktívan részt vettek. A „Gomba alatt” című mesét adtuk elő, ahol minden csoportból kiválasztottunk néhány kisgyermeket, akik fejdíszeket viselve életre keltették a történetet. A szereplők lelkesen játszották el a jeleneteket, és a közönség nagy örömmel figyelte a vidám előadást.
Az előadást követően mozgásos játékokat játszottunk, majd közös tánccal tettük még emlékezetesebbé a délelőttöt. Idén azonban szerettük volna a boldogság üzenetét az óvoda falain kívülre is eljuttatni. Ezért a gyermekek és szüleik már hetekkel korábban kis papírszíveket készítettek, amelyekre jókívánságokat, idézeteket és rajzokat írtak. A kollégáimmal készítettünk egy molinót, amelyre a következő üzenetet írtuk: „Ha tetszik a szívem gondolata vigyél magaddal!”. A molinót és a szívecskéket a közeli Kertvárosi Pihenőparkban helyeztük el, hogy a járókelők is részesüljenek a kedves gondolatokból. A város lakói nagyon pozitívan fogadták a kezdeményezést, és örömmel olvasták el a gyermekek üzeneteit.
A nap végére mindannyian úgy éreztük, hogy sikerült mosolyt csalni sok ember arcára, és megérte a befektetett munka. A gyermekek lelkesedése, a szülők meghatódottsága és a városlakók pozitív visszajelzései megerősítettek bennünket abban, hogy a Boldogság Világnapja valóban egy különleges ünnep, amelyet érdemes évről évre megünnepelni.
” Önmagunkat szeretni azt jelenti, hogy fölfedezed magadban azt, aki Téged örökké szeret, feltétlenül, ha hibázol, akkor is, és nem hagy el Téged soha.” (Müller Péter)
Szeretem magamban, hogy…játékos beszélgetés során gyakoroltuk, mit jelent az önszeretet. Mindenki megfogalmazta saját gondolatait. Használtuk a „Levél önmagamnak” című szeretetlevelet azzal, aki csupán írásban szeretett volna foglalkozni a témával. A beszélgetés folyamán jobban megnyíltunk egymásnak, megismertük a másikat, így vidáman, könnyebben ment a közös kánonéneklés, muzsikálás is.
Ehónapban a BOLDOGSÁG NAPJA alkalmából osztályunk bekapcsolódott az iskolai programba, ahol piros ruhába öltözve szívet formálva fényképezkedtünk az iskola udvarán. Boldogság dalra táncoltunk, közösen az iskola többi tanulójával. A faliújságunkon a „Boldogság szárnyakat ad” felirathoz egyenként odaálltak a gyerekek, ahol fotók készültek róluk.
A 3. a osztály saját vállalással is bekapcsolódott az iskolai programba. Boldogságpillangókat készítettünk, amelyre motiváló üzeneteket írtunk. Ezzel kapcsolódva a hónap témájához is. A pillangókat az iskolaépületben, valamint az udvaron több helyen is kiraktuk, üzenve ezzel iskolánk tanulóinak. Közel 60 motiváló üzenetet helyeztünk el, apró örömöket okozva ezen a napon.
A gyerekek elkészítették saját boltjukat, ahol megtalálható mindaz, ami örömet szerez nekik.
Március hónapban az Apró örömök élvezete téma kapcsán csoportunk gyermekeinek leginkább tetsző feladatot választottunk a kincsesládával. Közösen neveztük el; ,,Apró örömök ládikája” nevet kapta. Reggelente mindenki ,,megtöltötte” a számára fontos kívánsággal, majd a nap végén újra kézbe vettük, és megvizsgáltuk mi minden valósult meg a kívánt apró örömökből. Érdekes eredmények születtek, s legtöbb gyermek úgy gondolta, ha valamit nagyon szeretnénk, akkor az meg fog valósulni!
Az apró örömök észrevétele jól motiválta a gyermekeket. Örömmel „vadászták” pl. a környezetünk tavaszi hangjait, a különböző madárcsicsergést; szagolták a tavaszi virágokat és gyönyörködtek a szépségeiben. Tapintás alapján ügyesen felismerték a tavaszi zöldségeket, melyeket meg is kóstoltak.
A hónap témáját 3 tanítási órán dolgoztuk fel. Az órát a „Napraforgó a napraforgó” relaxációs gyakorlattal kezdtük. Ezután megbeszéltük az elméleti hátteret. Itt egy kicsit irányítani kellett őket, mert vagy valami tárgyra gondoltak (kapnak valamit szülinapra), vagy arra, hogy kedvesek másokkal, és hívják őket játszáni, barátkoznak velük. Ezért úgy gondoltam, hogy kirándulunk egyet a közeli Halastóhoz, és keresünk a környezetünkben apró örömöket. De előtte még a hónap dala hallgatása közben színeztek a gyerekek. Mivel mindenki szereti a cicákat, egy cicás színezőt kaptak, ami több képből állt. Ebből kiválasztottak egyet a mosolygós cicák közül, amit majd feltesznek a tablóra, és azt készítették el. Ezután következett a mesehallgatás. „Szofi varázsol” című mesét hallgatták meg, melyben a kislány mindenféle apróságot varázsol magának: sarat, puha ágyat, kádat vízzel stb. A gyerekeknek nagyon tetszett a mese, már együtt mondták a varászigét: „Csiribú, csiribá”. Az órát örömmeditációval zártuk.
A második órán „örömkereső sétára” indultunk a közeli Halastóra. Megfigyeltük a tájat, az állatokat (hattyú, vadkacsa, madarak, halak), növényeket (nád, fák, bokrok, virágok). Nagyon kellemes idő volt, sütött a nap. A gyerekek nagyon élvezték a sétát, örültek, mikor a hattyú közel jött hozzájuk. Menet közben ők szóltak: „ott egy szép pad”, „egy érdekes kavics”, „de szépek ezek a virágok”, „ott repül egy gólya” stb. A séta elérte a célját, minden apróságot észrevettek, nagyon lelkesek voltak.
A harmadik tanítási órán készítettük el a tablót. Először összegyűjtöttük azokat a dolgokat, amik örömet okoztak nekik a kiránduláson. (víz csobogása, szellő simogatása, titkos járat, kicsi gubacsok, szikrázó napsütés, stb.) Mindenki kiválasztott egyet, ami a legközelebb állt hozzá, majd leírta egy kis lapra. Kivágták azt a cicás képet, ami a legjobban tetszett nekik a színezőből. Egy kartonra szív alakban felragasztottuk a macskás képeket, mellé az apró örömöket. Ezt az órát is örömmeditációval zártuk.
A márciusi alkalmunk épp egy olyan napra esett, amikor kevesebb tanuló volt a csoportban. Ezáltal viszont mindenki részt tudott venni egy közös, nagy gondolattérkép elkészítésében, melynek témája a mi mindennapi apró örömeink voltak. Az előkészítéshez a Boldogságóra munkafüzet 115. oldalán található Örömforrások című feladatot használtuk. Motiváló zene alkalmazásával egy lapra összegyűjtötték a gyerekek, hogy milyen örömforrásokat adhatnak számunkra a mindennapokban az érzékszerveink, a családunk, a hobbink, a barátaink. Ezután az összegyűjtött információkat megbeszéltük, majd egy A/3-as gondolattérképet készítettünk, melyre felkerültek a közös mindennapi örömforrásaink. A gondolattérkép laminálás után az osztályukban kihelyezésre kerül, hogy motiválhasson mindenkit a mindennapi apró örömök segítségével.