Ezt a témát,valamennyi csoportban hasonlóképpen dolgoztuk fel. A meséből spontán módon megtanulták a versikét és mondogatták is egymásnak. Minden csoportnak lett egy Örömkéje, közösen találtuk ki, hogy mit szeretne, minek örülne. Humoros, jó hangulatú foglalkozásokon vehettek részt.

E havi témánkat nemcsak a gyermekeknek, hanem minden felnőtt embernek meg kellene ismernie.
Napunkat relaxációval kezdtük. Nagyon szeretjük csoportunkban a lecsendesítő, belülre, magunkba figyelő gyakorlatokat.
Napimádás után, az elengedhetetlen ének következett (Imádok élni… című dal). Megint közösen, a gyerekek ötleteit figyelembe véve kitaláltuk a hozzá és a mi csoportunkhoz legjobban illő mozdulatsort.
Ezután a beszélgető körben elővezettem a témát, hogy mitől lehetünk boldogok, mi minden okoz nekünk örömet a világban. Először a hatalmas ajándékok, születésnapi – névnapi alkalmak jutottak eszükbe, majd fokozatosan rávezettem őket a hétköznapi dolgok örömforrásaira. Nagyon hamar ráéreztek a lényegre s egyre több mindennapos boldogság jutott eszükbe. (Néhány példa: „Anyukám elhozza a biciklimet délután”, „Apukám jön ma értem!” /elvált szülők gyermeke/.)
Minden nap megbeszéljük az időjárást a gyerekekkel, így a borús idő, pont ideális volt az Esős napi örömök eljátszásában.
Tízórai után az érzékszerveinket beszéltük meg. Mivel zömében kis-középső csoportosaink vannak, először megbeszéltük az érzékszerveket, amiben egy mondóka volt segítségünkre „Ezzel látok, ezzel is…” így közben meg is szemüket, fülüket … stb.
Majd meséltem nekik, hogy érzékszerveinknek köszönhetően élvezhetjük a mindennapok örömeit.
Annyira tetszett neki a játék és olyan okos dolgokat mondtak, hogy tovább fejlesztettük a játékot, hogy én mondtam egy érzékszervet és a gyerekek ahhoz kapcsolódó örömet.
Napunkat az örömöleléssel zártuk, ami megadta a méltó lezárását ennek a gazdagon töltött délelőttnek.