A gyermekekkel arról beszélgettünk, hogy mik azok a dolgok amik örömet szereznek nekik. Nagyon sok példát mondtak, és nagyon jól megfogalmazták gondolataikat.
Ha az apró örömökre odafigyelünk a környezetünkben, akkor rájövünk, milyen sok okunk van boldognak lenni. A mindennapos testnevelésünket a szabadban tartottuk a gyermekekkel. Nagyon örültek a jó időnek és önfeledten tornáztak a friss levegőn.
A mese könnyen ráhangolta a gyerekeket a hónap témájára. Előbb a hónapokról, majd az évszakokról szedtünk össze mindent, amiért szerethetjük, aminek örülhetünk. Ez utóbbiról plakátot is készítettünk.
Ezután az érzékszerveinkre helyeztük a hangsúlyt. Csoportokban rajzoltunk le mindent, amit észrevehetünk a világból, és szebbé teheti mindennapjainkat.
Nagyon sok apro örömben volt részünk ebben az idöszakban is.A szülök papirlapra irták le az öket ért örömeiket és a gyerekeiket ért otthoni örömüket Nagyon változatos dolgokat irtak le ebböl is kiderült mennyire mások vagyunk mindenkinek mást jelentenek az apro dolgok.Kiskutyát hoztak a csoportba, nyuszit látogattunk, tojásfestés ,tojáskeresés, nyuszifutás nyuszifülekkel.Az apro örömök határozzák meg a boldog mindennapjainkat.Ezt jol megjegyeztük és az érzékszerveinket is sokkal jobban megbecsüljük vigyázunk rájuk.
A gyerekek számára az öröm minden napjukban jelen van, reggel óvodába érkezéskor örülnek egymásnak az óvó néniknek, felnőtteknek és a játékok élményeinek átélése során is jelen van ez a pozitív érzés életükben. A gyerekek számára ez a téma nagyon könnyen megközelíthető volt és próbáltunk minél több érzékszerv által nyújtott kellemes érzéseket nyújtani és mindennapokban is örömforrásokat keresni az érzelmek átélése során, játékukban a mesékben tevékenységeikben és a környezetükben, a természetben a növénygondozás során is.
Téma feldogozása:
Ráhangolódás: relaxáció / 13. lemegy a nap…. 11. hervad a virágom…. és az Imádok élni dal tánccal-mozgással/
Téma bevezetése: Képek, fotók, arckifejezések nézegetése ami bennünk jó érzést kelt azokat a képeket válogattuk ki és az óvodai képeket néztük végig a gyerekek óvodába kerülése óta, ahol mosolyogtak, örültek megnevezték és elmondták, hogy minek örülnek.
Téma feldolgozása: mesével: Újra együtt mese elmesélése
Utazás Boldogságországba örömkéhez…. beszélgetés arról, hogy ki minek tud örülni, képek felrakása Örömke mellé.
Játék érzelem labdákkal és arckifejezésekkel, képekkel. A képeken érzékszervekhez tartozó örömök vannak- ezek megnevezése és felrakása a megfelelő érzékszerv mellé.
Örömséta az óvoda környékén, mi az ami neked tetszik.
Színházlátogatás.
Úszás.
Bagdi Bella Gyermek ko crtje, amely a gyerekekre és a felnőttekre is nagy hatással volt, örömforrás volt számunkra.
Beszélgetés a Nemzeti ünnepünkről, miért jó magyarnak lenni?
Téma lezárása: Örömölelés, Örömszobor játék
Reggeli után a gyerekeket a szőnyegre hívtam a mesehívó mondókával (Boldogovi könyv) és elmeséltem az Újra együtt című mesét. Mivel a csoportom már nagycsoport így egy kis mozgással tettük érdekesebbé a mesét, és így akaratlanul is figyelniük kellett, ami a figyelemzavaros gyerekeknek egyben egy fejlesztő kis játékká alakult. A játék szabályát ismertettem a mese elkezdése előtt a gyerekekkel. A két mesefőhős lett a játékunk kulcsfigurája. Elmondtam, hogy az egyik szereplő Góliát dínó, a másik a barátja Pirinkó a törpe. A játék szabály pedig a következő volt. Ha Góliát nevét hallották fel kellett állniuk és lábujjhegyen magas tartásban nyújtózkodni kellett. Viszont ha Pirinkó nevét hallották guggolni kellett. A mesét annyiban módosítottam, hogy többször beleszőttem a két meseszereplő nevét. Törökülésben ültünk a szőnyegen és elkezdtem a mesét. Élvezték a gyerekek, folyamatosan figyeltek és mivel mozogtak is a mese közben nem is rendetlenkedtek. A mese után megbeszéltük, hogy ki milyen állatot ismer, aki termeténél fogva lakhattak volna a hősök házában. Góliát nagyon sok lakótársat kapott, Pirinkónál kicsit segíteni kellet, egy plüss figurát mutattam, ami akkora volt, mint Pirinkó (szerintem). Ezután már záporoztak az ötletek. Utána kártyákat raktam ki, amin az érzékszervek voltak. Aki felismerte valamelyiket felvehette és összegyűjtöttük közösen, hogy a kitalált érzékszervvel mit érzékelünk. Ezek után tettem fel a kérdést: Hogyan segíthetünk azoknak, akiknek valamilyen érzékszerve nem úgy működik, ahogyan nekünk? (vak és gyengén látó, siket, mozgáskorlátozott). Tájékozottak voltak a gyerekek a témában, mivel nem először beszélgettünk erről. Ezután kipróbáltuk, milyen lenne az ő helyükben lenni. Játszottunk „Szembekötősdit” és „Fülbekötősdit”. A játék után egy nagy csomagolópapírt fektettem a szőnyegre, amire ráfektettük a legalacsonyabb kisgyereket (a gyerekek maguk választották ki) és körberajzoltuk. Ezután a dajka néni segítségével (újságokat tett az asztalra és ollókat) mindenki szabadon keresgélhette meg azokat a dolgokat és vághatta ki, amik örömet okoznak számára, legyen szó legóról, csokiról, bicikliről. Ezeket mind felragasztották a körberajzolt gyerekünk köré. Hogy ki mit vágott ki, nagyon sok mindent elárult nekünk (szociális helyzetből adódó hátrányok, anyagi helyzetből adódó lemondás ill. elhalmozás…stb.
Ebben a hónapban arra próbáltunk rámutatni, hogy a látszólag apró dolgoknak is lehet örülni. Nem kell ahhoz drága ajándék, hogy örömet szerezzünk egymásnak. Előkerült a klasszikus mese, a Hétszínvirág – amely pont ehhez a témához kapcsolódik. Annuska, a pajkos kislány mindenféle önző kívánsággal áll elő a virágnak, s miután elpazarolta az összes kívánságot, akkor gondolkodott el, hogy okosabban is gazdálkodhatott volna a csodás lehetőséggel. Míg végül aztán segít a kisfiúnak újra lábra állni. Végül ez a kívánság tette igazán boldoggá, pedig nem is magának kívánt valamit, hanem segített a mozgássérült kisfiún. Mi is kipróbáltuk azt, hogy milyen lehet fogyatékkal élni. Bekötött szemmel próbáltunk tájékozódni, csak a hangok segítségével. Bedugtuk a fülünket, kipróbálni, hogy milyen lehet, ha nem hallunk semmit. Nem szólalhattak meg. Meg kellett próbálni megértetni magukat beszéd nélkül. Hátratettük a kezünket, mintha nem lenne, s megpróbáltunk így rajzolni. Persze hátratett kézzel nem lehet, tehát a lábujjunk közé szorított ceruzával próbáltuk meg. A gyerekek nagyon kitartóan küzdöttek, s egy kislány meg is fogalmazta a dolog lényegét: Hát óvónéni, én biztosan hogy nagyon örülök, hogy látok, hallok és van kezem meg lábam, mert ez így nagyon rossz volt. Fejét csóválgatta, és látszott, hogy a dolog mélyen érintette. A teljesen természetesnek ítélt dolgok sokszor a legnagyobbak, csak amíg vannak, addig nem becsüljük meg őket igazán.
Foglalkozás kezdete képpen a gyerekekkel jógagyakorlatokat végeztünk. Nagyon szeretik átmozgatni a testrészeiket jógával, mert a játékos mozdulatok közel állnak hozzájuk,és mozgás közben mindig elmondtuk, hogy éppen melyik testrészünket tornáztatjuk. Ezután a hónap dalát énekeltük el, cd kísérettel, az Imádok élni címűt. Mivel a tematikus hét témája a testünk és érzékszerveink volt, így könnyen meghatározták az ezekhez kapcsolódó örömöket is. Párválasztás után pantomim játékot játszottunk, majd tapogatós játékkal játszhattak a gyerekek. A témához kapcsolódó találós kérdések a nagycsoportosoknak már könnyebben mentek, mint a kisebbeknek. A „Hálás vagyok a testrészemnek , mert……. ” játékban szépen megfogalmazták, hogy ki melyik testrészének, és miért hálás. A fiúk közül többen a lábukat mondták, mert tudnak focizni, a kislányok közül volt aki a szájának, mert tud énekelni, vagy éppen az orrának, mert érzi az illatokat. A tevékenységet azzal zártuk, hogy egy pajtásukat kockákkal rakták körbe, majd miután kiszállt az építményből, többen is megpróbálhatták, hogy ők beleférnek e a körvonalakba.
Maroslelei Zengő Óvoda márciusi beszámolója