A gyermekek testbeszéddel fejezték ki, hogy a hétvégén milyen apró örömöket éltek át. Társaik megnevezhették őket. Volt biciklizés, fagylaltevés, közös játék, labdázás, stb.
Apró örömök élvezete
A foglalkozást a megszokott feladatokkal kezdtük (relaxáció, hónap dala mozgással kísérve). Majd az öt érzékszervünkről beszélgettünk, valamint az empátiát is előtérbe helyeztük, sérült embertársainkról is beszélgettünk. Milyen lehet egy látás vagy hallás sérült embernek. Erősítettük bennük a toleranciát, valamint hogyan tudunk segíteni rajtuk. Körbeültünk és egy érzékszerv megnevezésével a gyermekeknek mondaniuk kellett egy ahhoz kapcsolódó örömöt. Eleinte nehéznek bizonyult a feladat.
Majd a takaró alatt lévő tárgyakat kellett kitalálniuk tapintás útján. Téma lezárásaként kiszíneztük az optimizmus jelét, ezzel eljutottunk a hetedik lépcsőfokhoz.
KI mitől-kitől érzi jól magát? -ez az óra nagy kérdése.
Név nélkül összegyűjtöttük a jó érzéseket okozó dolgokat: tárgyak, cselekvés, személy. Először csak ömlesztve, majd csoportosítva.
A feladat közben nagyon sok gyerekben tudatosult, hogy a jó érzéseket természetesnek veszik és nem is tudatosul. A másik által felírt dolog , számára is jó érzéseket kelt, de eddig nem is gondolt rájuk ilyen formában !
Fedezzük fel, hogy mennyi apró öröm van, amit nap mint nap átélhetünk!
A következő mondatok voltak a táblán: Légy boldog még ma!, Élvezd a családdal töltött időt!, Csalj mosolyt a barátaid arcára!, Ünneped meg a jó híreket!, Légy nyitott a szépre és a jóra!, Egy váratlan pillanatban öleld át szorosan az egyik osztálytársadat, ha elég bátor vagy a tanárodat! Megbeszéltük, hogy ezek apró örömforrások, nem csak annak jók, aki kapja, hanem annak is, aki adja őket.
A gyerekek a következő feladatot kapták tőlem: Idézz fel egy pillanatot, amikor a legboldogabb voltál itt az iskolában. Készíts rajzot vagy rövid beszámolót erről a pillanatról. A rajzok elkészítése közben már folyamatosan beszélgettünk erről a pillanatról.
A következő feladatban pár kellett választaniuk a gyerekeknek és meg kellett tervezniük egy közös délutánt. Ennél a feladatnál is folyamatosan beszélgettünk, ki hova menne, mit csinálna. Majd ennek az elképzelt délutánnak egy pillanatáról a gyerekeknek egy „fényképet” kellett készíteni, amelyen szerepelni kellett egy közös mottónak is.
Végül megbeszéltük, hogy mindenki készít egy képeslapot a családjának, amely valamilyen régi kedves emléket ábrázol. A rajzot mindenki kitette a hűtőszekrényük ajtajára és a gyerekek várták a reakciókat. A következő osztályfőnöki órán volt olyan tanuló, aki azt mesélte, hogy kapott egy nagy ölelést a testvérétől, anyukák általában megpuszilgatták gyermekeiket, apukák meg új gyermekkori emlékeket osztottak meg gyermekkorukról a tanulókkal.
Az 1848-as Szabadságharc történetébe illesztettem a témát. Rácsodálkoztak az akkor élt emberek és gyerekek sorsára, életére, másmilyenségére. Beszélgettünk arról, hogy most sem vagyunk egyformák, és bárki elfogadható a másságával együtt. A beszélgetőkör végét a kokárdavirágba rajzolt kép zárta: mi okozza a legnagyobb örömöt? A gyerekek érdekeltté váltak az őket körülvevő társadalmi és természeti környezetük iránt. Pozitív „én” és „mi” tudattal fordulnak egymás felé. Csoportunk életét meghatározza: öröm, aktivitás, kötetlen vidám beszélgetések, humor, részvét, elfogadás, elengedés stb. illetve megtanulták ezeket az érzéseket közvetíteni
Ebben a hónapban a taktilis, szenzomotoros, kinesztetikus, vesztibuláris, proprioceptív, látási, hallási, ízlelési tapasztalásra helyeztük a hangsúlyt. Játékos formában kóstolás, zenehallgatás, mozgás, séta, relaxációs masszás, hintáztatás valósult meg.
Ráhangolódás után minden tanuló kapott egy-egy papírt, amire azt kellett felírniuk, hogy aznap mi volt az , ami örömöt okozott nekik. Név nélkül összeszedtük, nem volt olyan gyermek, aki nem szerette volna megosztani az osztállyal, így mindegyiket felolvastam és megbeszéltük.