A gyerekek nagy lelkesedéssel fogtak hozzá az „Örömvár” elkészítéséhez. Három csoportban dolgoztak és gyönyörű munkák születtek.
Apró örömök élvezete
Szerencsére, még a karantén előtt sikerült megtartanunk a boldogságórát!
A reggeli kört a „ki fér a szívedbe?” játékkal kezdtük. Mindenki fölsorolta, kiket szeret a legjobban. Persze, mindenki a szüleivel, testvéreivel kezdte, de voltak, akiknek ovis pajtások is, sőt, mi ovis felnőttek is belefértünk a szívébe.
Később, játékidőben Boldog Dóra „A vízi király lánya” című mesét hozta nekünk. A királylány nem vette észre a szép és jó dolgokat az életében, ezért mindig szomorú volt. Miután az apja csináltatott neki egy varázs szemüveget, már észre vett minden apró csodát, végre tudott mosolyogni! Mi is feltettük hát a csodás szemüveget, majd dobtunk a varázskockával, amin most az érzékszervek képei voltak és azon versenyeztünk, ki tud több örömet fölsorolni az adott érzékszervhez kapcsolódva. Nagyon érdekeseket gyűjtöttek:
Fül: zene hallgatása, Anyu mondja: jöttem érted, madárdal, mese hallgatása
Orr: süti illata, virág illata, Anyu pulóverének illata
Száj, nyelv: szülinapi torta íze, narancs íze, cukor íze, csoki íze
Bőr: simogatom a cicámat, apa megsimogat, anya megölel, fésülöm az óvó néni haját, pajtások szülinapi ölelése
Szem: látom anyukámat, diafilmet nézek, látom, hogy jön értem apu
Mindenki annyi mosolygós fejecskét kapott, ahány örömet föl tudott sorolni. A végén megszámoltuk, ki mennyit gyűjtött. A győztes szívecskés matricát kapott.
Felköszöntöttünk egy kispajtást a negyedik születésnapja alkalmából. Nálunk az a szokás, hogy közösen énekelünk egy dalt, aztán egyenként odalép mindenki az ünnepelthez és valami szépet és jót kíván neki, aztán megsimogatja, vagy megöleli.Aztán egy jót táncoltunk együtt.
Az ünneplés után felöltöztünk és örömsétát tettünk az ovi környékén. Megcsodáltuk útközben, mennyi szép és jó dolgot láthatunk: rügyező ágakat, bimbózó virágokat, fürge mókust, gyors autókat, szép, különleges forma felhőket, na és a játszóteret!
Mindenki kapott végül a pólójára egy mosolygós matricát a nap végén, hogy sokáig emlékezzen arra, mennyi örömet lehet összegyűjteni egyetlen nap alatt.
A legnehezebb a mi feladatunk volt, nyolcadikos osztályként. Így is borzasztó volt a több, mint félév egymás nélkül. De a tanév eddigi része is korlátozott volt, a maszk, egyéb dolgok miatt. De legalább naponta együtt lehettünk! Mostantól megint véget ér a személyes találkozás, nem is lehet tudni igazán meddig, hogy valóban találkozhatunk-e a tavaszi szünet után. Így is nehéz elfogadni azt, hogy véget ér a nyolc év, mindenki megy továbbtanulni, más középiskolákba. Pedig az egyik legjobb osztály, legjobb osztályközösség mi vagyunk! A közös rajz , abban erősített meg bennünket, hogy mennyire szeretjük a másikat, mennyire ismerjük egymást, tudjuk ki – mit szeret, ki minek örül a legjobban! Ebben a nehéz helyzetben, amíg rajzoltunk, beszélgettünk is jobb kedvre derített mindannyiunkat!Hiszen ez a pár óra hossza is, míg az Apró örömök témáját dolgoztuk fel, is együtt lehettünk, jó emberekkel, azokkal, akiket szeretünk!
Nem volt nehéz a feladat választás. Az ötödikesek a közös rajzolást választották. Megállapodtak abban, bármi jó, bármi örömet okoz, amikor együtt vannak! A szeretet az osztály összekovácsoló ereje. Mindenki segít a másiknak, mindenki szereti a másikat. Nincs kiközösítés, egy csapatként dolgoznak, működnek együtt. Természetesen, mivel gyerekek, játszani, sportolni szeretnek a leginkább, de minden mást is szívesen csinálnak együtt! Együtt-Egymásért léteznek, tanulnak , cselekednek az iskolában, a jó helyen!
Már csak a téma, az apró örömök élvezete is nagyon boldoggá tett bennünket. Hiszen amiben öröm van, az már csak jó lehet, vidám, melengető. A várat közösen készítették el a gyerekek. Először megbeszéltük, mi legyen a fő szimbólum, természetesen egyöntetűen a piros szív lett a nyertes. Majd e köré építették fel az örö9mvárukat a rájuk jellemzőekkel, amitől a legboldogabbak, amiért igazán tudnak örülni!
A közös feladatból a csomagolópapírra rajzoljuk le, mitől jó most! Mivel hétfőtől sajnos a koronavírus helyzet miatt ismét online lesz a tanítás, így nem is volt kérdés, minthogy azt rajzoljuk le, amit valójában is érzünk, amikor együtt lehetünk! Volt, aki sírva is fakadt rajzolás közben, mert nagyon szeret együtt lenni az osztálytársaival, és belegondolt abba, hogy hétfőtől, minimum egy hónapot megint nem találkozhatunk, nem láthatjuk egymást. Lerajzolták, mit is szeretnek együtt játszani, de meg is beszéltük bármit, akár tanulni is, sírni-nevetni, csak együtt legyünk! Ez jelenti a legapróbb örömöt is a diák hétköznapjaiban!
Sombereki Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola
Márciusi boldogságóra témája az Apró örömök élvezete volt.
Az órát egy relaxációs gyakorlattal kezdtük, melyben kisvirágként éreztük a tavasz közeledtét és eljátszottuk, hogyan lesz az apró magból gyönyörű kisvirág.
Sajnos ez volt az utolsó együtt töltött óránk, ezt is apró örömként éltük meg. Mivel tudjuk, hogy sokáig nem fogunk személyesen találkozni, ezért a gyerekek nagyon lelkesen láttak neki, hogy emlékeztető szívecskét készítsenek egymásnak.
Az elkészült szívecskéket boldogan adták át egymásnak, számolgatták ki mennyi szívet kapott, így átérezhették az adni jó-kapni jó érzését egyaránt. Megegyeztünk, hogy otthon olyan helyre tesszük ezeket az apró szíveket, ahol mindennap látjuk és így gondolni tudunk egymásra. Talán ezek a kis szívecskék nagyobb örömet is okoznak majd a gyerekeknek az elkövetkező időszakban.
Nagyon hálásak voltunk, hogy nem zártak be az iskolák. Boldogan rajzoltuk le, mik azok az apró örömök, amik nélkül rossz lenne, vagyis miért jó nekünk együtt. Sajnos, mire a képeket feltöltöttük, megkaptuk a rossz hírt: újra otthon kell maradnunk. Bízunk abban, hogy csak pár hét és a képeken látható vidám pillanatokat ismét átélhetjük együtt.
A gyerekekkel meghallgattuk Bagdi Bella Imádok élni c. dalát.
Megbeszéltük, hogy mik azok az apró örömök, amik mosolyt csalnak arcunkra. Legyen az egy jó szó, egy finom falat, egy puha érintés.
Közösen kiválasztottuk a feladat , amely az Örömhelyek lett.
A tanulók a tantermet választották. Lerajzolták az osztályteremben azokat a helyeket, ahol szívesen tartózkodnak.