Március- Apró örömök élvezete
Az első foglalkozáson beszélgettünk arról, hogy miért fontos az, hogy észrevegyük a mindennapok apró örömeit, hogy értékeljük az életünkben az apró pozitív dolgokat, akkor még nem sejtettük, hogy mennyire fontos is lesz ez majd a hónap vége felé. Átbeszélgettük, hogy ki mikor érzett utoljára örömet, mi váltotta ki, milyen érzés volt. Majd gyűjtöttünk apró örömöket, kinek mi okozhat örömöt a hétköznapokban. A következő héten Titkos angyal játékot játszottunk. Mindenki kihúzott egy nevet az osztályból, akinek azon a héten a titkos angyala lett. Az volt a feladat, hogy apró örömöket szerezzenek társuknak. Eleinte ezek inkább kisebb meglepetések, cukor, csoki voltak, de megbeszéltük velük, hogy nem csak ezzel lehet örömet szerezni a másiknak, hanem odafigyeléssel, beszélgetéssel, vigasztalással, segítségnyújtással, jó szóval, simogatással, stb. Hét végén mindenkinek tippelni kellett, hogy ki volt az angyalkája, megbeszéltük, hogy miért volt jó érzés adni és kapni. Annyira tetszett a játék nekik, hogy a következő héten szerették volna megismételni. Sajnos az élet közbeszólt, kihirdették a veszélyhelyzetet és hétfőtől digitális munkarendre tértünk át. A kialakult helyzet kemény feladat elé állított mindenkit, szülőket, gyerekeket és bennünket. Egyik napról a másikra kellett egy teljesen új, szinte ismeretlen rendszerre áttérnünk, kialakítani egy új szokásrendet, a digitális térben új tanulási-tanítási technikákat létrehozni. Mindezt úgy, hogy az ember félti a saját szüleit, szeretteit, tanítványait és mégis valahogy biztonságot kell sugározni, csökkenteni a gyerekek szorongását, irányt mutatni nekik és szüleiknek. Az első hét nehézségei után azért belerázódtunk, mondhatom, hogy elég jól boldogulunk. A második héten már jutott idő arra is, hogy visszatérjünk az apró örömökhöz, ami ebben a helyzetben tényleg nagyon fontossá vált, hiszen ez a szemléletmód sokat segíthet mindannyiunknak, hogy könnyebben vészeljük át ezt a nehéz helyzetet. Fontos, hogy a bajban is tudjunk örülni, nevetni, észrevenni a pozitív dolgokat. A gyerekek otthon elkészítették a kincsesládát. Arra kértem őket, hogy írjanak apró örömöket kis papírokra és tegyék a kincsesládába. Minden nap húzzanak ki egyet és próbálják aznap megvalósítani. Igyekeztem én is adni olyan feladatokat, amelyek örömet okoznak a gyerekeknek, segített a márciusi bolondos időjárás, egyik nap hóemberes, havas képeket kértem tőlük, másik nap virágokat kellett fényképezni.
Apró örömök élvezete
A koronavírus járvány miatti kényszervakáció miatt az órát már nem tudtuk megtartani… Már azt hittük, hogy ebben a hónapban nem is tudunk boldogságról beszélni, s akkor jött a segítség a Boldogságóra program csapatától… Köszönjük, hogy velünk vagytok, támogattok ! Az a “ – kicsit több mint – 216 órában azon dolgoztunk a csapattal, hogy hogyan tudjuk folytatni az online térben a Boldogságóra programot “ nem volt hiábavaló. Azonnal mozgósítottam kicsi csapatomat , hogy találjuk meg azokat az apró örömöket, hisz minden nap beszélünk telefonon, vagy online, hogy ne csak olvassuk, tanuljunk, lássuk is egymást! Versben, fogalmazásban, rajzban, képekben, rövid videóban számoltak be a gyerekek apró örömeikről. Legyen sok apró öröm minden családban, s akkor valóban boldogok lehetünk!
Az első Boldogságóra, amit online kellett megoldanunk. Ahogy látjátok, segítségünkre voltatok. Ti is vigyázzatok magatokra, a családotokra, a tanítványaitokra!
Ebben a hónapban csak 2 hetet jártak a gyerekek az óvodába. Elbúcsúzni sem volt időnk a kicsiktől, olyan hirtelen jött, hogy a szülőknek el kellett vinni a gyerekek felszerelését az óvodából. Mindennap kis videó összeállítással kedveskedünk a gyerekeknek, így láthatnak bennünket. A Boldogság Program havi témájának feldolgozása elkezdődött, de a váratlan helyzet megakadályozott bennünket, hogy a plakátot elkészítsük. Így videón keresztül kértem meg a szülőket, hogy segítsenek a gyerekeknek rajzokat készíteni, mi az ami örömet okoz nekik. A szülők lelkesek voltak, küldtek rajzokat, így én készítettem el a plakátot. Számomra is volt öröm ebben a hónapban. Mesterpedagógus pályázatot nyújtottam be, amelynek védésére március 10-én került sor. A mesterprogramom egyik alap pillére a Boldogság Program. Ebben is szerettem volna megmutatni, hogy mennyire elhivatott vagyok a program alkalmazása és az intézményi bevezetése mentén. Így számomra az apró örömökből nagy öröm lett! Pozitívan állok a kialakult helyzethez is, bízok benne, hogy hamarosan újra együtt leszünk a gyerekekkel és gyermek zsivaj tölti be az óvoda falait! Vigyázzunk magunkra, vigyázzunk egymásra!
Ebben a hónapban az apró örömökről beszélgettünk, gondolkodtunk. Megvitattuk mit jelenthet az „apró” szó. Megvitattuk mi jelenthet örömet gyereknek, felnőttnek. Örömöket gyűjtöttünk, amiket az évszakok változása jelent számunkra. Megbeszéltük – a környezetismeret anyaghoz csatlakozva – hogy érzékszerveink által milyen örömökhöz juthatunk. A kedvenc ételeiket el is mutogatták. A legnagyobb sikere az apró örömök szigetének tervezése jelentette az osztálynak. Nagyon változatos, és érdekes alkotások születtek. Ugyan írtunk apró örömöket cetlikre, de sajnos a helyzetre való tekintettel az örömeső még várat magára.
Ebben a zaklatott hónapban szerencsére időben elkezdtük feladatainkat. Így minden gyerek készített egy kis füzetet, melybe beírogatta apró örömforrásait. Az örömlesőt is elkezdtük, figyeltük egymást kinek mi okozott örömet. A csoport egyik tagja ezt a kényszer otthonlét alatt sem hagyta abba. Kis kártyákat készített, s elküldte társainak azzal az utasítással, hogy minden nap színezzenek ki belőle egyet, mely aznapi örömükhöz valahogy kapcsolható. Egy másik kislány elkészítette hatalmas kincsesládánkat is, melyet eljutattva hozzám, rögtön meg is töltöttem.
A szülőkkel megcsinálták a kisfilm alapján a szembenézést és a ceruza a szádban játékot is. Szinte mindenki visszajelzett, hogy alig várják a következő “feladatokat”.
A koronavírus járvány miatti kényszervakáció miatt az órát már nem tudtuk megtartani… Már azt hittük, hogy ebben a hónapban nem is tudunk boldogságról beszélni, s akkor jött a segítség a Boldogságóra program csapatától… Köszönjük, hogy velünk vagytok, támogattok ! Az a “ – kicsit több mint – 216 órában azon dolgoztunk a csapattal, hogy hogyan tudjuk folytatni az online térben a Boldogságóra programot “ nem volt hiábavaló. Azonnal mozgósítottam kicsi csapatomat , hogy találjuk meg azokat az apró örömöket, hisz minden nap beszélünk telefonon, vagy online, hogy ne csak olvassuk, tanuljunk, lássuk is egymást! Versben, fogalmazásban, rajzban, képekben, rövid videóban számoltak be a gyerekek apró örömeikről. Legyen sok apró öröm minden családban, s akkor valóban boldogok lehetünk!
Az első Boldogságóra, amit online kellett megoldanunk. Ahogy látjátok, segítségünkre voltatok. Ti is vigyázzatok magatokra, a családotokra, a tanítványaitokra!
Gyöngyösi Arany János Általános Iskola
Ezt a hónapot nagy jókedvvel kezdtük, mert a téma nagyon megmozgatta a gyerekek fantáziáját. Rengeteget nevettünk miközben gyűjtöttük a kis csínytevéseket, amitől ők boldogok, de a felnőttek nem, sőt tiltják őket ezektől.
Aztán jött az iskola bezárása…
Sokkhatás volt minden tekintetben. Elsősök- hogyan fognak az iskolán kívül, tanító néni nélkül boldogulni?
Aztán kitaláltuk, hogy bármilyen módon elkészíthetik a saját apró örömüket az osztály kincsesládájába, s elküldik nekem a fotóját. Így született ez a kép.
Nincs mindenki kincsecskéje rajta, de az osztály nagyrésze elkészítette. S ez igazi BOLDOGSÁG! 🙂
A koronavírus járvány miatti kényszervakáció miatt az órát már nem tudtuk megtartani… Már azt hittük, hogy ebben a hónapban nem is tudunk boldogságról beszélni, s akkor jött a segítség a Boldogságóra program csapatától… Köszönjük, hogy velünk vagytok, támogattok ! Az a “ – kicsit több mint – 216 órában azon dolgoztunk a csapattal, hogy hogyan tudjuk folytatni az online térben a Boldogságóra programot “ nem volt hiábavaló. Azonnal mozgósítottam kicsi csapatomat , hogy találjuk meg azokat az apró örömöket, hisz minden nap beszélünk telefonon, vagy online, hogy ne csak olvassuk, tanuljunk, lássuk is egymást! Versben, fogalmazásban, rajzban, képekben, rövid videóban számoltak be a gyerekek apró örömeikről. Legyen sok apró öröm minden családban, s akkor valóban boldogok lehetünk!
Az első Boldogságóra, amit online kellett megoldanunk. Ahogy látjátok, segítségünkre voltatok. Ti is vigyázzatok magatokra, a családotokra, a tanítványaitokra!
Gyöngyösi Arany János Általános Iskola
Ezt a hónapot nagy jókedvvel kezdtük, mert a téma nagyon megmozgatta a gyerekek fantáziáját. Rengeteget nevettünk miközben gyűjtöttük a kis csínytevéseket, amitől ők boldogok, de a felnőttek nem, sőt tiltják őket ezektől.
Aztán jött az iskola bezárása…
Sokkhatás volt minden tekintetben. Elsősök- hogyan fognak az iskolán kívül, tanító néni nélkül boldogulni?
Aztán kitaláltuk, hogy bármilyen módon elkészíthetik a saját apró örömüket az osztály kincsesládájába, s elküldik nekem a fotóját. Így született ez a kép.
Nincs mindenki kincsecskéje rajta, de az osztály nagyrésze elkészítette. S ez igazi BOLDOGSÁG! 🙂